-Most már menjünk Aurora-ért. - jelentem ki és elindulok. Amint kiértünk Noah megfogta a kezem. Meglepődtem és nem igazán akartam még ezt, de nem tudtam elengedni.
Mielőtt bementünk volna a csoportba megálltam.
-Noah.. Én.. - félbe szakított egy puszival a homlokomra
-Tudom, hogy félsz, de bízhatsz bennem. Szeretlek Amelia és ezt te is tudod. Különben már rég nem lennék itt és nem is szakítottam volna a barátnőmmel. Meeg nem is lesz hova mennem szóóval hozzátok is költözhetnék. - a végét full sunyin mondta és direkt be is nyitott a terembe, hogy ne robbanhassak akkorát. Bárcsak lehetne sebezni látással!
-Na gyere nagy lány, van ma még dolgunk! - Noah fel is kapta a leányzómat majd elköszönve az óvónőtől kimentünk az oviból
-Szívem ülj be a kocsiba míg én beszélek apával. - vettem át a lányt, akinek nem igazán tetszett az ötlet
-Ne aggódj életem nem sokára annyit lehetsz velem amennyit akarsz. - feleli Noah magabiztosan mire Aurora vigyorogni kezdett míg én pöppet dühos lettem. Aurora-t beraktam az ülésébe, becsuktam az ajtaját és elől lehuztam az egyik ablakot majd arrébb mentem Noah-hoz.
-Ezt mégis, hogy gondoltad? - kérdeztem fel dúltan a férfit, aki csak mosolygott
-Úgy drága Ameli, hogy szeretnék veletek élni és a hétvégén le kell lépnem az apartmanból. Légyszi? - míg ő közeledett hozzám én utállak tekintettel néztem rá
-És mi lesz a húgoddal? - kérdeztem vissza mikor már majdnem megcsókolt volna. Kezei a derekamon pihentek. Anno mindig így húzott magához.
-Oh basszus! - egy kis ideig csendben volt, de aztán csak újra el mosolyodott - Hát egy ideig egyedül..
-Nem! Ha te is jössz akkor ő is! - vágok a szavába, ami nem tetszett neki arról nem is beszélve, hogy mit mondtam
-Mégis hol fog aludni? - kérdezte mire én mosolyodtam el
-Tudom, hogy az volt a terved, hogy így aludhatsz velem, de Heléna nélkül se aludtál volna ott. Szóval a húgod velem alszik. Úgyis aludtam vele már sokat és te meg a kanapén. Vagy haza viszed szegény lányt végre. - mondom az ajánlatokat
-Jövő héten haza viszem már van ötletem. - nem tetszett ahogy ezt mondta, de egyenlőre nem foglalkozok vele csak megráztam a fejem és adtam az arcára egy puszit majd beültem a kocsimba
-Apa mért nem jön velünk? - kérdezte szomorúan Aurora miközben az ablakon keresztül Noah-t nézte
-Apának most van egy kis dolga. - legyen meglepetés, hogy velünk fognak lakni, de jó lesz!
                                    ~
Aurora-val épp zenét hallgattunk és táncoltunk mikor zajokat hallottam kintről.
-Kicsim mingyárt jövök, rendben? - mondom miután megállítottam a zenét. A tök magom bólintott és leült addig a földre. Én az ajtóhoz mentem és kinyitottam. Noah és Heléna pakolgatta ki a kocsiból az ajtó elé a böröndjeiket.
-Heléna is velünk marad vagy mi? - kérdeztem cinikusan a sok csomagra utalva mire mindketten felém kapták a fejüket
-Hiszed vagy sem, de a nagy része nem az enyém. - felel nevetve Heléna majd felém kezd jönni. Elé mentem és szorosan megöleltük egymást.
-Örülök, hogy itt vagy! - mondom a lánynak majd Noah-ra nézek, aki csendben ide hozta az utolsó bőröndöt is majd miután Heléna elengedett magához húzott és hosszasan megcsókolt
-Ez lesz végig a következő napokban? - kérdezi epésen Heléna és elkezdi be vinni a csomagokat
-Oh várj Heléna! - sietek a lány után, de kicsit késve, mert Aurora már el is futott - Nem tudta, hogy jöttök és életében egyszer látott csak. Aurora, kicsim. Ez a lány a nenéd. Ő apa húga. Találkoztál már vele, emlékszel?
Erre elő merészkedett a szobámból és hozzám futott.
-Szia. - köszönt kedvesen mögülem
-Szia nagy lány. Örülök, hogy újra látlak! - nevetett fel Heléna és közeledni kezdett felénk
-Tényleg? - kérdezte Aurora csodálkozva és ki jött mögülem majd tett pár lépést Heléna felé
-Igen és most, hogy jobban megnézlek, igaza volt mindenben amit mesélt rólad. Például abban, hogy kiköpött mása vagy csak lányban. Huhu Noah majd védhet a fiúktól! - a végére már én is nevetni kezdtem
-Oké most már elég lesz. - szólalt meg Noah is és mondta, hogy inkább segítsünk behozni a böröndjeiket

A pakolgatás után leültünk a kanapéra kicsit pihenni. Vagyis csak én és Noah. Aurora és Heléna a földre ültek játszani.
-Ha 5 évvel ezelőtt bárki azt mondta volna nekem, hogy nektek gyereketek lesz. Hát én nem hittem volna nekik az is tuti. - jelentette ki Heléna ölében a vigyorgó Aurora-val
-Hát igen.. Szerintem mi se. - válaszolta Noah. Én nem mondtam semmit. Persze egyet értettem velük. Valóban nem számított rá senki.
Míg a Aurora-ék játszottak mi néztük őket és néha hozzá szóltunk a cselekményhez. Noah átkarolta a vállam, én meg rá dőltem. Olyan kellemes volt.

Heléna és Noah mindent elvettek tőlem. Sőt veszekedtek, hogy ki foglalkozhasson a lányommal. Szóval a csöpségem döntött. Heléna játszott vele továbbra is. Viszont Noah fürdette és öltöztette majd altatta.
Miután Aurora elaludt és Noah rakta vissza a mesekönyvet a polcra. Heléna és én az ajtóban álltunk.
-Hát Heléna egy apával nem versenyezhetsz. - mondtam és kuncogva kimentem
A lány nem csügött azt mondta, hogy csak hozzá kell szoknia Aurora-nak, hogy ő is van. Végülis igaza van, de Aurora később is többször fogja Noah-t választani... Remélem, hogy azért nálam nem.
Pár órával később mi is lefeküdtünk aludni.

Hajnalban Aurora ébresztett fel.
-Anya rosszat álmodtam. - mondta szomorúan, kezében a kedvenc plüssével
-Hát szívem most nem aludhatsz itt. - feleltem mire közelebb jött, így láttam a kis szomorú pofiját - Jó, oké nyertél. Át megyek hozzád aludni, de ilyen többet nem lesz. - a leányzó arca fel vidult. Fel vettem a kezembe és megindultam a szobája felé. - Hiába nagy az ágyad attól még nem szokhatsz hozzá, hogy itt alszom. Ahhoz se, hogy nálam, csak is kivételes esetekben.
Befeküdtünk Aurora ágyába. Egy csomó plüsst kiszedve magam alól, kissé nehezen, de sikerült vissza aludnom.