Sziasztok! Ide csak szeretném kiírni, hogy a rész vége felé a dolgok kicsit "elszabadulnak" így mindenki saját felelősségre olvassa!🌼

———

YoonGi | október 26

Ebben a kèt hétben nem sok minden történt. A megfàzásból kilábaltam, a munkahelyemre rendszeresen bejàrok, az új itallap mindenkinek tetszett, főleg a vendègeknek, az egyetemen mindent sikerült bepótolnom s bejárok órákra is, illetve közeledik a vizsga hét is, ami karàcsony előtt lesz közvetlen így arra majd sokat kell tanulnom.

Jóba lettem Jiminnel és Jungkook-al is, na meg Taehyung is sokszor beugrik, Hoseokkal az oldalàn illetve kèt lànyal, akiknek a mai napig nem jegyeztem meg a nevüket, de ha ez megnyugtat ők se az én nevemet.

Idegesen igazítottam meg a nyakkendőmet miközben a tükörbe néztem. Végigsimítottam a méregdrága öltönyön s nagy levegőt vettem. Hajamat is megigazítottam, àm idegességemet nem tudtam legyűrni.

Megint oda kell àllnom, a bíró elé, és ha ez nem elég akkor megint tanuskodnom kell. Ami kicsit sem hízelgető számomra. Félek, hogy a szorongásom átveszi majd a hatalmat, ès elveszítek mindent. Szerencsére ez nem egy nyílt tàrgyalás lesz. Csak én, Dr.Kim, három bíró és még két ügyvéd lesz bent, illetve azok akik jelen voltak a helyszínen, vagy a boncolàst végezték, illetve az én pszichológusom is itt lesz.

-Indulnunk kell. - nézett rám Namjoon mire bólintottam, s követtem őt. Remegő kezeimet nem tudtam elrejteni, féltem. Szerencsére már nem úgy kezelnek engem mint egy rabot, vagy egy gyilkost. Már nem kapom meg azokat a megvető pillantàsokat, és mocskolódást. Már hisznek nekem.

-Minden rendben lesz. - felelte Namjoon ahogy megàllt egy pirosnál. - Nem fogom hagyni, hogy ràcsok mögé dugjanak kölyök. Akkor se hagytam és most sem fogom. Nem érdemled meg. - mondta. Csak egy ideges bólintást kapott válaszul, a levegő pedig a tüdőmben rekedt mikor megláttam a hatalmas épületet. Gyomrom felfordult, hasamban görcs képződött úgy ahogyan a torkomban is.

Dr.Kim lassan leparkolt, majd rám nézett. - Van 10 percünk, szívj el egy cigit. - biccentett. Nekem több sem kellett úgy pattantam ki a kocsiból, s remegő kezekkel gyújtottam rá. A pánik kezdett rajtam úrrá lenni, úgy éreztem mint aki nem kap levegőt. De kordában tartottam magamat, most kell még lenyugodnom ott bent sokkal nehezebb lesz. Amint elszívtam a cigarettát azonnal kiszállt Namjoon majd elindultunk be az épületbe, onnan pedig egyből az egyik kisebb tárgyaló terembe.

Mindenki minket nézett mikor beléptünk, ez pedig a szorongásomnak igen csak nem tett jót. Csendben helyet foglaltunk, néhány suttogást lehetett hallani természetesen, de igyekeztem figyelmen kívül hagyni, ekkor pedig beléptek a bírok mi pedig azonnal felálltunk, s meghajoltunk egy kicsit. Mindenki helyet foglalt, a bíró pedig beszélni kezdett.

-Igen egy új bizonyítékot szeretnék bemutatni, bíró urak. Egy videófelvételt arról a napról amikor Mr.Min megölte az édesapját. - felelte az ügyvéd. Szemeim nagyra nyíltak s ijedten pillantottam Dr.Kim-re. Dr.Kim azonnal felállt.

-Tisztelt bíró urak. Az arról a napról készült felvételeket már egyszer áttekintettük, és az ügyfelemet nem tekintették bűnösnek, ugyanis önvédelem volt. Az összes korházi vizsgálat, illetve annak dokumentàciói bizonyítottak, hogy az ügyfelem és annak testvére családon belüli erőszakon estek át 6 éven keresztül. - mondja egy levegővételel Namjoon. Komolyan rappernek is elmehetne. - Tisztel bíró urak, nem értem, hogy mit keresünk itt, és miért raboljuk egymás idejét. Hat tárgyalás erről szólt, az emailben pedig az állt, hogy új bizonyítékot találtak, ezek szerint nem. - mutatott Dr.Kim az ügyvèdekre majd leült.

-Dr.Kim-nek igaza van. Mit is keresünk mi itt pontosan Dr.Park? - kérdezte meg az egyik bíró mire mèly levegőt véve fújtam ki azt. A szerencse most talán a mi oldalunkon áll.

-A videófelvételen elsiklott mindenki egy kis apró részleten, és ezzel kapcsolatban majd szeretném az illetőt kihívni ide, tanuskodni. - felelte Dr.Park mire nagyot nyeltem, de azonnal össze is ráncoltam a szemöldökömet. Senki nem volt velem akkor, egyedül tettem, a hugom azok után ért haza. Értetlenül nézek az ügyvédemre aki csak csendben leint, mi pedig a nagy kijelzőre viszem tekintetemet, ahol megjelennek a képkockák arról amikor az édesapámat vertem.

Az ügyvéd kinagyítja a felvételt s egy homályos, árnyékra mutat. Össze szűkítem szemeimet. A tény teljesen sokként ér. Lever a víz, érzem ahogy sápadt leszek, kezeim illetve egèsz testem heves remegèsbe kezd, és az informàció eljut az agyam minden kis szegletèbe. A hugom ott volt, látta, hogy mit csináltam. Kezeimet a szám elé teszem, kicsit pedig lesüllyedek a székben. Ez lehetetlen. Ennek nem szabadott volna megtörténnie.

-Tisztelt uraim, szeretném kihívni ide Mr.Min testvéret, Min Seoyun-t tanuskodni. - felelte a bíró, azonnal hátra tekintettem s megpillantottam a hugomat aki lehajtott fejjel felállt majd kisétált az emelvényhez. Ott elmondta a szokásos szöveget majd leült és felém pillantott. Szemeim azonnal bekönnyesedtek, ő pedig egy biztató mosolyt küldött felém.

-Seoyun, ott voltál akkor amikor a testvéred életét vette apátoknak? - kérdezte az ügyvéd. Elárult volna a saját testvérem? Nem hiszem. Ha csak nem ajánlottak neki rengeteg pénzt, vagy nem fenyegették meg. Sajnos az ilyen dolgok itt is megtalálhatóak, remélem nem lesz igazam.

-Igen ott voltam. - felelte a hugom. Kezeim remegését nem tudom csillapítani, így az asztal alá rejtem inkább. Szívem hevesen kezdett el dobogni, szorongásom pedig kezdte àtvenni az irányítást.

-És ott voltál akkor is amikor az apátok, bántotta a testvéredet? - kérdezte meg az ügyvéd mire össze ràncolt szemöldökkel néztem fel. Mire akar kilyukadni?

-Nem, apám mindig akkor bàntotta Yoongi-t mikor nem voltam otthon. És mindig akkor bántott engem amikor Yoongi nem volt otthon. - felelte a hugom. A pohár vízér nyúlok s azonnal bele is iszok, hiszen úgy érzem magam mint aki sivatagot nyelt.

-Hm..érdekes. Egyetlen egy bántalmazást sem tudtok mondani amin mindketten részt vettetek, kivéve amikor apàtokat Mr.Min megölte. Honnan tudjuk bíró urak azt, hogy ez a kèt, mentálisan instabil gyermekek igazat mondtak 10 évvel ezelőtt? Honnan tudjuk, hogy Yoongi nem bántotta és molesztálta a saját kishugát, majd mikor az apja rájött erre verni kezdte? - kérdezte meg az ügyvéd. Szemeim hatalmasra nyíltak, teljesen lesápadtam, és a döbbenet átjàrta egész testemet.

- S mivel Mr.Min nem hagyta abba hugànak molesztálását ezért az apja továbbra is verte?! - Minden elhomályosodott körülöttem, hallásom eltompult, semmit nem értettem abból amit körülöttem mondtak. Hallottam ahogy Namjoon felemelt hangal vitatkozik, és tiltakozik, hallottam a hugom hangját is én mégsem tudtam figyelni egyikre se, csakis az járt a fejemben ami az előbb elhangzott, újra és újra.

-Elèg! - kiáltotta el magát a bíró mire a teremben csend lett, ez pedig engem is kicsit vissza hozott az élők közè. - Egyeltalàn nem értem Dr.Park miért hoz fel egy ilyen témát, 10 èv után. Dr.Parknak viszont igazat kell adnom azzal kapcsolatban, hogy Mr.Min egyeszer sem beszélt arról, hogy édesapja mit tett vele. Míg a huga igen, ő egyszer sem. Így szeretném kihívni ide Min Yoongi-t. - nézett rám a bíró mire nagyot nyelve felálltam s àtvettem hugom helyét. Lábaim remegtek és csodáltam, hogy képes voltam addig elsétálni. Amint elmondtam a szokásos szöveget leültem.

-Hányszor bàntott tèged az apád? - kérdezte Dr.Park, mire mély levegőt vettem. Utálom a kerítő kérdéseket, térjen a tárgyra.

-Nem tudom. Rengetegszer. - mondtam s az ügyvéd szemèbe néztem. Remélem most ezzel a tekintette megöltem a lelkét. Igazán megérdemelné.

-Miért nem beszéltél az esetekről? - tette fel az újabb kérdést. Remélem a nèzésemtől a lelke már a pokolban ég.

-Az elején azt hittem, hogy ez egyszeri alkalom lesz. Ha nem szólok senkinek akkor nem bántja Seoyun-t, vagyis ez volt az első igérete - csuklott el a hangom majd Namjoon-ra néztem aki be volt feszülve, és jelenleg képes lett volna támadni is, ha olyan kérdést tesznek fel.

-Had fogalmazzam át. Miért nem beszéltél arról, hogy apàd mit tett veled? - kérdezte meg Dr.Park mire a tüdőmben rekedt a levegő, szívem gyorsabban kezdett el verni, és fordult velem egyet a vilàg, bár lehet, hogy többet is. - Egyetlen egyszer sem hallottuk azt a szádból ami le van írva a korházi papírokra. - emelte fel a hangjàt az ügyvéd majd a papírokat le csapta az asztalra.

-Tiltakozom! - állt fel azonnal Namjoon, egy kis időt nyerve nekem. Mindketten tudtuk, hogy nem fogom megúszni. Az emberek kegyetlenek. - A korházi papírokon minden le van írva, Dr.Kim Seokjin pszichológus pedig személyesen is elmagyarázta önöknek 6 èvvel ezelőtt, hogy az ügyfelem miért nem beszél a traumáiról! - vitte feljebb a hangját Namjoon. - Nem értem, hogy miért gyültünk ma itt össze, hiszen tisztán látszik, hogy ez nem más, mint az ügyfelem, megalàzàsa és lelki bántalmazása, traumák felhozása, ami tisztán nem tesz jót ügyfelem mentàlis állapotának! 4 évig jártunk tárgyalásra, azt hittem lezàrtuk az ügyet, sőt színtisztán bíró urak kijelentettek, hogy lezárják az ügyet és az ügyfelem nem bűnös. Most pedig 6 évvel később újra felhozzák? Ráadásul úgy, hogy ez semmi másra nem megy ki minthogy az ügyfelem egy újabb mentàlis összeroppanást érjen el, és netán olyat mondjon ami egyeltalán nem igaz, csak azért mert az ügyfelem pánikrohamot kap ès azt fog mondani amit önök szeretnének hallani csak azért, hogy vége legyen annak amit önök itt csinálni. - fejezte be Dr.Kim mire hajamba túrva kezdtem el a lenyugtató módszeremet. A bíró elhallgatatta Namjoon-t aki még megpróbált újabb hosszú beszèdbe kezdeni de èrtelmetlen volt.

-Mr.Min, válaszoljon Dr.Park kérdésére - felelte a bíró mire nagyot nyeltem, Dr.Park pedig elmosolyodott.

-Mit akarnak hallani? - kérdeztem meg felnézve a bírókra. Teljes testel feléjük fordultam.- Szeretnék azt hallani, hogy mindig amikor hazamentem az iskolából megvert? Mèg akkor is amikor jó voltam? Szeretnék azt hallani, hogy helyette is én dolgoztam màr 10 évesen? Illegális dolgot kellett csinálnom, hogy eltartsam magunkat. - csuklott el a hangom, ahogy pedig lehunytam szemeimet azonnal kifolyt pàr könnycsepp. - Szeretnék azt hallani, hogy hogyan vert félholtra az apám, csak azért meg egy kis pénzt megtartottam, hogy a hugomnak tudjak venni egy kis csokit? - köszörültem meg a torkomat. - Szeretnék azt hallani amikor először hallottam azt éjjel, hogy apám megverte a 7 éves hugomat? Szeretnék azt a sztorit hallani amikor apám kikötözött majd előttem verte meg a hugomat és molesztálta? - emeltem fel a hangomat, végig a bírók szemébe nézve. - És nem tudtam segíteni? Végig kellett néznem és hallgatnom ahogyan mit vesz vele! Egy 7 èves kislánnyal. - kezdtem el kiabálni. - Le se szartam, hogy velem mit csinál! Nem érdekelt a fájdalom, nem érdekelt semmi sem, akár meg is ölhetett volna csak a hugomat hagyta volna békén. - csuklott el a hangom s megtöröltem az orromat. - Vagy szeretnék azt a sztorit is hallani, ahogy apám megerőszakolt? Nem is egyszer hanem többször? - kérdeztem meg mire a bírók arca kicsit lesápadt. Úgy látszik erről nem tudtak, ami meglepő, hiszen a korházi papírokon le van írva. - Szeretnék azt is hallani, ahogy apám eladott engem olyan embereknek mikor 15 voltam? Szeretnék hallani, hogy mit tettek velem azok a dílerek vagy fegyverkereskedőt? - emeltem fel a hangomat. - Azt is tudni akarják, hogy apám mennyit keresett velem? Hm? Hogy mennyit keresett gyerek prostitúcióval? Esetleg szeretnék azokat a neveket is akik ebben benne voltak? Hmh? Mit akarnak még tőlem? Nem volt elég a videók? A korházi papírok? Mit akarnak még hallani bassza meg? - kiáltottam el magamat sírva majd arcomat kezeimbe temettem próbàltam vissza fogni a hangomat, ha már a könnyeimet nem tudtam.

-Az ügyfelemnek szünetre van szüksége! - jelentette ki Namjoon, nem láttam semmit, levegőt is nehezen kaptam, úgy éreztem, hogy most sikeresen megtörtek engem és képtelen vagyok abba hagyni, a sírást és a remegést sem. - Gyere Yoongi. - suttogta Namjoon majd megfogva karomat segített kijönni onnan s elindultunk a mozsdók felé. Amint beértünk azonnal leültem a földre arcomat eltakarva, próbàltam abba hagyni a sírást de képtelen voltam rá.

Úgy éreztem mintha egy világ dőlt volna össze bennem, mintha csak egy rossz álom lenne, egy hosszú rèmálom. Mintha újra megtörtek volna mentàlisan, mert meg is tettèk. Könnyeim folyamatosan lefolytak arcomon, kezeimet hajamba vezetve kezdtem el azt tépni tehetetlenségemben. Az összes idáig nehezen felépített falamat egyetlen egy kèrdéssel képesek voltak lerombolni, és a földbe ásni. Megint ott vagyok ahol annak idején, semmim nincs, mindent elvettek tőlem, mindent.

-Vegyél be egy nyugtatót - suttogta ahogy felemelte a fejemet. Egy fél bogyót belenyomott a számba, majd vízzel megitatott én pedig lenyeltem azt. Könnyeim megállíthatatlanul folytak. Zsebkendőt előkeresve töröltem le könnyeimet, majd fújtam ki az orromat is. Pár percig még lent ültem a földön, hiszen képtelen lettem volna bármi màsra. Ezek után pedig Dr.Kim segítsègével felálltam s megmostam a kezemet is. Ha most nem lenne mellettem akkor biztos, hogy erre is képtelen lennék.

-Cigi? - kérdeztem meg erőtlen hangom. Az egész mondatot úgysem tudtam volna elmondani, hiszen még mindig az idegösszeroppanás szélén álltam, s féltem ha megszólalok akkor nagyobb adagú nyugtatót kell nekem beadni. Ami 10 perc után kezdett hatni. Szervezetem azonnal reagált rá, és elmém is kezdett leszedálni. A pániknak vagy idegösszeroppanásnak már nyoma sem volt, gondolataim sokkal lassabban àramoltak tudatomban, illetve reflexeim sem voltak tökéletesek de nem bántam, hiszen az idő teltèvel ahogy kièrtünk s ràgyújtottam úgy éreztem magamat, mint aki elment nyaralni és semmi problémàja sincs.

Mint egy drogos aki pont most kapta meg a napi adagját.

———
Sziasztok!🌼 Ahogy szokásom ma meghoztam a következő részt! Elég hosszú lett majdnem 2100 szavas lett, remélem élveztétek az olvasását!☺️

Mi a véleményetek a részről? Mit gondolt Yoongi múltjának egy darabjáról? 🌼 Kiváncsian várom, hogy elolvassam azt.☺️

Gondolom nem számítottatok arra, hogy a kis darabkákat így fogjátok megtudni, de ez még semmi ahhoz képest ami valóban történt vele. Remélem nem okoztam nektek csalódást ezzel a részel és élveztétek ennek olvasását! 🌼💜

Kitartást és vigyázzatok magatokra! 💜