Egyántalán nem érdekelt, hogy Noah miért tette amit, de, ami annális jobban az az, hogy mért ígérte meg, hogy ott lesz, ha nem tudja teljesíteni.
Ezen rágódtam egy jó darabig míg el nem nyomott az álom.
                                    ~
-Anya? - hallom meg Aurora halk hangját az ajtóban mire felülök az ágyon
-Valami baj van szívem? - kérdeztem miközben Aurora helyet foglalt előttem
-Apa..nem szeret engem. Hiába mondod, hogy igen. Én..nem hiszem el, de-de én szeretem őt.. Akkor ő mért nem?! - sírásban tört ki és egyszerűen nem tudtam visszatartani a saját könnyeimet. Mikor Aurora meglátta, hogy vele együtt sírok egészen meglepődött, de nem igazán tudtam vele foglalkozni, mert szorosan magamhoz öleltem a kis törékeny testét.
-Úgy sajnálom Aurora! Bár jobb anya lettem volna! Nem tudtalak megvédeni.. Sajnálom kicsim.. Tényleg.. Én úgy igyekeztem. - itattuk az egereket míg el nem fogytak a könnyeink aztán csak ültünk. Aurorat egy percre sem engedtem el.
Lenéztem a lányomra és észrevettem, hogy mélyen szunyókál a karjaim között. A sok sírás biztos kifárasztotta. Hátra döltem és óvatosan lefektettem magam mellé. Magamhoz öleltem és lehunytam a szemeimet én is.
                                     ~
Másnap Aurora nem akart elengedni.
Nem hajlandó nagyjából semmit csinálni. Szóval gondoltam, hogy most az egyszer engedek neki, ezért felhívtam Aident.
-Szia Aiden van egy "kis" gond. - szólok a telefonba erőtlenül
"-Valami baj van Amelia?"
-Noah tegnap nem jött el.. És mindketten eléggé kivagyunk bukva.. Aurora nem akar óvodába menni.. Lehet róla szó, hogy ma nem kell bennem? - teljes szívemmel bíztam benne, hogy megfogja érteni
"-Sajnálattal hallom.. Igen, otthon maradhatsz. Aztán majd meséld el, hogy mi történt pontosan."
-Köszönöm Aiden! Persze, majd mesélek. - megkönnyebülten tettem le a telefont aztán hívtam Lindat. Szerencsére ő is belement, hogy Aurora kihagyhassa a mai napot.
-Hát csajszi miénk a nap! - mondom a tök magnak, aki hajlandó volt leülni a kanapéra addig, amíg én a konyhában telefonálok, de aztán jött is hozzám. Átölelte a lábamat mire felemeltem. - Mit csináljunk?
-Fel hívjuk Mich bácsit? - kérdezte Aurora
-Meséljünk neki a tegnapi pocsék napunkról vagy csak beszélgessünk vele? - kérdeztem vissza miközben leültem a kanapéra és Aurora meg elfeküdt az ölemben
-Csak beszélgessünk vele meg kérdezzük meg, hogy mikor jön haza. - felelte a csöpségem majd simogatni kezdtem a fejecskéjét
                                      ~
Egy jó fél órát beszéltünk a bátyjámmal és Michaelnek sikerült visszahoznia az életbe a lányomat. Szóval végre mosolygott, rajzolgattunk és készültünk lemenni a partra.
Persze nincs még teljesen a toppon a kicsikém, de sokkal jobb állapotban van, mint tegnap.
Aurora nem is rohangált körülöttem, hanem fogta a kezemet és szépen együtt mentünk. Fél egy van és hétköznap szóval olyan hű, de sokan nincsenek a parton. Vannak emberek, de azért kényelmesen el lehet férni egymás mellett. Lepakoltam, lekentem magunkat és be is mentünk a vízbe.
Pancsoltunk pár órát aztán a parton üldögéltem míg Aurora játszott a homokban.
Ilyen egy tökéletes nap számunkra kár, hogy tegnap Noah ezt elbaszta.
-Hát ti? - jött ide hozzánk Heléna
-Oh szia.. Hát mi...lejöttünk fürdeni. - nem tudtam, hogy mit mondjak. Olyan vidáman jött ide, tud egyántalán a tegnapról?
-Anya.. - jön egyből mögém Aurora
-Biztos te vagy Aurora, apukád sokat mesélt ám rólad! Én az ő húga vagyok vagyis a te nénikéd. - feleli barátságosan és Aurora ki is jött mögülem, de leszegezett fejjel.
Ah picsába, hogy emlékeztette rá! Persze ez nem az ő hiábja. Fix, hogy nem tud róla. -Valami rosszat mondtam?
-Nem beszéltél Noahval? - érdeklődtem mire a lány egyre jobban aggódni kezdett. Aggasztó tekintettel foglalt helyet a pokrócunkon.
-Nem igazán.. Kettő fele elment sietve és azután nem jött haza egészen hajnalig. Ma reggel nem jött ki a szobájából és egy ideje meg már eljöttem. Van köze a zárkózottságának ahhoz, hogy ti itt vagytok és Aurora különös viselkedéséhez? - gondoltam, hogy nem tudott az egészről
-Apa hazudott.. - szólal meg Aurora kissé mérgesen mire az ölembe ültettem és simogatni kezdtem
-Noah megígérte, hogy elmegy az oviba apák napjára. Aurora már nagyon várta hisz az eddigi években sose volt ott vele senki, de nem is tudta, hogy hol van az övé. Most meg.. Nem jelent meg.. Szóval eléggé csalódottak vagyunk. - meséltem el röviden a történteket
Heléna arckifejezése eléggé érdekes volt. Búsnak tűnt, de nem is tudom, mintha nagyon gondolkodna valamin.
-Nagyon sajnálom Amelia, Aurora... Én most megyek is, ha megbocsátotok. Már egy ideje itt vagyok. - rám mosolygott aztán elsietett
Valami nagyon nem stimmel vele.. Lehet, hogy tudja Noah mért nem jött? De akkor mért nem mondta el? Mindegy, ha Noahnak egy picit is számítunk akkor ő maga tolja ide a képét és magyarázza ki magát. Persze csak azután, hogy úgy lecseszem, mint még életemben soha senkit.
                                    ~
A napunk további része eléggé eseménytelenül telt. Miután ház értünk Aurora aludt egyet, addig én mostam két adagot és elmosogattam vagyis takarítgattam. Mesét néztünk, nasiztunk mellette és hamar eltelt nap. Szerencsére most már minden tevékenység sokkal boldogabban telt. Miután Aurora lefeküdt aludni én is elvégeztem pár teendőt majd kimerülten bedőltem az ágyamba. Ám az álom manó nem jelent meg.
Végig azon gondolkodtam, hogy Noah mért nem jött el. Haragszom rá és nem is akarnám nagyon látni, de.. Auroranak kinyöghetné, hogy sajnálja.... Úgy látszik, hogy nem a megfelelő emberbe szerettem bele..
                                    ~
Már egy ideje csak fekszem az ágyamban, de nem tudok aludni. Fogtam magam és kimentem a hátsó ajtón. A ház mögött van egy kanapé meg egy fotel. Leültem a kanapéra és a lábamat meg ráraktam az előttem lévő asztalra.
Kellemes volt ott ücsörögni. Többször kéne hátra jönnünk. Nem nagy a kertünk, nincs is kint sok minden szóval nem sokat vagyunk itt.
De nagyon nyugtató hatása volt. Csak néztem az eget, hallgattam az esti zajokat és nem foglalkoztam semmivel. Teljesen kiürült az agyam.