Első rész.

YoonGi | november 24.

-Na mi volt? - pattant fel Jimin és Hoseok a székről. A kivizsgálásra ők nem jöhettek be, így semmiről nem tudnak amit bent az orvos mondott. Vissza kellett jönni ide a vizsgálatok miatt, hogy megnézzék hogyan gyógyul a lábam és az egyéb sérüléseim. Bár ma volt az utolsó varrat szedésem, a térdem nem igazán akar gyógyulni.

-Még egy hèt fekvő gipsz. - szólaltam meg. Mindkettőjük arcára egy fintor telepedett ami megmosolyogtatott. - Utánna lehet majd járó gipszem, és akkor lehet lassan elkezdeni a terápiát is. Illetve már csak két gyógyszert kell szednem. - mosolyodtam el, meg könnyebbültem, hogy nem kell tovább szednem a gyógyszereket.

-Sajnálom, Hyung. - felelte szomorú mosollyal Hoseok s kezét a vállamra tette. - Hamarabb vége lesz mint gondolnád. - próbált felvidítani mindenkit. Hoseok igazi Sunshine volt mindig is. A legrosszabb és legkilátástalanabb helyzetben is próbálta a pozitív oldalát nézni a dolgoknak. - Miután felépültél akkor pedig rengeteg közös programot fogunk szervezni. Elmegyünk kirándulni, elmehetünk kempingezni ha gondolod, lemehetünk Busanba is. - kezdte el ecsetelni, hogy milyen sok felé ellátogathatnánk a gyógyulásom után. Jimin elkezdett kifele tolni, hogy minél előbb kiérjünk.

-Minden rendben lesz. - szólaltam fel leállítva a kèt csacsogó madàrt. - Megoldjuk majd. Elmegyek dolgozni pluszba a felépülésem után, ha pedig össze tudok szedni annyi pénzt akkor elmehetünk. De lassan közelednek a fél éves vizsgáim is. - haraptam alsó ajkamba. - Majd valamikor elmegyünk amikor mindenkinek jó. Mondjuk Tavasszal. - vetettem fel az ötletet. Hoseok és Jimin kitalálta, hogy amint felépülök és fogok tudni járni mankóval el akarnak vinni Busanba ide meg oda és, hogy mindenki mehetne. Már a szállásokat kezdtél el tárgyalni...

-Bocs Hyung. - eszmélt fel Hoseok elhúzott ajkakkal. Megràztam a fejemet. Mikor a kocsihoz értünk, kinyították nekem a hátsó ajtót és a segítségükkel beszálltam a hátsó ülésre. Amint elrendezték a kerekes székemet is beszàlltak előre és beszélgetve indultunk el. Jeongguknak ma be kellett mennie a munkahelyére. Körübelül két hete nem dolgozott. Hiába mondtam neki, hogy menjen vissza dolgozni. Meg se hallgatott. Viszont tegnap a főnöke felhívta és beszélt a fejével. Szerencsére Jungkook nem vitàzott. Ma reggel korán felkelt és elment dolgozni. Aminek örültem is, meg nem is.

Ebben a két hétben nagyon sok, talàn túl sok időt töltöttünk egymással. Mindig segítségre volt szüksègem, Jimin pedig sokat dolgozott. A modell cégek sorra akarták kiadni az új kollekciójukat, a következmény pedig azt vonja maga után, hogy rengeteget kell dolgozniuk. Shin Wooyun engem is hívott, viszont a gipszem miatt le kellett mondani az egészet. A képeim jövő hét vége fele lesznek majd láthatóak a magazinokban, hírekben illetve az utcákon is. Wooyun hyung nagyon is be akart illetve akar vinni a modellkezésbe. Mondván, hogy tökéletesen bele illek ebbe az egészbe illetve. Azt is hozzá tette, hogy hiába van rengeteg, helyes ès gyönyörű modell, valami mindig hiànyzik a legtöbb képből, elmondása szerint pedig bennem megtalálta azt ami hiányzik.

-Mit fogsz csinálni Yoongi Hyung? - zökkentett ki Hoseok hangja gondolat menetemből. - Arra gondoltam, hogy elmehetnénk ebédelni valahova, vagy csak beülni egy kávéra. Utánna pedig el kell mennem mert órát tartok, de ha van kedvetek akkor eljöhettek megnézni. - mosolyodott el mikor hátra fordult hozzám. Felvontam egyik szemöldököm. Tanár? Hoseok tanár?

-Tanár vagy? - tettem fel a kérdésemet azonnal. Nem tudtam volna kinézni Hoseokból, hogy tanár..nem túl fiatal még ahhoz?? Számomra elképzelhetetlen, hogy tanár legyen. Mármint a gyerekeket imádja, mindig mosolyog és pozitív emelett pedig nagyon nagy türelme van. Viszont nem túl fiatal ahhoz?

-Igen. Tánc tanár vagyok, koreográfus. - felelte vigyorogva előre fordulva. - Kisgyerekeket és tiniket tanítok az egyik művèszeti iskolában. Illetve magán órákat is tartok. Nagyon aranyosak a gyerekek. Illetve nagyon szeretem azt amit csinálok. Remélem később nem csak pár osztályom lesz, hanem sok és remélem, hogy minél több gyereket tudok majd oktatni! - fejezte be lelkesen. Az én és Jimin ajkaira is mosoly húzódott, vissza vonom amit mondtam. Hoseok tökéletes tanár ebben már biztos vagyok.

-Rendben. Akkor legyen úgy. Elmegyünk enni, utánna pedig elmegyünk veled. - mondtam miközben Jiminre néztem aki a kormány mögött ült. Arcán hatalmas vigyor volt, szemei pedig kis csíkká alakult. Elmevettük magunkat, ekkor pedig Jimin befordult az egyik utcán és egy eldugott kis étteremmel találtuk szembe magunkat.

~~~~

-Na és milyen volt a napod? - huppant le az ágyra mellém Jeongguk. Este 6 óra fele lehetett, egész nap nem találkoztunk vagy beszéltünk. Délután 5 fele értünk haza Jiminékkel, és mindenki ment a maga dolgára. Természetesen Jimin segített bejutni a lakásomba, de azonnal sietett is el ugyanis egy két papaírmunkát el kellett végezni, utánna pesig a modell tàrsaival megy el vacsorázni. Én pedig leültem egy könyvet olvasni. Először arra gomdoltam, hogy tanulni fogok, de mivel nincs gépem még mindig ezért esélytelen, hogy normálisan le tudjak ülni tanulni. Gondoltam már rá, hogy vennem kell egy gépet jelenleg még pénzem is van rá de inkább elmegyek majd a könyvtárba.

-Egész jó. Még egy hétig minimum rajtam kell lenni a gipsznek. - sóhajtottam fel mikor letettem a könyvet majd minden figyelmem Jeongguknak szenteltem. - Utánna Jiminékkel elmentünk enni majd beült Hoseok tànc órájára. - mosolyodtam el halványan és a férfi szemeibe néztem, ami jelenleg csillogtak. - Neked milyen volt a napod? - kérdeztem meg mosolyogva és feljebb ültem. Eldőlt az ágyon és felnézett rám.

-Nem rossz. Csomó kocsit át kellett néznem, motorokkal együtt. Hármat le műszaki vizsgáztattam, vagyis a nagybátyám viszont egyet nem tudtunk átengedni. - sóhajtott drámaian tekintetét a plafonra szegezte. - Nem mintha nagy kár lenne azért a roncs halmazért - tette hozzá mire halványan ajkaim felfele görbültek. El simítottam tincseit a szeméből, néma csend telepedett ránk.

-Kérdezhetek valamit Hyung? - szólalt meg Jeon mire csak hümmögtem egyet. - Rendeljünk előszőr kaját. - terelte hirtelen a témát mire értetlenül, ráncolt szemöldökkel néztem rá. - Mit szeretnél enni? Rántott csirkecomb neked jó? Mivel kéred? - kérdezte telefonját nyomogatva. Nagyot sóhajtottam s elmondtam a kedvenc rántott ételemet amit azonnal meg is rendelt a saját ételével együtt.

-Na, bökd ki, hogy mit szeretnél kérdezni. - fordultam az oldalamra egyenesen felé. Feszülten fordult felém, alsó ajkát ràgcsálva és piercingjeit piszkálva. - Jungkook. Tudod jól, hogy bármikor bármit kérdezhetsz. Maximum azt fogom rá mondani, hogy nem akarok róla beszélni. Szóval
Tedd fel a kérdésedet. - sóhajtok fel türelmetlenül.

-Jó.. - fújja ki levegőjét agresszívabban, és lehunyja szemeit. - Tudnál mesélni nekem, hogy ki az a JJ és az a fiú aki ott volt múltkor Chanékmél? - kérdezte meg szinte félve válaszomtól. Nem nézett rám, hangja is halk illetve gyengéd volt. - Ha nem akarsz róla beszélni megértem Hyung csak nem áll össze a kép.. - motyogta szinte magának.

-Mesélek ha szeretnéd. - szakítottam félbe mielőtt jobban neki áll magyarázkodni. Gondoltam, hogy tudni akar majd arról, hogy kik azok az emberek és milyen velük a viszonyom. - Viszont ne vágj közbe. A végén feltehetsz kérdéseket, de tudod jól, hogy nem szeretem ha közbe vágnak mert akkor elfelejtem, hogy hol tartottam. - engedek meg magamnak egy apró mosolyt mire elneveti magát s hevesen bólogatni kezd. Pár percig néma csendben vagyok, hogy össze szedjem gondolataim hiszen összefüggően szeretnék róla beszélni.

-Nem fogok sok részletet el árulni. Első sorban "anyánk - mutattam macska körmöket - elhagyott minket, apám nem bírta feldolgozni így egy idő után rajtunk vezette le. - próbáltam össze foglalni röviden, semmi részleteset megemlíteni. - Félig meddig az utcára kerültem. El kellett mennem dolgozni de 12 évesen értelem szerűen nem fognak sehova se felvenni. Fatert kirúgták a munkahelyről mert sokat ivott. Valamiből meg meg kellett élni, így jöttem a kèpbe. Seoyun túl fiatal volt. A kocsmában az öreg össze haverkodott pár dílerrel. Hatalmas adósságban voltunk akkor így eladott engem JJ-nek. - fordultam a plafon felé, amit vizslatni kezdtem. - Szerencse, hogy akkor még JJ-hez kerültem. Segített mindenbe, pár hónapig nála voltam, volt kajám is. Megtanított apró dolgokra. Például lopás, egyéb kis trükkök. Zárt ajtó kinyítás, pillangó kés használat, közel harc és fegyvert is megtanultam akkor még csak össze rakni. - hunytam le szemeim s egy pillanatra elmosolyodtam a szép emlékekre.

-Egy évre rá jött Jaemin mint egy kisgyermek. 2 éves volt mikor eladták JJ-nek. JJ sosem kereskedett gyermekekkel, inkább megmentette őket a borzalmas szülőktől, törődött velük, kiképezte őket, hogy majd neki dolgozzanak. Win-Win helyzet. - nyeltem nagyot. - JJ rám bízta Jaemin-t. Én neveltem fel abban az 4-5 évben azt hiszem, pedig még én is kisgyermek voltam. - mosolyodtam el és akaratlanul is átkaroltam magam. - Mintha a saját fiam lett volna, pont ugyan annyira volt idegesítő. - nevettem fel. - Elkezdtem dílerként dolgozni, és apróbb dolgokat észrevétlenül elloptam. Ezek után JJ vissza engedett, hogy magammal vigyem a húgomat. De sosem tudtam vègül vissza menni. Egyetlen egyszer volt rá alkalmam. Fater fogva tartott, bántalmazott. A húgomat mindig megvédtem, a végén pedig már én nem is tehettem ki a lábam s egész nap vele kellett lennem. - fordítottam el teljesen arcomat Jeontól, aki erre helyezkedni kezdett és megláttam félig meddig az arcát ahogy érdeklődve fürkész de nem szól semmit. Szemei aggodalmat tükröznek.

-A legutolsó alkalom az volt mikor eladott, és nem olyan embernek mint JJ. Nála sokkal rosszabb embernek. Csak egy éjszakát kellett ott töltenem, de az maga volt a pokol. - suttogtam fejemet pedig Jeon felé fordítottam. - Elszöktem onnan. A mai napig nem tudom, hogyan csináltam, mit csináltam de nehezen elszöktem. JJ embere talált meg a földön, vitt vissza hozzájuk a bárba. Leápoltak, két napig aludtam. Amint felkeltem, elloptam tőle pár dolgot..jó pár dolgot. - nyeltem nagyot és tekintetem a plafonra szegeztem, hogy még véletlenül se kelljen Jungkook arcát figyelnem.

-Vissza mentem faterhoz. Azt hittem, hogy Seoyun alszik, mikor megnéztem az elején a szobában volt s aludt. Ekkor lementem a földszintre és felkeltettem. Hiába volt az egész testemben fájdalom, azt hiszem az adrenalin és a düh elvakított. Minden gyorsan történt meggondolás nélkül cselekedtem. De egyeltalán nem bánom. - Pillantottam a fiú szemeibe.

- Nem bánom, hogy megöltem az apámat, mert végre szabadok lettünk és nem kellett tovább szenvednünk. - erőltettem magamra egy gyengéd mosolyt, szemeimből pedig kifojt egy-egy könnycsepp le a halántékomon. Jungkook pedig szorosan magához ölelt, felemelve felső testemet, apró kis semmiségeket suttogva fülembe.

Az első ember akinek bevallottam.

———

Szép jó estét mindenkinek! 🌼

Egy új résszel jelentkezem, remélem nem felejtettétek el a történetet!💜

Mit gondoltok erről a kisebb vallomásról? Yoongi jól tette, hogy elmondta Jeongguknak? 🌼

Egy két szál mostmár tisztázódott remélhetőleg, de ne legyen benne senki olyan biztos.🌼

Hogy vagytok? Hogy telt a hetetek? Ti is kezdtek megőrülni a bezártságban, vagy csak én?🌼

Ha tetszett akkor kérlek nyomj rá a kis csillagocskára, ha kedved van akkor pedig kommentelj. Nagyon sokat jelentene!💜

Vigyázzatok magatokra, kitartást!💜

Igyekszem a következő résszel!💜