Első rész

YoonGi | november 19

-Yoongi hyung. - hallottam meg tompàn egy hangot. - Hyuuung, kellj fel! - a hang közelebbről jött, szinte a fülembe suttogták. Arcomat jobban a párnába fúrtam, még fél álomban lévő agyam képtelen volt akármilyen más tevékenységre. Tompán kezdtem el érezni a fájdalmat a lábamban, elzsibbadt karomat pedig kiszedtem hasam alól és hátra dobtam azt. Ekkor tűnt fel, hogy màr pedig én a hasamon fekszem és ezt nem lenne szabad. Ijedten kaptam fel fejemet, szemeim félig csukva voltak. Ahogy agyam kezdte jobban felfogni a körülményeket, és magamhoz térni a lábam úgy fàjt jobban. Nyöszörögve feküdtem a hátamra csukott szemekkel és halk nyögés hagyja el ajkaimat a làbam miatt.

-Édes nyögésed van, kecsegtető dolog, hogy emelett alattam nyögdécselsz, csak kár, hogy nem miattam. - hallottam meg perverz beszólását. A beszólást nem más követte el mint Jeongguk. Magam elé csaptam, így sikeresen eltaláltam valószínűleg a mellkasát vagy izmos karját. - Ma elkisérjük Jimint a fotózásra. Emlékszel, ugye? - kérdezte meg majd elhúzta a függönyöket és lehúzta rólam a takarót. Morogva próbáltam azt vissza szerezni de esélytelen volt. Felsóhajtottam majd lassan felültem. Megdörzsöltem szemeimet és felnéztem Jeon-ra. Elkuncogta magát majd óvatosan feladta rám a szemüveget.

- Így talán látni is fogod ezt a gyönyörű teremtést előtted.- kuncogta és pár ruhával jött vissza. Össze ráncoltam szemöldökömet, nem emlékszem, hogy lettek volna ilyen márkás ruháim. Kinek a ruháit hozta ide? Miért? - A gipszed miatt hozzam neked az én nadrágjaim közül. Ha már a nadrág tőlem van akkor legyen tőlem a póló és a pulcsi is nem? Ha már az egyik kabátomat ígyis úgyis a magadévá tetted. - kuncogott kacér mosollyal. Nagyobb ráncba szalad szemöldököm majd megforgattam szemeimet mikor le esett, hogy miről beszél. Ki használja a helyzetet, ugyan ő jelentkezett erre, hogy segít és a "személyes ápolóm" lesz mondván "úgyse lenne ilyen szexi és jóképű ápolód sose". Csak felmordultam majd kikaptam kezéből a pólót és cserélni kezdtem előtte.

Az első 4-5 napban voltam zavarban előtte, főleg fürdéskor. Mára már teljesen megszoktam mind a jelenlétèt ès mind azt ahogyan bámul. Erről a szokásáról nem tett le, viszont nem értem. Megdörzsöltem az orromat, majd felnéztem rá. Elkapta tekintetèt én pedig amennyire tudtam elkezdtem levetni nadrágomat. Egész jól megy már az egyedül öltözès, bár sokszor megkönnyíti a dolgaimat ha segít, főleg a mosakodásnál. Szerintem egyedül nem is menne igazán, vagy egyeltalán. Nagy nehezen leemeltem szabad lábamról, majd megpróbáltam lefejteni gipszes lábamról. Jeongguk leült a lábamhoz, felemelte a gipszes lábamat egyik kezével és segített lehúzni róla az anyagot. Ekkor a melegítő nadrágot kezdte el rám feladni, mindkét lábamnál segített. Viszont ekkor jött a szívás része, ugyanis fel kell állítani ahhoz, hogy teljesen fel tudjam húzni a nadrágot.

-Gyere. - mondta amint felállt, kicsit lehajolt hozzám, átkarolta derekamat és lassan felállított. Erősen kapszkodtam vállába mint ahogy mindig teszem. Szívem hevesebben kezdett el verni, és talán ki is pirultam. Megéreztem szabad kezét combomon majd azt ahogyan felhúzza rám a nadràgot, keze pedig súrolja fenekemet. Felhúztam orromat nem tetszèsem kifejezése érdekében majd kicsit meg is ütöttem a vállát. Tudom, hogy direkt csinálja ezeket. - Mit ütögetsz, Min? - kérdezte meg ahogy beleültetett a tolószékbe majd elkezdte bekötni a nadrágon lévő madzagot.

-Ne érj a fenekemhez. - jelentettem ki morcosan mire megforgatta szemeit. Jeon sokszor túlsàgosan is közvetlenül viselkedik velem, ami nem lenne baj viszont engem az ilyes fajta érintései ki tudnak akasztani. Főleg mivel semmit nem érzünk egymás iránt. Remélhetőleg. Nem érzek iránta semmit, ugye?

Nagyot sóhajtok, Jeon beveti az ágyunkat. Ideiglenesen átköltözött hozzám, vagyis beköltözött hozzám, és velem alszik. Amit normál esetben nem engednék meg neki, sőt senkinek sem, viszont az ominózus eset utàn mikor velem aludt, azóta nem hajlandó egyedül aludni. Mint egy kisgyermek aki nem akar az anyukája nélkül aludni.

A fürdőbe gurulok ahol a micellás vizet és egy mosható törölközőt veszek magamhoz, hogy megtisztítsam arcomat. Mivel nem érem fel a csapot ezért arcot mosni semmi képen nem tudnék, így maradt ez a megoldás. Amint ez megvan vissza teszem a szemüvegemet és elkezdem megmosni a fogamat, ekkor jön be Jeongguk aki szintén így tesz ès vigyorogva néz bele a szemeimbe a tükrön keresztül. Megforgatom szemeimet és tovább mosom fogaimat, pillantása lyukat éget belém akárhova is néz. Amint ezzel is elkèszültünk dalolva tol ki a nappaliba, hogy rám adja a cipőm egyik felét majd a kabàtot is.

-Jimin már rég bent van. Még van pár órája hátra, gondoltam meglephetnénk egy kis ebéddel őt is és magunkat is. - mosolygott rám mire elmosolyodva bólintottam. - Szóval majd megállok egy étteremnél ha nem probléma. Illetve kávét is vehetnénk, lusta voltam főzni. - vont vállat majd óvatosan levitt a lèpcsőn és Jimin kocsijához mentünk, vagyis az egyik kocsijához. Jeongguknak csak motorja van.

Ezért Jimin felajánlotta, hogy ideiglenesen oda adja a kocsit, hogy tudjunk menni oda ahova szeretnénk. Nekem is jót tesz a kikapcsolódás pláne, hogy nem mehetek vissza még az egyetemre se a kávézóba, mondjuk onnan amúgy is elbocsátottak a sok hiányzásom miatt. Amit teljesen megértettem ezért békés úton vàltunk el a főnökkel. Azt is felajánlotta hogyha lesznek rendezvények és kellenek rá a plusz emberek akkor én leszek az első akit fel fog hívni, hogy segítsek be nekik, aminek pedig végképp örültem.

-Chan pedig engem hívott fel, mielőtt felkeltettelek volna. Azt mondta, hogyha szeretnénk akkor menjünk át hozzájuk vacsorára. Ott lesz Chan pár haverja is és szeretnék viszonozni a múltkorit. Remélem nem probléma, hogy bele egyeztem. - ült be mellém végül, a garázs ajtó már nyitva àllt, ő pedig bekötve magàt elindította a motort és lassan elkezdett kitolatni.

-Nem, úgyis rég beszéltem vele. - sóhajtottam fel ahogy hátrébb helyezkedtem, majd a házakat kezdtem el figyelni. - Namjoon nagyon hallgat az üggyel kapcsolatban. Bár a feljelentés autómatikusan megtörtént semmi fejlemény nincs. Nagy eséllyel a bíróság el van havazva. - motyogtam majd Jeonggukra pillantottam aki az utat figyelte.

-Jobb lenne ha minél hamarabb túlesnél rajta mi? - pillantott rám miközben feltette kérdését. Csak bólogattam. - Ne gondolj most erre, Hyung. Az a legfontosabb, hogy minél előbb felépülj. Még hosszú út vár rád. Hétfőn lesz a térdednek a vizsgálata. Ha minden fasza lesz akkor kapsz járó gipszet, vagy merevítőt s elkezdhetjük a terápiát is. - mosolygott rám bíztatóan mire csak elhúztam a számat. Nagyon nem lesz egyszerű az elkövetkezendő hónap főleg a sok tanulni való miatt. Eddig is sok volt a hiányzásom most viszont emelkedni fog, emelett pedig munkám sincs.

-Köszönöm. - pillantottam a férfira s halványan elmosolyodtam. Ajkai felfele húzódtak, nyuszi fogát kivillantva, ez pedig egy tökéletes nyuszi mosolyt alkotott. Piercingjei megmozdultak ajkaiban viszont a látványt nem hogy elrontotta de inkább kiegészítették a làtvànyt. Lehet fel sem ismerném ha nem lennének rajta a piercingjei.

-Nem kell köszönni semmit sem, Hyung. Szeretném jóvá tenni hibámat, szeretném ha jobban megismerhetnénk egymàst. Szeretnék segíteni, plusz tudom, hogy hiányoznék neked. - természetes mosolyából másodpercek tört része alatt lett kacér vigyor. Csak megforgattam szemeimet majd az utat kezdtem el bámulni. Ekkor egy étteremhez húzódott le. - Mit szeretnél? - pillantott rám majd leállította a kocsit és a kicsatolta magàt.

-Hmm..valami egyszerűt. Valami salátát. - néztem szemeibe mélyen. Nem igazán van étvágyam, nem szeretnék elhízni sem. Illetve semmit sem kívánok napok óta, főleg a gyógyszerek miatt. - Csirke hússal talán? - kérdeztem meg bizonytalanul. Nem is emlékszem rá, hogy egyeltalán étteremben csinálnak ilyet.

-Ahhh, rendben. - felelte majd felkapva pénztàrcàjàt kiszáll a kocsiból és eltűnik az étteremben. Nagyon remélem, hogy nem fél óràt fogok itt ülni. Baromi kényelmetlen így gipszben utazni, mondjuk hivatalosan sehova sem mehetnék az ágyamon és a mosdón kívül, de hát ki állít meg?

~~~~

Jeongguk három nagy szatyorral és műanyag dobozokkal tér vissza. Beteszi hàtra, az ülésem mögé, le, majd becsukva az ajtót megkerüli az autót és beül előre.

-Siettem ahogyan csak tudtam. - mondta. Gyorsan bekötötte magát, majd elindította a kocsit és megvárta míg biztonságosan ki tudunk kanyarodni. - Remélem nem volt baj, hogy ennyit kellett rám várni. Előre le kellett volna adni a rendelést. - motyogta, majdhogynem morogta inkább magának.

-Nem baj, el telefonoztam. - feleltem apró mosollyal miközben az üzeneteimet néztem át, illetve az emailjeimet. Mivel elég régi a telefon, szinte az első olyan okostelefon ami piacra került így nem igen tudok már mást csinálni vele. Egyedül a kakaotalk van még rajta és ennyi. Viszont az útobbi napokban elhanyagoltam az emaileim olvasását ezért elvoltam azokkal.

-Venni fogok neked egy új telefont - motyogta Jeongguk a nem létező bajsza alatt. Felvontam a szemöldökömet, gyengéden megcsaptam a karját is. Most csórónak nevezett?

-Nem vagyok gazdag mint te, most rúgtak ki az eddigi munkahelyemről jelenleg pedig béna vagyok. - néztem rá értetlenül. - Persze, hogy régi telefonom van, de nekem nem is kell más. - húztam fel az orromat sértődötten. - Nem akarom, hogy ennél több pénzt költs rám. Ígyis kellemetlen az egész számomra. - nyöszörögtem és elfordítottam fejemet. Jeongguk sóhajtott egyet. Hatalmas épülethez kanyarodott be, és lement a parkolójába.

-Ezt otthon megbeszéljük rendben? - nézett rám szigorúan mikor beparkolt egy olyan helyre ami nekem is kedvező volt. Csak aprót bólintottam. Magam sem értettem kiakadásomat. Általában csendben elengedem ezeket a megszólalásokat, nem pedig vissza szólni. Most igazàn kellemetlenül érzem magam. Kiszáll a kocsiból, kiveszi a csomagtartóból a székemet, kinyitja majd az anyósülés felöli oldalra jön. Kinyitja az ajtót, kitárja majd leteszi a kerekes széket. Kikapcsolja az övet, majd felemel és óvatosan kiszed a kocsiból majd beletesz a kerekesszékbe. A kis támaszát ami támasztja a gipszemet vízszintesbe, azt kihúzza majd rá teszi a lábamat. Becsukja az ajtót majd megkerül és kiszedi az ételeket a hátsó ülésről majd ölembe teszi őket. Megindul a lift felé, hogy majd a megfelelő szintre felmenjünk.

-Be fognak engedni? - tettem fel a kérdést. Akiket eddig láttam, mind kártyájuk volt, és igen furán néztek ránk. Gondolom egyeltalán nem volt ismerős nekik az arcunk. Viszont a biztonsági őrök egyszer nem állítottak meg minket.

-Be, Jimin szólt nekik. Plusz én is jártam már itt párszor. - felelte mosolyogva majd elővette a telefonját. - De biztos ami biztos felhívom Jimint. Úgyis most kell ebéd szünetnek lennie. - mosolygott majd a füléhez emelte a telefont. Percekkel később a lift megállt, majd kinyílt előttünk. Ekkor pillantottam meg Jimin, még három idegen sráccal.

-Yoongi Hyung! - mondta meglepetten majd elálltak a lift ajtóból így Jeonnguk kitolt engem a liftből, ami becsukódott mögöttünk. Jimin lehajolva megölelt, amit viszonoztam is. - Nem gondoltam volna, hogy most itt lesztek! Isteni illatokat érzek, hoztatok nekünk kaját? - kezdte el kibontani a zacskókat amik az ölembe voltak. - Éhezek. - suttogta mire felnevettem, a felső dobozt pedig elkezdte kinyitni.

-Nekem már nem is köszönsz? Háhhh. - szólalt fel Jeon hitetlenkedve és még a szerepre is rá játszott. Jót szórakozok rajtuk, a három számomra idegen srác pedig csak elnevették magukat. - Pedig én vettem neked a kaját! Én! - mutatott magára Jeon mire megráztam fejemet. - Hát ennyit nem érek neked? Egy köszönèst? Hát ennyi volt a barátságunk? - folytatta dramatikusan mégis komolyan. Jimin lepetten nézett fel, ajkait lebigyesztve, ekkor döntöttem úgy, hogy közbe lépek.

-Szerintem üljünk le enni. - mutattam fel kezemet, hogy Jeon is észre vegyen. Ilyenkor szokása figyelmen kívül hagyni. - Mindenkinek van elég kaja. Jeon pedig ne hisztizz, tudod milyen Jimin! - néztem fel az illetőre mire hitetlenkedő tekintettel ajándékozott meg. Jimin szólásra nyitotta a száját mire rá mutattam. - Á-á! Te sem vagy jobb Jimini-sshi. - ráztam meg fejemet. A három fiú elnevette magát.

-Bírom a srácot. - szólalt meg egy nagyon magas és vékony fekete hajú srác. Telt ajkakkal rendelkezett és hosszabb hajjal. - Hyungwon vagyok. - hajtotta meg a fejét mire viszonoztam a gesztust. A többiek is bemutatkoztak, illetve én is bemutatkoztam. Elindultunk az ebédlőjük felé, hogy elfogyaszthassuk azt amit Jeon vett nekünk. Remélhetőleg további drámák nélkül.

———
Szèp jó estèt mindenkinek!🌼

Hogy telt az első napotok? Nagyon borzalmas volt? Remélem, hogy nem! 🌼

Remélem egy kis boldogságot tudtam belecsempészni az estéitekbe ezzel a kis résszel!🌼💜

Sajnos lasabban fogok hozni részeket, ugyanis az egyik hüvelykujjamat hosszába végig vágtam, így a telefonon való gépelés sokkal több időt vesz igénybe. 🌼
Emelett pedig csütörtökön szakmai vizsgám lesz.

A wattpad nálam elég rendesen szarakszik, remélem nálatok nem. 🌼

Ha tetszett a rész akkor nyomjatok a kis csillagocskára, ha kedvetek van írjátok valamit kommentbe. Szívesen beszélgetek veletek, és sok sok szeretettel és hatalmas hálával olvasom el az értesítéseket amiket ti küldtök nekem.🌼💜

Vigyázzatok magatokra és kitartást!💜