Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

20.rész

Kezével az állam alá nyúlt és kényszerített, hogy felnézzek rá.
-Ugyanúgy feltűzel a meztelen tested látványa, mint régebben. - lányos zavarom kezdett csillapodni. Hisz látott már így. Kezeit finoman végig simította az oldalamon és megállapodott a fenekemen.
-Ne.. Te is vetkőzz le. - mondtam halkan mire elmosolyodott. Elengedett és levette a pólóját.
-Még szerelmem? - kérdezte az ajkaimra tapadva. Kezdett elmenni az eszem és lejebb toltam a nadrágját. Így kilátászódott a v alakja.. Ami engem is kezdett felizgatni.
-Nem elég. - megcsókoltam és felugrottam rá. Elszakadt a cérna. Akartam őt úgy, mint ő engem. Vadul csókolt, mintha már évek óta ezt akarná. A szekrénynek döntött és nedves puszikkal kezdte be hinteni a nyakamat. Meg-megszívva és aprókat nyögdécselve, amiktól még jobban akart engem. - Tegyél az ágyra!
Ledöntött az ágyra és az egész testemet bombázni kezdte. A bugyim szélénél kicsit megállt. Azt hittem meggondolta magát, de nem. Beakasztotta az ujjait és lehúzta rólam. Az ágy mellé ledobta és a belső combjaimat csókolgatva haladt befelé. Éreztem a nyelvét a csiklómon végig húzva. Nem probáltam vissza fogni a hangom. Régen sem szerette és kétlem, hogy változott a véleménye. Bevezette 2 ujját a hüvelyembe és viszonylag gyorsan huzogatta ki-be. Lassan éreztem volna, hogy a vége fele járok mikor kihúzta őket. Megnyalta az ujjait és levette a nadrágját az alsójával együtt. Rá tapadtak a szemeim.
-Még mindig tetszik? - felém támaszkodott és belesuttogott a fülembe, de most meg is nyalta amitől kirázott a hideg
-..hogy őszinte legyek kicsit félek, de.. én is vágyom rád. - megcsókolt és össze kulcsolta az ujjainkat miközben finoman nyomta belém a péniszét. Nem mondom, hogy nem fájt, de hozzá tudok szokni. - Állj meg egy kicsit!..
-Rendben. Mond mit tegyek. - vettem egy nagy lélegzetet
-Ne nyomd még tovább kezdj el mozogni és fokozatosan rakd beljebb. - bólinott és elkezdte mozgatni a csipőjét. A lábamat köré fontam és szorítani kezdtem, mint a kezeinket is. Nyögéseim hangosodni kezdtek ahogy mélyebbre döfte.
Amikor az egész mérete bent volt gyorsulni kezdett. Kezeimet elengedte és a csipőmre helyezte őket. Én beletúrtam a hajába bal kézzel és a jobb kezemet pedig a hátára raktam. Közeledtünk a csúcsra és karmoltam a lapockáját. Morgott párszor, de megszokhatta már az évek alatt. Mielőtt elélveztünk volna megcsókolt és a számra lehelte újra és újra a nevemet.
-Noah!.. - amint felnyögtem tudtuk, hogy eddig bírtuk. A kéj eluralkodott és a számomra elég nagy orgazmus után pihegve engedtük el magunkat. Noah a hátára feküdt én meg a mellkasára.
-Na ehhez hozzá tudnék szokni. - szólal meg nevetve mire arcon puszilom és csatlakozok a nevetéshez
-Szeretlek. - mondtam boldogan és Noah az oldalára fordul, velem szembe. Jobb kezét a derekamra teszi és közelebb húz magához.
-Én is szerelmem! - megcsókol és össze dönti a homlokunkat - Olyan rossz, hogy nem aludhatok veled.. Alig várom, hogy otthon legyen már Heléna.
-Hihetetlen vagy! - megrázom a fejem és felállok
-Most meg hova mész?-kiállt fel aggódva
-Öltözni szívem. - mögém jön és át karolja a derekamat. Fejét a vállamra dönti, érzem a bőrömön ahogy ki-be fújja a levegőt. Imádom ha ezt csinálja. Régebben is szerettünk így áldogálni. Ilyenkor nem számít semmi. Nincsenek ellenkező szülők, testvérek sem problémák. Csak mi ketten. Megfordultam és a fejemet a mellkasára döntöttem.
-Na én ehhez tudnék hozzá szokni. - felelem szinte fél álomba és mélyen beszívom a férfi illatát. Nevet finoman és felvesz menyasszony pózba. Lerak az ágyba és elnyom az álom.
                                 ~
Mikor felébredtem egy kellemes illat csapta meg az orromat. Megdörzsöltem a szemem és felültem. Egy trikó és egy halásznadrág volt rajtam. Mosollyal az arcomon mentem ki. Heléna és Aurora az asztalnál ültek. Épp rajzoltak. Noah pedig a konyhában ügyeskedett. Noah-hoz mentem és átöleltem.
-Na mivan életem? - kérdi nevetve és belepuszil a hajamba
-Amíg el nem aludtam fel se tűnt, hogy milyen kimerült voltam. Tényleg hány óra van? - kérdeztem el nem engedve a férfit
-Fél 9 drágám. - válaszol Heléna mire kipattanak a szemeim
-Te jézusom mennyit aludtam? - enegedem el Noah-t és a pultnak dőlök
-Ki voltál merülve ahogy mondtad is és amúgy sem volt probléma. El voltunk ketten vagyis hárman. Tényleg mielőtt elfelejtem. Valaki hívott. - egyből a telefonomat kezdem el keresni, ami az asztalon volt.. Hogy került oda? Na mindegy. Felnyitottam és a képernyőn villogott a 3 nem fogadott hívás Nevena-tól. Valami baj lenne Arion-nal? Csak nem. Azonnal vissza is hívom.
"-Szia Amelia. El se hiszem, hogy felvetted! Már aggódtam."
-Szia Nevena. Baj van? - kérdeztem kissé félve
"-Mondhatni. Behívtak dolgozni és Dariusz pedig csak jövőhéten jön haza. Lulia ma ment át egy osztálytársához, de Arion-t csak is rád merem bízni. Holnap tudnál rá vigyázni? Persze csak ha nem gond."
-Kissé sok ember van nálunk. Bár ezt te is tudod. Én nem bánom. Hányra hozod? - kérdeztem és a leányzómat néztem, aki nagy szemekkel bámult vissza rám
" -7-re megyek dolgozni szóval olyan fél hétre és délután négyre mennék érte."
-Rendben akkor várjuk holnap Arion-t. - Hallottam ahogy fellélegzett Nevena a másik oldalt. Nehéz lehet szinte egyedül nevelni 2 gyereket. Még egyet is nehéz. Annyiszor mondtam már neki, hogy vegye rá Dariusz-t, hogy itt dolgozzon.
" -Köszönöm Amelia! Annyira hálás vagyok. Szia és ne haragudj, hogy ilyenkor zavartalak!"
-Igazán nincsmit és semmi gond. Szia. - bontottam a vonalat és leültem az asztalhoz. Aurora lemászott a székéből a rajzával a kezében és mellém jött.
-Anya felveszel? - kérdezte nagy görbével az arcán mire az ölembe vettem
-Skacok Aurora egy ovis társa jön holnap reggel. Az anyja és az apja is rengeteget dolgozik szóval viszonylag sokat volt már nálunk. Ugye kicsim, jól ismerjük már Arion-t. - nézek a lányomra, aki helyeslően bólogat
-Jólvan akkor holnap ebéd után elmehetnénk valahova a gyerekekkel. - dobta fel az ötletet Noah, ami nekem is szimpatikusan hangzott
-Menjünk partra légyszi! Mielőtt haza megyek had menjek le utoljára. - kérte Heléna kis kutya szemekkel
-Persze lemehetünk. Holnapután viszed haza? - kérdeztem a szerelmemre pillantva. Nagyon gondolkodhatott valamin, hogy meg se hallotta amit mondtam neki - Noah?
-Ja igen.. Öhm beszélhetnénk kettesben Ameli? - kicsit megijedtem, de bólintottam egyet majd a kicsimet átadtam Heléna-nak, aki bement a gyerekszobába
-Szóval miről van szó Noah? - felálltam az asztaltól és a pulthoz mentem, Noah mellé, aki eleinte nem akart rám nézni, ami picit megijesztett.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro