YoonGi | december 24

Karácsony. Mit is jelent ez? Ha őszinte akarok lenni, fogalmam sincs. Ha jól emlékszem akkor ez egy keresztény ünnep, ahol megünneplik, hogy Jézus megszületett. Waoh, olyan mint egy szülinap nem?

Talán mikor kis gyerek voltam, akkor ünnepeltem meg ezt a szüleimmel. Nem emlékszem annyira, hogy mi volt a szokás, mit csináltunk vagy mit nem. Azt tudom, hogy együtt ültünk a nappaliban és ajándékokat bontottunk a testvéremmel, miközben anyáék mosolyogva figyelnek minket. Ennyi maradt meg az egészből, meg az, hogy az volt az utolsó alkalom, hogy sütit ettem.

Ezért is álltam tétlenül 11-kor Jimin nappalijában. Én voltam az utolsó a jelek szerint aki felkelt. A fa már be volt állítva a kandalló mellé, Seokjin Hyung éppen a tűleveleket söpörte össze, Taehyung és Jimin a díszeket kezdték el szétválogatni, Namjoon a fával bajlódott, hogy le tudja róla szedni a hálót. Jeongguk éppen az emeletről jött le, két nagy dobozzal a kezében.

Arcom teljes értetlenséget tükrözött, nem értettem mi is folyik körülöttem. Egy sóhaj hagyta el ajkaimat ahogy a konyhába indultam, hogy igyak egy reggeli kávét, ha már nálam elfogyott. Senki nem szólt semmit, vagy talán én hagytam figyelmen kívűl. A konyhában Hoseok ügyeskedett vigyorogva, ami szintén meglepett engem.

-Jó reggelt! - köszöntött majd szív alakú mosollyal fordult felém, és egy sütit tartott a szám elé. Angyalka forma volt, valami fehér izéval volt körvonalazva. Kinyitottam volna a számat, hogy finoman vissza utasítsam az ajánlatát de csak a számba dugta a sütit én pedig morcosan néztem rá. Elnevette magát, majd vissza fordult a pulthoz és folytatta azt amit elkezdett. A kávéfőzőhöz mentem majd mivel itt csak kapszulás van, ezért nagy nehezen de csináltam magamnak egy rövid kávét és természetesen a sütit is el nyammogtam. Nem volt rossz, de nem lesz a kedvencem, túl édes.

A bögrét kezembe fogva csoszogtam ki a bejárati ajtóhoz, ahol felvettem egy fekete kabátot. Nem tudom kié, de biztos nem bánja ha elkérem 15 percre. Ahogy kiléptem a hideg télbe azonnal elborzadtam, össze húztam jobban a kabátot majd rá gyújtottam. A hideg levegő marta a torkomat és az orromat is. A kávém másodpercek alatt lett langyos, ezért kómásan de igyekeztem gyorsan végezni a reggeli cigarettával. Abban is biztos vagyok, hogy ritkán fogok ma kijárogatni, vagy az elkövetkezendő hetekbe.

Hátamat a falnak támasztottam és vissza gondoltam arra, hogy milyen volt a tavaly karácsonyom. Hideg, rettentően hideg. Nem volt valami fasza fűtési rendszere a romos háznak, plusz az ablakoknál folyamatosan jött be a hideg. Mindig fáztam, mindig beteg voltam. Ősztől tavaszig. Mindig ilyen hideg volt a lakásban, mint itt most kint. Most pedig 10 percnél tovább nem bírok meglenni ebbe a hidegbe.

Elkényelmesedtem vajon? Nagy valószínűleg igen. Jobban össze húztam magam, az ajtó pedig kinyílt mellettem. Jeongguk jött ki rajta, kabátban és sálban. Rám mosolygott majd ő is rágyújtott. Lábujjaimat behajlítottam, hogy ezzel is melegítsem testrészemet, hiszen voltam akkora ökör, hogy papucsban jöttem ki.

-Hogy aludtàl? - fordult velem szembe Jeongguk, majd arcomat kezdte fürkészni. - Remélem nem baj, hogy nem ébresztettünk fel. - válaszként csak megráztam a fejemet majd halvány mosolyra húztam jéghideg ajkaimat. - Minden rendben van? Szótlan vagy, és nagyon piros az arcod. - tette szabad kezét arcomra. Jéghideg bőrfelületem találkozott meleg tenyerével, ajkai elnyíltak szemei tányér nagyságúak lettek. - Nagyon hideg vagy. - tette tenyerét homlokomra s azonnal közelebb is lépett hozzám. Átkarolta derekamat majd mellkasára húzott. Utolsó slukkot szívtam a cigiből, majd mikor kifújtam azt arcomat mellkasába fúrtam. - A végén még kihűlsz nekem. - motyogta magának. Átkaroltam a mellkasánál és szorosan hozzá bújtam, hiszen tényleg kezdtem fázni.

-A srácok valami fura programot találtak ki délutánra. Remélem van kedved benne részt venni. - szólalt meg újra mire csak hümmögéssel válaszoltam. Elnyomta a cigarettát majd keze lejjebb vándorolt. Nagy szemekkel néztem fel rá, pár másodpercig arcomat bámulta majd elnevette magát. - Beviszlek. - felelte mosolyogva majd combjaim alá nyúlt, pontosabban a merevítő fölé majd könnyedén az ölébe kapott. Azonnal kabátjába markoltam és vállát meg is ütöttem, ezzel pedig egy édes kacajt váltottam ki belőle. - Fogd meg a bögrét és a mankót. - fordult meg. Felvettem a bögrét majd a mankót is kezembe vettem, ekkor pedig elindult velem befele.

Amint az ajtó kinyílt, megcsapott minket a meleg. Hideg lábamnak szinte forrón hatott, az alap szoba hőmérséklet. Az ajtót mögöttünk már én csuktam be, Jeon pedig letett az öléből, majd elkezdett levetkőztetni. Levette rólam a kabátot és a sálat is, majd magával is így tett.

-Milyen játékot találtak ki? - rekedtes hangom halknak hatott, hiszen a nappaliba hangosan nevetgéltek és szinte kiabáltak. Pimasz mosoly lett ajkain ahogy újra karjaiba kapott. Leheletét megéreztem fülemnél, akaratlanul is bele pirultam a közelségébe.

-Majd meg látod, Yooni - kuncogta ekkor pedig nagy léptekkel indult meg a nappaliba.

~~~~

-Kitaláltunk valamit - vette át a szót Jimin a nappaliban. Este volt már, olyan 9 óra fele. Már rég lezajlott az ünnepi ebéd illetve vacsora is. Az ajándékokat pedig mindenki a karácsonyfa alá rakta már. Viszont ajándékozás előtt egy fajta "játékot" akartak játszani a fiúk. - Mivel ez az első karácsonyunk így, közösen ezért gondoltunk egy kicsit bizarabb dologra - ivott bele a pohár borába a férfi.

-Azt ne mond, hogy felelsz vagy merszezni fogunk mert akkor már most lelépek. - szólalt fel Jin Hyung a fotelben ülve, mire mindenki felnevetett. Nem elhanyagolandó, hogy két 30-as éveiben járó férfi is ült közöttünk, illetve egy 18 és 19 éves is. A korkülönbség látható volt. Bár Jeon megpróbálta leplezni, sokszor nézett izgatottan a fára, illetve sokszor súgtak össze Taehyungal is. Izgatottak voltak, le nem tudták volna tagadni.

-Ha mersz vagy merszezni fogunk akkor Hyungal tartok - szólaltam fel. Bár meg se közelítettem még a 30-at mégis túl öregnek éreztem magam az ilyenekhez. Namjoon is helyeslően bólintott. Vele megbeszéltem a dolgokat, nagyjából. Bocsánatot kért, amit el is fogadtam de nem lettünk puszi pajtások, nem mintha eddig azok lettünk volna.

-Nem, ez nem ilyen. - rázta meg a fejét Hoseok is, majd törökülésbe ült és a borospohár tartalmát ki itta. - Mivel még nem nagyon volt alkalmunk megismerni annyira egymást, ezért a sablonos dolgok helyett arra gondoltunk, hogy egy fajta játékot játszunk. Igazából nagyon egyszerű, három állítást kell magadról mondani, amiből egynek egy titoknak kell lennie. Mármint egy olyan dolog amit senkinek, vagy egy-két embernek mertél eddig elmondani. Ebből a három állításból pedig mindenki voksolni fog arra, hogy melyiket gondolja igaznak. A végén az illető pedig elmondja, hogy melyik az a "Titok" - rajzolt macskakörmöket a levegőbe Hoseok. - Illetve egy kalapból fogunk neveket húzni. - vette kezèbe az asztalon lévő említett fekete tárgyat. - Mindenki egyesével fog húzni egy nevet. Én kihúzok egy nevet, elmondom az illetőnek el kell mondania három állítást mi meg megpróbáljuk kitalálni, hogy melyik az a bizonyos titok. - mosolygott a fiú, majd a sapkába nyúlt és kotorászni kezdett.

Idegesebben harapdáltam alsó ajkamat, a bor ami poharamban volt már rég elfogyott. Nem volt rossz koncepció vagy ötlet a játék. Sőt, eléggé találékony volt és egyedi. Tetszett, hogy próbálnak valami újat s nem unalmas dolgot kitalálni. Hoseok kihúzta a cetlit majd kibontotta azt s el is nevette magát. Szemöldököm össze ráncolva néztem a fiúra, akinek tekintete Seokjin Hyung-ra tévedt.

-Bocsi Hyung. - vont vállat a fiú mire csak felnevettünk. Hyung hátra dőlt a fotelben majd nagyot kortyolt a poharából. Senki nem szólalt meg, hiszen biztos vagyok benne, hogy nem egyszerű dolog ilyen dolgokat megosztani velünk.

-Eleinte gyermekpszichológusnak tanultam, de rájöttem, hogy nem szeretem a gyerekeket. - nézett fel ránk a társaság pedig hangos nevetésbe tört ki. Vigyorogva ejtettem hátra a fejemet. - Az egyetemen jöttem rá először, hogy utálom az embereket, rosszabb vagyok mint Yoongi. - mutatott rám mire én is nevetésbe törtem ki a többiekkel együtt. - Azért ezt a szakmát választottam, mind azon dolgok ellenére, hogy utálom az embereket és a legtöbb nem egy észlény az az, hogy segíteni akartam másoknak. Bár a történteket nem tudom elfeledtetni velük, vagy vissza csinálni a dolgokat, ott tudok lenni velük a legsötétebb és legmagányosabb napjaikon. Ezzel együtt pedig át tudom őket segíteni rajta persze ha nem olyan makacsok mint Yoongi - nevette el magàt mire elhúzva ajkaimat, nekem is felfele görbültek. - Minden betegemmel megpróbálom azt éreztetni, hogy nincsenek egyedül, és nem veszett el minden. Persze vannak dolgok amikhez én már kevés vagyok, de tudom azt, hogy életeket mentek, máshogy de életeket mentek. - nézett fel mindenkire egy apró mosollyal ajkain. - Szeretném a legtöbb embernek megadni azt, ami nekem, vagy Yoonginak vagy sok embernek nem adatott meg annak idején. - dőlt hátra a többiek pedig idétlenül tapsolni kezdtek. - Az utolsó volt a titok, ha nem jötettek volna rá. - szólalt meg újra de én csak elmosolyodtam. Nincs kedve ahhoz, hogy a találgatásokat hallgassa ez pedig érthető.

-Jimin - nyújta Hoseok Jiminnek a sapkát majd aki azonnal belenyúl és hezitálás nélkül kihúzott egy feclit. Amint meglátta a nevet elnevette magát.

-Namjoon Hyung, te jössz. - kuncogott a fiú ahogy az említett férfire nézett. Dr.Kim elhúzta a száját de hamar meg is szólalt.

-Mindent képes vagyok eltörni vagy tönkre tenni, mindent. - nézett végig a társaságon akik csak nevettek ezen. - Nem vagyok Taehyung vér szerinti testvére, árvaházba nőttem fel 10 éves koromig. Taehyung szülei pedig örökbe fogadtak mikor össze házasodtak. - mosolyodott el Namjoon majd a testvérére nézett akinek ajkain szomorú mosoly volt. - Kisebb koromban sosem gondoltam volna, hogy végül ügyvéd lesz belőlem. Teljesen más pályát akartam magamnak a jövőben, de azt hiszem valami megváltozott. Segíteni akartam az embereknek, akiken lehet akik tènyleg nem követtek el bűnöket, vagy ha igen akkor érthető okokból. - pillantott rám. - Sokszor viszont úgy érzem, hogy ez nem elég, és nem tudok megváltani egy világot. - ivott bele poharába.

— — —
Sziasztok!💜

Ne haragudjatok, hogy most posztolok, őszintén megmondva teljesen elfelejtettem, hogy tegnap is kellett volna hoznom új részt. 💜

A munka nehezebb és sokkal fárasztóbb mint terveztem, emelett rengeteg esküvőnk is van.☁️

De remélem nem feledkeztetek el erről a könyvről, és élvezettel olvastátok ezt a fejezetet is!💜

Hogy vagytok? Mi a helyzet veletek?☁️

Remélem elnyerte tetszéseteket a rész. Ha igen, kérlek nyomj rá a csillagra és kommentelj ha kedved tartja!☁️

Vigyázzatok magatokra, ès kitartást, mindjár vége!💜