YoonGi | december 23

-Beszélnetek kell. - néztek rám szigorúan. Felvontam az egyik szemöldökömet kérdően. Miért is kellene? Az egy személyes fotelben ültem, és a három férfit bámultam magam előtt. Jimint, Jungkook-ot és Taehyungot. Mivel a karácsony holnap lesz és ma már voltak előkészületek, főként az, hogy a többiek becuccoltak a nagy házba, hogy a holnapi napot teljes egészében együtt töltsük.

Ami mind szép és jó lenne, ha mindenki mindenkivel jóba lenne. Jimin haragszik rám a mai napig azért mert szóltam az igazgatójának. Tudat alatt tudja, hogy jót tettem neki, tekintve, hogy a főnöke azonnal kirúgta és feljelentette a férfit. De még neheztel rám. Én pedig még mindig nem beszéltem Namjoon-al, és nem is szándékoztam. Persze vettem neki egy apróságot, de ezen kívül szerettem volna egész lényében ignorálni, vagy legalábbis egymás mellett meglenni.

Taehyung pedig mérges Jeongguk-ra hiszen megtudta, hogy Jeon drogozott, ezért a fiatal fiú nem hajlandó még a Hyung-jára se nézni, nem hogy beszélni vele. Hoseok pedig mérges Jiminre, hogy nem szólt neki a dolgokról, amik vele történtek. Főleg amiatt mérges, hogy nem moshatott be egyet Jimin volt főnökének. Seokjin pedig szintén neheztel Namjoon-ra, ugyan azért amiért én.

Magyarul, mindenki haragszik mindenkire, vagy neheztel rá és egy napunk sincs konkréta arra, hogy "helyre" hozzuk és ne full kínosan teljen a karácsony amit elterveztek a többiek.

-Mindenkinek van megbeszélni valójuk nem igaz? - kérdeztem meg gúnyos hangon végig nézve rájuk. - Nem csak engem kellene ezzel basztatni. - álltam fel, hogy majd egy cigit a teraszon elszívjak. - Estére mindenki itt marad és mindenki megbeszéli mindenkivel a problémáit ha ennyire ragaszkodtok ehhez a dologhoz. De én nem fogok megbocsájtani azért amit tettek, és nagyon jól tudjátok, hogy miért. - válaszoltam idegesebben és mankóimat magamhoz ragadva elindultam a bejárati ajtóhoz.

Sokszor fel tudnak elég jól idegesíteni. Tudom, hogy mindenki a legjobbat akarja mindenkinek, de ezek sajnos nem így működnek.

A kilincset lenyomtam majd azonnal ki bicegtem a teraszra. A székben helyet foglaltam majd a cigis dobozomért nyúltam és azonnal rá is gyújtottam. Elmémben hatalmas háború folyt. Tudtam, hogy mit kellene csinálnom, mègsem voltam rá képes. Tudom, hogy nem kell bocsánatot kérnem tőle, én viszont nem tudok se neki, se magamnak megbocsátani. Túl friss és túl mély a seb. Tudatalattim talán mèg mindig nem fogta fel, hogy mi törtènt, nem akarja elhinni. Talàn még èn sem tudom elhinni, hogy az történt ami.

Az a nő, aki az anyám volt, majd megcsalta apám, lelépett. Emiatt én kaptam a legtöbb verést, hiszen én hasonlítok legjobban anyára. Majd ezek után, évekkel később mikor önvédelemből elvettem a saját apám életét. Emiatt börtönbe dugnak, míg a húgomat anya magához veszi, engem pedig egyszer nem látogat meg, azt sem tudtam, hogy él-e még. Ők hárman pedig végig hazudtak nekem.

Hirtelen rándulok össze ahogy a kezet érzek meg a hátamon. Mérete alapján biztos, hogy Jeon-é. Kérdően néztem fel rá. Arcán szomorú mosoly volt, ahogy hátamat tovább simogatta. Kisebb sóhaj után csak a fejemet a mellkasára hajtom, és egy kellemes slukkot szívok a méregből. A férfi teljesen átkarol majd hajamat is elkezdi simogatni. Halványan elmosolyodok és mély levegőt veszek férfias illatából, hátha az lenyugtatja zakatoló szívemet.

-Ugye tudod, hogy nem érdemes sírni? - puszilt bele hajkoronámba mire azonnal felkaptam a fejemet és ujjaimat arcomhoz vezettem. A férfi még időben elkapta a fejèt, még mielőtt le fejelhettem volna. Ijedtebben nézek fel rá, ahogy a sós folyadékot megpróbálom a kezemmel leszedni arcomról. Viszont sosem fogy el, mindig újabb s újabb könnycsepp folyik le.

Eddig észre se vettem, nem is igazán foglalkoztam vele. Nem nagyon éreztem, hogy én most annyira szomorú lennék, annyira fájna valami, hogy nekem sírnom kellene. A cigit elnyomva próbáltam felitatni könnyeimet amik megállás nélkül folytak végig érzéketlen arcomon. Emelett az orrom is folyni kezdett, én pedig nem is igazán tudtam, hogy mi történik.

-Yoongs - fogta le kezeimet Jungkook majd szemeimbe nézett. Szipogtam egyet, ő pedig egy papír zsebkendőt vett elő, amivel letörölte könnyeimet. - Nem tudsz ez ellen harcolni. - itatgatta tovább könnyeimet. - Sírd ki magadat. - vált hangja nyugtatóvá viszont én csak erősen megráztam a fejemet, és próbáltam felállni, majd homályos látással eljutni a kis lakrészemig de Jungkook vissza rántott és az ölébe ültetett vele szembe.

Fejemet mellkasára tolta, hogy halljam kicsit felgyorsult szívverését, majd azt ahogyan elkezdett simogatni és próbált megnyugtatni. Viszont tudat alattim egyre jobban tört meg és már én is kezdtem arra hasonlítani mikor tényleg sírnak. Alig kaptam levegőt, vállam néha megrázkódott és könnyeim gyorsabban folytak le arcaimon, miközben minden második percben, orromat fújtam ki.

Nagyon régen sírtam, főleg mások előtt. Utoljára talán Seokjinnél sírtam, most viszont megtörtem Jeongguk előtt. Ez pedig megfélemlít.

~~~~

Halk kopogás törte meg a szoba csendjét. Szemeim továbbra is lehunyva tartottam, ahogy a fal felé fordulva próbáltam pihenni és el terelni az agyamat. Jeongguk pedig halkan horkolt mellettem, kezével átkarolt és kézfejét hasamnál pihentette. Arcát hajkoronámba fújta, ami kicsit csiklandozott is, és hozzá járul ahhoz, hogy ne tudjak aludni. Régi telefonomat elő keresve néztem meg az időt ami csak délután 4-et mutatott.

Egy erőteljesebb kopogás jött a bejárati ajtó felöl, mire sóhajtva egyet fordultam a hátamra. Próbáltam óvatosan felülni, hogy Jeon-t ne keltsem fel, viszont ő is mozogni kezdett és sokkal erősebb lett szorítása. Az ajtó halkan kinyílt majd suttogást hallottam. Hajamba túrva vettem fel a szemüvegemet, hogy valamit lássak is. Egy ismerős arc dugta be a fejét, aki nem más volt mint Jimin. Eközben Taehyung arca is megjelent Jimin felett, majd Hoseok is óvatosan belesett.

Csak intettem nekik egyet, hiszen esélyem nem lett volna felkelni innen, főleg Jeon szorítása miatt. Kényelmesebben a hátamra feküdtem, párnát az ágynak támasztva és végignéztem ahogy a három jó madár lehajtott fejjel besétál, kivéve Hoseok. Hoseok ugyan úgy a szív alakú mosolyát mutatta nekem, majd egyből elővette a telefonját, ahogy meglátta az alvó férfit mellettem. Tettei miatt csak halványan elmosolyodtam, karjaimat össze fontam mellkasom előtt. Csak egy póló volt rajtam, így pár régi és mély heg láthatóvá vált.

Taehyung sajnos túl feltűnően bámulta ami miatt Jimin meg is lökte egy kicsit. De tudom, hogy a másik két jó madár is szemet vetett rá, és nem tudtak elsiklani a látottak mellett. Taehyung felé nyújtottam a kezemet, majd intettem neki. Régen nagyon zavart ha valaki a hegeimet bámulta, vagy akár rájuk mert pillantani. Egyeltalán nem szerettem rövid darabokat hordani. Most már teljesen megbékéltem velük. Bár a legtöbb heg még mindig régi emlékeket szakít fel de már nem olyan fájdalmas. Szimplán inkább csak azt kívánom, hogy eltűnjenek és ne legyenek jelen a hó fehér bőrömön. Már nem undorodok tőlük, de nem szeretem nézegetni sem őket.

Taehyung bátortalanul lépdelt felém, én pedig jobban Jeongguk mellé húzódtam és megpaskoltam a szabad helyet. Leült és kíváncsian fürkészte arcomat. Kezemet ölébe tettem majd biccentettem egyet. Arca teljes értetlenséget tükrözte ami egy halk kuncogást váltott ki belőlem. Megfogtam hozzám közelebb eső kézfejét és az egyik nagyobb hegre tettem ami az alkaromon található meg. Egy biccentésre tellett tőlem, mire azonnal a kezemre tévedt tekintete és a sebeket kezdte el "tanulmányozni"

-YoonGi Hyung - szólalt meg suttogva Jimin. Jeongguk hátat fordított nekem majd kezemet megfogva átkaroltatta magát ami egy halvány mosolyt csalt ki belőlem. Ekkor pedig tenyerembe csúsztatta tenyerét, ujjainkat pedig össze fonta és egy hangos horkantás hagyta el a hangját. Hoseok ezt nem bírva tovább, kezét szájára tapasztotta majd egy halk vinnyogást hallottam tőle. Emiatt pedig nekem is mosolyognom kellett.

-Szeretnénk bocsánatot kérni - vette át a szót Taehyung ahogy felnézett rám. Arca most szomorú volt, szemei mintha könnyesek lettek volna, viszont haja takarta azt. - Sajnálom Hyung. Nem akartunk rosszat. - szipogott a fiú majd tekintetét vissza vezette a kezemre és tovább tanulmányozta a hegeket.

-Sajnálom, én is. Gondolkodnom kellett volna. - folytatta tovább halkan Jimin, miközben tartotta a szemkontaktust. - Csak, nagyon szerettem volna, ha..ha holnap minden jól megy. És ha, ha mindenki jól érzi magát. És ha, ha, ha egy nagy boldog karácsonyunk lenne, ahol, ahol mindenki szeretve érzi magát és, és jól érzi magát. - kezdett el Jimin dadogni. Hoseok a kezét Jimin hátára vezette majd magához húzta egy picit.

-Nem vagyok szívtelen Jimin. Nem foglak megenni. - szólaltam meg, hangom rekedt és nagyon mély volt. - Nem voltam boldog, de nem haragszom. Elfogadom a bocsánat kéréseteket és megbocsájtok. Jót akartatok mindenkinek, csak ez sokszor nem ilyen könnyen működik. - ajkaim apró görbületet mutattak felfele. - Szóval minden fasza köztünk oké? Megpróbálok beszélni vele, de nem biztos, hogy menni fog. Rendben? - néztem a fiúkra, mielőtt bárki megszólalhatott volna, az alvó férfi mellettem hangosan horkolni kezdett. Mély levegőt vettem majd szabad lábammal óvatosan meg rúgtam mire azonnal befejezte. Hangosan nyammogni kezdett majd jobban magához húzott, kis híján kitörve kezemet.

-Köszönjük. - pillantott fel Taehyung kinek nedves csíkokat láttam meg az arcán. Azonnal elkomorodtam és kicsit aggódottá váltam. Nem gondoltam volna, hogy a fiút ennyire meg fogja viselni az ha láthatja hegeimet. Ölébe lévő kezemet felemeltem, majd lassan a hátára csúsztattam. Magamra húztam egy ölelésre, a fiú vállai ekkor pedig megmozdultak, és könnyeket kezdtem el érezni a nyakamnál.

Értetlenül bámultam a fiúkra akik csak megrázták a fejüket és egy meghajlás után távoztak. Taehyung lassan befészkelte magát mellém az ágyba, sós cseppjei továbbra is folytak, és semmivel sem tudtam megnyugtatni a fiút jelenleg. Próbáltam a "leganyáskodóbb" énemet elő hozni és megnyugtatni a fiút. Viszont fogalmam sincs mi volt a baja vagy, hogy mi miatt lett ennyire zaklatott. Mert biztos vagyok benne, hogy nem egy pár heg láttán lett ilyen állapotban.

Viszont várok, megvárom míg ő mondja el. Addig hagyom, had sírja magát álomba. Sok mindent jelenleg úgysem tehetek.

— — —

Sziasztok! 💜

Tudom nagyon règen volt update a sztoriban, ennek pedig az volt az oka, hogy vizsga időszakom volt. Végzős voltam, emiatt pedig írásbelim és gyakorlati vizsgám is volt. Mindkettőn átmentem, jó jegyekkel. Szóval vége a vizsgáknak, nincs min izgulnom sem. Elkezdődött számomra a nyár, ami azt is jelenti, hogy nem fogok eltűnni hetekre, és folyamatos update-ek jönnek majd.✨

Azt nem ígérhetem, hogy mindig el foglak árasztani benneteket részekkel, ugyanis dolgozni fogok, jogsit kezdem el szóval, számomra a nyár elkezdődött de nem a vakáció. ✨

Mit gondoltok a részről? Tetszett nektek? Szerintetek, hogy fog telni a karácsonyuk? ✨

Sajnálom, hogy eltűntem de most minden energiámat a történetnek szentelem. ✨

Remélem nem feledkeztetek meg a könyvről, a történeteről.✨

Köszönöm, hogy elolvastad, ha tetszett kérlek csillagozz és kommentelj. Rengeteget jelent számomra. 💜

Mindjár vége nektek is a sulinak, csak fel a fejjel. Ti hogy vagytok? Hogy bírjátok, hogy megint susuba kell járni?✨

Vigyázzatok magatokra és kitartást!💜