Nem sokkal később újra fel ébredtem. Fel ültem az ágyon és megláttam, hogy fény szűrődik be kintről. Szóval fel keltem és a résnyire kinyitott ajtón kinéztem.
-Figyelj én.. - ez Noah hangja
-Nem, te figyelj! Elegem van, haza akarok menni! - mondja dühösen Heléna és egy kicsit kihajtottam az ajtót. Noah a pulttól nem messze állt míg Heléna a pult mögött.
-Haza viszlek esküszöm csak adj egy kis időt. Van egy ötletem. - Heléna csak sóhajtott egy mélyet és vissza indult a szobámba
-Anya? - Aurora fogta meg a vállam mire megijedtem és pont nem figyeltem a kinti beszélgetésre
-Gyere szívem aludjunk még korán van. - Aurora bólintott és vissza feküdtünk
                                    ~
Reggel én keltem fel először. Még mindig a tegnapin gondolkodtam.
Miről beszélt Noah? És mért tartok tőle?
Egyszer csak csörögni kezdett a telefonom.
-Jó reggelt. - köszönök kedvesen
"Jó reggelt! Ma jöttök, mert akkor úgy készülünk mi is."
-Igen anya megyünk éés lehet, hogy lesznek plussz emberek is. - aggódtam, hogy anya ki fog akadni Noah-n
"Mégis kicsodák lányom?"
-Ezt most nem telefonban szeretném elmondani. Ebéd után megyünk, jó?
"Persze.., hát rendben akkor délután találkozunk. Szia!"
-Szia anya. - miután letettem a telefont csak támaszkodtam a pulton míg meg nem éreztem egy kezet az enyémen
-Valami baj van? - kérdezte Noah kissé álmosan. El is felejtettem, hogy ő itt aludt mellettem.
-Nem, nincs.. Ma megyünk anyámhoz ebéd után. Jöttök?
-Öhm én igen. Heléna-t meg majd megkérdezzük. - felelte egy apró mosollyal és a testvéréhez indult
Mit fogok mondani anyának? Nézd itt a férfi akitől van Aurora és most újra.. Együtt vagyunk?.. Ooh istenem!
Egy nagy sóhajtás után bementem Aurora-hoz. A leányzóm még fetrengett. Hagytam aludni csak a homlokára adtam egy puszit és kimentem az ajtót behajtva. Neki álltam reggelit csinálni. Nem sokkal később Noah visszajött fel öltözve.
-Noah.. - hogy is kezdjek ebbe egyáltalán bele?
-Mi a baj? - ugrik fel az asztaltól és mellém jön a pulthoz
-Ma megyünk ugye anyámhoz és.. Neki be kell majd mutatkoznod.. Mit fogunk mondani neki?.. - fel néztem rá aggódva, de őn ezt nem láttam. Kezeit rárakta a derekamra és közelebb húzott magához.
-Amelia, szerelmem. Mit mondanánk neki? Az igazat. Végre együtt vagyunk. Egy család vagyunk! - pozitívitása és a kedves mosolya átragadt rám is mire Noah megpuszilta a homlokomat
-Igazad van. - feleltem és lábujjhegyre állva megcsókoltam Noah-t, aki a combom alá nyúlt és fel akart emelni, de ekkor elhúzódtam
-Oh ne haragudj... Már készen lennék a következő gyerekünket csinálni. - felelte kissé zavarban
-Azt elhiszem. - hangzott el a válasz a szobám ajtajából. Heléna frappáns megszólalása után vörös arccal mentem be a szobámba átöltözni valami itthoniba. Gyors a rövidnadrágomat egy cicanadrágra cseréltem majd a trikómat egy pólóra. A hajamat kifésültem és csináltam egy kontyot.
Már reggelin is túl voltunk mikor kijött Aurora álmosan a szobájából.
-Jó reggelt kicsi lány! - köszönt neki Noah mire szinte kipattantak a szemei és futni kezdett felénk
-Apa!! - kiáltotta boldogan miközben Noah felemelte és szorosan magához húzta
Olyan jó érzés ilyen boldognak látni.

A maradék időt ebédig játékkal és takarítással töltöttem. Fele-fele arányban. Meg Heléna is be segített.
Ebéd után beültünk a kocsiba mind és elindultunk anyámhoz.
Ja igen Heléna is jött azt mondva, hogy ha elfajúljnak a dolgok akkor félre tud menni Aurora-val. Jó érv, de remélem, hogy nem kerül sor rá.
Baromi ideges voltam, a kezem teljesen izzadt. Gyors megtöröltem a ruhámba és Aurora-val a kezembe megindultam a ház felé. A leányzóm kopogott az ajtón és benyitottam. Anya sietett elénk miközben lehúztuk a cipőnket.
-Na kiket hoztál magaddal Ameli? - kérdezte anya karba tett kézzel majd apa is ide ballagott
-Mama, papa! - Aurora futni kezdett feléjük és apa fel emelte - Ő az apukám és ő az apukám hishuga!
Anyáék döbbenten néztek Aurora-ra majd ránk.
-Hogy mi? - kérdezett vissza apa
-Öhm.. Noah Cirillo, Aurora édesapja, akit.. Tudjátok Görögországban volt éés a húga, Heléna. - kicsit bepánikoltam, de Aurora ragyogó arcára nézve muszáj volt mosolyognom -Srácok ők a szüleim, Teodor és Isadora.
-Örvendek! - nyújtotta a kezét Heléna mosolyogva amit el is fogadtak a szüleim
-Én is nagyon örülök a találkozásnak! - emelte Noah is kezét amit hezitálva, de anya megrázott. Apa méregette, de bele böktem a könyökömmel mire kezet rázott.
-Nos akkor üdv a családban Noah! - mondta végül apa mire fel lélegeztem egy kicsit... Vissza van még Dina és Michael.
                                    ~
A konyhában beszélgettünk mikor Michael és Dina megjött végre. Ugye a hugom tudott mindenről..míg a bátyjám nem.. Szóval eléggé lepetten állt a konyha ajtóban.
-Mi..a.. Ő Aurora apja? - kérdezte az illetőre nézve majd rám
-Igen, Noah és Michael. - mutatom be őket. Michael szintén méregetni kezdi majd Noah feláll a lánnyal a kezében és kezet ráznak.
Nagy vonalakban elmeséltem neki a dolgokat, de örült, hogy Aurora élete most már félig teljes.. Azt is akarja persze, hogy megismerje az igazi nagyszüleit.. De azt nem akarom. Ki tudja mekkora balhé lenne belőle. Több év eltelt és nem tudom, hogy mi történt velük miután elmentem.
                                    ~
Kora estére értünk haza. Szerencsére Noah-nak és Heléna-nak is szimpatikus a családom.
Fáradt voltam szóval megkértem a többieket, hogy vigyázzanak a leányzómra míg én veszek egy hosszú és relaxáló fürdőt. Rég volt és hiányzott már.
A kádba elfeküdve is hallottam ahogy nevet az egyetlenem. Imádom minden egyes porcikáját!
Kb fél óra múltán eszméltem rá, hogy csend van. A telefonom itt volt szóval gondoltam megnézem, hogy valaki elérhető-e. Nem akarok még kimenni.

                             Noah

Én: Elmentetek vagy miez a nagy csend?
Noah: itthon vagyok.. Miért nem szólsz ki?
Én: Nem akartam kiüvölteni. Szóval miez a nagy csend?
Noah: Aurora elakart menni még a partra szóval Heléna elvitte.
Én: Te, hogy hogy nem mentél?
Noah: Nem akartam, én is pihizek addig meg Aurora is kicsit jobban össze barátkozhat a hugommal.
Én: Értem, szeretnél fürdeni?
Noah: Csak veled. 😉
Én: Nem vagy vicces és nem jössz be. Mingyár kimegyek, hogy ne unatkozzál.
Noah: Ahogy gondolod édesem.

Még lazultam egy kicsit és kiszálltam a kádból. Törölköztem és öltözni akartam.. Nem hoztam be felsőt. Ez nem lehet igaz! Újra kezembe vettem a telefonom.

                           Noah

Én: Melyik szobában vagy?
Noah: A nappaliban, miért?
Én: Nem vittem be magammal pólót..
Noah: Nyugodtan kijöhetsz türülközőben. Már nem vagyunk gyerekek.
Én: Igen, igazad van.
Mély levegőt vettem és kimentem a fürdőből. Noah a kanapén feküdt és végig engem nézett.
-Mennyi időre mentek el Heléna-ék? - kérdeztem, próbálva ignorálni a vetkőztető tekintetét
-Annyit mondott Heléna, hogy pár óra és vissza jönnek. - felelte és mikor becsuktam a szobám ajtaját hallottam, hogy fel kellt
-Ha nem vagyunk már gyerekek akkor miért próbálsz kukkolni? - kérdeztem nevetve mire elhúzodott az ajtóm és Noah lépett be. Leppettségemben csak a kezeimmel takartam magam.
-Igazad van. Felnőttek módjára kimondom amit akarok. - elém lépdelt. Olyan közel volt hozzám, hogy a testem az ővének nyomódott. Így éreztem a merevedését is. - Téged akarlak. - suttogta a fülembe és kész vége teljesen elvesztem. Az arcom vöröslött szóval már csak azért is bújtam belé, hogy ne lássa.