Megebédeltünk, pihiztünk egy kicsit és a testvérem elvitte a kislányomat.
De fura itthon lenni egyedül. Vagyis szoktam lenni egyedül, de nem sokat. Most viszont órákat leszek. Akkor használjuk is ki. Előszedtem pár nasit, bekuckóztam magam a kanapéra és folytattam a sorozatomat.
                                  ~
Épphogy végignéztem egy részt valaki csöngetett. Megállítottam a sorit, kipakoltam az ölemből, leporoltam a nadrágomat és mentem ajtót nyitni.
-Hát ezt nem igazán sietted el.-Noah lesújtó hangja köszöntött
-Bocsi, na bejössz?-állok arrébb mire a férfi bólint és belép a zúgunkba
-Otthonos.-dícséri a házat és a szeme megakad a kanapén
-Köszi. Ja sorozatot néztem és, ahhoz kellett nasi.-bal szemöldökét picit megemelte és ilyen kissé lesújtó nézést kaptam, ami keveredett egy kis kíváncsisággal -Ne nézz így! Nem sokszor adatik meg az, hogy egyedül vagyok itthon sokáig.
-Igazad van. Nincs sok időd úgy, hogy egyedül nevelsz. Bár ez a te döntésed volt.-válaszol komoly hangon
-És témánál is vagyunk. Magyarázzam el a dolgokat vagy mindent hozzám szeretnél vágni?-kérdeztem jól megtömve cinizmussal
-Ha jól tudom te hagytál el és nem fordítva, szóval addig légyszíves ne beszélj így velem!-rám szólt, de nem üvöltve vagy dühösen. Lehajtottam a fejem és leültem az asztalhoz majd Noah is követte a példámat.
-Nem is tudom, hogy hol kezdjem.-szólalok meg hosszú percek után
-Segítek. Mi történt mikor megtudtad?-kérdezte idegesen mégis izgatottan
-Mikor megláttam a tesztcsíkon, hogy állapotos vagyok..egyszerűen lefagytam aztán pánikolni kezdtem. 17 éves voltam csupán. Semmit nem tudtam az életről, de egy megfogant bennem. Anyáék világosan kijelentették, hogy, ha terhes leszek repülök otthonról. Nem ismered a szüleim, képesek lettek volna rá vagy egyéb szörnyűségre. Szóval összepakoltam és elmentem.-feszült lett hirtelen a hangulat. Felnéztem Noahra és megijedtem. Eléggé mérgesen nézett rám. Zöld szemei szinte villogtak.
-Tudod te, hogy mennyit aggódtak és, hogy mennyit kerestek téged?-a hangja megtört volt. Pedig mégcsak nem is a lányáról beszéltünk hanem a szüleimről.
-Azt tudom, hogy három napig .-válaszolok hűvösen
-Amelia egyáltalán nem vagy tisztában azzal, hogy a szüleid konkrétan szétestek. A testvéred esténként rész..-fejmosását egy dühös és erőteljes asztalra csapással szakítottam félbe. Lehet, hogy fel is szakadt a tenyeremen a bőr, de ez most egy cseppet sem érdekel.
-Noah ne beszélj úgy a szüleimről, mintha.. ők lettek volna maga a tökély. Utáltak engem, mert nem voltam olyan, mint a bátyjám és, mert folyton "bajba kevertem őt"! Az a híres testvérem meg konkrétan lenézett és átnézett rajtam, amiért lefeküdtem veled!-a végére már önkéntelenül is felemeltem a hangomat. Noah nem akart megszólalni vagy legalábbis nem tudott.-Így már nem is tűnnek olyan védeni valóknak.
-Nem tudtam, hogy a szüleiddel ennyire rossz a kapcsolatod, de a bátyjád.. Hektor csak védeni akart. Mikor összejöttünk, hogy is mondjam...
-Kamu volt?-vágok újra közbe. Noah döbbenten nézett rám.-Szerinted nem tudtam, hogy csak azért akartál velem együtt lenni, hogy féltékennyé tedd az akkori barátnődet? Ennyire nem voltam és nem is vagyok hülye. Ne legyél már ennyire hiszékeny.
Noah keserűen felnevetett.
-Életem egyik legnagyobb hibája volt, hogy elhitettem veled, hogy szeretlek. Bár pár hét alatt igazzá vált. Hektor nem igazán bízott már bennem miután szexeltünk, de nem érdekelt, mert szerettelek. Sajnálom, hogy ezért így bánt veled. Azt mond el, hogy nekem mért nem szóltál? Nem kellett volna személyesen, mert elhiszem, hogy féltél, de egy üzenetet dobhattál volna.
-És mégis mit írtam volna? Terhes vagyok tőled és most el megyek, puszi szia?-nevettem fel állításán -Noah 18 éves voltál, nem tehettem meg azt veled, hogy magamhoz láncollak olyan fiatalon.
-Megtehetted volna! Amelia tiszta szívemből szerettelek és imádom a lányunkat, de eltudod képzelni, hogy mekkora fájdalmat érzek mikor belenézek a szemeibe? A haja, a szeme is az enyém! És azt látom, hogy ez a kislány öt évet apa nélkül töltött! Nem tudtam a saját lányom létezéséről és a barátnőm meg lelépett.-azt hittem, hogy az elöbb beszélt megtört hangon..na az semmi ehhez képest. Mindjárt el sírja magát.
-Sajnálom Noah, szörnyen, de.. megakartam védeni magunkat az elutasítástól. Tudom, hogy nem érted és nem is akarod, de próbáld meg! Nem akarom, hogy Aurora életében csak pár évet vegyél részt! Nem bírnám elviselni, ha azt kellene látnom, hogy a lányom, akiért annyit küzdöttem ilyen fiatalon megtörjön, mert az apja elhagyta. Boldog volt ebben az öt évben erre mérget vehetsz.-elsírtam magamat, nem bírtam már tartani magam -Mindig erősnek látszottam a kedvéért. Míg a mostani családomhoz nem kerültem hajléktalan szállón voltam. Küzdöttem és dolgoztam azért, hogy ott legyek, ahol most és semmi pénzért nem adnám el. De mikor Aurora felőled kérdezett meginogtam, de a bátyjám mellettem volt és emlékeztetett, hogy mért jutottam el idáig. -csak úgy folytak a könnyeim és már nem tudtam megszólalni
-Te idióta. -Noah izmos karjait éreztem magam körül és sírós hangját hallottam -Soha nem hagytalak volna magadra. Nem hagyom, hogy a hercegnőm arcán fájdalmat lássunk! Itt akarok lenni vele és részese lenni az életének, amiből kiakartál zárni.-szavai hallatán átöleltem és kiengedtem az évek alatt felgyülemlett érzelmeimet. Csak ültünk és probáltunk megnyugodni meg összeszedni a gondolatainkat.
Végül én húzódtam el tőle és megtöröltem az arcom.
-Következő héten lesz apák napja az oviban. Menj el és meg fogok bízni benned. De, ha egyszer belépsz az életébe és ilyen módon, többett nem léphetsz ki.-egyenesen a szemembe nézett és megfogta a kezemet
-Ígérem.-feleli teljes elszántsággal
-Hiszek benned Noah, ne kelljen csalódnom.- a férfi bólintott és megpuszilta a homlokom
-Nem fogsz. - remélem is, mert én sem bírnám ki