Már éjfélt is ütött az óra mikor hallottam elhúzódni a tolóajtómat. Majd apró léptek közeledtek az ágyamhoz. Felmászott az ágyra és nagy zöld szemek néztek rám.
-Igen Aurora?-kérdem kissé álmosan
-Ne haragudj anya, hogy felkeltettelek, de....csak elakartam mondani, hogy..nagyon jó napom volt ma. Meg a tegnapi is az volt. Örülök apának és neked is. Mikor veletek vagyok úgy érzem, mintha a szívemben tüzijáték lenne. -egyszerűen elakart olvadni a szívem szavai hallatán
-Én is örülök neked szívem. Hogy te boldog vagy az az én legnagyobb örömöm és mikor mosolyogni látlak az én szívemben is tüzijáték szól. -szorosan magamhoz ölelem apró testét és érzem, a karom alatt visszaölel
Annyi szerettel van tele. Sose akarom látni szomorúnak..nem bírnám ki.
-Szeretlek anya.-mondja fél álomban
-Én is szeretlek Aurora!-belepuszilok a hajába és lehunyom a szemeimet
                                   ~
Reggel a hátamon feküdtem és Aurora meg rajtam szétterülve. Szívem szerint nem kelteném fel, de készülődnünk kell.
-Életem.-keltegetem simogatva az arcát és szólongatva mire nyammogott valamit és megfordult így leesett rólam, de nem foglalkozott vele. Feküdt tovább hason, szökés-barna haja szétterült a hátán és az arcán. Édesen szuszogott szóval hagytam aludni még egy kicsit. Kimentem a konyhába. Magamnak csináltam instant kávét és közben készítettem reggelit. Míg hűlt a kávém, addig felöltöztem.
Egy egyberészes ruhát választottam. Alúl rövid nadrág és felül vállpánt nélküli, a mellrész körül egy fodor megy végig. A ruha alapja fehér és kék, narancssárga és barna csíkok húzódnak végig rajta. Auroranak is kiraktam a ruháját. Rövidujjú, kék poló citromokkal díszítve és egy rövid farmernadrág.
Felvettem a leányzómat és az asztalhoz ültem. Friss kakaóját az orrá alá dugtam és mozgatni kezdtem, hogy érezze az illatát. Lassacskán felébredt és megreggeliztünk. Segítettem neki felöltözni majd felkötöttem a haját egy magas lófarokba és a gumi köré egy szalagból masnit csináltam.
Én majd megcsinálom a hajam melóban.
-Megyünk a partra?-kérdezte izgatottan miközben az ajtóban várt, hogy a kis táskáját összepakoljam
-Sajnálom kicsim, de nem, mert túl sokáig aludtunk..főleg te.-válaszolok és a kezébe adom a hátizsákját majd a kocsihoz mentünk. Aurora csendben volt vagyis nem akart hozzám szólni. -Tudom, hogy imádsz lemenni, de most nem tudtunk, megesik. Boldogítson a tudat, hogy délután Noah is megy érted.-próbálom felvidítani miután beraktam az ülésbe és én is a volán elé ültem. Erre azonnal jobb kedve lett. Míg mentünk az oviba végig arról magyarázott, hogy csinálni fog valamit Noahnak meg rajzolni fog neki és, hogy együtt lemegyünk a partra délután. Én csak hallgattam őt.
                                   ~
Miután leadtam a lányomat az óvodába indultam is melóba.
Kivételesen Nikosszal találkoztam először, épp lemosta az asztalokat.
-Jó reggelt Ameli, a csajok hátul vannak és Aiden meg nem jön. Gondoltam emlékeztetlek. Ma meg holnap szabin van. -be is ugrott mikor mondta Aiden
-Jó reggelt neked is. Igen, emlékszem. A nővére esküvője lesz ma. Egy ember hiánya nem gond. Akkor ma Aine helyettesíti Aident hátul, te fogsz kasszázni és Esra meg én fogok rendelést felvenni plussz kiszolgálni. Most megyek átöltözni és szólok a többieknek is.-Nikos bólintott és folytatta, amit eddig, én meg hátra mentem. Esra a kanapén ült és reggelizett míg Aine a gépnél ült pár füzettel. -Jó reggelt lányok!
-Jó reggelt. -Szia.-köszöntek egyszerre vidáman
-Lányok mondom kinek mi lesz ma a feladata. Aine itt lesz, Nikos a pultban és Esra meg én fogunk kiszolgálni. Rendben?-kérdem miközben bementem az öltözőbe
-Vettük. -felelik majd halk vitatkozást hallottam
-Minden rendben?-kérdeztem tőlük gyanakodva
-Öhm..Ameli szeretnék kérdezni valamit, ha kijössz.-felel Esra
Gyorsabbra vettem a tempót és mikor kiléptem Aine és Esra egymás mellett ült a kanapén és Esra telefonját nézték.
-Mi történt?-érdeklődők aggódva és melléjük telepedek
-Ki ez a férfi a lányoddal?-felém fordította a telefonját. Az Insta volt megnyítva. Noah kirakott story-jába egy közös képet Auroraval. Biztos akkor csinálta mikor a játszóházban voltunk.
-Ő Noah, Aurora édesapja.- válaszomon meglepődtek és Esra hirtelen visszarántotta a kezét és tanulmányozták a képet Aineval
-Na ne, baromi helyes!-kiált fel Aine
-Ti mért is nem vagytok együtt még?-szegezte nekem a kérdést szúrós szemekkel Esra
-Pontosan tudjátok az okát. -felelem komoly hangon és előre fordulok
-Persze, de..Ameli te..szereted még őt?-kérdi Aine mire mindketten rám emelték a tekintetüket
Nem tudom, hogy mit mondhatnék.
Hirtelen Nikos nyitott be a helyiségbe, hogy idő van és kinyitotta az üzletet.
-Hát akkor kezdődjön a nap.-mondom halkan és előre megyek
                                  ~
Szerencsére a lányoknak nem volt idejük faggatózni. Elég sok vendégünk volt ma. 15-kor lejárt a munkaidőm és visszaöltöztem az utcai ruhámba. Miután végeztem és kimentem előre Noaht láttam meg a pultnál Nikosszal beszélgetni. Esra nagyon nézte a férfit.
-Szia Noah mit csinálsz itt?-lépek a férfi mellé
-Szia Amelia érted jöttem, hogy mehessünk Auroraért.-válaszol és rám néz. Konkrétan végigmért majd visszanézett a veleszembe álló Nikosra.
-Négyre kell menni érte.-válaszoltam picit felhúzva magamat az elöbbi cselekedetén, amit pontosan tudott
-Na akkor addig megihatunk valamit.-vágja rá mire kitágult szemekkel néztem rá
-Te most szórakozol?-kérdeztem kissé mérgesen
-Miért?-kérdez vissza értetlenül és mikor meglátja az arcomat az övé is megváltozik. Feláll én meg belekarolva húzni kezdtem hátra.
-Aine légyszíves menj ki.-kérem meg a kissé ijedt lányt, aki nesz nélkül el is hagyja a szobát
-Miaz Amelia? - ne játszd a hülyét, mert meg is ütlek..
-Mégis mit művelsz?-fordultam felé égve a dühtől
-Mit csinálnék probálok közeledni feléd. Ha a lányommal akarok lenni akkor veled is újra beszélő viszonyba kell lennem, de baromira úgy jön le, mintha pont azt akarnád amitől félsz.-ő is erélyesebben kezdett el beszélni, de nem emelte fel a hangját
-Közeledni? Végigmérsz utána meg meghívsz?!- elvette rólam a tekintetét
-Sajnálom, ha máshogy jött le neked ez mind, de én csak kedves akartam lenni... Igaz, hogy kicsit túl mentem azzal, hogy szemügyre vettelek..De basszus valljuk be, hogy gyönyörű vagy és..van múltunk. Az érzések nem múlnak csak úgy el, de..látom, hogy nálad igen.-hangja szomorú volt és csalódott -Figyelj felejtsük el ezt az egészet! Kint megvárlak a kocsiban.
Noah itt hagyott a szobában kettesben a gondolataimmal, amik csak úgy záporoztak.. Pont úgy, ahogy a könnyeim is, ha nem tartanám őket vissza minden erőmmel.