Nagyon igyekeztem, de egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből a ma reggeli beszélgetésünket Aurora-val.
Már évek óta nem találkoztam Noahval és mégcsak nem is tud a lányunkról. Nem hívhatom fel csak úgy, hogy "Szia Noah tudom, hogy régen beszéltünk, de tudod a lányodnak lesz apák napja az óvodában, eljönnél?!"
Leparkoltam a krém színű épület előtt. Kivettem a táskám hátulról és bementem az üzletembe.
De jó, hogy Aiden nyit ki. Már nem szeretem annyira kezdeni a napot. Sokkal jobb befejezni és zárni. De kinek mi.
Ez egy hosszú nap lesz, már most érzem.
-Jó reggelt Aiden! -lépek be a pihenő szobába
-Késtél Amelia. -igen, Aiden nem a finomságáról híres. Kegyetlenül őszinte.
A férfi az asztalomnál ült és a gépen ügyködött valamit.
-Ne haragudj, számlákat nézed?-kérdem miközben bementem az öltözőbe, az ajtót résnyire nyitva hagyva, hogy halljam Aident.
-Mindegy. Igen, de ne aggódj, bőven marad bevétel. Csak számolgatok. -megkönnyebbülten sóhajtottam
Miután felhúztam a fehér és fekete színű, galléros fölsőmet, a kékes-zöld szoknyámat, rá a fehér kötényemet, amit kékes-zöld virágok díszítenek, az asztalhoz ültem a férfival szembe.
A hajamat egy egyszerű lófarokba fogtam.
Aidennel beszélgettem míg meg nem jöttek a többiek.
                                   ~
-Amelia légyszíves vidd ki a tejes kávét a négyes asztalhoz!-kiált ide Aine
-Persze.-a telefonomon pont mielőtt elraktam volna Noah profilja jelent meg, hogy frissítette az állapotát.
Gyors felvettem a kávét.
Jaj Aurora, összefogom tőrni a szíved, ha megtudod, hogy apa nélkül fogsz felnőni!
Véletlenül megbotlottam az asztal lábában és leöntöttem a vendéget.
-Úristen nagyon sajnálom!-kapok a számhoz ijedtemben
-Nem haragszom hugi, de remélem, hogy állod a kávém.-szólalt meg a férfi mire még jobban ledöbbentem
-Michael? Mégis mikor jöttél vissza?-kérdeztem lepetten a (mostoha) fivéremtől
-Nemrég és gondoltam beugrom. Min járt ennyire az eszed?-kérdi miközben probálja menteni a nadrágját
-Oh Michael!-esek le a székre az arcomat eltakarva a kezemmel
-Mi a baj Amelia? Történt valami Auroraval?-kezd aggódni Michael
-Ma reggel az apjáról kérdezett és nem tudtam neki mit mondani!-akadok ki mire a testvérem megfogta a karom és bevitt hátra
-Amelia nyugodj meg! Te döntöttél úgy, hogy ott hagyod a barátodat. Viselned kell a következményeit! Bár ezt te  tökéletesen tudod. Van egy gyönyörű és okos lányod szóval szedd össze magad! Eddig nem inogtál meg szóval ezt tartsd fenn. -összeszedtem magamat és a magas férfira emeltem a tekintetem
-Sajnálom Michael, igazad van...-a férfi elmosolyodott majd magához húzott
Michael szigorú, de csak jót akar. -Amelia munkára!-szól rám Aiden
-Azonnal! Michael, mindjárt viszem a kávédat.-a férfi bólint és visszamentünk
Igaza van Michaelnek, Aurora és saját magam miatt is erősnek kell maradnom.
                                   ~
Délután háromkor végeztem. Szóval haza tudtam menni lefürdeni, megebédelni és mentem is a csajszimért.
Az óvodában szerencsére minden rendben volt.
Ahogy megbeszéltük, beugrottunk egy közeli fagyizóba.
-Jónapot!-köszöntünk Auroraval a negyvenes éveiben járó nőnek
-Jónapot.-köszön vissza nekünk, háttal a pultnak dőlve
-Mit szeretnél Aurora?-kérdeztem a kislányt és felemeltem, hogy jól lássa a választékokat
-Dinnye-dinnye!-kiáltja boldogan
-Rendben. Elnézést!-szólok a nőnek, aki viszonylag kedves arccal fordult felénk, de mikor meglátta a lányomat, hogy a kezét az üvegnek nyomja, megváltozott az arc kifejezése.
-Szívem mi lenne ha..-probáltam finoman rá szólni Aurora-ra mielőtt a nő fog
-Látom még ennyire se tudja megtanítani a kölkét. Mégis..-ahogy magyarázott fenn héjazva felbosszantott
-Elnézést, nem tudom, hogy mivel adtam rá okot, hogy így beszéljem velem. Tudtommal azért van itt, hogy dolgozzon! Szóval, ha annyira zavarja az a kéz lenyomat akkor letakarítja, de baromi felesleges, mert a következő gyerek, aki ide bejön összefogja tapizni.-vágtam vissza majd a lányommal a kezemben elhagytam a helyet.
Utálom mikor az emberek az alapján ítélnek meg, hogy milyen fiatalon van gyerekem.
Miután Aurora megszületett és az utcán mászkáltam babakocsival sokan megnéztek. Ennek köszönhetően már hozzászoktam, hogy engem lenéznek.
-Anya valami rosszat csináltam?-kérdezte szomorúan Aurora
-Nem életem, semmi rosszat nem csináltál. Egyszerűen vannak olyan emberek, akik külső dolgok alapján ítélnek el másokat és ez rossz. Aurora sose állj szóba olyan emberrel, aki lenéz téged bármilyen oknál fogva. Főleg úgy, hogy nincs alapja.
-Rendben anya.-rámosolyogtam a még kissé bánatos lányomra, akinek az arcán hamar szétterült egy hatalmas mosoly
Bementünk a következő fagyizóba, amit találtunk, ahol már egy sokkal szimpatikusabb és fiatalabb hölgy szolgált ki minket.
A fagyizás után beültünk a kocsiba.
-Na akkor mehetünk a nagyihoz?-kérdeztem hátra nézve a vissza pillantón keresztül Aurora-ra
-Igen!-válaszol boldogan
                                    ~
Leparkoltam az ismerős piros ház előtt. Kiszedtem az ülésből a csöpségemet majd beléptünk a házba.
Hol vannak a többiek?
-Menj szívem, keresd meg a mamáékat!-teszem le a földre, mire Aurora azonnal szaladni kezd
Míg ő ment a nappaliba, én addig a konyhába mentem. Nincs itt senki. Furcsa.
-Anya!-kiált Aurora, mire a nappali felé vettem az írányt -Megvan Dina!
Daniela a hugom, a kanapén feküdt és aludt.
Elmosolyodtam és egy pokróccal betakartam.
-Szívem ne keltsd fel! - kértem a leányzómat, aki bólintott és követett a hátsó kert felé.
Anya épp virágokat ültettet. Apa meg a verandán lévő hintaágyon ül és újságot olvas.
-Papa, Mama!-kiáltja Aurora boldogan mikor meglátja őket
-Sziasztok! Hát ti?-kérdi apa. Leteszi az újságot és elindul felénk.
-Szia apa.-köszöntöm és megölelem a magas férfit majd felveszi Aurorat.
-Amelia mért nem szóltál előre, hogy jössz?-ér ide anya is
-Ne haragudj, nem volt időm.-kérek bocsánatot a viszonylag alacsony nőtől
-Sütöttem volna valamit, na se baj! Az a lényeg, hogy itt vagytok. Michael is lassan itt lesz. Daniela meg nem tudom, hogy mit csinál.
-Mama Dina alszik.-válaszol Aurora anyának
-Megint túlzásba vitte a tanulást?-kérdeztem anyától aggódva
-Igen,..félek, hogy az egészségére fog menni, hogy kiváló legyen a főiskolán.-anya aggódik a legjobban érte
-Eddig bírta akkor még egy évet túl fog élni, tudom.-beszélgetésünket egy ajtó nyitódás zavarta meg
-Megjött Micheal.-mondja apa és leteszi Auroat, hogy szaladhasson a nagybátyjához
Mi is előre mentünk. Micheal a konyhában állt kezében a lányommal.
Elkezdtünk beszélgetni és szóba jött, hogy reggel találkoztam a bátyjámmal. Michael meg beleakart menni, hogy mért is öntöttem le őt.
-Várj egy kicsit Michael. Szívem be mennél Dinahoz?-kérdem mire a kislányom húzta a száját, de úgy tett, ahogy kértem. Így elmeséltem, hogy mi történt.