Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

13.rész

Sajnos elkellett indulnunk haza egy rövid idő után.
-Anya ilyet csinálhatnánk többször is!-mondja vidáman Aurora
-Ha szeretnéd akkor csinálhatunk.-felelem mosolyogva
-Igen-igen sőt apa is jöhetne!-hirtelen megállt és nagy boci szemekkel nézett fel rám
-Ne nézz így ezt tőle kell megkérdezned.-mondom és megsimizem a fejét majd tovább megyünk
-Biztos, hogy igent fog mondani nekem!-válaszolja magabiztosan a leányzom
-Azt mondod?-kérdem
-Igen azt, apa imád engem biztos nem mondana nekem nemet...ugye?-el bizonytalanítottam szegényt
-Persze, hogy elfog jönni velünk kicsim!-felelem nevetést visszatartva és magamhoz ölelem
A kiscsöpségemet nyugtattam, amikor ránéztem az időre.
Basszus késésbe vagyunk!
Haza siettünk ledobtam mindent az asztalra, felvettem a táskáinkat és a kocsi kulccsal a kezemben (meg sok mindennel) mentem a parkolóhoz. Ahol koppantam egy nagyot.
-Anya mi a baj?-kérdezte aggódva Aurora
-A kávézónál maradt a kocsim.-felelek és lerakom Aurorát meg a táskákat mellé
-Beszélj apával.-ajánlja Aurora
-Hát nincs mit veszítenünk!-elő is vettem a telefonomat és hívtam Noaht. Sokadik csörgésre fel is vette.
"-Szia Amelia. Mhi *ásít* ért hívsz ilyen korán?"
-Szia ne haragudj, hogy felkeltettelek, de eltudnál vinni minket? Késésben vagyunk.-daráltam le neki a helyzetet, amiből csodálom, ha bármit is megértett, ha most kelt fel
"-Persze... figyelj 10 perc és ott vagyok!"
-Köszönöm Noah életet mentesz!
"-Szívesen akkor mindjárt találkozunk."
Kinyomtam a beszélgetést és leültem Aurora mellé a patkára.
-Jön apa?-kérdezte Aurora miközben én a felhúzott lábaimra fontam a karjaim, rádöntöttem a fejemet és bólogattam -Megin' butának érzed magad?-újra bólintottam mire Aurora halk kuncogását hallottam majd apró kezét éreztem meg a fejemen. -Valóban az vagy anyu. De én szeretlek attól még.
Magamhoz öleltem és..nevetni kezdtem.
-Jaj, de szeretlek én is téged kicsim! Azt se tudom mit csinálnék nélküled.-közre fogtam az arcát és csak néztem elvarázsolva -Tudod mit látok a szemeidben Aurora?
-Mit anyu?-kérdez vissza ártatlanul
-Rengeteg szeretet..éés csintalanságot, de főleg Noaht.-válaszomon vigyorogni kezdett
-Képzeld anyu egyszer Linda néni azt mondta, hogy a nevem..mit is jelent?..-félrenézve gondolkodni kezdett
-Hajnalt.-válaszolok mire visszakapja a fejét felém
-Igen!-kiáljta vidáman
-Van oka is, de azt csak akkor mondom el ha..
-Ha nagy leszek tudom anya!-vág közbe kissé durcisan
-Az nagyon messze van, szóval inkább, ha kicsit nagyobb leszel. -nem lett sokkal elégedetebb és ez látszott is az arcán. Megpöcköltem az orrát mire meglepődött majd nevetni kezdett.
-Most én is!-kurjantja és kapálózni kezd, hogy elérje mivel hátrálni kezdtem
-Nheem!-kiáltom nevetve
-Látom elvannak a szépségeim.-jelenik meg Noah nagy mosollyal az arcán
-Apa!-Aurora fel is pattant és futott az apja karjaiba, aki örömmel felvette és puszit nyomott a fejére
-Szia, mégegyszer köszi, hogy kisegítesz.-köszönöm meg a férfinak, aki rám emeli zöld szemeit és elmosolyodik, amitől picit zavarba jöttem.
Mi a? Mégis miért? Néha nevetni tudnék magamon.
-Szia, ne aggódj. Örömmel teszem.-feleli és a kislány táskáját elvéve tőlem berakja hátulra Aurorat addig én is beültem a kocsiba
-Apa-apa ugye tudod, hogy holnap lesz apák napja?-kérdezi izgatottan Aurora miközben Noah beindította az autót
-Persze szívem. Apa nem felejtette el. -nyugtatja meg Noah a leányzónkat
-15:15-kor kezdődik, de legyél ott egy kicsivel előbb. Én max, nem sokkal négy előtt tudok majd oda menni, mert holnap már lesz Aiden. -magyaráztam
-Ne aggódj nem lesz semmi gond!-nyugtat most engem Noah
Megprobáltam picit lazulni és jobban bízni benne.
                                   ~
-Szia Noah kössz a fuvart! -köszönök el a férfitól miközben kiszálltam a kocsiból még intek neki egyet és bemegyek a kávézóba
-Heey!-jön ide Aine és a nyakamba ugrik
-Szia Aine!-ölelem magamhoz -Minek is örülünk ennyire?
-Neked és Noahnak! De most menjünk dolgozni, Esra picit átvette Aiden stílusát.-mondja a végét suttogva mire kuncogni kezdtem egyben kíváncsi is lettem
Esra hátul lecseszett, hogy ennyit késtem, mert mindhármuknak kint kellett lennie és eléggé pörögtek a forgalom miatt. Bocsánatot kértem, el se mertem mondani, hogy mért késtem.
Még a délelőtt folyamán bejött egy kisebb gyereksereg. 4-5 évesek lehettek. Futosgálni kezdtek és a két nő csak kapkodta a fejét a négy tipegő után. Egy kislány pont előttem botlott meg és a hirtelen megtorpanás miatt megijedtem, hogy valamit szegénykére ejtek, de szerencsére nem történt baleset.
-Jól vagy?-kérdeztem a még földön térdelő lánykát
-Igen, bocsánat!-kiáltja és felpattanva a földről fut is tovább
Lekéne kötni őket valamivel.
Gyors kivittem a rendelést és hátulról hoztam papírt meg ceruzákat.
-Gyertek és rajzolgassatok! -mondtam miután összetereltük a gyerkőcöket, akik le is ültek az asztalhoz és alkotni kezdtek
-Köszönöm szépen. -hálálkodik az egyik nő
-Jaj semmi gond, nekem is van egy öt éves rosszaságom.-felelem nevetve
-Valóban és kisfiú, kislány?-érdeklődött kedvesen a másik nő
-Kislány, ők mennyi idősek?-néztem a négy gyermekre
-A két fiú ikrek, ők 4 évesek, az egyik lány szintén 4 és a másik meg 5 éves. -válaszolt az a nő, aki hálálkodott nekem
-Értem, akkor mit hozhatok?-felvettem a rendelésüket és leadtam Nikosnak.
                                   ~
Négy óra fele Aine kihívott. Meglepődtem, mert Noah és Aurora ültek le egy asztalhoz. Oda mentem hozzájuk.
-Sziasztok hát ti?-kérdeztem boldogan
-Szia anya, apa ötlete volt. -mondta Aurora
-Valóban?-fordultam a férfihoz
-Meglepi? Amúgy jól nézel ki ebben a ruhában.-feleli vigyorogva
-Idióta.-mondom és vállon csapom
-Meddig dolgozol?-kérdezte Noah komolyra véve
-Ötig, megakarsz várni?-kérdeztem vissza
-Igen gondoltam rá, a leányzónk leakar menni a tengerpartra, szóval eljöttünk érted.-magyarázza mosolyogva
-Ebben a ruhában? Nem, menjünk máshova például a parkba. -ajánlottam mire Aurora kedve picit elszállt -Szívem holnap reggel úgyis megyünk és oda illő ruhát adok rád és akkor délután is mehetünk.
-Jóólvan.-egyezett bele végül
-Okés, kértek addig valamit?
-Persze, tég-nem fejezte be, mert picit belecsíptem, mellé egy szúrós pillantás társult -Két shaket, nekem erdei gyümölcsöset, neked csajszi?
-Csokis.-mondom majd a lányomra nézek
-Most inkább nem, olyat akarok, mint apu.-feleli mire elkerekedtek a szemeim
-Tudod mióta probálom rávenni, hogy valami gyümölcsöset igyon/egyen?-mondom Noahnak kiakadva
-Úgy látszik tudok valamit.-egózik mire megin vállon ütöttem
-Szörnyű vagy.-mondtam és mentem leadni a rendelést

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro