Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

13. ,,Porrá égetem"

-Jó reggelt.-köszönt Andy ahogy a reggelihez érkezett. Kivételesen megelőztem.
-Jó reggelt. Hogy aludtál?-kérdeztem ahogy egy sunyi mosollyal az arcomon a kávémba kortyoltam.
-Jól, miért?-ült le velem szembe ahogy Sonja azonnal megjelent a gőzölgő kávéjával.
-Csak...kérdezem. Nem tudtam, hogy fáj-e a derekad vagy...ilyenek.-igyekeztem nem elröhögni magam.
-Miért fájna?
-Nem tudom, te mond meg. Elvégre kettőnk közül te aludtál a kanapén.-akkor a szemei rám néztek.

-Ezt honnan veszed? Én soha se alszom a kanapén.
-Nem tudom, esetleg....nem egy macska aludt a karjaidban?
-Lucifer?
-Lulu.-javítottam ki.
-Nem. Nem szeretem a macskákat.
-Aham.-mosolyodtam el.
-Muszáj így mosolyognod?
-Miért? Csak nem...hevesebben ver a szíved tőle?-játszottam vele.
-De.-válaszolta és most már az én szemeim is megremegtek. Őt néztem.-Most neked is hevesebben ver a szíved?-nem válaszoltam. De ez a férfi kihatással van rám akaratom ellenére. Utálni akarom az összes férfit a bolygón erre itt van ő és őt...egyáltalán nem utálom. Nem tudom utálni. Mert...ha azt mondanám hazudnék magamnak is.
Elmosolyodott. Majd a szemezést megszüntetve a reggelijének látott.-Pár nap múlva....lesz egy hatalmas rendezvény. Egy olyan rendezvény ahol az összes fontos ember általában részt vesz.
-Milyen rendezvény?
-Mondhatni egy álrendezvény. Az újságokban mindig úgy hozzák le hogy az év leggazdagabb embereinek találkozója. Valójában üzletelünk.
-Mivel?
-Attól függ kinek mire van szüksége.
-Te mivel szoktál?-nem válaszolt.-A feleséged vagyok azt gondolom tudnom kellene....-a szavamba vágott.
-Fegyverekkel.-kicsit megrémisztett. Nem azért mert féltem volna Andytől. Tudtam hogy talán ezen a világon ő lenne az utolsó aki én rám fegyvert emelne. Vagy...ennyire bebeszéltem volna magamnak már hogy mellette nem eshet bajom?-Raelynn...
-J-jól vagyok.-szedtem össze magam.
-Én...részt fogok venni rajta és...valamilyen szinten reméltem hogy eljössz velem.
-Lloyd....is ott lesz?
-Nem tudom.-fújta ki a levegőt. Egy kicsi ideig biztos elidőzhetett az arcomon mert a gondolataim cikáztak mintha egy versenypályán lennének.-Félsz?
-Hogy?
-Félsz...hogy ott lesz?-bosszúra vágyom de nem tudom tagadni.
-Igen.-ismertem be.-Egy picit...félek.-nagyon.
-Azért...mert fegyvert tartott rád?
-Is.-válaszoltam és olyan szinten összeszűkült a torkom hogy egy falat se ment le utána rajta.
-Tett....mást is?-eszembe jutott az eset. Az eset mikor a kiabálásom, könnyeim ellenére ő megerőszakolt.-Raelynn....tett veled mást is?-megfeszült Andy nyakán egy ér. Mintha ideges lett volna.
-E-el kell mennem Lulunak egy két dolgot beszerezni.-álltam fel. Menekültem. Nem akartam ezzel megbántani Andyt hisz annyi mindenbe állt már mellettem de nem akartam erről beszélni. A főbejárat felé vettem az irányt amikor...
-Raelynn...-jött utánam.
-T-tessék.-fordultam vele szembe.
-Ezt vidd magaddal.-nyújtott át egy fekete kártyát.-Vegyél meg neki mindent....amit csak szeretnél.
-R-rendben.-nyúltam a kilincs után.
-Raelynn....-nem fordultam felé de vártam mit akar mondani.-Többé....nem engedem hogy ártson neked. Erre a szavamat adom.-ahogy ezt kimondta egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Később találkozunk.-léptem ki az ajtón ahogy már Lucas az autó mellett állva várt engem. De tisztán éreztem Andy tekintetét a hátamon.

☆☆☆

Órákig mászkáltam a városban. De biztosra vettem hogy Andy volt az aki a nap folyamán többször hívta Lucast. Minden egyes alkalommal a ,,jól van" tisztán hallható volt a szájából. Úgy éreztem bocsánatot kell tőle kérnem amiért úgy viselkedtem vele reggel. Nem érdemelte meg azt hogy minden válasz nélkül faképnél hagyjam.
-Sonja....Mr. Barber?
-Az irodai szobájában van.
-Köszönöm.-azonnal arra is vettem az irányt mikor meghallottam. Zongora.
Az ajtót résnyire nyitottam és akkor megláttam őt ott.

Remekül játszott. És a dallam...mintha hirtelen nyugalmat adott volna a lelkemnek.
-Bassza meg.-hallom ahogy felébredek gondolataimból.
-Egészen jól...játszol.-a szemei azonnal megtaláltak.-Azt gondoltam ez a zongora csak egy dísz...ebben a szobában.
-Nem sokan tudják hogy játszom.-a zongora mellé sétáltam.
-Én...mindig is megakartam tanulni.
-Nem tetted?
-Nem. Az apám zongora órák helyett, pénzügy magánórákra fizetett be.-ültem le Andy mellé a zongora elé. Majd egy kis hezitálás után lenyomtam egy billentyűt. Elmosolyodtam.-Aztán...így nem tanultam meg zongorázni de remekül tudom a kamat fajtáit.-nevettem.
-Ez itt....-a zongorán lenyomott egy billentyűt.-...A. Ez pedig a B.-nyomott le egy másikat. Majd sorba mondta és mutatta a következőket.-Add a kezed.-nyújtotta felém a kezét amibe én kicsit félve markoltam bele. De ő gyengéden fogva azt helyezte a zongorára. Ahogy elkezdtük együtt nyomkodni a billentyűket mintha egy gyermeki énem ami legmélyen a lelkem mélyén várt mikor szabadul ki, végre felszínre tört. Egy hatalmas mosoly ült az arcomra ahogy egyre lelkesebb és lelkesebb lettem.-Nagyon ügyes vagy.
-Taníts még.-kértem és ő egy mosoly után újabb és újabb dolgokat tanított. És én egyre bátrabban próbálkoztam. Még ha egy kézzel is de egy egyszerű dallamot kezdett nekem megtanítani és én nagyon élveztem. Egyedül kezdtem játszani mikor a keze csatlakozott mellém.

-Úristen!-mondtam lelkesen ahogy a dallamot lejátszottuk.-Én zongoráztam.-nem emlékeztem mikor voltam utoljára ennyire boldog.
Andy szemei néztek engem ahogy az arcán ott ült a mosoly. És ha őszinte akarok lenni...imádom ahogy mosolyog. De aztán eszembe jutott hogy hagytam őt itt és úgy éreztem bocsánatot kell kérnem a viselkedésemért.-Andy én....-de a szavak újra belémfojtódtak.-...én...-a kezem megfogta, ahogy az ajkaihoz emelte és egy gyengéd csókot nyomott rá.

Majd a mellkasához helyezte.

-Nem tudom....mi történt veled Raelynn....és nem is fogom erőltetni hogy beszélj róla ha nem akarsz. Számomra jelenleg egy valami fontos. Mégpedig hogy te biztonságban legyél mellettem. Mert amíg te biztonságban vagy...addig én nyugodtan tudok lélegezni.-a szívem hevesen kalapált talán úgy mint még soha se.-Tudnod kell...hogy amíg te engem látsz, amíg én élek...soha senki se érhet hozzád. Senki sem árthat neked. Mert...én az életem árán is de megvédelek. Porrá égetek mindent...és mindenkit érted.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro