Második rész.

YoonGi | november 19

-Ahh, tele vagyok! - dőlt hátra a székén Jimin és hasára simítva lehunyta szemeit. Elmosolyodtam a làtvànyra. Relaxáltnak tűnt, nyugodtan. Mellkasa lassan emelkedett, ruhája hasára simult ezzel megmutatva azt, hogy valóban jól lakott. Arca kisimult volt, ajkain gyenge szájfény volt, csukott szemein pedig meglátszódott a gyenge smink, ami kiemelte azt. Gyönyörű volt. Egy férfira ugyan ezt nem szokás mondani, mégis angyali arca volt, a smink pedig csak dobott rajta.

Mély levegőt vettem majd megettem az utolsó csirke falatot. Lezártam a doboz tetejét benne a villával majd hátrébb helyezkedtem a székemen. Jeongguk továbbra is ette a lazacos tésztáját, míg a három másik modell teljesen ki volt dőlve. Előbb befejezték az ebédet és azonnal el is dőltek, hogy pihenjenek. Lehet már alszanak is. Nagyon fáradtak lehetnek amit nem csodálok. Kora reggel óta fent vannak, folyamatosan öltöztetik őket ès sminkelik. A diétájuk miatt pedig érthetően alig van bennük kalória. Most viszont még ők is nyugodtnak és kipihentnek tűnnek.

A pohár vízért nyúltam, hogy felfrissítsem száraz torkomat. Az egész pohárral megittam majd halkan az asztalra tettem. A négy jó madár meg se rebbent. Mindegyiknek lassan emelkedett ès süllyed a mellkasa, hangosan szuszognak. Jeonra vezetem a tekintetemet és elmosolyodok. Egész végig engem figyelt. Amint végez elszakítja tekintetét tőlem majd lezárja a dobozt és elkezdi össze szedni az asztalról a dolgokat amibe némán besegítek. Jeongguk feláll és a szemetesbe viszi az elhasznált dolgokat majd eltűnteti a szemetesbe. Lassan sétál vissza hozzánk kimért, magabiztos léptekkel. Tekintetem végigvezetem rajta gyorsan, de amint íriszeimmel a padlót nézem azonnal vissza fordulok és előrébb dőlök a széken.

-Hallod. - Jeongguk suttogva szólított meg, kezét vállamra tette mire felpillantottam rá. - Nem megyünk ki cigizni? Van egy nagyobb terasz az emeleten. Hagyjuk őket pihenni. - mosolyodott el halványan ahogy újra a srácokra nézett. Megfogtam a kezét, hogy rám figyeljen, majd mikor rám pillantott csak hevesen bólogattam. Elkuncogta magát, ekkor pedig megfogta a székemet és elkezdett kitolni az öltözőből. A terembe érve azonnal pár nővel talàltuk szembe magunkat akik ugyanúgy ebédüket fogyasztották. Fejet hajtottunk majd kimentünk a folyosóra, onnan pedig elmentünk balra a folyosó végéig.

-Szerinted meddig fognak aludni? - törte meg a csendet először Jeon mire elmosolyodtam. Megálltunk egy nagy ajtó előtt. A férfi már nyúlt volna a kilincsért de az lenyomódott az ajtó pedig azonnal kinyílt. Három középkorú férfivel találtuk szembe magunkat. Kicsit megszeppentem majd fejet hajtottam mélyen, ekkor azonnal eláltak az ajtóból és mutatták, hogy menjünk nyugodtan. - Köszönjük. - szólalt meg Jeon amint kiiértünk, egy gyengéd mosollyal és egy "Máskor is" válasszal pedig eltűntek az épületben.

-Nem tudom, szerintem sokáig. - válaszoltam meg kérdését majd azonnal körbe is néztem. Elég magasan voltunk, a "terasz" ha nevezhetem így szépen fel volt díszítve. 5-6 különféle témában voltak elválasztva. Gondolom itt is szoktak fotózni. Az épület falàhoz mentünk ahol ki volt írva, hogy "Dohányzàsra kijelölt hely".

-Ha vissza megyünk majd felkeltjük őket. - vont vállat. Elmosolyodtam halványan ahogy ajkaim közé fogtam a bűzrudat majd meggyújtottam azt. Mélyen beleszívtam majd kiengetem a füstöt a tüdőmből. Lehunytam szemeimet és hátra döntöttem fejemet, szembe találtam magam Jeongguk arcával mire halvány mosoly húzódik.

-Rendben. - hunytam le szemeimet. Ajkaimhoz emeltem újra a bűzrudat és beleszívtam, majd tüdőmbe engedtem, onnan pedig ki.  Élveztem a csendet ami ránk telepedett. Bent a srácok folyamatosan beszéltek, velünk együtt. Ami nem volt baj, de értelemszerűen kiélvezem a csendet ami telepedett ránk. Meg sem szólaltunk egészen addig ameddig el nem szívtuk a cigarettánkat. Nem volt kínos a csend, inkább mondanám kellemesnek.

Elindultunk befele az épületbe. Arcom ki pirosodott a meleg hatására mikor beértünk. Ujjaimat elrejtettem Jeongguk pulcsi ujjába amit viseltem. Mindenki az épületben kedvesen fejet hajtott nekünk. Lassan vissza tolt a műterembe onnan pedig az öltözőbe ahol a három fiú még mindig békésen aludt. Elmosolyodtam a látványra. Jeon becsukta halkan az ajtót mögöttünk majd elővette a telefonját és lefényképezte a srácokat. Elmosolyodtam tettére és az asztalhoz tekertem magam hogy beleigyak a vizembe amit töltöttem.

-Keltsük fel őket. - suttogtam Jungkooknak. Jimin mellé tekertem magam, és elkezdtem bökdödni az oldalát. Ebben a pillantban pedig hátat fordított nekem és helyezkedni kezdett. Felsóhajtottam, a hátát kezdtem el simogatni. Felszuszantott majd mocorogni kezdett. Kezeit szeméhez tette majd dörzsölni kezdte azt. Elhúztam a számat hiszen biztos voltam benne, hogy a sminkje elkenődött. Jungkook a többiekhez lépett és bökdösni kezdte őket, vagy a vállaikra simított. Mindenki ébredezni kezdett. Elmosolyodtam aranyos látványukra hiszen mindannyian fáradtak és almosak voltak. Talán azt sem tudták hol vannak.

-Hogy aludtatok? - kérdeztem meg. Mindannyian felém kapták tekintetüket, Jimin elfintorodott majd szóra nem méltatva állt fel és az egyik flakon elvéve kezdett el inni nagyokat kortyolva. Elkuncogtam magamat, Jungkookkal csendben maradtunk, hagytuk, hogy magukhoz térjenek. Jimin felém nézett én pedig próbáltam vissza tartani nevetésemet. A fiú teljesen elkente a sminkjét, mint egy panda úgy nézett ki. Értetlenül nézett a többiekre akik kuncogni kezdtek.

-Ti se néztek ki jobban. - morogta rekedtes hangján mire mindenki felnevetett. Ekkor kicsapódott az ajtó, egy magas jó kiállású férfi lépett be. Lihegett és mérgesnek tűnt. Tekintetét mindenkin végig vezette, rajtam tovább is elidőzött. "nem hiszem el" kifejezés ült ki arcára majd a lapokat amiket kezében tartott az előttem lévő asztalra dobta, majd a négy jó madárra nézett. Csípőre tette kezét majd egy irritált sóhaj hagyta el ajkait.

-Nem hiszlek el titeket! Eltűntetek két és fél órára! Hol voltatok? Hahhh? Miért kenődött el a sminketek? Még erre sem tudtok vigyázni? Ahhhhh - rázta meg a fejét, Jeonggukkal össze kapcsolódott a tekintetünk és mindketten tanácstalanok voltunk. Egészen addig ameddig meg nem gondolatlanul megszólaltam.

-Az én hibám. Nagyon éhesek voltak mi pedig benéztünk hozzájuk. Hoztunk ebédet majd leültünk enni s elbeszélgettünk. - vetettem véget a néma csendnek. A férfi felém kapta a tekintetét, teljesen felém fordult majd rám mutatott. - Bocsánat, úgy tudtam hogy ebédszünetük van illetve az jár nekik. - vontam vállat lazán. Azt hiszem ez az utolsó alkalom, hogy ebben az épületben jártam, mert most biztos ki fognak tenni.

-Egyeltalán te ki vagy? - tette fel első kérdését. A három fiú ajkai egyből mosolyra húzódtak és inkább el is fordultak hiába volt háttal nekik az illető. - Hogy kerültetek be ide? Hm? Ki engedett titeket be? Modell vagy itt nálunk? - emelte feljebb a hangját mire mély levegőt vettem. - Az ebéd szünet pedig akkor jár nekik ha végeznek a munkával. - jelentette ki a férfi.

-Munkajog nem ezt írja. - jelentettem ki mélyen a szemébe nézve. - A nevem Min YoonGi. Bejöttem mert senki nem állított itt meg. A biztonsági rendszerűk borzalmas ezek szerint. Nem vagyok modell hanem egy egyetemi hallgató és Jiminnel egy házban élek. Joguk van enni, az ebéd szünetben amit meg is tettek. Kicsit elhúzódott de senki nem kereste őket hiszen akkor rájuk bukkantak volna. Ha jól láttam még a fotós sincs itt. - mondtam magabiztosan. A férfi arca paradicsomszínű lett. - És ha emiatt Jimin vagy akár melyik modell-t más bánásmódban részesítik arról tudni fogok és nagyon nagyon jó ügyvédem van. - villantottam ki fogaimat.

Mielőtt megszólalhatott volna az ajtó kinyílt ekkor pedig egy újabb férfi lépett be, kamerával a kezében. Meglepődött a szituáción és azonnal rám kapta tekintetét.  Újra körbe nézett, majd vissza vezette tekintetét hozzám. Szemöldökömet össze ráncoltam a pali pedig felkiáltott. Mindenki ijedten nézett felé még én is. Rám mutatott majd szemeivel a fényképezőgépet kezdte el nézni. Vissza rám ekkor pedig csettintett egyet.

-Te kellesz! Te vagy az akit keresek! - folytatta izgatottan emelt hangon. - Seo-ah, MinJae Noona! Azonnal készítsétek elő azt amit Jiminnek szàntunk. Megtaláltam a tökéletes modellt! - kiabált ki. Szemeim hatalmasra nyíltak és magamra mutattam. - Tökéletes! Ez az! Bocsánat főnök de el kell vinnem a fiút. - sietett hozzám. Teljesen lesápadtam és nagy szemekkel néztem a társaságra akik ugyanúgy értetlenek voltak. Elkezdett kifele tolni. Mikor Jungkook mellett haladtunk el azonnal a karjaira fogtam és segítség kérően néztem rá. De csak egy magabiztos mosollyal biccentett és lefejtette kezeimet róla.

-Nagyon sajnálom, hogy minden ilyen hurtelen történt. A nevem Shin WooYun, a cég fotósa. Álltalában a négy jó madárt szoktam fotózni de most te kellesz nekem. Annyira izgatott vagyok! - felete vidáman én pedig ijedten néztem az emberekre akik mellett elhaladtunk. - A hölgyek oda bent mindent elkészítenek majd, csak kövesd az utasításaikat. Tökéletes arc modell leszel a következő koncepciónkhoz. - folytatta izgatottan és egy teljesen új műterembe vitt be. - Még sosem láttalak itt. Mi a neved? Új modell vagy itt a cégnél? Akkor nem csodálnám, hogy nem találkoztunk. Lehet a baleseted miatt? - kérdezte meg ekkor pedig megpillantottam két nagyon fiatal és egy idősebb hölgyet.

-Min Yoongi vagyok, egyetemi tanuló. Nem vagyok modell. - találtam meg hangomat nehezen, mikor betolt az öltözőbe. - Ez egy hatalmas félre értés. Elnézést kérek. - feleltem zavartan és kicsit elnevettem magamat. A férfi egy tükör elé tolt és szemeimbe nézett a tükrön keresztül. Nagyot sóhajtott.

-Nagyon sajnálom azt ami történt. Nagyon elragadtattam magamat. Meg vagyok lepődve, hogy nem vagy modell. Gyönyörű szimmetrikus arcod van, gyönyörű bőröd, ívelt szemek, szép cicás ajkak. Tökéletes vagy, a fekete hajaddal együtt ami keretezi arcodat.  Már most tudom, hogy hogyan fogjuk megcsinálni a hajadat. A fotózás után beszélek a főnökkel és abban a pillanatban a fotózásért járó összeget átutaljuk neked. Remélem megfelel! Sőt! Seo-aht el is küldöm most. Noona azonnal itt lesz. - vigyorgott mint az alma majd szó szerint kifutott innen.

-Szia. - kukkantott be egy hölgy a 30 éveiben járhatott, viszont arca nagyon is fiatalosnak tűnt. - MinJae vagyok, de neked csak Noona. - kuncogott amint betárta az ajtót majd a ruha álványokhoz ment ahonnan egy gyönyörű ing szerűséget vett le. - Tökéletes leszel a koncepcióhoz. Szóval, ezt át kellene venned. Ezután neki állok a sminkednek majd az ékszereket helyezem be. A piercingjeidet kiszedhetem? - kérdezte meg kedvesen és letette mellém a ruhát majd elfordult én pedig nagyot sohajtva vetkőzni kezdtem.

-Ha nagyon muszàj. - motyogtam halkan. - Nem szeretek nélkülük lenni. - motyogtam halkan. - De ha nagyon muszáj. - mosolyodtam el hiszen Noona kedves volt velem én pedig nem akartam vele sem tiszteletlen lenni sem pedig bunkó. Nehezen de magamra vettem az inget majd elkezdtem begombolni a gallérját pedig lehajtottam. - Kész vagyok. - szólaltam meg ahogyan a tükörben néztem magamat. Nagyon fura volt így látni magam. Ilyen drága ruhában illetve ennyire elegánsan. Noona megfordult s elmosolyodott.

-Akkor ki tudnád szedni a piercingjeid? - kérdezte meg én pedig azonnal cselekedtem. Elkezdett előkészülni, elővett jó pár valamit majd a sminkeket is. - Remélem nem probléma de egy kintakt lencsét szeretnék betenni. Színeset. Használtál már? - kérdezte meg kedvesen mire megráztam fejemet. Mikor végeztem felé fordított. - Aggodalomra semmi ok. Meg sem fogod érezni. - mosolygott. Levette a szemüvegemet, megtisztította kezeit majd egy teljesen újat megbontott. - Nézz felfele a plafonra. A többit bízd rám. Az elején biztos kellemetlen lesz. - mosolygott.

Nagyot nyelve tettem amit kért. Arcomhoz hajolt, szemem alatti részt lehúzta majd óvatosan behelyezte az idegen anyagot. Azonnal bekönnyeztem s pislogni kezdtem. Mikor kinyitottam szemeimet elmosolyodott, és a másikat is behelyezte. Nagyon irritált az elején, folyamatosan könnyeztem és kellemetlen volt. Viszont percek után egyből megszoktam, észre se venném.

-Nem is volt olyan borzalmas, ugye? - mosolygott rám kedvesen. Ekkor a wattára tett valamilyen folyadékot és elkezdte megtisztítani arcomat. - Száraz a bőröd de ezt hamar ki lehet küszöbölni. - mosolygott. Becsuktam a szemeimet s nagyot nyeltem.  Sosem bánt velem senki ennyire gyengéden, anya távozása után. Ezután egy szérumot és arckrémet hasznàlt amit bőrömbe maszírzott, gyengéden arcbőrömbe ütögette azt.

Ekkor felrakta rám az ékszereket amiket viselnem kell. Elmosolyodtam gyengeségén, majd elkezdett ki sminkelni. Sosem voltam még ki sminkelve,nem is nagyon szerettem még a gondolattal se eljátszani. Mindig akkor használtam csak alapozót mikor apa tudjuk mit tett.

A sminkelés elég sok időt vett igénybe. Kintről hangokat hallottam viszont senki nem lépett be az öltözőbe. A legrosszabb dolog volt az mikor a szememet kezdte el sminkelni. Borzalmas volt. Mindig viszketett mikor csinálta, alig bírtam megállni hogy ne nyúljak oda. A legrosszabb az az volt mikor nyitva kellett hagyni a szemeimet. Soha többet nem akarom, hogy így ki sminkeljenek. Noona elhajolt majd elmosolyodott és a tükör felé fordított. A lélegzetem is elakadt amint szembe találtam magamat a kinézetemmel.

Mintha egy teljesen más ember ülne itt a székben, mint én. Ajkaim elnyítottam ekkor pedig MinJae Noona szájfényt kent rám. Egy fintorba torzult arcom viszont a smink, a smink amit Noona készített gyönyörű volt. Ekkor elővette a hajsütő vasat vagy mi az anyám kínja az. Ijedten néztem a nagyobb tárgyra majd fel a hölgyre aki csak elkuncogta magát.

-Csodálatosan nézel ki. A test ékszerekkel is jól néztél ki, most viszont ha egy teljesen más ember lenne előttem. Nem gondoltam volna, hogy teljesen más lesz a végeredmény. Bár gyönyörű arcod van, mégsem gondoltam azt, hogy egy kis világosabb smink ennyit vàltoztatott volna. Gyönyörű vagy YoonGi. - mosolygott mikor kifésülte hajamat. - Tudom, hogy nem illik egy férfire ezt mondani. Mégis nézz magadra. Egy teljesen más ember ülne itt, nem? - mosolygott rám majd azzal a készülékkel elkezdte a hajamat formázni. Tekintetemet viszont nem tudtam elkapni a tükörről és arról ahogyan festettem benne.

Egy idő után MinJae Noona letette a készüléket, kihúzta a konnektorból majd hajlakkal beállította a hajamat. Némán néztem tükörképemet. A szemüveg sminkelés után egyből vissza került rám. Viszont Noona figyelmeztetett, hogy le fogják velem vetetni. Pár mondat váltás után mosolyogva kezdett el ki tolni a műterembe. Mikor kinyílt előttem az ajtó újabb döbbenet èrt. A terem  gyönyörűen nézett ki, minden fel volt diszítva megfelelően a hangulatnak és az öltözékemnek.

-Hyung!! - hallottam meg Jimin-ah hangját. Azonnal felé kaptam arcomat, mind az öt srácnak azonnal elállt a lélegzete és szinte leesett az álluk. Főleg Jeongguknak. Csak bámult szemeimbe, kezeibe a telefon majd nem földet ért. Elhúztam számat és a kínos csendet én törtem meg.

-Ennyire borzalmasan nézek ki? - kínos kérdésemet egy nevetéssel próbáltam leplezni. Jimin azonnal megrázta a fejét majd hozzám lépett nagy lépésekkel és megölelt. Fülembe pedig azt suttogta "Csodálatosan nézel ki". Elmosolyodtam a gondolatra, a fotós belépett. Magabiztosan elvigyorodott, tekintetében a csillogás megtalálható volt, a kamera pedig már a kezében volt. Szinte sütött róla az izgatottság, a büszkeség és egy fajta csodálat amit nem tudok hova tenni. Teljes testel felém fordult, kitárta kicsit karjait és egy kérdést tett fel.

-Elkezdhetjük?

———

Hűha! Hát szép jó estét mindenkinek! 💜

Nagyon rég volt már rész ugye? Nagyon sajnálom. Viszont egy igen hosszú résszel jöttem nektek - hozzám képest. Így remélem egy kicsit sikerül kiengesztelnem titeket! 🌼

Ne haragudjatok, ha hibát találtok benne de nem olvastam át kétszer:(.

Hogy vagytok? Milyen volt az előző hetetek? Meséljetek valamit!🌼

Remélem tetszett nektek a rész! Ha igen akkor kèrlek nyomj rà a kis csillagocskàra, ha pedig kedved tartja akkor kommentelj!💜

Emelett szeretnèm megköszönni a több mint 600 megtekintést, egy hete voltam fent utoljára akkor pedig csak ilyen 500 körül lehetett. A csillagokat is szeretném megköszönni illetve azt is, hogy olvassátok az iromànyomat! Nagyon nagyon sokat jelent nekem!🌼💜

Szerdán jelentkezek egy újabb résszel, az lesz a harmadik része ha mondhatjuk úgy ennek a fejezetnek.🌼

Igyekszem haladni a történettel és nem túlságosan elveszni a részletekben hátha unjátok azt. 🌼

Nagyon szépen köszönök mindent! Remélem továbbra is olvasni fogjátok és támogatni engem az írásban!💜

Vigyázzatok magatokra, kitartást!💜