Egy hete...ennyi ideje csörög minden egyes áldott nap a telefonom. De én nekem nincs bátorságom rá hogy még most felvegyem.
-Minden rendben?-hirtelen felébredtem Andy hangjára. Szemmel láthatólag kellően elbambultam, mert ezt ő is észrevette.
-Persze.-mondtam de a hangom megremegett.
-Nekem ne hazudj Napsugaram.-állt meg mellettem ahogy gyengéden maga felé fordított és az állam megemelte hogy egyenesen a szemébe nézhessek.-Mi a baj, édes?
-Tényleg semmiség.-ültettem egy mosolyt az arcomra.
-A szüleiddel kapcsolatos?-kérdezte és a szemeim kikerekedtek.
-H-honnan tudod?-átkutatta volna a telefonom? De nem. Andy nem olyan.
-Nem csak téged kerestek meg. Engem is.-lépett a komódhoz a kávéjáért majd azonnal visszafordult felém.

-Téged is megkerestek?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Vagy milliószor hívták az irodát.
-Te beszéltél...velük?
-Muszáj volt. Szegény asszisztensemet teljesen kikészítették már a hívásukkal. Nem mondom hogy a legjobb munkaerő de nehéz bárkit is találni erre a pozícióra. Aki tudja ki vagyok az fél tőlem.
-M-mit akartak?
-Számonkértek hogy valóban igazak-e a hírek miszerint mi férj és feleség vagyunk.
-M-mit mondtál?
-Az igazat. Hogy kibaszottul igaz és ezen semmi se fog változtatni.-ha nem remegne most a testem a félelemtől biztosan őrült pillangókat okozott volna most ez a mondata.
-Andy....
-Vacsorázni akarnak velünk. Megmondtam nekik hogy amíg te nem állsz készen, addig én se fogok semmit erőltetni. Ha te készen állsz, boldogan kísérlek el és mutatkozok be személyesen a szüleidnek.
-Te is tudod....hogy számomra bármilyen tökéletes is vagy ők nem fognak minket támogatni. Az apám amióta ismeri Hansenéket őket támogatta. Nem véletlen adott hozzá Lloydhoz.
-Ezt csakis ezért tehette mert még akkor csak azt a nyomorultat ismerte, és engem nem. Ne izgulj, én simán lenyűgözöm őket.
-A fegyvergyűjteményeddel?-próbáltam humorizálni de valójában szinte szét tudtam volna zúzni az ujjaim idegességükben. Andy persze ezt is észrevette és azonnal a kezem után nyúlt.

-Ne csináld Napsugaram. Szörnyen fog fájni ha ezt folytatod.
-Nem akarom hogy elszakítsanak tőlem.-egy könnycsepp gyűlt össze a szemem sarkába. A félelmem valós volt. Rettegtem hogy az apám elszakít a férfitól akit szeretek.
-Tőlem? Ugyan már édesem. Tőlem senki nem vehet el. Ahhoz előbb az életem kellene elvenniük.
-Ez még viccnek is rossz.-mondom idegesen.
-Nem viccnek szántam. Hamarabb halok meg mint hogy lemondjak rólad. A feleségem vagy...a társam, tőlem soha senki se vehet el.-nyomott egy csókot a homlokomra.-Akkor megyünk hozzájuk amikor akarsz, csak figyelmeztess előtte hogy megvehessem a világ legdrágább pezsgőjét és virágcsokrát hogy felvághassak nekik a vagyonommal. Illetve mindenképp venni akarok neked a nagy találkozásra új ruhát. Valami kibaszott drágát és fényűzőt. Had lássák mennyivel jobban bánok veled.
-Akkor már tudod hogy náluk a pénz beszél...
-Ezért fogom használni. Had lássák mennyivel jobban bánok veled mint az a rohadék Hansen.-mosolygott rám és ez a kibaszott magabiztossága ezernyi pillangót tudott nekem mindig okozni.-Most el kell mennem egy két ügyet elintézni de ebédre visszaérek. Velem tartasz?
-Ki nem hagynám.-mosolyodtam el.
-Alig várom hogy veled legyek újra.-nyomott egy csókot az ajkaimra.-Szeretlek.-mondta és ahogy minél többször kimondta egyre jobban elhittem hogy talán újra igazán boldog lehetek Andy oldalán. És hogy végre...újra szerethetek.

☆☆☆

Csodás illatok szállingóztak ki a konyhából. Sonja a konyha ajtajában állt és hallgatózott.
-Sonja...
-U-uram!-húzta ki magát.
-Mi a baj? Miért hallgatózol itt a konyha előtt?
-Jajj uram, ez a konyha most maga a csatatér. A kisasszony magának akart készíteni egy desszertet, megkérte Pablot segítsen neki de Pablo ideges a kisasszony miatt mert mindent máshogy csinál mint ahogy azt kellene.
-Pablo ideges? Ugye nem kiabált vele?!
-Mindketten kiabálnak, teljesen kaotikus.-jegyezte meg és azonnal beléptem a konyhába. Természetesen a kettő egymással volt elfoglalva így észre se vették hogy én ott állok.
-Mondani hogy nem kell bele több zucker kisasszony!-Pablo csak törte a nyelvünket bár napról napra jobb volt benne.
-De ez így nem lenni édes Picasso!-kiabált vissza Raelynn akinek a hajába is liszt volt.
-Megcsinálni én kisasszony, menjen pihenni nyugodtan.
-Nem! Én készítem a férjemnek ezt el.
-Meg fogja ölni az uramat.
-Ő az én uram!
-Szólni kell Sonja, vegyen széntablettát.
-Minek az?-nézett rá Raelynn.
-Mert ennyi stupidish dologtól az uram az egész éjjelt toiletten tölti.
-Ne karattyolj már nekem itt Picasso! Mit rakjak még bele?
-Még ebbe rakni akar valamit? My goddness mi mind meghalunk.
-Ne csináld már, nem lesz kész mire hazaér és....-öntött még a sütibe újabb adag fagyasztott gyümölcsöt.
-Stooop! Mit csinál kisasszony?!-kiabálta Pablo. Itt volt az a rész ahol én beavatkoztam.
-Non urlare a mia moglie, Pablo.-ami szimplán annyit jelentett ne kiabáljon a feleségemmel. Pablot régóta ismerem, már szinte akkor a családnak főzött mikor még gyerek voltam. Úgyhogy tudta hogy úgyse rúgnám ki.
-Questa donna è pazza.-válaszolta. Összehúztam a szemöldököm. Komolyan azt mondta a feleségemre hogy elmebeteg?
-Forse è per questo che è mia moglie. Se fosse stato normale, non sarebbe venuto da me. (Talán ez miatt is a feleségem. Ha normális lenne nem jött volna hozzám.)
-Non mangiare il biscotto, causerà diarrea. (Ne egyen a sütiből, hasmenést fog okozni).
-Li mangerò tutti, non ho intenzione di lasciarne un briciolo.(Mindet megeszem, egy szem morzsát se hagyok belőle.) Válaszoltam egy mosollyal.
-Most mit titkos nyelveztek itt?-akadt ki Rae.-Pablo koncetrálj! Mit rakjak még bele.
-Oh mamma mia.-fogta a fejét Pablo amire elmosolyodtam.
-Kicsikém, gyere Pablo berakja a sütőbe és figyel rá. Addig szeretnék neked adni valamit.
-De....
-Fast, fast kisasszony. Menjen.-Rae összehúzta a szemöldökét.
-Ha beégeted, megégetem álmodban a szemöldököd.-figyelmeztette és legbelül nem tudtam nem elmosolyodni azon hogy a feleségem milyen könnyedén olvasott be egész végig Pablonak.-Itt az én csodás férjem.-bújt hozzám ölelésre.
-Itt pedig az én csodás feleségem.-öleltem át.
-Hiányoztál.
-Pont ezért akarok neked adni valamit. Gyere az irodámba.-húztam magammal egyenesen be a szobába.
-Mit szeretnél adni?-kémlelte a szobát, szemmel láthatólag valami ajándékot keresve.
-Csókokat.-rám nézett és a szeme felcsillant.-Annyi csókot amennyit csak lehetséges ameddig a sütid meg nem sül.-léptem hozzá és ültettem fel az asztalomra.-Mit szólsz hozzá?
-Csak csókokat? Mert...szerintem az a tészta nem öt perc alatt lesz kész.-mondta egy huncut mosollyal.
-Csókokat az egész testedre. Úgyhogy add oda az ajkaid, utána széles terpesz Mrs. Barber.
-Igenis Mr. Barber.-hajoltam az ajkai után és tudtam....ezekre a pillanatokra vágyom egy életen át.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*
Az olasz kifejezésekért előre is elnézést kérek😂 aki tud olaszul nyugodtan vegye fel velem a kapcsolatot😂❤️