Victor elvigyorodott, miközben közelebb húzta magához Yuurit és átkarolta a derekát. Yuuri önkéntelenül is nevetett, míg menekülni próbált, majd Victor nyaka köré fonta a karjait. A japán fiú orcáján az alkohol és az őket körülölelő hideglevegő pírja játszott.

- Gy-gyerünk át a parkon, Yuu-uu-uuri.

Yuuri megfordult az orosz karjaiban és hagyta magát vezetni, a fejét hátradöntötte Victor vállára ahogy a nevetés újra éledezni kezdett benne.

Vacsorázni voltak és mindketten többet ittak egy vagy két pohár borral a kelleténél. Kedd este volt, Valentin Nap és az emberek nagy része már hazatért éjszakára mert hétközepe volt.

Victor beljebb vezette magukat a parkban, oda ahol sokkal sötétebb volt az utcai lámpák fénye nélkül, átvezette magukat a gyönyörű kerteken és egy szökőkút mellett. Ugyan a magas fák eltakarták a csillagokat az égen de a hold fényesen sütött le a leveleken keresztül.

Victor beledörgölte az orrát Yuuri nyakába miután már olyan mélyre mentek a parkban, hogy figyelniük kellett, hogy merre mennek a gyér fényben.

- Victo-o-or, miért jöttünk a parkba? Nagyon sötét van.

Victor dúdolva dörgölőzött Yuuri nyakához mielőtt beleharapott a lágy bőrbe, amire Yuuri felszisszent és lágyan ellenkezett.

- Még nem akarok haza menni. – motyogta Victor majd végighúzta nyelvét a harapás nyomon, amit az imént hagyott.

- N-ne itt! – Yuuri megrezzent, ahogy érezte Victor ujjait az ingje gombjai közé csusszannak, az ujjbegyei végig súrolták a bőrét a hasán.

- Mmm, miért ne? Senki sincs itt.

Yuuri az ajkába harapott, majd lassan körbe nézett a parkban. Tényleg senki sem volt már ott és Yuurinak ötlete sem volt, hogy hány óra lehet, de elég sötét volt már és a senkit sem láttak odafelé menet sem. Egy vad pillanatban, Yuuri Victor karjai közé csusszant és átkarolta a derekát.

- Mire gondoltál? –döntötte el Yuuri, a feje oldalra dőlt, ahogy a sötétséget pásztázta. Victor haja ragyogott a lámpák fényében és látta, hogy egy vigyor kúszik fel a férfi arcára.

- Gyere velem. – mondta Victor.

Megragadta a kezét. Yuuri követte Victort, még nem jött rá, hogy Victornak ötlete sem lehet, hogy hol a pokolban lehetnek a parkban, míg meg nem álltak egy magas fűzfa alatt. Victor a fa árnyékát figyelte egy pillanatig mielőtt magához húzta Yuurit, a fa lelógó ágai alá. Victor zihálva vágott át a levelek között és előhúzta a telefonját, bekapcsolta a fényszórót. Ittas állapotában, nagy nehezen talált egy teljesen fűvel benőtt részt, a fűzfa levelei alatt. Diadalmasan pillantott Yuurira, ahogy a terve beteljesedett.

Ebben a pillanatban jött rá Yuuri, hogy ezt Victor már régóta tervezi.

De nem sok ideje volt gondolkodni a megfelelő reakción mert Victor azonnal rátalált ajkaira egy szenvedélyes csókkal.

A csók talán órákig vagy csak percekig tartott, mielőtt Victor nyálas csókokkal lepte el Yuuri nyakát. Yuuri hagyta hátra dőlni a fejét, míg Victor elkezdte egyenként kigombolni Yuuri ingjét, teljesen elfelejtkezett arról, hogy a nyakkendő még mindig szorosan a nyaka körül lógott.

Victor letérdelt miután Yuuri mellkasa és hasa látható volt, ajkai rátapadtak a sápadt bőrre amit eddig eltakart az ingje. Yuuri kezei rögtön Victor hajába túrtak és ahogy szerelme egyre lejjebb ereszkedett, önkéntelenül is szorosabban markolta a haját. Lágyan hümmögött, míg Victor végigcsókolta a csípőjét, mielőtt orrát a lágy szőrbe dörgölte a nadrág gombja felett. Yuuri zihált az érzésre és nem lepte meg, hogy Victor kezei kigombolják a nadrágját. Megmozgatta a csípőjét, mikor a nadrág a fűbe csúszott és Victor rögtön szájával kényeztette az alsóján keresztül a már keményedő farkát. Yuuri élesen beszívta a levegőt és lágyan felnyögött, mikor Victor félre húzta az alsót, hogy szabaddá tegye őt a hideg levegőn. Habár a hideg nem pont az volt amit Yuuri érezni akart, de ez segített nem elvesztenie az eszét.

Victor végighúzta a tenyerét Yuurin, lágyan megszorította őt mielőtt végig húzta nyelvét az érzékeny pénisz oldalán. Yuuri újra felnyögött, a keze összeszorult Victor hajában, meghúzta az ezüst loknikat.

- V-Victo-or. – olvadozott Yuuri, ahogy Victor beeresztette őt a lágyan. Teljesen beszívta őt a szájába.

Yuuri szeretett volna előre törni, többet akart érezni, még többet és többet de Victor gyorsan megfogta a csípőjét, hogy megállítsa őt.

Nem sokára, Victor már folyamatosan mozgott, lehajtotta a fejét, keményen szopta Yuurit, mikor hátra húzódott. Majd egy buja pukkanással elhúzódott Yuuritól, egy vékony nyál csík kötötte össze őket, Victor felnézett a sötétben, a telefonjából áradó fény megvilágította Yuuri arcát.

Az arca mélyvörös volt és a hideg ellenére, Victor látta a megcsillanó izzadságot a homlokán.

Victor megnyalta az ajkait, még egyszer felpillantott Yuurira mielőtt teljesen a szájába vette volna, a makk a torka hátuljának ütődött. Victor felnyögött körülötte, Yuuri feje hátra vetődött, ahogy az érzés szétáradt benne.

- V-Vitya. Közel vagyok. – nyögte, ahogy Victor megint mozogni kezdett már gyorsabban, hogy elérje a célját. – Mmph, Victo-or.

Victor megmarkolta Yuuri csípőjét, ahogy folytatta a mozgást, a szemeit lehunyta a koncentrálás közben, figyelte Yuuri légzését, ahogy egyre jobban és jobban gyorsult. Árulkodó jelei voltak annak, hogy nagyon, nagyon jól csinálja.

- Vic-Victor! – kiáltotta Yuuri, az ujjai még szorosabban markolták Victor haját, ahogy a férfi mozgott.

Végül Victor elhúzódott és kezével pumpálni kezdte Yuuri farkát, szemeivel Yuuri arcát pásztázta.

- Gyerünk, Yuuri. Élvezz értem. – morogta Victor, a szája még mindig elviselhetetlenül közel volt Yuuri farkához. – Élvezz értem.

Yuuri érezte, hogy a térdei elgyengülnek, ahogy az ismerős csomó épülni kezdett a gyomrában. Közelebb és közelebb ért és mikor Victor hüvelykujját végig húzta a makkján, átlépte a határait.

Yuuri felnyögött és utoljára meghúzta Victor haját mielőtt érthetetlen szavakat kiáltva elélvezett, a fehér szalagok beterítették Victor arcát és nyelvét.

Victor folytatta a pumpálást míg elégedett nem volt a végeredménnyel. Végighúzta nyelvét az érzékeny farkon, feltakarított minden cseppet mielőtt visszahúzta Yuuri alsóját.

Yuurinak kellett egy kis idő, hogy összeszedje magát, a szemei tágra nyíltak, ahogy látta a fehérséget Victor arcán.

- Összemocskoltad magad. – motyogta, kinyúlt és letörölt pár cseppet Victor orcájáról.

Victor elmosolyodott és letörölte az orrát az ujjaival majd lenyalta azokat.

- Te mocskoltál, én csak segítettem.

Yuuri elmosolyodott és közelebb hajolt, hagyta, hogy az ajkait és a nyelvük találkozzon, most már mindkettejük nyelvén ott volt a magja.

- Mi lesz veled? – kérdezte Yuuri, mikor hátrébb húzódott, de nem húzódott el túlságosan.

Victor elgondolkodva hümmögött és megrázta a fejét.

- Várj, míg haza érünk. Még nem ért véget a Valentin Nap.