A vacsorát követően rövidesen Noah úgy döntöt, hogy már ideje lenne visszatérnie a testvéréhez. Aurora rajzolgatott a dohányzó asztalon én meg mögötte, a kanapén ülve kapcsolgatni kezdtem a tv-t, valami nézni valót keresve.
~
Annyira izgulok a holnap miatt, hogy aludni se tudok. Nagyon élveztem a mai napot, sőt mindannyian.. Pontosan ezért szeretném, ha a holnap is ilyen jól menne. Bízok benne, hogy nem szúrja el neki ezt a napot!
~
Mivel este nem tudtam egy hamar elaludni, ezért reggel nem is keltem fel előbb, de Aurora se. Míg a leányzóm a wc ügyeit intézte addig összedobtam neki egy reggelit és mentem a szobájába kiválasztani a mai ruháját.
Ma fellépése lesz, de csak délután addig meg játszani fog. Mégis mit adjak rá?
Végül egy rózsaszín kantáros szoknyára esett a választásom alá meg egy fekete-fehér csíkos pólót adtam rá.
A csajszim megreggelizett, kifésültem a haját és két copfba összefogtam. Meg mindkét gumira raktam egy-egy masnit.
Aztán én is mentem öltözni. Egy Hosszú ujjú, sötét zöld, fedetlen vállas felsőt húztam fel majd egy fekete farmernadrágot és betűrtem alá a pólót.
A hajamat meg befontam gyors és bal oldalt, előre dobtam.
Indulásra készen felhúztam egy szandit Aurora lábára majd én is egy magassarkút és indulásra készen álltunk.
A kislányom teljesen be volt sózva az apák napja miatt. Végig is dumalta az utat.
Aztán megérkeztünk az óvodába. Miközben Aurora vidáman cserélte át a cipőjét én csak bambúltam.
-Minden rendben Amelia? - tette a kezét a vállamra egy anyuka
-Oh.. Nem tudom. Aggódom, mert ma elvileg jön az apja, de.. - hirtelen megakadtam. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy mért is nem bízom benne ennyire.
-Biztos itt lesz! - hallom meg a bátorító hangját - Aurora mesélte, hogy milyen. Szerintem.. Néha te is bízhatsz az emberekben Ameli. Az én férjem is rengeteget van távol, de, ha megbeszélünk valamit azt mindig teljesíti. Hát most mennem is kell, messze van még a délután. Sziasztok!
Lehet igaza van. Biztos nem lesz baj!
Ebben a hitben hagytam Aurorat és el az épületet.

A munkahelyen sokan megkérdezték, hogy miez a nagy mosoly az arcomon és örömmel meséltem is el.. Aztán jött Aiden.
-Jó reggelt Aiden...-köszöntöm a férfit halkan
-Jó reggelt Amelia. - köszön vissza aztán meg is indul az ajtó felé
-Hé Aiden.. Tudod régóta ismerjük egymást és.. Úgy gondolom, hogy talán ez idő alatt barátok is lettünk és..-nem engedte, hogy végig mondjam, mert hirtelen elém állt és megölelt. Nem valami hosszú ideig, de ezt is értékeltem.
-Sok sikert a délutánhoz! - kívánta majd ment a dolgára
Na ezután végképp boldog voltam. Aiden egyszer sem hurrogott le engem!.. Aztán mesélte Aine, hogy Nikos elmondta Aidennek, hogy mi lesz ma. De igazából ettől csak még boldogabb lettem, hogy Aident érdekli, hogy mivan velem. Borzasztóan szeretem őt úgy, mint a többieket.. Najó talán őt egy picivel jobban. Ezért is fáj ha durva velem vagyis, ha megszokottnál is gonoszabb.

15:55-kor mehettem el, sajnos nem sokkal előbb, de Aidentől még ez is meglepő volt hisz a munkaidőm ma 16:15-ig szólt. Na mindegy sietek a pöttömömhöz... Nem aggódom, semmi baj, minden rendben lesz!
Boldogan mentem be az épületbe és a csoportba is. Ahol már vége lett a műsornak. A gyerekek osztogatják az ajándékokat az apjuknak és az óvónő meg Auroraval beszélget, aki... Egyedül üldögélt egy puffon. Kezében egy kék lapot szorított. Mikor meglátott futni kezdett felém és mikor a karjaimban tartottam..sírni kezdett.
-Sajnos nem jött el.. - szólal meg szomorúan Linda - De a kislányod egy igazi kis harcos. Egy könnyet nem eresztett míg meg nem jöttél.
Basszameg..
-Úgy sajnálom kicsim.. - mondtam halkan, de nem foglalkozott vele csak sírt aztán felnézett rám.. Azt hittem, hogy menten összetörök.
-Azt.. Azt ígérte, hogy eljön..-motyogta majd vissza is hajtotta a fejét a vállamra. A pólómat csak úgy szorította.
-Amelia! - Noah kiáltott ide és elém jött lihegve, épp megakart szólalni, de a kezem csattant az arcán és dühösen elmentem mellette
Auroraval haza mentünk. A kocsiban életemben először csend honolt. A kislányom szipogását hallottam néha.
Otthon nem akart játszani, nem akart semmit sem csinálni. Nem is erőltettem. Csak néztem a bús arcát és a szívem darabokra akart szakadni. Sírni akartam és visszatekerni az időt, hogy Noah sose jöjjön az életünkbe.
~
Aurora csak üldögélt a szönyegen míg én vacsorát csináltam.
-Aurora gyere az asztalhoz! - szólok neki mire lehajtott fejjel, teljes csendben tette, amit kértem tőle
Mikor elé tettem az ételt egy darabig csak nézett maga elé. - Szívem kérlek, enned kell!
Ekkor felemelte a tekintetét és egyenesen a szemembe nézett. Minden fájdalmat és csalódottságot láttam benne és át is tudtam érezni. Nem csak azért, mert én is tapasztaltam ezeket az érzelmeket, ahogy most is. Hanem az ő fájdalma az enyém is.
-Tudod mit csak két falatot egyél meg aztán gyors fürdünk egyet és amíg le nem fekszel aludni mesét olvasok neked!
Máskor erre az ajánlatra azonnal felvidul és pörögni kezd.. Most meg csak bólint egyet és beleeszik párat az ételébe majd feláll az asztaltól és a fürdőbe totyog.
Mindennel probáltam elterelni a figyelmét, ami csak a mesékkel sikerült.
Az összes kedvenc meséjét felolvastam neki és adtam neki egy kis édességet, hogy azt a pici jó kedvet, amit összekapartunk sikerüljön meg is tartani.
-Anya most már mennék aludni. - szólal meg az egyetlenem halkan mire bólintok és ágyba rakom. Nagy szemekkel nézett rám, gondolom várta, hogy mondjak valamit. Bármit, ami azt bizonyítja, hogy az apját igenis érdekli ő.
Mondjam azt, hogy biztos dolga volt?
-Nem tudom, hogy Noahnak milyen oka volt rá, hogy ne menjen el az oviba ma, de.. Abban az egy dolgokban 100%-osan biztos vagyok, hogy szeret téged és, hogy veled akar lenni.
-Köszi anya. - egy picit elmosolyodott, amitől egy kicsit nekem is jobb lett a kedvem
-Álmodj gyönyörűeket angyalom, amiről szíved csak vágyakozik és kívánom, hogy azok valóra is váljanak. Az utolsó darabig. - megpusziltam a fejét és elmentem gyorsan zuhanyozni egyet
A szobámban csak gubbasztottam egy a palfonról logó fotelon és neten nézegettem régi képeket Noahval.