20.rész
Kezével az állam alá nyúlt és kényszerített, hogy felnézzek rá.
-Ugyanúgy feltűzel a meztelen tested látványa, mint régebben. - lányos zavarom kezdett csillapodni. Hisz látott már így. Kezeit finoman végig simította az oldalamon és megállapodott a fenekemen.
-Ne.. Te is vetkőzz le. - mondtam halkan mire elmosolyodott. Elengedett és levette a pólóját.
-Még szerelmem? - kérdezte az ajkaimra tapadva. Kezdett elmenni az eszem és lejebb toltam a nadrágját. Így kilátászódott a v alakja.. Ami engem is kezdett felizgatni.
-Nem elég. - megcsókoltam és felugrottam rá. Elszakadt a cérna. Akartam őt úgy, mint ő engem. Vadul csókolt, mintha már évek óta ezt akarná. A szekrénynek döntött és nedves puszikkal kezdte be hinteni a nyakamat. Meg-megszívva és aprókat nyögdécselve, amiktól még jobban akart engem. - Tegyél az ágyra!
Ledöntött az ágyra és az egész testemet bombázni kezdte. A bugyim szélénél kicsit megállt. Azt hittem meggondolta magát, de nem. Beakasztotta az ujjait és lehúzta rólam. Az ágy mellé ledobta és a belső combjaimat csókolgatva haladt befelé. Éreztem a nyelvét a csiklómon végig húzva. Nem probáltam vissza fogni a hangom. Régen sem szerette és kétlem, hogy változott a véleménye. Bevezette 2 ujját a hüvelyembe és viszonylag gyorsan huzogatta ki-be. Lassan éreztem volna, hogy a vége fele járok mikor kihúzta őket. Megnyalta az ujjait és levette a nadrágját az alsójával együtt. Rá tapadtak a szemeim.
-Még mindig tetszik? - felém támaszkodott és belesuttogott a fülembe, de most meg is nyalta amitől kirázott a hideg
-..hogy őszinte legyek kicsit félek, de.. én is vágyom rád. - megcsókolt és össze kulcsolta az ujjainkat miközben finoman nyomta belém a péniszét. Nem mondom, hogy nem fájt, de hozzá tudok szokni. - Állj meg egy kicsit!..
-Rendben. Mond mit tegyek. - vettem egy nagy lélegzetet
-Ne nyomd még tovább kezdj el mozogni és fokozatosan rakd beljebb. - bólinott és elkezdte mozgatni a csipőjét. A lábamat köré fontam és szorítani kezdtem, mint a kezeinket is. Nyögéseim hangosodni kezdtek ahogy mélyebbre döfte.
Amikor az egész mérete bent volt gyorsulni kezdett. Kezeimet elengedte és a csipőmre helyezte őket. Én beletúrtam a hajába bal kézzel és a jobb kezemet pedig a hátára raktam. Közeledtünk a csúcsra és karmoltam a lapockáját. Morgott párszor, de megszokhatta már az évek alatt. Mielőtt elélveztünk volna megcsókolt és a számra lehelte újra és újra a nevemet.
-Noah!.. - amint felnyögtem tudtuk, hogy eddig bírtuk. A kéj eluralkodott és a számomra elég nagy orgazmus után pihegve engedtük el magunkat. Noah a hátára feküdt én meg a mellkasára.
-Na ehhez hozzá tudnék szokni. - szólal meg nevetve mire arcon puszilom és csatlakozok a nevetéshez
-Szeretlek. - mondtam boldogan és Noah az oldalára fordul, velem szembe. Jobb kezét a derekamra teszi és közelebb húz magához.
-Én is szerelmem! - megcsókol és össze dönti a homlokunkat - Olyan rossz, hogy nem aludhatok veled.. Alig várom, hogy otthon legyen már Heléna.
-Hihetetlen vagy! - megrázom a fejem és felállok
-Most meg hova mész?-kiállt fel aggódva
-Öltözni szívem. - mögém jön és át karolja a derekamat. Fejét a vállamra dönti, érzem a bőrömön ahogy ki-be fújja a levegőt. Imádom ha ezt csinálja. Régebben is szerettünk így áldogálni. Ilyenkor nem számít semmi. Nincsenek ellenkező szülők, testvérek sem problémák. Csak mi ketten. Megfordultam és a fejemet a mellkasára döntöttem.
-Na én ehhez tudnék hozzá szokni. - felelem szinte fél álomba és mélyen beszívom a férfi illatát. Nevet finoman és felvesz menyasszony pózba. Lerak az ágyba és elnyom az álom.
~
Mikor felébredtem egy kellemes illat csapta meg az orromat. Megdörzsöltem a szemem és felültem. Egy trikó és egy halásznadrág volt rajtam. Mosollyal az arcomon mentem ki. Heléna és Aurora az asztalnál ültek. Épp rajzoltak. Noah pedig a konyhában ügyeskedett. Noah-hoz mentem és átöleltem.
-Na mivan életem? - kérdi nevetve és belepuszil a hajamba
-Amíg el nem aludtam fel se tűnt, hogy milyen kimerült voltam. Tényleg hány óra van? - kérdeztem el nem engedve a férfit
-Fél 9 drágám. - válaszol Heléna mire kipattanak a szemeim
-Te jézusom mennyit aludtam? - enegedem el Noah-t és a pultnak dőlök
-Ki voltál merülve ahogy mondtad is és amúgy sem volt probléma. El voltunk ketten vagyis hárman. Tényleg mielőtt elfelejtem. Valaki hívott. - egyből a telefonomat kezdem el keresni, ami az asztalon volt.. Hogy került oda? Na mindegy. Felnyitottam és a képernyőn villogott a 3 nem fogadott hívás Nevena-tól. Valami baj lenne Arion-nal? Csak nem. Azonnal vissza is hívom.
"-Szia Amelia. El se hiszem, hogy felvetted! Már aggódtam."
-Szia Nevena. Baj van? - kérdeztem kissé félve
"-Mondhatni. Behívtak dolgozni és Dariusz pedig csak jövőhéten jön haza. Lulia ma ment át egy osztálytársához, de Arion-t csak is rád merem bízni. Holnap tudnál rá vigyázni? Persze csak ha nem gond."
-Kissé sok ember van nálunk. Bár ezt te is tudod. Én nem bánom. Hányra hozod? - kérdeztem és a leányzómat néztem, aki nagy szemekkel bámult vissza rám
" -7-re megyek dolgozni szóval olyan fél hétre és délután négyre mennék érte."
-Rendben akkor várjuk holnap Arion-t. - Hallottam ahogy fellélegzett Nevena a másik oldalt. Nehéz lehet szinte egyedül nevelni 2 gyereket. Még egyet is nehéz. Annyiszor mondtam már neki, hogy vegye rá Dariusz-t, hogy itt dolgozzon.
" -Köszönöm Amelia! Annyira hálás vagyok. Szia és ne haragudj, hogy ilyenkor zavartalak!"
-Igazán nincsmit és semmi gond. Szia. - bontottam a vonalat és leültem az asztalhoz. Aurora lemászott a székéből a rajzával a kezében és mellém jött.
-Anya felveszel? - kérdezte nagy görbével az arcán mire az ölembe vettem
-Skacok Aurora egy ovis társa jön holnap reggel. Az anyja és az apja is rengeteget dolgozik szóval viszonylag sokat volt már nálunk. Ugye kicsim, jól ismerjük már Arion-t. - nézek a lányomra, aki helyeslően bólogat
-Jólvan akkor holnap ebéd után elmehetnénk valahova a gyerekekkel. - dobta fel az ötletet Noah, ami nekem is szimpatikusan hangzott
-Menjünk partra légyszi! Mielőtt haza megyek had menjek le utoljára. - kérte Heléna kis kutya szemekkel
-Persze lemehetünk. Holnapután viszed haza? - kérdeztem a szerelmemre pillantva. Nagyon gondolkodhatott valamin, hogy meg se hallotta amit mondtam neki - Noah?
-Ja igen.. Öhm beszélhetnénk kettesben Ameli? - kicsit megijedtem, de bólintottam egyet majd a kicsimet átadtam Heléna-nak, aki bement a gyerekszobába
-Szóval miről van szó Noah? - felálltam az asztaltól és a pulthoz mentem, Noah mellé, aki eleinte nem akart rám nézni, ami picit megijesztett.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro