13.rész
Sajnos elkellett indulnunk haza egy rövid idő után.
-Anya ilyet csinálhatnánk többször is!-mondja vidáman Aurora
-Ha szeretnéd akkor csinálhatunk.-felelem mosolyogva
-Igen-igen sőt apa is jöhetne!-hirtelen megállt és nagy boci szemekkel nézett fel rám
-Ne nézz így ezt tőle kell megkérdezned.-mondom és megsimizem a fejét majd tovább megyünk
-Biztos, hogy igent fog mondani nekem!-válaszolja magabiztosan a leányzom
-Azt mondod?-kérdem
-Igen azt, apa imád engem biztos nem mondana nekem nemet...ugye?-el bizonytalanítottam szegényt
-Persze, hogy elfog jönni velünk kicsim!-felelem nevetést visszatartva és magamhoz ölelem
A kiscsöpségemet nyugtattam, amikor ránéztem az időre.
Basszus késésbe vagyunk!
Haza siettünk ledobtam mindent az asztalra, felvettem a táskáinkat és a kocsi kulccsal a kezemben (meg sok mindennel) mentem a parkolóhoz. Ahol koppantam egy nagyot.
-Anya mi a baj?-kérdezte aggódva Aurora
-A kávézónál maradt a kocsim.-felelek és lerakom Aurorát meg a táskákat mellé
-Beszélj apával.-ajánlja Aurora
-Hát nincs mit veszítenünk!-elő is vettem a telefonomat és hívtam Noaht. Sokadik csörgésre fel is vette.
"-Szia Amelia. Mhi *ásít* ért hívsz ilyen korán?"
-Szia ne haragudj, hogy felkeltettelek, de eltudnál vinni minket? Késésben vagyunk.-daráltam le neki a helyzetet, amiből csodálom, ha bármit is megértett, ha most kelt fel
"-Persze... figyelj 10 perc és ott vagyok!"
-Köszönöm Noah életet mentesz!
"-Szívesen akkor mindjárt találkozunk."
Kinyomtam a beszélgetést és leültem Aurora mellé a patkára.
-Jön apa?-kérdezte Aurora miközben én a felhúzott lábaimra fontam a karjaim, rádöntöttem a fejemet és bólogattam -Megin' butának érzed magad?-újra bólintottam mire Aurora halk kuncogását hallottam majd apró kezét éreztem meg a fejemen. -Valóban az vagy anyu. De én szeretlek attól még.
Magamhoz öleltem és..nevetni kezdtem.
-Jaj, de szeretlek én is téged kicsim! Azt se tudom mit csinálnék nélküled.-közre fogtam az arcát és csak néztem elvarázsolva -Tudod mit látok a szemeidben Aurora?
-Mit anyu?-kérdez vissza ártatlanul
-Rengeteg szeretet..éés csintalanságot, de főleg Noaht.-válaszomon vigyorogni kezdett
-Képzeld anyu egyszer Linda néni azt mondta, hogy a nevem..mit is jelent?..-félrenézve gondolkodni kezdett
-Hajnalt.-válaszolok mire visszakapja a fejét felém
-Igen!-kiáljta vidáman
-Van oka is, de azt csak akkor mondom el ha..
-Ha nagy leszek tudom anya!-vág közbe kissé durcisan
-Az nagyon messze van, szóval inkább, ha kicsit nagyobb leszel. -nem lett sokkal elégedetebb és ez látszott is az arcán. Megpöcköltem az orrát mire meglepődött majd nevetni kezdett.
-Most én is!-kurjantja és kapálózni kezd, hogy elérje mivel hátrálni kezdtem
-Nheem!-kiáltom nevetve
-Látom elvannak a szépségeim.-jelenik meg Noah nagy mosollyal az arcán
-Apa!-Aurora fel is pattant és futott az apja karjaiba, aki örömmel felvette és puszit nyomott a fejére
-Szia, mégegyszer köszi, hogy kisegítesz.-köszönöm meg a férfinak, aki rám emeli zöld szemeit és elmosolyodik, amitől picit zavarba jöttem.
Mi a? Mégis miért? Néha nevetni tudnék magamon.
-Szia, ne aggódj. Örömmel teszem.-feleli és a kislány táskáját elvéve tőlem berakja hátulra Aurorat addig én is beültem a kocsiba
-Apa-apa ugye tudod, hogy holnap lesz apák napja?-kérdezi izgatottan Aurora miközben Noah beindította az autót
-Persze szívem. Apa nem felejtette el. -nyugtatja meg Noah a leányzónkat
-15:15-kor kezdődik, de legyél ott egy kicsivel előbb. Én max, nem sokkal négy előtt tudok majd oda menni, mert holnap már lesz Aiden. -magyaráztam
-Ne aggódj nem lesz semmi gond!-nyugtat most engem Noah
Megprobáltam picit lazulni és jobban bízni benne.
~
-Szia Noah kössz a fuvart! -köszönök el a férfitól miközben kiszálltam a kocsiból még intek neki egyet és bemegyek a kávézóba
-Heey!-jön ide Aine és a nyakamba ugrik
-Szia Aine!-ölelem magamhoz -Minek is örülünk ennyire?
-Neked és Noahnak! De most menjünk dolgozni, Esra picit átvette Aiden stílusát.-mondja a végét suttogva mire kuncogni kezdtem egyben kíváncsi is lettem
Esra hátul lecseszett, hogy ennyit késtem, mert mindhármuknak kint kellett lennie és eléggé pörögtek a forgalom miatt. Bocsánatot kértem, el se mertem mondani, hogy mért késtem.
Még a délelőtt folyamán bejött egy kisebb gyereksereg. 4-5 évesek lehettek. Futosgálni kezdtek és a két nő csak kapkodta a fejét a négy tipegő után. Egy kislány pont előttem botlott meg és a hirtelen megtorpanás miatt megijedtem, hogy valamit szegénykére ejtek, de szerencsére nem történt baleset.
-Jól vagy?-kérdeztem a még földön térdelő lánykát
-Igen, bocsánat!-kiáltja és felpattanva a földről fut is tovább
Lekéne kötni őket valamivel.
Gyors kivittem a rendelést és hátulról hoztam papírt meg ceruzákat.
-Gyertek és rajzolgassatok! -mondtam miután összetereltük a gyerkőcöket, akik le is ültek az asztalhoz és alkotni kezdtek
-Köszönöm szépen. -hálálkodik az egyik nő
-Jaj semmi gond, nekem is van egy öt éves rosszaságom.-felelem nevetve
-Valóban és kisfiú, kislány?-érdeklődött kedvesen a másik nő
-Kislány, ők mennyi idősek?-néztem a négy gyermekre
-A két fiú ikrek, ők 4 évesek, az egyik lány szintén 4 és a másik meg 5 éves. -válaszolt az a nő, aki hálálkodott nekem
-Értem, akkor mit hozhatok?-felvettem a rendelésüket és leadtam Nikosnak.
~
Négy óra fele Aine kihívott. Meglepődtem, mert Noah és Aurora ültek le egy asztalhoz. Oda mentem hozzájuk.
-Sziasztok hát ti?-kérdeztem boldogan
-Szia anya, apa ötlete volt. -mondta Aurora
-Valóban?-fordultam a férfihoz
-Meglepi? Amúgy jól nézel ki ebben a ruhában.-feleli vigyorogva
-Idióta.-mondom és vállon csapom
-Meddig dolgozol?-kérdezte Noah komolyra véve
-Ötig, megakarsz várni?-kérdeztem vissza
-Igen gondoltam rá, a leányzónk leakar menni a tengerpartra, szóval eljöttünk érted.-magyarázza mosolyogva
-Ebben a ruhában? Nem, menjünk máshova például a parkba. -ajánlottam mire Aurora kedve picit elszállt -Szívem holnap reggel úgyis megyünk és oda illő ruhát adok rád és akkor délután is mehetünk.
-Jóólvan.-egyezett bele végül
-Okés, kértek addig valamit?
-Persze, tég-nem fejezte be, mert picit belecsíptem, mellé egy szúrós pillantás társult -Két shaket, nekem erdei gyümölcsöset, neked csajszi?
-Csokis.-mondom majd a lányomra nézek
-Most inkább nem, olyat akarok, mint apu.-feleli mire elkerekedtek a szemeim
-Tudod mióta probálom rávenni, hogy valami gyümölcsöset igyon/egyen?-mondom Noahnak kiakadva
-Úgy látszik tudok valamit.-egózik mire megin vállon ütöttem
-Szörnyű vagy.-mondtam és mentem leadni a rendelést
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro