YoonGi | december 19

Az ember sokszor érzi magát tehetetlennek. Sokszor érzi azt, hogy nem tud megfelelő segítséget nyújtani, támogatást. Úgy érzi, hogy nem elég az ami jelenleg van. Lehet, hogy az illető nem is tudna mit kezdeni a helyzettel. Lehet, hogy nincs is rá megoldás, vagy olyan segítség amit külsős nyújthat.

Ezért jutottam egy vakmerő elhatározásra, amit végbe kell vinnem. Nem hiszem, hogy többet ártanék majd tettemmel, mint amekkora a kár maga. Illetve már nincs is vissza út, hiszen itt állok a hatalmas épület előtt ahol Jimin is dolgozik. A híres, baromi helyes modell és színész. Tudom, hogy ez a döntésem, illetve tettem a karrierjére is rá mehet. Viszont valamit tennem kell, kénytelen vagyok tenni mert ezt nem fogom tovább hagyni, hogy így folytatódjon minden. Ezért is vakmerő maga az egész elképzelés.

Cigarettámat elnyomva a megfelelő helyen, fújom ki a füstöt. Mankóimat magamhoz veszem és nagy léptekkel indulok befele az épületbe. A biztonsági őr megállít, viszont én fel mutatom a papírt amit tegnap kaptam meg. A papíron csak a nevem áll és az, hogy megbeszélésre jöttem. Hah, megbeszélés. Ezek után a nagy épületben elindultam a lift-hez, hogy először a CEO irodájába menjek. Ha az a beszélgetés sikeres, akkor tovább nem megyek. Viszont ha nem akkor abból hatalmas botrány lesz, tervem szerint.

A liftben töltött időm magányosan telt amit nem is bánok, hiszen volt időm felkészülni a beszélgetésre. Folyamatosan ismételtem a kezdő dolgokat, hogy hogyan fogok belemenni a témába. Emelett pedig bizonyíték hiányban sem volt részem. Taehyungnak sikerült pár információt és bizonyítékot kiszedni Jiminből. Jimin és Taehyung a korkülönbség ellenére nagy barátok, és Jimin neki is beszámolt nagy vonalakban arról, hogy mik történtek vele.

Az ajtó kinyílt, engem pedig a szokásosan letisztult, stílusos környezet fogadott. A hosszú folyosóra léptem, majd a velem szembe lévő ajtót céloztam meg. A folyosó végén áll a nagy iroda, a CEO irodája. Kezeim remegtek a mankón és a víz is levert. Mély levegőt vettem, ahogy az iroda elé értem. Az ajtóból természetesen félre álltam és vártam. 2 perc van a megbeszélés kezdéséig én pedig nem fogom zavarni. Légzés technikát alkalmazva próbáltam lenyugtatni idegeimet, hogy megelőzzek egy esetleges rohamot.

Beszélgetést hallottam meg mögöttem, így egyből oldalra fordultam és megpillantottam négy férfit akik beszélgettek miközben felénk jöttek. Kitűnt egy férfi, magas, a 35-40-es éveiben lehet. Jól tartja magát, korom fekete haja van, átlagos arc formával, vékony ajkakkal és vékony orral. Viszont mandula formájú szemei és az a sötét szemeket sosem fogom elfelejteni. Nagyot nyeltem ahogy tekintetünk találkozott. A férfi arcán először átfutott a kérdőjel, majd a döbbenet. Felismert. Nagyot nyelve kaptam el tekintetemet és kezdtem el nézni a festményeket a falakon. Bár baromira nem érdekeltek, de jobb volt mint az, hogy kínosan bámulok a férfi szemeibe. A beszélgetés tovább zajlott, majd hallottam ahogy el köszönnek egymástól és lakk cipő koppanásait hallottam meg a padlón. A látóterembe egy alak jelent meg, aki sokkal magasabb volt nálam. Arcomat az illető felé kaptam, és az a férfi jelent meg előttem aki annak idején. Mélyen meghajoltam, már amennyire engedte a mankó, ő pedig ugyan így tett.

-Lee Hyun-shik, az ügynékség CEO-ja. Ön Min Yoongi ugye? - tette fel a kérdést mire egy halk "igen" volt a válaszom. Benyitott az irodájába majd megvàrta míg be lépek és be csukta mögöttem az ajtót. - Foglaljon helyet nyugodtan. Kér esetleg egy teát? - tette fel kérdést amint az íróasztal mögött helyet foglalt.

-Nem köszönöm. - vettem magamhoz a szót. A széket kijjebb húztam, leültem rá a mankókat pedig elfektettem a földön. Kopott táskámat levettem a vállamról és egy nagy, borítékot vettem elő amit az asztalra helyeztem. A táskát a földre tettem, és a férfi szemébe néztem. - Ön végig kísérte a tárgyalásaimat nem igaz? Ön volt az aki a végén fizette az ügyvédemet. - találtam meg a hangomat nehezen. A szívem ezerrel vert, féltem hogy meghallja. Lágy mosoly lett ajkain ahogyan a kávét lerakta az asztalra.

-Én voltam az. - bólintott egyet. Kihúzta magàt, emiatt pedig a dominanciája sokkal kisugárzóbb lett. - A hírekben láttalak meg először. A felvételek borzalmasak voltak. A média rengeteg mindent kicenzúrázott vagy nem éppen úgy hangoztatta ahogy kellett volna. Ekkor léptem kapcsolatba az ügyvédeddel, azok után miután börtönben voltál. Minden tárgyalásodon részt vettem és bele ástam magam az ügyedbe. Dr.Kim Seokjin-t és Dr.Kim Namjoon-t is én fizettem. Ez volt a legkevesebb amit tehettem, ha már bele ástam magam valakinek az életébe. - őszintesége meglepett, monológjával együtt. Általában pár szóval ezt le szokták rendezni, vagy kerülik a témát.

-Köszönöm. - hajoltam meg mélyen a férfi előtt. Ez a férfi ténylegesen megmentett engem, kifizette a tartozásaimat és segített. Ha nem is személy szerint ő, de segített. Én pedig ebbe a férfibe fogok jelenleg bele állni. Borzalmasan tiszteletlen vagyok. - Lehetne ezzel kapcsolatban egy kérdésem? - emeltem fel fejemet, végül pedig az egész felső testemet. Arcomat fürkészve bólintott. - Miért az én ügyem? - az 1 milliárd won-t érő kérdés, amit mindig is tudni akartam.

-Eleinte nem gondoltam volna, hogy bele fogom magamat ásni. Főleg úgy, hogy semmi közöm nem volt hozzá, de még a szakterületemet sem érintette. - sóhajtott a férfi majd hátra dőlt.

-Egyre többször jöttél fel a hírekben, egyszer pedig megjelent az ügyvéded neve, akit azonnal fel is kerestem. Tudtam az anyagiakról, tudtam azt is, hogy egyből bele fog menni. Megdöbbentett a történeted, azokat amiket hallottam nagy vonalakban. Dr.Kim Namjoon nem ment bele a részletekbe teljesen, Dr.Kim Seokjin pedig semmi olyat nem osztott meg sem velem sem az ügyvéddel ami nem tartozott a tárgyaló terembe és nem segítette elő az ügyedet. Viszont a hallottak is teljes mértékben megdöbbentettek, ekkor döntöttem el, hogy segíteni fogok neked.

A fogas kerekek az agyamban ezerrel dolgoztak és próbáltak minden egyes információt feldolgozni. Néma csend követte a férfi beszédét. Késztetést éreztem arra, hogy megint meg hajoljak, és így is tettem. Egy halk kuncogást váltott ki a férfiből.

-A te ügyed illetve a hasonló ügyek itt gyakoriak, mégis el van nyomva. Hiába tesznek feljelentést, nagyon kevés az a százalék aki meg is nyeri a pereskedést, és az erőszakot elkövető pedig megkapja a büntetést. Az eseted pedig teljesen ledöbbentett, mindenképp segíteni akartam neked, illetve a többi embernek. Az eseted után eltűntél én pedig indítottam egy alapítványt, ami családon belüli erőszakkal, nemi erőszakkal foglalkozik. Egy cikket is írtam az ügyedről, vagyis nem én hanem Dr.Kim Seokjin-t kértem meg. A világnak látnia kell azt, ami valóban történt. Az igazságot. - a férfi a kávéjába ivott. Remegésem elmúlt, tenyerem továbbra is baromira izzadt. Viszont nem féltem attól, hogy fel kell tennem a következő kérdésemet.

-Akkor is hasonlóan járna el ha az ön cégében történne hasonló? - a főnök teljesen össze ráncolta a szemöldökét és értetlen pillantásokat vetett felém. - Bizonyíték is van ebben a borítékban, viszont ez így kevés. Benne van az, hogy hogyan történt és mi. Park Jimin és a menedzsere. - jelentettem ki, a mondat végére pedig nagyot nyeltem. A férfi azonnal a boríték után nyúlt és elkezdte kibontani.

~~~~

-Azonnal beszélek külön külön velük és értesítem Dr.Kim-et is. - állt fel az asztaltól a frusztrált és ideges férfi. - Ez a kevés kis bizonyíték is tökéletesen elegendő ahhoz, hogy megtegyem a kötelező lépéseket. Nagyon szépen köszönöm Mr.Min hogy tájékoztatott erről. Semmi képen nem fogom a nevét említeni Jimin előtt. Ha pedig új fejlemény lesz arról önt is mindenképp értesíteni fogom. - fordult felém.

Elgémberedett végtagjaimat össze szedtem. Három órát voltam bent a férfinél. Mindent tüzetesen át beszéltünk, és elmondta, hogy milyen bizonyítékokra lesz szükség, a jogi lépéseket is át beszéltük. Illetve Jimin a tárgyalások idejére és még utánna is haza küldi. Egészen addig ameddig fel nem épül teljesen.

-Én köszönöm, hogy fogadott és meg tudtuk normálisan beszélni! - álltam fel a mankóimmal együtt. Mélyen meghajoltam a férfi pedig ki kísért. Taxit is hívott nekem, hogy könnyebben jussak el a lakásomra ahol Jeongguk és Mr.Jeon van. Jeongguk egyre jobban van bár sokszor elkapja a roham, vagy a hideg rázás. Ezért is kértem meg Mr.Jeont, hogy vigyázzon a fiúra míg én távol vagyok.

———
Sziasztok!  💜

Meghoztam az újabb részt!  Mit gondoltok róla?🌸

Nagyon szépen köszönöm a több mint 1K megtekintést! Nagyon sokat jelent nekem!💜

Mit gondoltak a jelenlegi helyzetről? Jól cselekedett Yoongi? Mit fog ehhez Jimin szólni? Szerintetek rá fog jönni, hogy Yoongi volt?🌸

Hogy vagytok? Miujság van veletek? Remélem jól vagytok.🌸

Ha tetszett a rész nyomjatok a kis csillagocskára, kommentben pedig írjátok meg a véleményeiteket! Kiváncsian és sok szeretettel várom!💜

Vigyázzatok magatokra és kitartást!💜