-Siess Gwen vagy különben késni fogunk az első óránkról és a bátyám kicsinál minket.-kezdtem gyorsabban sétálni ami már momdhatni átment futásba.

-Sietek amennyire csak tudok, de túl gyors vagy.-futott mögöttem jóval lemaradva Gwen.-Hogy tudsz ilyen gyorsan futni? Ez szinte már lehetetlenség.-állt meg, hogy levegőhöz jusson.

Kelletlenül álltam meg én is és sétáltam vissza hozzá.

-A szüleim gyorsan sétálnak, tartanom kellett velük a lépést. Figyeld meg, pár hét múlva te is gyorsabb leszel.-álltam meg előtte.

-Ugorj a hátamra.-guggoltam le elé.-A könyveinket azért fogd kérlek.-adtam a kezébe miközben vártam hogy felmásszon a hátamra.

-Biztos vagy te ebben?-kérdezte egy kicsit kételkedve.

-Vagy ez vagy a késés. Válasz!-szóltam rá egy kicsit erélyesebben.

Gwen rögtön tette amit mondtam és próbált felmászni a hátamra.
Mikor már stabilan kapaszkodott én megfogtam a lábait, felálltam és gyorsan elkezdtem újra szaladni.

-Lefogok esni.-szorította még szorosabbra a nyakam körül az egyik karját.

-Ne fojts meg.-szűrtem ki nehezen a fogaim közül, de amint sikerült végig mondanom abban a pillanatban lettek lazábbak a karjai a nyakam körül.-Nem fogsz leesni, foglak.-nyugtattam meg, de mikor újra gyorsabban kapkodtam a lábaim ismét szorított a karján, de nem annyira szorosan, hogy megfulladjak.

-Itt is vagyunk.-fékeztem le a terem előtt.

Gwen gyorsan leugrott a hátamról és kezében a könyveinkkel sietett kinyitni az ajtót. A teremben szerencsére nem volt bent a tanár és a diákok még békésen bár egy kicsit hangosan beszélgettek.

-Ideértünk.-fújtuk ki az eddig az idegeségtől bent tartott levegőt.-Jók vagyunk.-csaptuk össze a kezünket majd leültünk az egyik üres padba. Egy pillanatra se néztem a bátyámra, de éreztem a tekintetét a hátamon.

-Úgy látszik nem csak mi vagyunk későn kelők.-intettem a fejemmel az üres pad felé.-Mondjuk mi egyáltalán nem is aludtunk.-motyogtam magamnak.

Gwen érdeklődve nézett körbe hátha rájön kik a hiányzó diákok. Én is elkezdtem fürkészni a tömeget, de nekem nem tűnt fel ki hiányozhat.

-Harry és Ron!-jelentette ki büszkén, én csak egy bólintással nyugtáztam az információt.-Ők szerintem már nem érnek ide.-nyitotta ki a könyvét vagyis az enyémet.

-Könnyen rájöttél ki nincs itt, de azt nem vetted észre, hogy rossz könyv van a kezedben.-vettem ki a kezéből és raktam bele a sajátját.

Ő csak összehúzott szemöldökkel nézte a cselekedetemet, de mikor leesett neki a kezei közé temette az arcát. Én csak jót nevettem rajta.

-Ne nevess ki.-bökött oldalba amitől csak még jobban felnevettem.

A dühös tekintetével próbálta elérni, hogy fejezzem be, de nem sokra rá ő is elnevette magát. Csak a tanár belépője némított el minket és az óra hátra lévő részében csendben ültünk egymás mellett. Az óra végeztével nyújtózkodva próbáltam újra mozgásra bíztatni a testemet. Teljesen beállt mindenem és a kezem is borzalmasan fáj a sok írástól.
A nyár alatt nagyon elszoktam az ilyen dolgoktól.

-Megvagy?-kérdezte felállva az asztaltól,  könyveket a mellkasához szorítva.

Persze ő teljesen jól van. Mázlista. Csak kezemmel intettem párat jelezve, hogy jól vagyok. Mikor már midnemt összepakoltam követtem barátnőm példáját, felálltam az asztaltól.

-Mindig mi vagyunk az utolsók?-néztem körbe és vettem észre, hogy rajtunk kívül már nincs senki bent a teremben. Gwen is ugyanígy tett és ő is ugyanazt tapasztalta, mint én.

-Ez azért van, mert annyit nyújtottad az öreg csontjaidat.-szólt be majd sietett ki a teremből.

Sértődötten nyitottam ki a számat, hogy visszaszóljak, de végül nevetve siettem utána.

-Ez csúnya volt.-szóltam utána.

Gwen csak rám kacsintott és akart kilépni az ajtón, de én észrevettem valamit az ajtó fellett.

-GWENDOLYN.-futottam felé és éppen időben sikerült elrántanom a csapda elől. A folyosón végig gurulva csapódtam neki a falnak figyelve, hogy a barátnőmnek semmi baja ne legyen. Fölötte térdelve néztem a padlón elterülő piros festék foltot. Csak festék?

-Gwen, jól vagy?-néztem le rá. A fekete hajú lány félve nézett maga elé.-Hé, nyugi semmi baj. Csak festék volt.-álltam fel.

Gwen érdeklődve bár egy kicsit félve nézett fel és mikor meglátta a festék foltot rögtön megnyugodott.

-Minden rendben.-nyújtottam felé a kezem, hogy könnyen feltudjon állni. Mikor sikeresen talpra állt akkor érdeklődve indultam el a festék folt felé.

-Ez hatalmas volt.-hallottunk meg két fiú hangját. Egyszerre kaptuk a fiúkra a tekintetünket.

Az egyik a vonatos srác volt míg a másik nagy valószínűséggel az ikertestvére. Nagyon hasonlítottak, de mégis láttam köztük a különbséget.

-Senkinek nem sikerült még kikerülni ezt a varázslatot.-csodálkoztak amivel teljesen megleptek és idegesítettek fel egyszerre.

-Először bocsánatot kéne kérni, nem?-fontam össze idegesen a karjaimat és sétáltam eléjük.

Dühösen néztem fel az egyikre majd a másikra, de egyáltalán nem hatotta meg őket, ugyanúgy mosolyogtak tovább.

-Sajnáljuk, azt hittük Ron és Harry jönnek utoljára, de szépen megmentétek magatokat.-dicsért meg az egyik, de egyáltalán nem hatott meg. Egy szemforgatás kíséretével léptem távolabb tőlük.

-Mindegy, további szép napot és ezzel kezdjetek valamit.-mutattam a festék foltra.

Hátat fordítva indultam el barátnőm felé aki teljes néma csöndben figyelte a történteket.

-Induljunk különben a következő órára is éppen csak beesünk.-sétáltam el a barátnőm mellett aki csak egy bólintással vette az előző mondatomat.

-Sziasztok idióták.-intettem nekik egyet hátra meg sem állva.

-Hé, várjatok a kö-kezdte el az egyik, de én egy csettintéssel félbeszakítottam őket. A könyvek lassan emelkedtek fel a földről és lebegtek egyenesen a kezembe.

-Mióta vagy képes ilyesmire?-kérdezte suttogva Gwen. Zavarodottan néztem rá.-Nekem nem megy a varázslás pálca nélkül.-meglepődve néztem rá. Az arckifekezése láttán tényleg komolyan gondolta az elöző mondatát.

-Neked nem megy?-kérdeztem rögtön vissza, a lány heves fejbólogatással válaszolt.-Mikor még fiatalabb voltam apám csak Draco-nak engedte, hogy varázsoljon, hogy gyakoroljon ami a törvény szerint tilos, de mivel apám aranyvérű és gazdag így rá nem vonatkozik. Én még pálcát se kaptam egészen az iskola kezdés napjáig, iskolába se akart küldeni az elején, anyám beszélte rá. A bátyám sok mindent megtanult apámtól, míg én saját magamtól jöttem rá, hogy mire vagyok képes.-vontam meg a vállam.

-Ekkora különbség van közted és a testvéred között?-kérdezte szomorúan Gwen.

Nekem ez teljesen normális volt hiszen mindig a bátyám árnyékában éltem. Sose voltam egyenrangú és már megszoktam.

-Ő volt a tervezet gyerek, én csak becsúsztam. Apám szerint szerencsés vagyok, hogy megszülettem.-magyaráztam teljesen semlegesen ami csak még jobban elszomorította a mellettem sétáló lányt.-Semmi baj.-löktem meg a vállammal.-Már megszoktam, hogy a bátyám a különleges. Inkább gyere, már itt vagyunk a terem előtt.-mosolyodtam el mikor a terem elé értünk. Gwen még mindig szomorúan nézett rám ezért átkaroltam a vállát és így vezettem be a terembe.

-Huu, de jók vagyunk.-ültem le az egyik üres helyre ami mellett szerencsére volt még egy üres hely így újra egymás mellett ülhettünk.

-Már most haldoklok a fáradságtól.-vetődött le mellém Gwen.

-Egész este nem aludtál egy percet se
Csodálkozok, hogy egyáltalán még ébren vagy.-dőltem hátra a székben. Próbáltam kényelmesen elhelyezkedni. Ami ezeken a székeken meglepően nehéz.

-Én azon csodálkozok, hogy te egyáltalán nem tűnsz fáradtnak.-ásított egyet miközben lehajtotta a fejét a padra. Jósnő legyek ha pár perc múlva aludni fog.

-Én a helyedben nem aludnék el, Piton professzor meglepően ijesztő tud lenni ha akar és ő mindig az akar lenni.-löktem meg egy kicsit, hogy felébredjen ami hatásosnak is tűnt, mert ijedten emelte fel a fejét és nézett körbe.

-Már csak pár óránk van, utána nyugodtan végig aludhatod a nap hátra lévő részét.-simogattam meg a hátát.

-Köszi Scarlett.-ásított még egyet majd erősen koncentrálni kezdett, hogy ne aludjon el.

A hátra lévő órákon nekem kellett mindig ébren tartania, mert folyton elaludt vagy éppen elakart aludni.

-Na mostmár lefeküdhetsz aludni.-csuktam be a szobánk ajtaját majd fordultam a barátnőm felé aki már az ágyában feküdt.

-Ahh, de jó érzés végre az ágyban feküdni.-dünnyögte a párnába.

-Kényelmes lehet, várj csatlakozok.-feküdtem le én is az ágyra, vagyis pontosabban Gwenre.

-Scarlett!-nevetett fel a lány.

-Shhhh.