-Sonja! Andyt nem láttad?-kérdeztem ahogy reggel egyedül ébredtem a hatalmas ágyban.
-Mr. Barber kora reggel elment tárgyalni. Biztosan nem jön ma esténél hamarabb haza.
-Oh.-vettem tudomásul szomorkásan hogy a mai napot egyedül kell töltenem.
-Tudja kisasszony...ezt a napot amúgy sem szereti Mr. Barber.-mondta egy keserű mosollyal Sonja. Felkaptam a tekintetem.
-Nem szereti ezt a napot? De...miért?
-Ma van Mr. Barber születésnapja és...amióta a szülei meghaltak azóta egyetlen egyszer sem ünnepelte meg.
-De...miért?
-Mikor meghaltak a szülei ő azt mondta innentől egyetlen ünnepet sem akar megünnepelni legyen szó, születésnap, karácsony, hálaadás...semmit. Mert úgy érezte nincs senkije akivel ezt megtegye. Mi pedig nem is mertük erőltetni.
-De...nem az nem lehet! Hisz ez egy fontos nap.-erőlködtem.
-Higyje el kisasszony, erről még maga se fogja tudni meggyőzni Mr. Barbert.-szerettem a kihívásokat. És ez az volt. Így megvolt a mai programom. Ajándékot szerezni Andynek és megsütni a legfinomabb tortát számára. Mert igenis megérdemli hogy az ő napja ünnepelve legyen.
Lucassal gyorsan kocsiba szálltunk és boltról boltra vettem sorra az ajándékokat. Pontosan annyit ahány éve Andy nem ünnepelte. Számszerint huszonkét ajándékot vettem neki, kisebbet nagyobbat. Eltökélt voltam és izgatott.
Ahogy haza értem már be is foglaltam magamnak a konyhát. Ma estére én akartam sütni neki. A főzést meghagytam a szakácsnak.
Élvezten a torta sütést. Lehet azért mert olyan személynek készítettem aki egyre jobban belopta magát az életembe...és a szívembe.
A torta szerintem tökéletes lett, főleg mert a tehetségem egy cukrászétól igencsak messze van de szerintem ennél édesebb tortát nem is kaphatna.
Hamar átöltöztem és izgatottan vártam az estét.

☆☆☆

Hosszú és fárasztó nap van mögöttem. De minden évbe ezt a napot telitáblázom hogy egy pillanatra se tudjon eszembe jutni hogy a mai napnak elméletileg különlegesnek kellene lennie. Ma van a születésnapom. Harminckét éves lettem. Bár nem mintha számítana bármit is. Az ajtót nyitva azonban a szemeim megpillantották Őt. Raelynnt....aki mesésen nézett ki.
-Wow....de gyönyörű ma itt valaki. Elfelejtettem volna hogy mára randevút ígértem neked?-léptem hozzá ahogy gyengéden az ajkaira tapadtam. Az illata észvesztő volt.
-Valójában, nem. Ma nekem van egy meglepetésem neked.
-Meglepetésed? Nekem?-lepődtem meg. És istenem bárcsak ne mosolyogna ilyen édesen rám.
-Gyere.-nyújtotta ki a kezét felém.
-Mit csináltál? Remélem sushit kell ennem rólad.-nevettem ahogy a keze után nyúltam.
-Majdnem.-nevetett ő is ahogy bentebb húzott. És akkor megláttam.

-Ne....-motyogtam ahogy rájöttem mit művelt. Majd a sarokba néztem ahol temérdek doboz állt becsomagolva.

-Rae...
-Pillanat!-futott el tőlem és pillanatok múlva egy tortával a kezében tért vissza hozzám.

-Boldog Szülinapot, Boldog Szülinapot,  Boldog Szülinapot Andy, Boldog Szülinapot!-énekelte ahogy megállt előttem.
-Rae én...-nem akartam megbántani. De tudnia kell hogy...
-Tudom hogy huszonkét éve nem ünnepelted. Tudom jól hogy....megtiltottad mindenkinek hogy felköszöntsön mert számodra ennek az ünnepnek nincs jelentősége. De nekem nagyon is fontos ünnep ez a mai. Mert ma harminckét éve hogy megszülettél és...őszintén nem tudom ma hol lennék ha te nem vagy. Megérdemled hogy ez a nap rólad szóljon és...tudom hogy a fájdalmad, a családod hiányát semmi se tudja pótolni de....tudnod kell hogy én itt vagyok és...Sonja és....és a többiek is és mind hálásak vagyunk érted és neked.-egy könnycsepp hullott le az arcán.
-Nem ünnepeltem....mert egyedül voltam világéletembe Rae. Nem volt kire támaszkodnom. Akinek elmondtam volna gyerekként mi az ami bánt vagy mi az ami boldoggá tesz. Ezért se szerettem a születésnapom.
-De én itt vagyok és...-kivettem a kezéből a tortát és átöleltem őt. Annyira szorosan hogy szinte a levegő se jutott volna át köztünk. Majd az arcát megsimogattam és az ajkai után hajoltam.

-Boldog Születésnapot....drága férjem.-mondta egy édes mosollyal.
-Köszönöm...egyetlen feleségem.
-Fújd el a gyertyád.-tört ki a karomból és izgatottan tartotta nekem a tortát.-De kívánnod kell valamit előtte! És ha lehet ne olyan valamit amit holnap meg tudsz venni mert annak nem sok értelme van.-elmosolyodtam azon mennyire boldogan és örömteli hangulatba került.
-Igenis.-mondtam ahogy pár pillanat múlva behunytam a szemem. Kívántam. Hogy mit? Hogy az élet....soha se vegye el őt tőlem. Hogy túlzás-e vagy korai-e ezt kérnem? Nem. Soha se találkoztam még hozzá hasonlóval és tudom...hogy ő utána nem is akarnék mást találni. Mert nekem ő kell mert őt sze....
-Bontsd ki az ajándékokat.-szakította meg a gondolataim.
-Melyikkel kezdjek?-kérdeztem egy mosollyal ő pedig rohant is a dobozokhoz és sorra adogatta nekem. Volt itt kisebb luxuscikktől kezdve bolondos tárgyig minden. És mindegyik nagyon tetszett. Miért? Mert tőle kaptam.-Azt a tortát te csináltad?-kérdeztem mire bólintott.-Felvágjuk?
-Az ízéért nem vállalok felelősséget!-figyelmeztetett.
-Biztos nagyon finom lett.-nyugtattam meg ahogy a feje búbjára nyomtam egy puszit. A tortát nézve eszembe jutott az este.

Hogy mennyit készült rá. Hogy mennyit gondolt ma rám. Hogy...elérte hogy képes legyek újra ünnepelni ezt a napot. Hogy azt éreztette velem fontos vagyok neki. Ez a nő hirtelen toppant az életembe, de képtelen lennék őt újra elengedni. Nem menne. Soha. Mert azt hiszem még ha tagadnám is kár lenne...
Beleszerettem Raelynnba.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*