Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Junwoo | 19

YoonGi | november 2

El is felejtettem, hogy ilyen fárasztóak az egyetemi órák. Mostanában elég sokat hiányoztam s e miatt el is punnyadtam. Össze kell kaparnom magamat, hogy jobb legyek. Van még másfél évem a végleges vizsgákig, hogy megkapjam a diplomámat. Persze előttem áll jelenleg egy félévi vizsga, majd egy ZH is év végén. Nagyon remélem, hogy ezek utàn el tudok majd helyezkedni egy normális munkahelyen azzal amit tanultam. Hiszen ha nem akkor feleslegesen tanultam 3 majdnem 4 évet.

Nagyot sóhajtva jegyzeteltem tovább a füzetembe, és a padtársamat JunWoo-t meg is kértem, hogy küldje el nekem a tanyanyagokat word-ben. Mivel nincs laptopom így elég nehéz tanulni, vagy jegyzetelni az órán, figyelni s meg is érteni az anyagot. Emelett majd jó pár száz oldalt ki kell jegyzetelnem majd a különféle könyvekből. Ezért mindig meg szoktamkérni valakit, hogy küldje át nekem azokat a jegyzeteket amiket ők írtak, hiszen esténként sokkal több minden tudok jegyzetelni és tanulni is.

A kàvémat szürcsölgetve álltam fel mikor ki ment a tanár. 15 perc szünet, majd mehetek a másik előadásra. Sietősen elkezdtem össze pakolni hiszen meg akartam ejteni egy cigaretta szünetet is. Ez a kèt óra egyben nagyon is sok volt de nem vártam mást. Ez sajnos nem az édes középiskola hanem a kegyetlen egyetem. Vissza kell rázódnom és felvenni azt a tempót ami itt van.

-Min. - szólított meg Junwoo mire nagy szemekkel néztem fel rá ahogy becipzároztam a táskámat. Nem igazán szokott hozzám szólni vagy akár beszélgetni, ezért is lepett meg a megnyílvánulása- Veled tarthatok? - kérdezte meg kicsit félénken, kabátja rajta volt és a táskája is vállán pihent. Bólintottam egyet ahogyan a hátamra kaptam a táskát és a bukósisakot is kezembe vettem. Jeon lusta volt elvinni, mondván úgyis kellene fog nekem az még így legyen nálam.

-Cigizni megyek. - szólaltam meg amikor kiléptünk az előadó teremből. Elkuncogta magát mire értetlenül néztem rá. Azért akartam szólni mert még a végén meglepődne, hogy nem megyek a következő terembe egyből.

-Ezért tartok veled - felelte jobb kedved mire csak megforgattam a szemeimet. Nem gondoltam volna, hogy ő is dohànyzik- Remélem nem gond. - mondta majd elindultunk lefele a lépcsőkön sietősen. Számomra fura egy kicsit, hiszen eddig egyszer sem beszéltem vele az anyagon kívül.

-Nem gond. Úgyis csak egyedül cigiznék - mondtam ahogy fordultam be a lépcsősoron és újra gyorsan szedve a lábaimat indultam meg lefele. - Mióta dohányzol? Eddig egyszer sem láttalak kint. - mondtam ahogy rá pillantottam majd leértünk és a bejárati ajtó felé vettem az irànyt. Nagy lendülettel nyitottam ki a nehèz lengő ajtót majd ki is értem a hideg, de tiszta levegőre.

-Két hónapja - mondta majd elővette a cigijét miközben arrébb sétáltunk majd a suli falának neki támaszkodtunk, és én is elővettem a cigarettámat. - Nem nagyon szoktam rá de ahogy közeledik a vizsga, és nemsokára az is, hogy megkapjuk a diplomàt kicsinál idegileg. - felelte ahogy rágyújtott majd én is így tettem. Jól esően szívtam két kisebb slukkot egymás után s hangosan engedtem ki a tüdőmből.

-Menni fog. Ha eddig sikerült ez után is fog - feleltem s próbáltam bíztatni a nálam fiatalabb fiút. Körübelül 22-23 éves lehet, és ténylegesen sajnálom, hogy ennyire magára veszi ezeket a dolgokat. Biztos sokat várnak el tőle, és ez kikészíti. Ilyenkor tudtam őket sajnálni, hiszen lehet nem is ezt szerette volna tanulni, mégis elvárják tőle a maximumot. Oldalra nèztem amikor meghallottam egy hangos társaságot. Természetesen mindenki ismeri őket az egyetemen. A jól pénzelt, sznob nagyképű ribancok és faszok. Megforgatva szemeimet néztem Junwoo-ra, aki elkapta róluk a tekintetét majd beleszívott a cigarettájába és talán akaratlanul is de közelebb lépett hozzám, észre se vette csak lehajtott fejjel àllt mellettem. Viszont nekem nagyon is szemet szúrt, nem csak a hirtelen közelsége hanem test beszédje is. Mintha félne tőlük.

Újra a társaság felé pillantottam, a férfiaknak csúfolt kisfiúk pedig Junwoo-t nèzték illetve engemet is, hogy mit keres mellettem. Természetesen nem álltak meg így tovább sétàltak felénk. Kezdtem egyre idegesebb lenni, hiszen leesett, hogy Junwoo miért tartott ma velem, és miért viselkedik úgy ahogy. Valószínűleg bàntjàk őt, és már nem bírja viszont ennyi ellen képtelen lenne megvédenie magát. Lassan emeltem ajkaimhoz a bűzrudat majd hosszan megszívtam azt miközben Park Bonwha szemeibe néztem mélyen. Mindenki ismer engem hallásból, vagy legalább is látásból. Nem szoktak velem baszakodni, hiszen 10 évvel ezelőtt igen sokat szerepelt a képem a hírekben.

-Min. - lépett oda hozzánk a társaságával együtt mire kifújtam a füstöt, Junwoo mintha jobban közelebb húzódott volna hozzám de csak Park szemeibe néztem. Remélem tisztában van vele, hogy akár mikor ki is csinálhatom.

-Mit akarsz? - kérdeztem meg mély komor hangon. Éreztem ahogy akaratlanul is de felperzselődik a vérem.- Nem barátkozni jöttél, szóval ha semmit sem akarsz akkor hord el magadat a haverjaiddal együtt. Nem vagyok jó hangulatban. - mondtam kifejezéstelen arccal újra magamba szívva a káros anyagokat.

-Te sose vagy jó hangulatban - szólalt meg újra mire megforgattam a szemeimet. Semmi köze nincs hozzá. Mindig is "ellenségek" voltunk, csak sosem szóltam hozzá. Hiszen nem fogok ilyenekkel leállni beszélgetni.- Látom igen jóba lettetek Junwoo-val. -felelte egy gúnyos mosoly kíséretében. És már meg is kaptam a vàlaszt a fel nem tett kérdésemre. - Kár, pedig szerettem volna elrabolni tőled egy kicsikét - húzta ajkait egy igen érdekes vigyorra, mire megpróbàltam nem képen röhögni. Természetesen kibukott belőlem a nevetés majd két lépést tettem felé. A társaságában lévő lányok hátrébb léptek, a kisfiúk pedig előrébb. Mintha bármit is tudnának velem kezdeni.

-Azt hiszed ezzel megijesztesz? - kérdeztem meg az arcára mutatva majd felnevettem. - Akkor úgy látszik el is felejtetted, hogy ki vagyok. - jelentettem ki majd utolsót szívtam a cigarettából és el is dobtam azt, a füstöt pedig az arcába fújtam amire fintorogni kezdett. - Többször is szembe néztem a halálal, nincs olyan csontom ami nem tört volna el egyszer se. Azt hiszed megijesztesz engem? Komolyan? Ha kell három másodperc és végzek veled. - jelentettem ki rezzenéstelen arccal. Az egyik csatlósa, szebb neveket már nem tudok rájuk mondani, megfogta karomat én pedig azzal a lendülettel szinte reflex szerűen mostam be az illetőnek, aki elvesztve egyensúlyát esett a hideg földre.

Felegyenesedve megigazítottam a kabàtot majd Park-ra néztem. - Meg mondtam, hogy hordjátok el magatokat nem? - emeltem fejjebb a hangomat, mire szeppenten néztek rám. - Mire vàrtok? Netán ti is kértek ebből? - emeltem fel a lehorzsolt öklömet. Park felmordult majd fogta magàt és elindult be az épületbe. Vissza lèptem a falhoz majd lenéztem a srácra aki még mindig a földön feküdt. Nagyot sóhajtva mentem mellé, majd hóna alà nyúlva felemeltem őt majd egy zsepit tettem az orra alá hiszen megállás nélkül folyt belőle a vér. - Látogasd meg az orvosit. - veregettem hátba. Igaz barátai lehetnek nem? Ha én nem segítem fel akkor meg is rohadhatott volna ott ahol van nem?Junwoo mellé léptem aki félelemmel a szemeibe nézett engem.

-Köszönöm - mondta pár perc után majd egy szál bűz rudat nyújtott felém. Elmosolyodtam s remegő kezeimmel gyújtottam rá az adrenalin hatása miatt. Az első pár slukk baromira jól esett s nem bántam meg, hogy elfogadtam, kezdett lenyugtatni és vissza szerezni az eredeti állapotomat.

-Mióta bántanak? - tettem fel a kérdést halkabban majd a falnak támaszkodva néztem kiváncsian rá. Lesütötte a szemeimet, ujjait kezdte el piszkálni. - Nem mindenki veszi észre de pont eleget láttam. Park eddig a közelembe nem jött volna, nem hogy be is szóljon. - tettem hozzá mire bűnbánó szemekkel nézett rám. Tudtam, hogy ezzel a mondattal bűntudatom idéztem nála elő, ugyan nem szándékosan.

-Több mint egy éve kezdték. De a Pénteki után már nem bírtam - tette hozzá nagyon halkan, és ha nem figyelem ajkai mozgását nem is tudtam volna meg a második mondatát. Alsó ajkamba haraptam majd nagyot sóhajtottam.

-Ha szeretnéd akkor maradj mellettem. Mostanában sokat leszek bent. Ha gondolod legyél mellettem, ès békén hagynak. - mondtam ahogy erősen kifújtam a cigaretta füstöt. Nem tudom, hogy ennél többet mit tehetnék érte. Maximum még abban tudok segíteni, hogy meghallgatom és vele maradok.

-Nem akarom, hogy téged is szekáljanak. - tette hozzá mire megforgattam a szemeimet. Bolond ez a fiú. Csakis másokat visz előtérbe, pedig ilyen helyzetekben csakis saját magát kellene első helyre helyezni.

-Engem nem tudnak mivel szekálni. Illetve mindenki tudja ki vagyok. Nem fognak bántani, ha pedig mégis akkor nagyon rosszul járnak. Ne aggódj. Most már a védelmem alatt vagy. Ha bármikor bántanak csak hívj fel, úgyis tudod a számom. - mondtam egy apró mosoly kiséretében s elnyomtam a cigarettát. - Menjünk be az előadásra. - feleltem majd megfogtam felkarját s magam után húztam. Szegény fiú annyira belemerült a gondolataiba, hogy èszre se vette a dolgokat. Hallotta amit mondtam neki egyeltalán?

~~~~

Ez a maradék 3 óra hamar elment. Junwoo csendes volt mellettem, de legalàbb mellettem maradt. Park azóta fel sem tűnt, vagy ha a folyosón meg is látott inkàbb elfordult. Jó fej Junwoo, nagyon introvertált, de vannak jó poénjai vagy beszólásai. Látom rajta, hogy sokszor feszengett mellettem amit nem értek pontosan, de biztos majd feloldódik.

Miután a professzor elhagyta a termet nagyot sóhajtva ropogtattam ki a csontjaimat. Junwoo jelenleg nekem küldte át az anyagokat emailben, én pedig össze pakoltam. Valószínűleg Jeon már kint vàr rám, de Junwoo-t sem hagyom egyedül. Amint elküldte az emailt, kikapcsolta a laptopot majd felnézett rám, először össze ráncolta a szemöldökét mintha nem értette volna, hogy miért állok még itt. Jó pár másodperc után viszont arcàn végigfutott a felismerés. Sietősen kezdte el össze pakolni a cuccait.

-Nem kell kapkodnod - feleltem és a telefonomon megnèztem az időt. - Mivel mész haza? - kérdeztem meg nyelve egyet. A fiú rám nézett, miközben kabátját próbàlta becipzàrozni.

-Kocsival vagyok - mondtam mosolyogva. Ezek szerint szeret vezetni. - Ahogy látom te pedig motorral. Bár eddig még nem láttam volna, hogy motorral vagy kocsival jöttél volna - kapta fel a táskáját majd elindultunk a kijàrat felé, ajkain mosoly bujkált.

-Az egyik ismerősöm hozott el, meg visz is el. - feleltem halkabban. - Ugyan a jogsim az megvan, de csóró vagyok - mondtam egy pimasz vigyor kíséretében. Elkuncogta magát majd elindultunk lefele a lépcsőkön. Csendben léptünk ki a nagy ajtón, majd szemeimmel Jeon-t kezdtem keresni. Meg is láttam. Full fekete felszerelés, haja tökèletesen beàllítva, piercinges szájából cigaretta lóg ki, illetve a nyakán lévő tetoválás is làtszik.

-Azt ne mond, hogy a pasid - àllt meg mellettem Junwoo mire majdnem megszólaltam de felemelte a mutató ujját. - Tudom, hogy meleg a srác. Vagy maximum biszex, de inkább meleg. Lesüt róla, főként a meleg dominancia. - gyújtott rá mellettem. Fejemben megjelentek a kérdőjelek, ès teljes testemmel fordultam felé, arc kifejezésem pedig viccesen festhetett.

-Mi a szar? - kérdeztem meg ès még a hangom is megugrott egy kicsit, karjaim akaratlanul is kitàrtam kérdően. Elnevette magát majd vállat vont.

-Meleg vagyok, könnyen kiszúrom az ilyeneket. Plusz làttam már őt párszor az egyik titkos meleg bàrban. - felelte szórakozottan mire szemöldököm jobban össze húztam s még értetlenebb arc kifejezést váltottam. - Fogadjunk, hogy vagy heteró vagy vagy asszexuális, ezért nem látod rajta. Pedig süt róla. - vont vàllat, mire szemeim elkerekedtek ő pedig képen röhögött, majd vállon veregetve elindult a másik irányba.

-Junwoo! - kiàltottam utánna mire megfordult, pont a kocsi ajtajàt nyitotta volna ki. Fel emeltem mindkét kezemet és bemutattam neki, amit csak nevetve fogadott, ajkaimon megjelent egy kisebb mosoly, de legszívesebben a föld alá szidtam volna el, pedig kedves srác. Leengedtem kezeimet majd megfordulva elindultam Jeon-hoz aki érdeklődő szemekkel vizslatott. Elővettem egy szàl cigarettát és menet közben gyújtottam rá, majd amikor mellé értem csak biccentettem hiszen akkor szívtam bele a cigimbe.

-Szia, Yoongs. - mondta vidàman mire szemeim nagyobbra nyíltak a becenév hallatán. Amint realizàlta, hogy mi is történt elhúzta a szjàt. - Ne haragudj - mondta fejet hajtva. Aranyos tőle, hogy bocsánatot kér pedig nem lenne rá oka. Meglepődtem mert senki nem becézett engem.

-Semmi gond, csak megleptél. - vallottam be őszintén. - Mizu? - kérdeztem meg kicsit feszengve és meg is làtszik, hogy nem vettem be a gyógyszeremet a szorongàsra.

-Semmi, arra gondoltam, hogy elmehetnénk enni, utánna pedig az irodába viszlek. Ott maradok veled, majd utánna elviszlek dolgozni és este érted megyek. Ha túl fáradt leszel akkor elviszlek megint kajálni, ha nem akkor sétálhatnánk a belvárosba - ajánlotta fel, majd a motorjànak dőlt teljesen.

-Holnap is jövök be, még korábban. A sétában lehet nem leszek benne - húztam el a számat, ahogy azon gondolkodtam, hogy hogyan csinàljam meg az időbeosztásomat, hogy mindenre is legyen időm. Nagyot sóhajtva dobtam el a cigarettát és Jungkook-ra néztem, ő pedig bele a szemembe.

-Akkor csak elviszlek este is kajálni. - mondta mosolyogva. - Remèlem nem fogok zavarni az irodàban - húzta perverz mosolyra ajkait mire mellkasára csapva kezdtem el felvenni magamra a bukósisakot.

Perverz nyúl.

———
Szèp estét mindenkinek!🌼
Már ideje nem volt rész de tartom magam ahhoz amit tegnap kiírtam. Ha nem láttátok volna, akkor ide is kiírom röviden.🌼

Hétfőn, Szerdán, Pénteken és Vasárnap estefele hozok nektek mindig egy-egy résztNehezen de sikerül kihúznom magam az írói vàlságból -ha nevezhetem így - emiatt pedig előre fogok megírni sok-sok részt - amiket kiposztolás előtt átolvasok és javítok - ekkor pedig mindig fogok tudni posztolni nektek, sosem lesz késés vagy kimaradás - ha mègis azt jelezni fogom -és nem hagylak titeket cserben!🌼💜

Remèlem ezt a rèszt is vàrtátok már, ès tetszett nektek!🌼
Ha igen akkor kérlek nyomj a csillagra és írd meg rövid kis véleményedet vagy èpítő kritikádat a szotrival kapcsolatban!🌼💜 Sejtem, hogy pár ember még a csillagra se nyom és elolvassa, illetve nem kommentel. Nem is kötelező viszont tudjátok, hogy ez nekem mint "small creator" nagyon nagyon sokat jelent!💜💜

Kitartást nektek a hétre és vigyázzatok magatokra!💜💜

Emelett pedig köszönöm a több mint 300 nèzettséget és a majdnem 100 csillagot! Csodàlatosak vagytok!💜💜

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro