YoonGi | november 2

Erős fejfájásra s izzadtan èbredtem fel. Szomjas voltam, úgy éreztem mint aki hetekig nem mozdult ki volna az ágyból. Talán így is volt. Nem tudom milyen nap van, vagy hàny óra. A lakásba sötétség van, nem tudom mikor ettem utoljára, vagy mikor voltam egyeltalán kint cigizni. Teljesen elhanyagoltam magamat.

Vissza estem abba a gödörbe ahonnan kimásztam. Sikeresen fel téptem azokat a sebeket amikről azt hittem, hogy begyógyultak. Ezek szerint nem.

Büdös voltam, izzadt, és a levegő is borzalmas volt. Éreztem ahogy hajam izzadtan és zsírosan tapadt fejemre. Arcom merő zsír lehetett hiszen nem mostam meg napok óta. Napok óta semmit sem csináltam, hiába olvastam ki azt a borzalmat egy éjjel alatt. Mégsem volt kedvem felkellni, tökéletesen éreztem magamat még így is. Nekem jó lesz büdösen és koszosan is.

Viszont szomjúságom legyőzhetetlen volt. Kezeimmel elkezdtem tapogatni az éjjeli szekrényen, majd a földön ahol csak egy üres ásványvizes palackot találtam. Át fordultam a másik oldalra ahol megint csak tapogatózni kezdtem de nem találtam semmi érdekeset. Nagyot sóhajtva próbáltam kevésbe kellemes szagú pulcsimba törölni arcomat, illetve megdörzsölni szemeimet, hogy valamennyire felébresszem magamat.

Gyenge végtagjaimat mozgásra bírtam, majd nagy nehezen szédülve de elmentem a pultig ahol az egyik poharat teletöltöttem vízzel, majd megittam. A kellemesen hideg víz megváltást hozott szervezetemre. Bár érzéseimen nem változtatott semmit a testem akkor is megkönnyebült. És újra és újra eljátszottam ezt. Lihegve tettem le a poharat az asztalra s töröltem meg az arcomat. Torkom már nem fájt és a szédülésem is elmúlt. Egy fokkal jobban éreztem magam, testileg.

Elfintorodtam ahogy megláttam a jó pár napos kaja maradékomat bűzölögni. Feltűrtem pulcsim ujját, hajam hátra tűrtem majd nekiálltam kidobálni a kevés kis megromlott élelmet vagy innit ami volt itthon. Úgy döntöttem, hogy rendesen kitakarítok mindent, ha már úgyis kezdeni kell magammal valamit. Ezután elmosogattam mindent, és mivel a szemetes is baromira büdös volt, így összehúztam majd az ajtó mellé tettem.

Tudtam, hogy pár nap depresszió után ideje lesz össze szedni magam. Gyakran megesett, hogy vissza zuhantam napokra, utánna pedig ugyanúgy folytattam az életemet. Bár az első két hétben mindig megszívtam s alig aludtam, most ez mégsem érdekelt. Azonnal elhúztam a függönyt s megláttam, hogy korom sötét van kint. Ez nem fog segíteni felkelni, ebben biztos vagyok. Nagyot sóhajtva tártam szélesre az ablakot, ennek pedig a kényelmetlen következménye az az volt, hogy baromi hideg jött be. Testem megremegett, kirázott a hideg és karjaimat meg is dörzsöltem. Miért van már most ilyen hideg?? De legalább átszellőzik. A konvektort letekertem, hogy ne feleslegesen menjen, majd villanyt kapcsoltam s elborzadva nèztem körbe.

Tényleg ennyire trehány vagyok amikor megtörténik a vissza esésem? El sem tudom képzelni mi volt akkor, amikor ez akár egy évig is eltartott nálam.

Szánalmas. A konyhaszekrényhez lépve előszedtem pár tisztítószert,  majd nekiálltam tisztítani a konyhát. Mindent letöröltem, áttöröltem, még a hűtőt is. Ezután az asztalt s a székeket majd folytattam a kis szoba résszel ahol először felkaptam az összes szennyest majd a zsákba tettem. Az ágyneműt lehúzattam majd azt is a zsákba tettem és nekiálltam kitakarítani a helyiséget. Először a térelválasztó polcot, majd komódot, az àgyat, az ablak pàrkànyt ès végül az ablakokat is megtisztítottam. Majd a szekrényemmel folytattam ami egyszerű volt. Ezután fogtam magam, vettem elő tiszta ruhàt, bàr sok választásom nem volt. Majd bementem a fürdőbe ahol szintén alaposan kitakarítottam.

Szinte már kényszeresen takarítottam és pakolgattam a dolgokat. Minél előbb meg akartam szabadulni ettől az énemtől. Viszont ezért tennem is kell, mint mindig.

Mivel porszívóm nincs, ezért fogtam a szőnyegeket majd az ablakon kihajolva elkezdtem kirázni őket, végül pedig alaposan felsöpörtem mindenhol, és a szemetesbe tettem a koszt. Elégedetten néztem körbe. Büszke voltam magamra, hogy sikerült ezt elérnem. Pár nap alatt. Hogy ugyan lezuhantam az olvasottak után de sikerült egyedül kilábalnom belőle. Ez pedig erőt ad ahhoz, hogy folytassak mindent úgy ahogy eddig, és ne adjam fel.

Talán már most a gyógyulás útjára léptem, tekintve azt, hogy mondjuk milyen voltam 16 évesen. Ahhoz képest elég sokat fejlődtem, mégis félek, hogy nem eleget.

Elmosolyodva dobtam le magamról a gönceimet s álltam be a hideg zuhany alà ahol azonnal többször is megmostam magam szappannal, majd a hajamat is megmostam valamilyen samponnal amit nem règ vettem. Tetszik mert kókuszos illata van mindkettőnek. Teljesen felfrissülve vettem fel a rövid nadrágot, hiszen màr csak ez volt a szekrènyemben a tiszta darab, és a pólót, majd megtöröltem a hajamat s az arcomat is megmostam valamilyen tisztító zselével, majd arcradírt is használtam.

Nem értek ehhez, a hugom szokott nekem ilyeneket adni amiket el használok mert..miért ne? Ezután jó alaposan fogat mostam kètszer is, hiszen ez is elmaradt az elmúlt napokban, majd fogtam magam és bekrémeztem az arcomat. Ezt a krémet elég sokszor használom ugyanis nagyon száraz a bőröm de ez segíteni szokott rajta. Természetesen sokszor lusta vagyok vagy szimplán csak elfelejtem használni, szerintem ezzel mindenki így van. Így kevésbé nézek ki úgy mint egy aszott 100 éves. Vegyes érzèsekkel hagytam el a fürdőt, majd össze is húztam magam hisz a másik helyiségben hideg volt.

Mint a börtönben, mint annak idején amikor apával laktunk, vagy akkor amikor egy fura helyen voltam. Ezért utálom a hideget. Borzalmas érzés.

Azonnal be is csuktam az ablakot és fel hajtottam a konvektort. Ezek után a szennyeseimre néztem. Nem hiszem, hogy most valami van nyitva, így kénytelen vagyok kimosni őket kézzel, amivel nincs bajom hisz sokszor csináltam már. Először külön válogattam a ruhákat, ezek után pedig találtam itt egy nagyobb lavort amibe meleg vizet engedtem s tettem egy kis mosóport majd beletettem a gönceimet. Vagyis az egyik kupacból azt ami belefért. Nyomogatni kezdtem, majd dörzsölgetni, és próbáltam már nem az elején felsérteni a bőrömet.

Természetesen ez nem jött össze de legalább a ruháim egyik negyede félig màr tiszta volt. Álltalában ha kézzel mosok akkor mindig kètszer mosom át az adott ruhát, utánna pedig öblítőt hasznàlok de nem sokat. Sosem volt mosógépem így mindig maradt az, hogy kézzel mossak ki dolgokat. Valamilyen téren egyszerűbb volt, valamilyen téren pedig nem. Viszont az biztos, hogy sokkal kevesebb vizet használtál illetve energiát. Szóval ez a megoldás környezetbarátabb volt. Én pedig igyekeztem mindig így élni, low waste módban.

Természetesen ez a művelet eltartott vagy másfél, ha nem két óráig, hiába van nagyon kevés ruhám. Így megkönnyebülve próbáltam erősen kicsavarni a ruhákat. Végső opcióként egész testsúlyomat használtam ami viszont jól jött. Így egyszerűbben ki tudtam belőle nyomni a vizet. Fogtam egy szárítót kinyitva kezdtem el felaggatni rá ruhàimat. Majd tettem alá két törölközőt hisz farmerjaimat nem tudtam olyan erősen kicsavarni, azt meg nem akartam, hogy itt a parketta ázzon. Telefonomat megnézve fogadott egy csomó értesítést.

Most egyeltalán nem volt kedvem megnézni őket. Értelmetlen lett volna, csak belemerültem volna, vagy felidegesítettem volna magam, plusz időm sem volt rá jelenleg, hiszen el kell mennem a boltba ételt venni, mivel éhes vagyok. Sajnos más száraz nadrágom nem volt, így ebben indultam el. Ami be kell, hogy valljam igen csak hidegnek bizonyult. A kabàtot amit multkor kaptam JeongGuk-tól még mindig nálam van, így azt is felkaptam magamra.

Kellemes menta illata van még mindig a kabátnak, keveredve egy kis dohány szaggal.

Telefonomat, pénztárcámat s egy bevásárló táskát is elraktam majd elindultam halkan. A szemetest is magammal vittem, igyekeztem nem felzavarni vele mindenkit, de leginkább egy embert sem akartam. A házban csend uralkodott, a Tv halkan ment, de szerintem előtte valaki aludt a kanapén. Csendben elhagytam a lakást. A szemetesbe halkan beledobtam a szemetet majd elővéve egy szál cigarettát meggyújtottam azt majd fogtam ès kerestem egy közeli boltot.

Még mindig nem ismertem annyira jól a környéket mint ahogy kellett volna, viszont most nálam volt a telefonom ha netán eltévednék.

Senki nem volt az utcákon éjjel, a boltban is az eladó már félig aludt a székben. Ez pedig akármennyire is őrülten hangzott, engem megnyugtatott, hogy egyedül voltam jelen esetben.  Kis gyerekként is szerettem egyedül lenni, olyankor nem féltem, hogy valaki bánt, hiszen én saját magam sose bántottam vagy bàntanám. Így mikor egyedül voltam, lelkem akkor volt a legnyugodtabb. Úgy látszik ezt a szokàst nem sikerült elhagynom, de nem is bánom.

Nem baj az ha valaki szeret egyedül lenni. Sőt, szerintem az egyik legjobb dolog. Természetesen vannak időszakok amikor nem igazán jó dolog ha egyedül marad az ember. Én akkor mindig a könyvek társaságában találom meg a nyugalmat. Nagyon sajnáltam, hogy egyetlen egy olyan könyvtárat nem találtam ami 0-24-es lenne. Pedig szerintem elég sokan mennének oda, nyugalmat keresve.

Mikor bementem azonnal köszöntem majd egy kosarat felkapva kezdtem el körbe nézegetni. Vettem egy-két dobozos üdítőt majd elkezdtem össze szedni a cuccokat a sushi-hoz. Eldöntöttem, hogy azt fogok csinálni, majd amint ettem lefekszek aludni, vagy megvárom a reggel 7-et amikor is elindulok az egyetemre ugyanis hétfőn mindig óráim vannak.

Nem nagyon volt sose kedvem bemenni az egyetemre az emberek közé de ez nem kívánság műsör. Mivel pontosan nem tudom hàny óra van, illetve azt se, hogy hàny órám lesz s hogyan, ezért majd otthon tudom csak eldönteni. Nem lesz egyszerű, hiszen jelenleg ugyan nem vagyok fáradt, de ez nem zárja ki azt, hogy nem leszek az. Mivel ez is megfordult a fejemben ezért a kávé részleghez mentem ahol kettő előre becsomagolt s elkészített  erős kávét vettem le a polcról. Remélhetőleg túl fogom élni a napot.

Eddig mindent túl éltem, most miért nem élném túl?

Gyorsan össze szedtem magamnak mindent majd a pénztárhoz mentem. Felnézve rá köszöntem, ő pedig egy kicsit álmoskásan majd elkezdte lehúzni az àrukat közben pedig pakolni kezdtem. Szerencsére nem kellett csak úgy szornom az élelmi anyagokat be a zacskóba mert annyira gyorsan húzza le az árukat. Ezek után kifizettem az összeget, bár nem volt olcsó, de számítottam rá, hogy drágább lesz, az ilyen boltok mindig drágàbbak.

Ezután csendben elhagytam a boltot, az elköszönés után. Amint kiértem a melegből a hidegbe, megborzongtam s elkezdtem kapkodni lábamaimat, hiszen egy rövid nadrágban nagyon is hideg van, hiába van az emberen hosszú, vastag kabát, ez nem sokat segít. Természetesen még elővettem egy szál cigit, s útközben a dohány társaságában sétáltam a telihold alatt.

Túlságosan is meghitt és nyugodt volt minden. Mint a vihar előtti csend, vagy pont a vihar utánni csend.

Amint a házhoz értem, tekintetemet felvezettem az égre, majd halványan elmosolyodtam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyönyörű ez az egèsz. Neki dőltem a falnak majd apró mosolyal szívtam bele a dohányba. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire el fog varázsolni. Most pedig egy fura, eufórikus érzés tapad rám, mintha jelentene valamit ez az egész. A Teli Hold, én és az ami az elmúlt napokban történt.

Testemet újabb fajta megnyugvás árasztja el. Talán még én sem tudnám megmondani, hogy mit érzek. Biztonságban éreztem magamat, nem voltam feszült vagy ideges, nem volt meg a szorongásom. Most minden azt sugározza magából, hogy "Minden rendben lesz!" De én sajnos ezeknek már nem hiszek. Természetesen az érzést az kiélvezem, de nem hiszem, hogy minden rendbe fog jönni. Én legalábbis már nem.

Elnyomva a cigaretta csikket a házban halkan bemegyek. A TV halk fénye kiszűrődik. Apró mosolyal megyek be majd meglátom ahogy Jimin és Jeongguk alszik ott. Össze gabalyodva, nagyon nagyon kényelmetlen pózban teszik mindt azt. Megráztam a fejemet majd jobban betakartam őket s lekapcsoltam a TV-t. Ezután néma csendben elindultam az én kis lakrészem felé. De természetes jópár dologba sikerült bele rúgnom, de sikerült csendben szenvednem s vissza mennem a lakrészembe.

Felkapcsolva a villanyt, szépen letettem a cuccokat, s megkönnyebülve vettem le a kabátot is, bár egy kicsit így is fáztam. Lassan kivettem a táskából a dolgokat majd elkezdtem megcsinálni a sushit. Régen főztem magamnak ilyen ételt ezért fèltem kicsit, hogy teljesen el fogom rontani. Mégis jól esett, hogy legalàbb főzök magamnak, és megtisztelem magamat ennyivel, hogy nem zacskós dolgokon élek.

A fali órára pillantottam majd elhúztam a számat hiszen már hajnali 5-öt mutatott. Tehát ma már nem fogok tudni aludni. Nagyot sóhajtva folytattam a kis főzésemet. S ekkor jutott eszembe, hogy ha nincs szerencsém akkor így kell majd elmennem az egyetemre, dolgozni és az irodába is. Elhúztam a számat s egy nadrágot kiválasztva tettem gyorsan a konvektorra egy pulcsi kíséretében. Talán megszáradnak, vagyis nagyon remélem ugyan is nem fogok tudni akkor bemenni, de nem lóghatok el még egy napot ugyanis akkor kirúgnak.

Netàn valakitől ruhát kellene kérnem? Nem hiszem, az nem fog bekövetkezni. Kínosan érezném magam, főleg azok után, hogy bezártam magam jó pár napra mert nem éreztem jól magam, most meg random, oda megyek, hogy "Bocsi tudnàl adni ruhàt, mert egy csóró vagyok?"   Na igen, ez nem fog bekövetkezni. Ha kell akkor rövid nadrágban megyek el, de nem fogok ruhát kérni. Baromira kínosan érezném magam, plusz a többiekben is egyre több kérdés fogalmazódna meg velem kapcsolatban, amit szeretnék kerülni, hiszen alig ismerem őket három hete.

Valamit ki kell találnom. Illetve SeokJin-nek is írnom kell, plusz Namjoon-t megkérdezni, hogy mi lesz a maradék kettő kisebb tárgyalással, amit orvosi vizsgálat előz meg. Bár Namjoon-ra nem fogok még rá nézni se, nem hogy beszélni vele. Igen, még mindig pipa vagyok azzal kapcsolatban, hogy eltitkolták előlem ezt a dolgot, pedig mindketten tudták nagyon jól, hogy nagyon nagyon szerettem anyát, és vissza akartam kapni, illetve a támogatása számomra fontos lett volna. És képesek voltak ezt 10 évig titokban tartani, hogy az anyám egy városban él velem. Talàn Anya is ennyire utálna engem, ahogy Apa utált? Lehet nélkülem még egy boldog család is lehettek volna.

De ezt már sosem fogjuk megtudni.

———
Szép estét mindenkinek!🌼
Igen megint későn hoztam részt, és igen nagy valószínűséggel ma nem is fogok hozni többet hiszen hulla vagyok 😅🌼

De az elkövetkezendő napokban igyekszem valami jobb rendszert kitalálni mind a publisholásra mind a többi dologra. 🌼

Igen ez nem egy izgalmas rész, szerettem volna ha egy kicsit jobban betekintést nyertek főszereplőnk gondolataiba és érzelmeibe!🌼💜

Vèlemènyeket, èpítõ kritikát szívesen olvasok illetve a csillagok is baromi jól esnek. Nagyon szépen köszönöm! 🌼💜

Nem sokára itt a hétvége! Kitartàst és vigyázzatok magatokra!💜