A mai napot javarészt kivételesen Andy nélkül töltöttem. Végre elérkeztem a ruhapróbáig. Izgatott voltam. Megakartam találni a legtökéletesebb ruhát amitől biztosan eláll Andy lélegzete. Ebbe pedig Evelyn segít ma nekem.
-Olyan rég láttalak.-nyomott két puszit az arcomra.
-Jól nézel ki.-dícsértem meg mert valóban elképesztően mesésen nézett ki.
-Te pedig ragyogsz.-mért végig engem is.-Biztos a sok szex teszi.-nevetett ahogy én finoman karon csaptam a viccért.
-Evelyn.-de nem tudtam én is nem elnevetni magam.
-Mi van? Ahhoz nem kell tudósnak lenni hogy tudják az emberek Andy Barber csodás genetikája van.
-Biztos nem vagy belezúgva a vőlegényembe?-kérdeztem nevetve.
-Fúj nem. Nem tudnám elviselni hogy olyannal legyek együtt akiért jobban rajonganak ha kimegyünk az utcára. Szeretek én lenni a középpontba.
-Ezt megtudom érteni.
-Na gyere, ma csak a tiéd vagyok és megkeressük a legtökéletesebb ruhát neked.
-Bízom benned.-mosolyogtam rá.
Az egész ruhapróba rendkívül jó hangulatban telt. Nevettünk és én különlegesebbnél különlegesebb ruhákat próbáltam fel. De egyszer nyilt az ajtó és vér megállt az ereimbe. De Evelyn is ugyanígy reagált Lloyd Hansen látványára.
-Wow, meg kell mondanom Raelynn...menyasszonyi ruhában még mindig kurvára farokállítóan nézel ki.-a testem remegett. Mit keres itt? Honnan tudta meg hogy itt leszek? A telefonom után akartam nyúlni hogy segítséget kérjek mikor újra kinyitotta a száját.-Tedd azt le.
-Takarodj az üzletemből!-kiabálta Evelyn.
-Maradj ki ebből Evelyn.-kikerekedett a szemem. Lloyd ismeri Evelynt? Andy mesélhetett neki? Vagy talán Evelyn tudott a köztük dúló háborúról?
-Lloyd azt mondtam....-kezdett Evelyn újra bele de Lloyd a kanapén foglalt helyet. Én nekem a testem remegett ha rá néztem.
-Ne erőltesd magad Evelyn. Inkább hozz egy kávét.-rémülten néztem Evelynre.
-Nem fogom Raelynnt itthagyni veled.
-Evelyn!-mondta egyre határozottabban a nevét de Evelyn nem mozdult.-Ne akard hogy az embereimmel vitesselek ki.
-Ne akard hogy levágjam a pöcsödet mert jelenetet rendezel a szalonomba.
-Jaj, ne keménykedjünk már. Régen egy pókot se mertél agyonütni.-egyre többször merült fel bennem a kérdés hogy Lloyd honnan ismeri Evelynt? És Lloyd honnan tudja hogy Evelyn régen milyen volt?
-De most már nem félek.-mondta határozottan.
-Nem akartam, de ha ezt szeretnéd...-sóhajtott majd elkiabálta magát.-Tulok!-egy hatalmas ember lépett be az üzletbe. Felismertem. Lloyd biztonsági embere.-Vidd ki innen ezt a nagyszájút.-bökött a fejével Evelynre.
-Nagyszájút? Megmutatom én hogy...-indult meg Lloyd felé de Tulok a hóna alá kapta.-Hé! Engedj el! Lloyd ezt megbánod! Ha Andy megtudja....-de már nem hallottam a hangját. Kicipelték az üzletből. Az ablakot figyeltem mert féltem hogy bántani fogják. De ahogy kiléptek letették őt a lábaira. Egy két alkalommal próbált betörni a nagy biztonsági embereken de végül mint aki feladta arrébb sétált. A telefont a kezébe vette és hívást indított. Remélni tudtam hogy Andyt hívja. Mert félek....nagyon félek.
-Végre csend.-jegyezte meg majd a szemei engem kezdtek nézni.-Szép ruha. Bár keveset mutat.
-Nem kurva akarok lenni az oltár előtt.-mondom ahogy próbálom nem kimutatni a félelmem.
-Hallottam a hírét hogy most akartok nagy esküvőt meg ilyenek.-az a kibaszott vigyor az arcán ijesztő.
-Ne haragudj, hogy nem kaptál meghívót. De nem hiszem hogy Andy szívesen látna.
-Valóban picit rosszul esett. Szerettem volna a tanútok lenni.-nevetett és a gyomrom görcsbe rándult.
-Mit akarsz...?-kérdeztem meg végre.
-Csak beszélgetni.
-Nincs miről. Úgy emlékszem mi végeztünk.
-Valóban? Én úgy emlékszem itt egyedül te döntöttél mindenről főleg mikor Barber karjaiba futottál.
-Megmentett.-kezdett ideges lenni, felismertem a testbeszédét.
-Megmentett?! Elvett tőlem!-üvöltötte.
-Te csaltál meg vagy emlékeztetnelek kellene?-kiabáltam én is. Innentől nem tudtam nyugodt maradni.
-Mintha az nem megbocsájtható bűn lenne.
-Nekem nem az.-jegyeztem meg.
-Talán Barber jobb?
-Ő a tökéletes nekem.-mondtam szemrebbenés nélkül.
-Tökéletes? Kedvesem...fogalmad sincs kihez készülsz hozzámenni.
-De tudom. A férfihoz akit szeretek.
-Egy hazughoz.
-Andy soha se hazudott nekem. Nem úgy mint te.
-Biztos vagy te benne?-nevetett. Mi a francra céloz?
-Hansen! Takarodj!-meghallottam a hangot, ami minden alkalommal a megnyugvást adta a testemnek. Majd a szemeim is megtalálták. Ideges volt...bár joggal.

Figyelem ahogy gyorsan kapkod a levegőért. Biztos vagyok benne hogy szinte futott idáig hogy megmentsen.
-Oh, az istenit. Te mindenhol ott vagy?-nevetett Hansen. Mint aki cseppet sem fél.
-Takarodj Raelynn közeléből!-sietett elém. Az egész teste takart engem. Szinte a levegő is megfagyott a jelenlététől. De egy cseppet se éreztem azt hogy félne. Sőt...olyan volt mint egy oroszlán. Készen állt a harcra.
-Csak beszélgetni akartam vele.-mondta ártatlan vigyorral.
-Megmondtam többször....ne keresd és ne menj a közelébe. Megmondtam legutóbb hogy megöllek ha újra megszeged a figyelmeztetésem.
-Azt hiszed félek tőled?-lépett Andy felé és ő még inkább maga mögé húzott.-Most elmegyek....de Raelynn....-nézett rám.-...lehet megkellene kérdezned mi a drága vőlegényed legnagyobb titka előtted.-mi a francra céloz már most többször is? Milyen titok?
-Takarodj Hansen!-figyelem ahogy Andy nyakán kiduzzadnak az izmok.
-Ne feledd Raelynn hozzám bármikor visszajöhetsz.
-Soha.-mondtam és mégis a nézése annyi kérdést indított el bennem.
-Majd meglátjuk mégis hogy fogsz dönteni ha....
-Azt mondtam tűnj el.-Lloyd egy utolsó mosoly után kilépett az üzletből. Evelyn pedig sietve rohant be.
-Úristen Raelynn minden rendben?-ölelt magához ahogy én nem tudtam a szemem levenni Andyről. Látom ahogy próbálja lenyugtatni magát.
-Igen.-mondom.-Ne haragudj de beszélhetek Andyvel?-súgom neki mire bólint. Andyhez lépek és várok míg úgy látom picit megnyugszik.
-Francba kicsim. Ne haragudj.-fogta közre az arcom ahogy egy csókot nyomott a homlokomra.-Ha tudtam volna....
-Ne hibáztasd magad. Nem tudhatta senki sem hogy megjelenik.
-Melletted kellett volna lennem.
-Andy...szívem...-fogom közre az arcát.-Ne hibáztasd magad. Hisz....ha tudtad volna akkor tudom hogy már reggel el se engedtél volna. De...jól vagyok, hála neked.
-Ugye nem bántott?
-Nem. Ne aggódj.-nyugtattam.
-A francba.-fújta ki a levegőt megkönnyebbülve.-Amint Evelyn hívott már rohantam is.
-Te mindig megvédesz engem.-nyugtattam meg a mosolyommal. Látom ahogy a válla végre megereszkedik. A szemei végigmérnek.
-Gyönyörű vagy.-simogatja meg az arcom. Akkor esett le hogy menyasszonyi ruhában állok előtte.
-Úristen menj el! Nem láthatsz meg!
-Késő.
-Nem! Nem láthatod majd meg a ruhát amit választok.
-Hát pedig nem mozdulok ezek után mellőled.
-Dehogynem.
-Biztos hogy nem.
-Evelyn!-nézek rá segítségkérősen.
-Nem fog elmenni, ismerem.
-De....
-Fogd azt a széket és ülj le háttal nekünk. Ha megmered nézni a ruhát rajta, én magam viszem pokolra az esküvődet.-fenyegette meg Andyt. Figyelem ahogy Andy elmosolyodik Evelyn határozott kijelentésén majd az asztaltól kihúz egy széket és háttal leül nekem.
-Nem leshetsz!-kiabálta neki Evelyn.
-Nem lesek. Csak lesben állok.
-Andy...-kiabálom neki és tudom hogy várja hogy mondjam.-Szeretlek.
-Én is téged kicsim.-hallom a választ és végre újra mosolyra húzhatom a számat. Nem tudom mennyi idő telt el és hány ruhát próbáltam fel. De Andy nem mozdult. Nem lesett, nem kíváncsiskodott. De tudtam mikor elkiabáltam magam akkor mosolygott....
-Ez lesz az! Ez lesz az a ruha!

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️ *
Már csak 31 feliratkozó hiányzik az újabb mérföldkőhöz, segítsetek🥹❤️