Hirtelen sürgős üzleti útra kellett jönnöm így négy napja vagyok távol Raetől. Hiányzik. Hiányzik minden ami vele kapcsolatos. De ezt a munkát nem tudtam tovább halogatni.
-Mr. Barber meg kell értenie hogy....
-Most én beszélek. Százmillió dollár...ennyivel van kevesebb a számlámon. Emlékeim szerint megbeszéltük hogy a törlesztést ha nem végzik a szabályok szerint akkor ezzel veszélyt hoznak a saját fejükre.
-Mr. Barber ha meghallgatna....-kezdtem elveszteni a türelmem.

-Tudja....Mr. Simons ha nem válaszokat kapok kurvára ideges tudok lenni. Főleg hogy otthon van a feleségem és szívem szerint inkább mellette aludnék negyedik napja mintsem egy kibaszott hotelbe egy üres ágyba. Úgyhogy ha lehetne....minél gyorsabban csiripeljen hogy mi a francért nincs a számlámon a pénz.
-A cég csődbe ment és....
-Komolyan nekem próbál hazudni? A cég stabil lábakon áll....még. Természetesen addig amíg nem döntöm csődbe a kibaszott hazugságuk miatt.
-Mr. Barber ha ad egy kis időt akkor....
-Adtam. Két hónapot. Ennyi ideje tartoznak a pénzemmel.
-Uram....-jelent meg Rick.-Telefonja van.
-Bárki is az majd visszahívom.-mondtam ahogy egyre jobban éreztem az ereimbe száguldó vért. Képes leszek most azonnal megölni ezt a rohadékot a kibaszott hazug szája miatt.
-A felesége az....neki is azt mondjam majd visszahívja?
-A feleségem?-kérdezek vissza. Rick bólint.
-Már másodjára csörög a telefon.
-Francba Rick. Miért nem szóltál már hamarabb?-kaptam ki a kezéből a telefont.-Folytasd addig és szedd ki belőlük hol a pénzem.
-Igenis, Mr. Barber.-elhagyva a termet mentem be a washingtoni irodámba. A telefont a fülemhez emeltem ahogy fogadtam a hívást.
-Napsugaram.-és akkor hirtelen amikor meghallottam a hangját mintha minden dühöm egy pillanat alatt elszállt volna.
-Szia.-hallom ahogy a hangomra elmosolyodik.-Én....nem akarlak zavarni csak...
-Te soha se zavarsz. Mond, hogy vagy édes?-ülök le az asztalomhoz.
-Jól vagyok. Picasso megtanított egy új receptre. Vagyis szerinte új...szerintem ez egy hamisítványos tiramisu recept volt de nem mertem vele ellenkezni mert a spatula a kezébe volt. Féltem hogy fejbe ver vele.
-Pablo nem nyúlhat hozzád soha. Sőt....a hangját se emelheti meg. Ha megteszi akármióta is családtag azonnal az életét veszem.-némaság ült a telefon túlvégére.-Baj van Rae?-nem mond semmit de hallom a lélegzetvételét a telefon túlvégén. Majd egy apró szipogást.-Rae ugye nem sírsz?-kérdezem ahogy a hang hallatán mintha a mellkasomra helyeződött volna valami súly. Valami szörnyen nehéz súly.
-Csak...szörnyen hiányzol. Próbálom elterelni a gondolataim rólad de nem megy. Főztem, sütöttem Picassoval, elmentem vásárolni új ruhákat, vettem Lulunak is új dolgokat, még az egyik nem használt szobát is elkezdtem kifesteni...de..-elhallgatott.-Nagyon egyedül érzem magam....pont....pont úgy mintha elvesztettelek volna. Minden egyes nap, olyan szürke nélküled.
-Te is szörnyen hiányzol nekem. Hidd el ha tehetném inkább melletted lennék.
-Mikor...jössz vissza hozzám?
-Amint tudok már megyek is.
-D-de....de ugye visszajössz?
-Mi ez a kérdés Rae? Persze hogy visszamegyek. Miből gondolnád hogy nem mennék vissza?
-Csak....azt hittem hogy az apám....újra beszélt veled és...végül csak elérte a célját.
-Rae....
-Rettegek hogy egyszer újra megkeres téged és akkor már győzni fog. Mi lesz ha...egyszer tényleg elveszítelek? Hisz....már most úgy érzem pedig tudtam hogy elutazol. Mégis...oly nehéz hogy nem vagy velem. Hiányzik a biztonság amit melletted érzek, az ölelésed, a csókjaid, az érintésed....annyira hiányzol hogy kezdem azt hinni megbolondultam.
-Rae....
-A-Azt hiszem kisült a következő adag süti is. Le kell tennem. Szeretlek Andy...nagyon.-szinte válaszolni se tudtam a telefonhívás bontásra került. Próbálom újrahívni de egyenesen a hangpostára visz a telefon. A francba.
Visszaindulok az irodához egyenesen Rickhez.
-Mr. Barber...sajnos nem tudtam meg semmit. Lehet feleslegesen próbálkozunk. Meglehet hogy jobban járnánk ha....csődbe vinnénk most azt a helyet és...
-Intézd a repülőt most azonnal vissza.
-Tessék?
-Minél előbb repülőn akarok ülni. Haza kell mennem amint lehet. Ez a rohadék most egy cseppet se érdekel. A feleségemnek szüksége van rám.
-De....uram ha most elengedjük lehet eltűnik minden pénzével és akkor....
-Nem érdekel. A feleségem a legfontosabb. Intézd hogy amint lehet vele lehessek.
-Igenis.

☆☆☆

-Na, milyen lenni süti kisasszony?-csak tologattam a tányéron lévő hamisítványos tiramisut.
-Finom.-mondtam miközben egy falat se ment le a torkomon. Biztos vagyok benne hogy Andyt a hívásommal szörnyen megzavartam. Én idióta és a gondolataim. De...nem tehetek róla. Ha valóban úgy érzem nélküle semminek sincs értelme.
-Nem is enni belőle. Kóstolni meg.-noszogatott Pablo.
-Nincs étvágyam Pablo.
-Lenni baj, kisasszony?
-Nincs Pablo. Nincs.-egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Ha valóban nincs akkora baj, akkor feleslegesen jöttem haza?-hallom meg a hangot magam mögött. A szemeim kikerekednek. Lassan fordulok hátra ahogy megpillantom Őt az ajtóban.

A szívem hirtelen kezdett szabálytalanul verni.
-Mr. Barber....haza jönni most?-lepődött meg Pablo.
-Igen Pablo, hamarabb hazajöttem.-válaszoltam.-Megtennéd hogy magunkra hagysz a feleségemmel?
-Lenni természetes.-ment ki a helyiségből.
-Te hogy....? És....mikor...? És....?
-Ezer kérdést teszel fel mikor én már alig vártam hogy megölelhesselek. Nem lehetne hogy előbb megkapjam az ölelésem és utána válaszoljak neked?-nem válaszolt de a szemein láttam hogy tükröződnek.-Gyere ide édes.-húztam magamhoz szorosan.-Hiányoztál Napsugaram. Nagyon.-annyira szorosan tartottam hogy szinte a levegő se jutott át közöttünk. Erősen kapaszkodott a felsőmbe ahogy az arcát a mellkasomba temette.-Tudnod kell....hogy soha se hagylak el. Mert most már...nem csak egy megállapodás van köztünk Rae. Valóságosan is a menyasszonyom vagy és emlékeim szerint napokkal ezelőtt mindent meg is tettünk azért hogy elkezdjük a családalapítást. Úgyhogy ne gondolkodj azon hogy valaha is elhagylak. Nem foglak.
-Csak....
-Egyszer akartam elkövetni azt a hibát. De tudom hogy életem legrosszabb döntése volt. Bízz bennem édes. Ha nem is vagyok melletted....soha de soha se merüljön fel benned mégegyszer az hogy valaha is elhagynálak. Soha. Mert....te az enyém vagy egy életen át. Ahogy én is a tiéd.
-Annyira hiányoztál.-sírt a mellkasomon.
-Tudom kicsikém. Te is nekem. Pont ezért siettem vissza hozzád. Mert nem csak neked volt szükséged rám. Hanem nekem is rád.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*