YoonGi | október 26

-Ügyes voltál! - suttogta Namjoon ahogyan vége lett a tàrgyalásnak. Kezeim remegése nem hagyott alàbb a nyugtató hatása a tárgyalás végére pedig kezdett gyengülni. Szervezetem reakciója pedig rendesen ki is mutatta. - Menjünk haza, majd rendelünk kaját. Gyere. - suttogta majd nagy nehezen felkapart a székből s elindultunk kifele. Arcomat továbbra is takartam, hiszen szánalmasan festhettem, úgy is éreztem magamat.

Semmire nem emlèkszem abból ami a maradèk időben bent történt. A szünetről vissza térve semmi nem maradt meg. Gondolataim ellepték az elmémet, kiabàltak, sikítoztak. Mint egy rossz skizó esküszöm. Lehajtott fejjel kapaszkodok Namjoon karjàba, hogy legalább menni egyenesen tudjak, és ne essek össze.

Amint kiértünk egy magasabb test csapódott nekem, vékony karjaival szorosan ölelt magához. Tudtam, hogy Seoyun az, így azonnal vissza öleltem. Arcomat nyakába fúrtam majd azonnal felzokogtam, hangomat vissza fojtva. Olyan règ talàlkoztunk, és most ráadásul így kell látnia. Egy roncsként. Borzalmas vagyok minden téren. Szánalmas nagy testvér vagyok.

-Itt vagyok Yoongs. Nincs semmi baj.  - suttogta a nővérem hajamat simogatva, majd lassan elenged. Letörli könnyeimet zsepivel majd az orromat is megtörli. - Menjünk hozzád oké? - mosolygott rám s újra kibuggyanó könnyeimet letöröltem majd elindultunk. A torkomban nagyra nőtt gombócot próbáltam lenyelni de csak jobban fojtogatni kezdett. Seoyun elkezdte húzni a bőröndöt de elvettem tőle. Legalább ennyit megtehetek érte, főleg ha ezért képes volt ennyit vonatozni.

-Menjünk vissza, szólok Jiminnek, hogy rendeljen kaját - mosolyodott el Namjoon mire felemeltem a bőröndöt majd levittem a lépcsőn. Ezután pedig balra elfordulva indultunk meg a kijárat felé. Kint sütött a nap, bár hideg volt de ha az ember a napon állt jó pár percet akkor biztos voltam benne, hogy égetni fogja az arcbőrünket. Szememmel megkerestem a kocsit, Namjoon már jóval előttünk jàrt. A járműnél megálltunk, Namjoon felnyitotta a csomagtartót èn pedig betettem a bőröndöt majd beültünk. Én és Seoyun hátra ültünk, Namjoon pedig felhívta Jimint, miközben szállt be a kocsiba.

-Új helyen vagy? - kérdezte meg Seoyun ahogyan becsatolta az övét majd megfogta kezemet. Csak egy biccentésre tellett tőlem, majd kényelembe helyeztem magamat, könnyeim pedig továbbra is folytak, bár nem zokogtam de nem tudtam vissza fogni őket attól, hogy felszínre törjenek. Nagyon ritkán volt ilyen, hogy nem tudtam uralkodni az érzéseimen. Én voltam az a srác mindig akinek az arcáról semmit sem lehetett leolvasni.

-A ház elúszott - nevettem fel kínosan arcomat törölgetve, szàmon levegőt véve ugyanis az orrom az eldugult. - Kim szerzett nekem új helyet. Aztán ott maradok amíg nem találok mást. Kell neked pénz hugi? Van elég pénzed? Mindened megvan? Kell valamit vennem mert elromlott?? - kérdeztem meg nagyon pici mosolyogva majd lassan elindultunk, amint Namjoon letette a telefont, kb fél óra mire vissza érünk a jelenlegi szàlláshelyemre.

-Nem kell semmi, Yoongs. Mindenem tökéletesen működik, plusz szereztem magamnak állást is - mondta el büszkén mire elmosolyodtam. - De jobb ott? Jobb ott a környezet? Nem omlik rád ugye? - kérdezte meg aggódva Seoyun mire megráztam a fejemet.

-Sokkal jobb ott - mosolyodtam el. - Meleg van a házban, és van hütőm is - nevettem el magam majd a hugomra néztem s elmosolyodtam. Felemelve őssze kulcsolt kezünket, kézfejére egy csókot hintettem. Sokat változott a hugom megint. Világosbarna haja kicsit begöndörítve omlott vállaira, arca sokkal vékonyabb volt, arcbőre hibàtlan. Nagyon durván elegánsan volt felöltözve, gondolom ez lett a stílusa, piercingje egyeltalàn nincs és ha tippelnem kellene akkor tetoválása se.

-Jimin rendel nekünk kaját. Taehyung és Hoseok is náluk van. Elméletileg Jimin csinált finom levest, ha esetleg szeretnétek valami házi kosztot enni - felelte NamJoon majd rám pillantott a visszapillantó tükörbe. - Ügyes voltál kölyök, minden rendben van. Még két megbeszélésre el kell menni de minden rendben lesz. Nem lesz több ilyen. - felelte apró mosollyal, mire bólogattam.

A kocsi út csendben eltelt, Seoyun beszélgetett Namjoon-al, meg mesélt a kollégiumi egyetemista életről. Úgy látszik, hogy vele minden rendben lesz, amit a pszichológusi papírok is mutatnak. Pár hete már nem is kell járnia s gyógyszereket sem kell szednie. Neki még van jövője, és mindenben támogatni fogom, mindenemet neki fogom adni. Nekem már nincs veszteni valóm, én már kezdek öregedni, nincs nagy s fényes jövő előttem hiába dolgoznék meg érte. Viszont Seoyunból tökéletes tàncos, művész és modell válhat, még fiatal és a multja már nem gátolja meg benne.

-Megérkeztünk - parkolt le Namjoon s megpillantottam egy gyönyörű Kia Proceed GT-line-os autót. Szám eltàtottam s elmosolyodtam. Gyönyörű egy kocsi s rengeteg mindent tud, egy élmény lehet azt vezetni. Bár amilyen csorókoporsó vagyok, még hatvan évesen sem fogok tudni ilyen autót venni.

Nehezen de sikerült magamat annyira össze szednem, hogy csak néha törjenek elő a könnycseppek, így kevésbé fogok szánalmasan kinézni. Bár már ígyis úgyis mindegy.

-Hoseok új autója. - felelte Namjoon, majd kiszálltunk a kocsiból. Kivettem Seoyun bőröndjét. -Én bemutatom a hugodat a többieknek, te menj vissza vedd be a gyógyszereket s mikor úgy érzed gyere ki. - mosolygott rám Namjoon én pedig úgy tettem ahogy mondta. Hálás voltam neki amiért nem egyből visz be hozzàjuk hanem hagy nekem időt. Köszönés nélkül mentem be a kis lakrészemre. Letettem Seoyun bőrödnjét majd bevettem a gyógyszeremet, s a mosdóba mentem, hogy megmossam arcomat s átöltözzek, majd az öltönyt vissza adhassam Kim-nek.

Nehéz volt ez az egész. Nagyon nehéz. Bár ugyan apám halott, rémálmok gyötörnek, hogy egyszer vissza jön, és újra elkezdi azt amit csinált. Netán az ami akkor történt mikor belefutottam Hoseokba. Nem volt kellemes ismerkedés, sőt nem is tudtam a nevét. Csak azt, hogy megmentett, amiért hálás vagyok neki. Megmentett egy újabb traumától, és lelki zuhanástól. Bár nem mintha most nem zuhannék, de így talán könnyebb. Viszont a mai napig félek, hogy újra megtörténik majd az ami abban a két évben, az utolsó két évben.

Felvettem a papucsomat majd az öltönytáskával a kezemben elindultam vissza fele. Bár a nővérem nem egy félős ember, mindig is féltem amikor új társaságba került úgy mint most. Lassan belépdeltem a konyhába. Azonnal megpillantottam nővéremet ahogyan Taehyungal beszélget, egy kávéval a kezében. Apró mosoly lett ajkaimon, majd Namjoon-ra néztem, aki csak bíztatóan biccentett felém.

-Te is kérsz kávét Yoongi? - kérdezte meg egy nagyon is ismerős hang, mire felnéztem s a vöröshajú volt. Tekintetünk össze akadt, csak egy bólintás volt vàlaszom. Tudja az igazi nevemet, bár nem lep meg, mégis fura, hiszen eddig mindig  Suga-nak hívott. Leültem a székre s kiropogtattam a nyakamat. Rá kell gyújtanom. Lábamat mozgatni kezdtem majd Taehyungra néztem.

-Nem is mondtad, hogy van testvéred! Nem emlékszem, hogy velünk lett volna. - nézett rám ártatlanul mire nagyot nyeltem. Kis kiváncsi kék hajú, bárcsak tudná, hogy néha jobb ha nem kiváncsi az ember a részletekre.

-Korházban volt abban az időben, vagy a nevelőotthonban - feleltem keserű mosolyal mire Taehyung eltátotta a száját s bocsánatot kért mire megráztam a fejemet. - Nem kell, kiváncsi voltál. - vontam vállat s felálltam ahogyan megkaptam a kávét. - Köszönöm - néztem Hoseok szemeibe majd fogtam a doboz cigit s kisétáltam a ház elé ahol azonnal rágyújtottam majd nekidőltem a fallnak.

-Nem nézel ki túl jól. - hallottam meg egy hangot magam mellett. Kicsit ijedten pillantottam rá, majd realizáltam, hogy ez a kölyök az akivel esténként beszélgetni szoktam, Jungkook. Idő közben meghallottam a nevét így akkor igyekeztem az agyamba vésni. Szánalmas nem?

-Ez van. - feleltem szűk szavúan s végignéztem ahogyan rágyújt. Gondolom a hajam kócos volt, arcom megviselt, illetve szemeim vérvörösek- Ez az élet, kölyök. - suttogtam s beleittam a finom de baromi erős kávéba ami most nagyon jól esett. Ezentúl csak Hoseok kàvéjàt fogom elfogadni.

-Ha bementünk ehetnénk. Magunknak is rendeltünk, gondoltuk ehetnénk együtt. Nem éreznéd magad rosszul..annyira - tette hozzá halkan mire elmosolyodtam. Kedves gesztus. Ahogy fel pillantottam rá, elmosolyodtam hiszen azonnal elkapta tekintetét. Aranyos..

-Akarok egy új pc-t - jelentettem ki semmiből. Bár rohadtul elhamarkodott kijelentés volt, én magam sem értettem, hogy miért pont neki kellett ezt elmondanom. Bár kinek mondhatnám? Jiminnel is jóba vagyok, de Jungkook-al szoktunk sokat beszélgetni. Néha észre sem veszem, hogy mennyi mindent megosztunk egymással. Ugyan apróságok, másoknak talán jelentéktelennek tűnnek, még is jól esnek ezek az apró beszélgetések.

-Hova? - kérdése kizökkentett a kis világomból. Jeon is rendelkezett egy két pc-vel, illetve mindkét karja szét volt tetoválva. Igazi rosszfiúnak nézett ki, én mégsem tudtam rá úgy tekinteni, inkább csak egy bolond kölyökre, egy ici-picit szexi bolond kölyökre. Van nyelv piercingje, és a füle is szét van lőve? Emelett egy kis szemöldök pc-vel is gazdagította magát.

-Orr, illetve ínyfék. Meg akarok industriált. - jelentettem ki vállamat megvonva mire elmosolyodott. Elnyomtam a cigarettát majd megittam a maradék kávémat is.

-Jól állna. Majd Hoseok megcsinálja. - jelentette ki egy hatalmas mosollyal mire kicsit lesápadtam de csak elindultam be a házba, ő pedig követett de hallottam ahogy ajkait elhagyja egy vissza fojtott kuncogás. Amint beértünk a konyhába már viszonylag megterített asztal fogadott. Elég sok étel volt az asztalon, mindenkinek pedig egy kis tál. Mindenki abból eszik amiből szeretne. Ez kedves gesztus.

Seoyun mosolyogva int felém így leülök mellé, mellém pedig természetesen Jeon ül le, majd nekiállunk enni, miközben a többiek továbbra is hangosan dumálnak, ami megmosolyogtat. Sosem volt részem ilyenben, talán egyszer Namjoon-éknál de akkor is vissza fogottak voltunk a szülők miatt.

Annak ellenére, hogy se engemet illetve a hugomat sem ismerik, ilyen kedvesen viselkednek velünk. Ami nekem baromira jól esik, hiszen..sosem tapasztaltam ezt meg. Seoyun ugyan megtapasztalta, ugyanis már amikor középiskolás volt, eltettem az összes megmaradt pénzt s elküldtem egy bentlakásos iskolába. Az elején gyűlölt érte, de utánna hálás volt. Amíg ő ott volt, és mindenben igyekezett jó lenni, ami sikerült is neki, addig én itt szenvedtem meg a dolgokat. És baromira örülök annak, hogy így cselekedtem.

Legalább egy embert meg tudtam menteni.

————
Sziasztok!🌼 Meghoztam a következő részt, remélem tetszett nektek! 🌼 Ezek után szép lassan beindulnak a törtènések, emelett igyekszem nem klisé-t írni. Remélem ennek ellenére is tetszeni fog majd a történet!🌼💜
Meg szeretném köszönni nektek az ennyi csillagozást. Tudom nagy valószínűleg ez senkinek sem tűnik soknak, sőt inkább kevésnek de én baromira hálás vagyok érte, és remélem a továbbra is láthatom majd ezeket a pozitív illetve építőkritikás vissza jelzést.🌼💜
Lassan itt lesz a hètvège, tartsatok ki mèg pàr napig! 🌼
Vigyázzatok magatokra🌼💜