YoonGi | december 20

-Biztos, hogy menni fog? - tettem fel kérdésemet. A férfi kezét fogtam miközben aggódva méregettem. Kézfeje hideg volt, mint a jég, mégis verejtékben fürdött. Pár nap eltelt már az ominózus eset óta,  de még mindig nem nézett ki száz százalékosan.

-Mennie kell. - morogta ahogyan lassú léptekkel indult meg a fürdő felé. Próbált nem rám támaszkodni a lábam miatt de mindketten tudtuk, hogy ez lehetetlen művelet. Kellett neki a segítség. Néma csendben értünk be a zuhanyzóba ahol segítettem neki megtisztálkodni. Állapota sokkal jobb mint amilyen volt, viszont aggódok érte. Nem gondoltam volna, hogy szervezete ennyire megszenvedi a dolgot én azon is el csodàlkoztam először, hogy lettek elvonási tünetei.

-Biztos jobban vagy? - kérdeztem meg ahogy a gyorsforralót a helyére téve bekapcsoltam azt. A férfi felé fordultam majd a konyhapultnak támaszkodtam és sápadt arcát kezdtem el vizslatni.

-Persze, nem a legjobban de jobban vagyok, hyung. Köszönöm. - villantottak ki nyuszi foga. Ajkaimra egy halvány mosoly ült ki, és bólintottam egyet. - Hogy van a lábad Hyung? - tette fel a kérdését. - Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni az elmúlt napokban, de ezentúl rajta leszek. - mosolygott rám.

-Nincs a legjobban de nem vészes annyira. Bár kelleni fog a gyógytorna, hogy rendbe jöjjön. Nem kell sajnálnod. Nem vagy köteles segíteni. - néztem mélyen szemeibe egy halvány mosollyal. Nem kell segítséget nyújtania viszont tudom, hogy ilyen opció nála nincs. Olyan mintha a lábam állapota az ő hibája lett volna.

-De kell. Mármint nem kötelezettségből csinálom hanem azért mert ezt szeretném! - állt fel az asztalnak támaszkodva. - Szeretnék segíteni, azóta szeretnék segíteni amióta ide kerültél és sokat beszélgettünk kint. - mutatott az ajtóra komolyan, talán túl hevesen is. - Szeretnék segíteni és megérdemled, hogy segítsen neked valaki ilyen helyzetben is aki közel áll hozzád. - vette nyugodtabbra mondandóját majd elindult felém. Nagy szemekkel néztem rá mikor elém ért és karjait vállam körül fonta össze majd mellkasára húzott és megölelt. Karjaimat lassan fontam gyereke köré és szorítottam rá. Nem kellene furcsán érezni magamat hiszen együtt alszunk, viszont ez teljesen más volt. Itt mindketten ébren voltunk és mindketten akartuk ezt az ölelést. Arcomat izmos mellkasára fektettem, szemeimet pedig behunytam és kiélveztem az ölelés minden pillanatát.

Tudva, hogy ez az első és talán az utolsó ilyen.

~~~~~

-Te mit veszel a többieknek? - kérdeztem meg Jeonggukot. December 20.-a van. Négy nap múlva itt a karácsony. Normális esetben most sem ünnepelném meg, hiszen amióta az eszemet tudom, nem ünnepeltem ilyen dolgokat. Nem volt kivel nagyon, e mellett pedig még csóró is voltam. A saját szülinapomat sem ünnepeltem meg, maximum vettem magamnak egy mufint, egy gyertát és két sírás közepette megköszöntöttem magamat. Csak ezeken a napokon engedtem meg magamnak, hogy kiadjam a fájdalmamat, hogy érzelgős legyek. Persze ezt is csak akkor, mikor egyedül voltam.

-Hm. Nagyon jó kérdés. Nincs konkrét tervem. Mi lenne ha közösen végignéznénk mindent? A srácok úgysem szoktak semmit sem kérni. Viszont így segíthetnénk egymásnak. - vetette fel Jeongguk ahogyan a plázában sétáltunk. Mély levegőmet kieresztettem tüdőmből. És, hogy miért is van az, hogy én ajándékokat nézegetek a férfivel?

Jeon közölte, hogy már pedig velük fogom ünnepelni a karácsonyt. Dél-Koreában a családok nem tartanak akkora megemlékezést és családon belüli ajándékozást mint az Európaiak vagy Amerikaiak. Állításuk szerint inkább a barátaikkal, párjukkal szokták megünnepelni. A srácok pedig ekkor közölték, hogy már pedig én velük fogom ünnepelni úgyhogy, úgy kell készülnöm. Jeon pedig felajánlotta, hogy közösen, egymást kisegítve nézünk a többieknek apróságokat.

-Nem ismerlek titeket annyi ideje így ötletem nincs, hogy mit vegyek nektek. - motyogtam orrom alatt, majd elmentem egy írószer bolt mellett. De nem az a tipikus, sulis írószeres unalmas bolt volt. Olyan tipikus aesthetic volt már maga a kirakat. A férfi vissza sétál hozzám és kérdően néz rám. Egy kósza gondolat àt fut az agyamon, majd a boltba veszem az irányt. A füzetekhez indulok meg, hogy jobban szemügyre vegyem a kínálatot. Lehet Jimin be rágna rám az ajándék ötlet miatt, de biztos vagyok benne, hogy Jin ugyanezt a tanácsot adná mint nekem akkor.

"Írd le a fájdalmakat, hogy mit akarsz elfelejteni. Írd le, hogy meg tudj magadnak bocsánatni. Add ki minden dühödet, szomorúságodat és csalódottságodat. Majd égesd fel a könyvet, és bocsáss meg magadnak."

-Miért jöttünk ide? - kérdezte meg Jeon hirtelen mögöttem, amire megugrottam. - Bocsi, nem akartalak megijeszteni. - tette kezét vállamra. Megráztam a fejemet és egy fekete füzetre tévedt a tekintetem, amin fehér absztrakt minták voltak. Az kell nekem. Remélhetőleg neki is tetszeni fog.

-Fel tudnád nekem venni azt? - kérdeztem meg a fekete füzetre mutatva. Azonnal lehajolt majd felvette a tárgyat és nagy szemeivel nézett rám. Tengelyem körül megfordulva s tollakat kezdtem el nézni. Semmi csicsásat vagy túl díszítetett nem szeretnék. Valami egyszerűt amit a végén szintén felgyújthat. Tekintetem megakadt egy szemmagasságban lévő fehér tollon. Halvány mosoly lett ajkaimon majd levettem a polcról és Jeon-ra néztem aki még mindig kiváncsian méregetett.

-Tudom mit fogok Hoseok Hyung-nak venni. - nézett rám apró mosollyal. - Mármint az egyik. Van itt határidő napló nem? Ilyen nagy. - kérdezte meg mire hevesen bólogatni kezdtem. - Nagy bunkóság lenne ha mindenkinek vennénk ilyet? Mármint, mindenki elfoglalt a munkával kapcsolatban. A telefonba szokták beírni a dolgokat de mindig elfelejtik. - csóválta a fejét. Elmosolyodtam majd heves bólogatásba kezdtem és elkezdtük válogatni, hogy kihez melyik illik jobban.

Egy húsz perc után elégedetten sétáltunk ki a boltból, majd egy sport bolt felé vettük az irányt. Én Hoseok hyungnak egy új tánccipőn gondolkoztam, míg Jeon Jiminnek szeretett volna új futó cipőt nézni. Útjaink a boltban kicsit elváltak, de hamar vègeztünk itt is a vásárlással. Ezután pedig a ruha boltokat kezdtük el végig járna, ami nagyon nem volt könnyű menet. Főleg nem a négy emeletes plázában. Rengeteg szatyorral jöttünk ki az üzletekből. Mindenkinek sikerült valami olyasmit találni aminek örülni fognak. Namjoon Hyung-nak még egy Airpods-ot vettem, ugyanis megint elhagyta a sajátját. Jin pedig egy Ipad-et kap tőlem és Jeonnguktól, amit a főként a munkája során használhat.

Fáradtan dőltem le a Burger King egyik boxába majd a sok táskát magam mellé helyeztem. Jeon éppen az ételeinkkel tartott felèm. Bő öt és fél óra telt el azóta, hogy beléptünk ennek az épületnek az ajtaján. Meg kell mondjam elfáradtam, pedig még Taehyungnak szeretnék venni egy - két művészeti kelléket tekintve, hogy mostanában nagyon belejött a dologba és élvezi is.

-Itt is vagyok. - huppan le a férfi majd elmosolyodik és középre helyezi a tálcát. Elveszem az egyik burgert majd kibontva azt azonnal bele is harapok ugyanis nagyon éhes voltam már. Nem mostanában történt ilyen, hogy ennyire megéheztem, vagy ennyire kívàntam volna az ételt. A férfi elmosolyodott majd ő is falatozni kezdett. - Nem gondoltam volna, hogy ennyi időt el fogunk tölteni itt. Viszont még be kell mennem egy ékszer üzletbe. - hümmögött én pedig csak bólogatni kezdtem. Sajnos ez alatt az idő alatt nem sikerült a velem szemben ülő illetőnek nagy ajándékot néznem, így eldöntöttem, hogy majd akkor fogok mikor ő az ékszerüzletben lesz.

Lassan fogyasztottuk el az ételeinket, majd még egy kicsit pihentünk is. Újra útnak indultunk. Jeongguk egy drága ékszer üzletbe ment, míg én Taehyung-nak néztem festészeti kellékeket. Amivel hamar meg is voltam, ez pedig meglepett. Az eladó nő nagyon kedves volt és segítőkész, még kedvezményt is kaptam. Ekkor pedig egy másik ékszer üzleten akadt meg a tekintetem, ahova lábaim be is vittek. Egy idős hölgy nézett fel a múlt mögött majd elmosolyodott és intett, hogy menjek beljebb.

-Mit szeretnél vásárolni, fiam? - kérdezte meg kedves mosollyal arcán. - Netán szerelmednek lesz? - kérdezte meg mire elpirultam de csak megráztam a fejemet. Hümmögött egyet majd azonnal elment balra, kivett valamit a fiókból, majd még hat helyen ezt eljátszotta. Majd elém terítette az ékszereket. Volt itt nyaklánc, karkötő és gyűrű is. Egyből megfogtak az ékszerek a stílusukkal. Illetve ami feltűnt az az, hogy ezek férfi ékszerek. Lepetten pillantottam fel a nőre aki csak mosolyogva nézett rám majd legyintett.

-Olvas a gondolataimban? - tettem fel illedelmesen a kérdést és el is kuncogtam magamat. Mosolyogva elvette a nyaklàncokat és a karkötőket.

-Ennyi idősen, te is így fogsz olvasni az emberekben. Mint én benned, fiam. Ha gondolod akkor egy páros gyűrűt is vihetsz. - hajolt le a hölgy és egy nagyobb ékszer dobozt tett fel a múltra majd kinyitotta azt. Ajkaim elnyíltak ahogyan a két gyűrűt figyeltem és egy belső megérzés csak annyit súgott: Ez lesz az. Halk nevetésre kaptam fel a fejemet, a hölgy jót derült lepett arcomon. - 110.000₩ lesz összesen. - mosolygott én pedig hevesen bólogatni kezdtem.

Azonnal egy ajándék táskába tette én pedig elkezdtem kihalászni a megfelelő összeget a pénztárcámból. Amint ez meg volt a hölgynek nyújtottam aki mosolyogva fogadta el s adta oda a táskát. - Remélem hamar egymásra találnak és boldogok lesznek. - tette hozzá. - Hódítsa el a férfi szívét. - kacsintott én pedig teljes zavaromban jöttem ki a boltból. Ahol pedig Jeongguk várt engem telefonját nyomkodva. Felpillantott rám vagy hatalmas lett a vigyora.

-Megvagy? - kérdezte meg teljesen jókedvűen mire csak egy halkabb "Igen" volt a válaszom. Belém karolt óvatosan majd hatalmas jókedvvel indult meg a parkoló felé, mosolya pedig rám is hatással volt, zavarom pedig azonnal el is tűnt. Nem is volt ez olyan rossz.

———

Szép jó estét mindenkinek! 💜

Remélem már vártátok a részt. ✨

Nagyon nehezen sikerült össze kaparnom ezt a kis részt, és nem is mondhatnám a legjobbnak. Sajnos. De remélem, hogy elnyeri tetszéseteket. ✨

Hogy vagytok? Kinek milyen az online suli? Gondolom szar, de azért kivàncsi vagyok a véleményeitekre.✨

Sajnos a vizsgáim egyre közelebb s közelebb kerülnek aminek elhihetitek, nem nagyon örülök. Bàr szeretném minél hamarabb letudni. ✨

Remélem a vizsgáim nem lesznek hatással az írásra, a heti egy részt szeretném mindig biztosítani nektek.✨

Remélem tetszett a rövid kis rész. 💜

Ha igen akkor kérlek nyomj rá a kis csillagra és írj kommentet ha szeretnél.✨

Vigyázzatok magatokra és kitartást!💜