-Addig játszunk hárman, rendben?-probálja fel vidítani Daniela Aurorat
Arréb mentünk és megprobáltunk úgy tenni, mintha mi se történt volna.
-Anya elkapsz?-kérdi a kislányom aggódva, ismét a matracon állva
-Persze, hogy elkaplak szívem!-nyugtatom meg és nyújtom a kezemet, hogy bátran ugorhat. Bólintott és el is rugaszkodott a matracról. Épphogy beleérkezett a vízbe már a kezeim között volt biztonságban mire egy hatalmas mosoly terült szét az arcán.
-Mégegyszer!-kurjantja vidáman és a lábával rugdalózni kezdett a vízben
-Jólvan, de Aurora nem gondolod, hogy most már tényleg hordanod kéne a karúszókat?-kérdem felhúzott szemöldökkel miközben visszaraktam az egyszarvús matracra
-Hmm.., de felhúzom anya.-adja be a derekát végre
-Rendben akkor megkéred nagyon szépen Dinat, hogy játszon veled míg én ide hozom?-a leányzóm kissé szomorkás arccal a lány felé nézett, aki szintén a matracon ült és szemeivel  kíváncsian őt vizslatta
-Dina..játszanál velem?-kérdi olyan édesen és ártatlanul, hogy mindketten olvadoztunk
-Nagyon szívesen játszok veled. Örülök, hogy megkértél!-öleli magához Aurora apró testét, amire a kislány is boldogan ugrálni kezd mire újra leborúlnak a matracról. Csak most egyből fel is jönnek a víz tetejére és kacagnak egy jó ízűt. Szóval viszonylag  nyugodtan megyek ki.
Miközben fújtam a rózsaszín karúszókat valaki rátette a kezét a vállamra. Baromira megijedtem és ennek hatására ugrottam is egyet.
-Jaj ne haragudj Amelia!-túl ismerős ez a kuncogás
-Szervusz Heléna.-nem igazán lepődök meg rajta, hogy ő is itt van -Látom Noah még mindig szeret magával cibálni téged mindenhova.
-Hát igen,..igazán leszokhatna már róla.-válaszol kínosan nevetve
-Mit szeretnél tőlem?-kérdem karba tett kézzel
-Ne legyél ilyen ellenséges, mi régen jóban voltunk.-kérte mire muszáj volt elmosolyodnom
-Igazad van, ne haragudj.-mondom mire Heléna arcára is kiült egy mosoly
-Csak beszélgetni szerettem volna, hogy mi tört.. - gondolhattam volna, hogy miről szeretne beszélni.. Én idióta.
-Elnézést, hogy közbevágok, de ha arról akarsz mesélni, hogy Noah mit érzett vagy tett az előző években akkor bele se kezdj. Addig nem érdekel míg ő nem mondja el. Remélem megérted és azt is, hogy visszaszeretnék menni a lányomhoz.- csak állt egy helyben és nem volt szívem csak úgy itt hagyni szóval megöleltem -Azért örülök, hogy láttalak!
                                   ~
-Kivel beszéltél Amelia?-kérdezte halkan Daniela
-Noah hugával, de hagyjuk is egyelőre.-legyezek a kezemmel nyomatékosítva, amit mondtam
-Örülnék, ha megosztanál velem dolgokat, de gondolom ez így sok volt mára. -megértő szavai hallatán átöleltem és megköszöntem
-Anya-anya gyere ide!-hívogat Aurora mire mosolyogva a matrachoz úszok
-Igen drágám?-kérdem kíváncsian és a karjaimat felhelyezem a matrac szélére
-Nézd, Dina hozott nekem kagylókat!-mutat boldogan 2db rózsaszínes kagylót és egy fehéret
-Nagyon szépek! Te nem szeretnél keresgélni? Biztos kijjebb is vannak.-Aurora heves bólogatásba kezdett
Egy kevés úszkálást követően annyira mentünk kijjebb, hogy Aurora lába is érje a talajt. Adtam egy kis lapátot és egy vödröt a csillagomnak, aki azonnal szaladni és keresgélni kezdett. Dinaval pedig mögötte sétáltunk.
-Már megint előre futott.-mondja Dina egy sóhajtás után
-Amíg látóhatárba van addig mehet. -válaszolom nyugodtan
Aurora hirtelen megfordult és boldogan lengedte a kezét, hogy talált egy hozzá képest nagy kagylót.
-Lassan újra lekéne kenni, nem? - igaza van, nehogy leégjen. Bár a halvány barnás bőre lehet csak még jobban barnulna.
-De, meg majd ebédelni is elmehetnénk.- egy jó souvlakit ennék már
-Áú!-jajdul fel hirtelen Daniela
-Na miaz, beleléptél valamibe?-kérdem felé fordulva
-Ja egy kavicsba!-válaszol mérgesen és felveszi fájdalma okozóját
Kicsit kinevettem majd folytattuk utunkat.
Egyszercsak valaki fütyült hátulról mire megfordultunk. Egy srác volt az.
-Te tudod..-Daniela csillogó szemekkel nézte a srácot -Szóval tudod, hogy ki ő. Na menj!
-Köszi.-mondja hálásan és sietni kezd a fiúhoz
-Aztán majd mesélj a fiúdról!-üvöltöttem utána nevetve
Mikor visszafordultam Aurora felé addigra ott állt körülötte két fiúcska.
Hát ez nem igaz!
Sietni kezdtem felé. A magasabbik fiú meglökte, de a másik kis srác visszalökte a fiút és Aurora megütötte a lapáttal.
Szívem szerint nevettem volna.
-Mi történt?-ér ide velem egy időbe egy másik szülő majd Noah is
-Anya megint Karion kezdte!-vádakozik a kisebbik
-Te meg mindig elárulsz te kis pisis!-Karion fellökte, a testvérét talán? Mire Aurora megütötte őt.
-Hé nevelje már meg a gyerekét!-üvölt rám a nő. Már szólaltam volna meg, de Noah megelőzött.
-Inkább maga nevelje meg a fiát, hogy ne kössön bele random kislányokba!-teljesen elvagyok képedve Noahtól
-Gyertek fiúk! - utasítja a nő a kicsiket és püfeszkedve elmennek
-Hé minden okés?-gugolok le a csöpségemhez
-Sajnálom azt a fiút.-mondja együttérzően
-Igen én is.-értek egyet vele mire felém fordul és átölel majd Noah lábát is átkarolja
-Szeretnéd, hogy felvegyelek?-kérdezte Noah
-Igen-igen!-kántálja Aurora, Noah pedig örömmel a nyakába rakja a..lányunkat -Uhh milyen magas vagyok most!- Noah barna tincseiba túrta az apró kezeit élvezve a kilátást
Soha nem találkozott vele. Még abba se lehet biztos, hogy az ő lánya mégis apaként viselkedik vele. Ott van neki mikor szüksége van rá és nem tagadja le még a barátnője előtt sem.
Mosolyogva néztem a párost.
Aurora, az életem értelme és Noah,..aki az életem szerelme volt.
-A barátnőd nem fog szúrós szemmel nézni ránk?-sétálok mellé és felnézek a férfira, aki egy fejjel magasabb nálam
-Emiatt nem kell aggódnod. -válaszol előre nézve
-Mi történt Noah?-érdeklődök aggódva és megfogom a karját
-Mond el te, hogy mi történt Amelia.-fordul velem szembe így elég közel került hozzám és jobb kezével az állam alá nyúlt így kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. Annyi minden tükröződött az íriszeiben.
-Holnap a hugom elviszi egy kicsit Aurorat..akkor átjöhetsz és megbeszélhetjük a dolgokat. -felelek motyogva
-Rendben, akkor csajszi mehetünk?-kérdezte a kislányomtól
-Keressünk még kagylót apa.-a férfinak az arcára egy hatalmas mosoly ült ki és nevetgélve sétálni kezdtek
Lehet nem is kell tudniuk, hogy apa és lánya,..mert érzik. Aurora nem szokott csak úgy barátságosan viselkedni idegenekkel. Noah meg mért pátyolgatna egy olyan gyereket, akit az exével látott.
Megráztam a fejem majd melléjük siettem.
Vajon Noahnak is olyan leírhatatlan érzés volt hallani először hallani az apa szót, mint nekem az anyát?