Miután biztosították a szintet, visszarohantak az ablakhoz és Lucy rémülten látta, hogy alig tizenöt perce maradt napnyugtáig. Ismét létrehozta a kötélcsákányt kilövő pisztolyt, csak most fordított mechanikával (vagyis ha meghúzta a ravaszt, a csiga kiengedte a kötelet), majd kimászott az ablakon és beakasztotta a csákányt a falba. Látta Thomas szemén, hogy milyen idegesen figyeli minden mozdulatát, de szerencséjére voltak olyan magasan, hogy ha le is esik, lett volna ideje kitalálni egy alternatív landolási módot.

Erre nem volt szükség, mivel a kötél és a csákány remekül tartott, így könnyedén le tudott ereszkedni a többiekhez, akik már leültek a homokba és úgy várták, hogy visszaérjen.

- Minden tiszta - jelentette Lucy, amint földet ért. - Gyertek.

Szép sorban mindenkit felcipelt, miközben a képességével újra és újra megváltoztatta a pisztolya mechanikáját, ahogy fel és le kellett mozognia. Minho úgy érezte magát, mintha egy vidámparkban hullámvasutazott volna, Serpenyő végig csukott szemmel haladt és folyt a homlokáról a víz, Teresa úgy tűnt, fejben nincs is jelen és igazság szerint soha nem volt még ilyen csendes, Aris Thomashoz hasonlóan jól bírta, míg Winston folyton arról panaszkodott, hogy fáj a sebe.

Lucy szándékosan Newtot hagyta utoljára, ugyanis elég volt arra koncentrálnia, hogy a fiú előtt elrejtse a zavarát. A szíve így is ki akart szakadni a mellkasából, olyan szaporán vert és a tenyere is izzadni kezdett, ahogy Newt átölelte. Nem tudta, mikor volt utoljára ilyen közel hozzá huzamosabb ideig és nem is most akart ezen gondolkozni. Így is kerülte Newt tekintetét, mivel érezte, hogy ha csak egyszer is a szemébe nézne, azonnal elvörösödne.

- Minden oké, Luce? - kérdezte Newt, aki, mint mindig, most is észrevette, hogy valami nem stimmelt vele.

- Igen, persze - vágta rá Lucy, miközben az agya kifogásokon pörgött. - Csak aggódom kicsit, hogy fogod bírni a rossz lábaddal. Pont jobbra kell rúgnunk magunkat, amihez a bal lábad kéne és...

Jesszusom, de szánalmas, gondolta magában. Miért most kell magából hülyét csinálnia?

Newt szerencsére elmosolyodott, bár Lucy ezt is csak a szeme sarkából látta, mivel azzal próbálta leplezni a zavarát, hogy a kötelet próbálgatta.

- Bírni fogom, ne aggódj - mondta, majd incselkedve hozzátette: - A kérdés az, hogy te bírni fogod-e, hiszen ez a hetedik fuvarod. A végén én foglak téged felvinni és nem fordítva.

Ne reagálj, ne reagálj, próbálta önmagát hallgatásra bírni Lucy, de nem bírta ki, hogy ne menjen bele a játékba.

- Na, ha ilyen magabiztos vagy, mutasd meg, mit tudsz.

Lucy nagy szerencséjére a felfele úton túlságosan lefoglalta a figyelmét az, hogy odafigyeljen az ugrásokra és a kötélre, minthogy Newtra koncentráljon, és arra, mennyire belékapaszkodik. Fáradtságát azonban jól mutatta, hogy bár a fiút sikerült belöknie az ablakon, ő maga nem tudta elkapni a párkányt és csak azért nem esett vissza, mert Minho és Teresa elkapták. Ám mire Newt feltápászkodott, már ő is bent volt, így nem kellett egy újabb aggodalmaskodó beszédet végighallgatnia.

Egy órával később már égett a tűz és épp a vacsorájukat fejezték be. Lucy borzalmasan hiányolta Serpenyő kajáit a Tisztásról, de nem akart hangot adni a véleményének, hiszen nem gondolta volna, hogy valaha hiányozni fog neki az Útvesztő. De a VESZETT még ezt is el tudta érni. Ráadásul, ahogy leszállt az éj, az utcák is hirtelen egyre népesebbek lettek, ahogy a Buggyantak előmerészkedtek. Időnkénti rikoltásuk és kiabálásaik végtelenül idegesítőek voltak, és ha ez még nem lett volna elég, néha olyan hangok is hallatszottak, mintha foggal tépték volna szét egymást.

- Bárcsak befognák már! - panaszkodott Winston. - Legszívesebben kikaparnám a dobhártyámat, hogy ne halljam.

- Nem vagy vele egyedül, tesó - értett vele egyet Serpenyő. - Nem tudom, hogy fogok így aludni éjjel.

- Ha szeretnéd, kezdheted te az őrködést - javasolta Lucy, miközben letette a kiürült konzervdobozt. - Úgy gondoltam, két óránként válthatnánk egymást, mert bár kipucoltam ezt az emeletet, de nem lehetünk elég óvatosak. Szerintem két óra alatt már meg fogod tanulni figyelmen kívül hagyni őket és el fogsz tudni aludni.

- Arra nem vennék mérget - pillantott az ablakok irányába Minho. - Elviselhetetlen ez a zaj.

- Szerintem még mindig jobb, mint tegnap - vonta meg a vállát Thomas és a tűzbe tett egy deszkát. - Az olyan volt, mintha egyenesen a fülembe ordítottak volna.

- Ne is emlékeztess rá - borzongott meg Newt. - Egyike volt az öt legrosszabb éjszakáimnak.

- Vajon tényleg az egész világ így gajra ment? - merengett Aris. - Nagyon remélem, hogy nem.

- Szerintem vannak még élhető területek - próbálta lelkesíteni őket Newt. - Ha emlékeztek, azt mondták nekünk a helikopteren, hogy az Egyenlítő környékén perzselt fel mindent a Nap. Vagyis északabbra kell legyenek még helyek, ahol nyugton lehetünk.

- Már ha a VESZETT-nek addigra kampec lesz - tette hozzá Minho. - Nem hiszem, hogy csak úgy hagyják majd, hogy éljük az életünket.

- Ezért kell elmennünk a Jobb Karhoz - jelentette ki Lucy. - Velük van a legtöbb esélyünk.

A lány tekintete ekkor Teresára tévedt, aki Thomas oldalán ült és csak bámult a tűzbe. Most, hogy Lucy visszagondolt, a lány egész nap úgy viselkedett, mintha fejben nem lett volna jelen és szinte teljesen rezignáltan reagált a körülötte lévő világra. Hirtelen eszébe jutott, hogy ő is ugyanúgy külön lett választva a fiúktól és hogy eszméletlenül találtak rá egy csapat orvossal a szobában...

Ki tudja, mit csináltak vele?

Egy hirtelen ötlettől vezérelve felállt és odasétált hozzá.

- Figyelj, Teresa, velem jönnél egy kicsit?

A lány úgy rezzent össze, mint aki nem számított rá, hogy valaki egyáltalán megszólítja.

- Öhm... igen, persze - felelte, miután összeszedte magát és ő is felállt.

- Hová mentek? - kérdezte Thomas egyből.

- Mosdóba - vágta rá Lucy egyből, ami eszébe jutott. - Mivel nem mehetek egyedül és esélytelen, hogy bármelyikőtöket is magammal vigyem, így az egyetlen másik lány maradt a befutó a kísérői szerepre.

- Vagy Aris, aki csajokkal élt - vigyorodott el Minho és játékosan megbökte a mellette ülő fiút, aki erre leszegte a fejét.

- Nem volt az olyan jó, mint amilyennek hiszitek - motyogta.

- Na, mesélj, csupa fül vagyok! - élénkült fel a Futár és még vele együtt Serpenyő és Winston is. - Mi lehetett olyan borzalmas ötven lánnyal élni egyetlen fiúként?

- Azt hiszem, ez a jel arra, hogy távozzunk - karolt bele Teresába Lucy és elvezette őt az egyik mosdó felé, amit az átkutatás közben talált. Mikor már hallótávolságon kívül tudta a fiúkat, Lucy rögtön ledobta az álarcát és aggódva kezdte fürkészni Teresa arcát. - Figyelj, minden rendben veled?

- Igen, persze - vágta rá Teresa, talán egy kicsit túl gyorsan. - Miért ne lenne?

- Talán mert úgy viselkedsz, mintha nem is látnád, mi folyik körülötted - engedte el a lányt Lucy, hiszen elérték a mosdót, ami bár nem funkcionált úgy, mint régen, de amennyi homok volt mindenhol, azzal el tudták fedni a hátrahagyott dolgokat. Teresát kint hagyta, de az ajtón keresztül is folytatta a beszédet. - Alig lehet a szavadat hallani. Még Thomasszal se nagyon beszélsz.

Teresa kis ideig hallgatott, majd végül megerősítette, amit Lucy is sejtett.

- Csak... csak megdöbbentett, mennyire rossz állapotban van a világ. Bár elmondták a helikopteren, de más élőben szembesülni vele. Meg aztán... nem tudom kiverni a fejemből azt, amit ott mondtak nekem.

- A VESZETT-nél? - kérdezte Lucy, mire Teresa egyetértően hümmögött. - Mit csináltak ott veled?

- Nem... nem akarok beszélni róla - zárkózott be a lány.

Lucy közben befejezte a dolgát, így kilépett a mosdóból és látta, ahogy Teresa a földet szuggerálta és a nyakát dörzsölgette, miközben úgy nézett ki, mint akit a sírás kerülget. Lucy borzalmasan megsajnálta, hiszen sosem látta még ennyire összetörtnek, így gyorsan odalépett hozzá és átölelte.

- Nem kell elmondanod, ha nem akarod - suttogta a lány fülébe. - De tudd, hogy én itt vagyok neked. Ha nekem nem akarod elmondani, mondd Thomasnak, ha benne jobban bízol. Csak ne tartsd magadban.

Képmutató, hallotta rögtön a fejében és nem tudott nem egyetérteni. Nem ez az álszentség netovábbja? Olyasmit tanácsolni, amit önmaga se fogad meg?

Csak amíg átvágunk a Perzseltföldön, ismételgette. Amint biztonságban lesznek, mindent elmond nekik és majd megkapja érte a méltó büntetését. Ám addig is mindent megtesz, hogy vigyázzon rájuk: fizikálisan és mentálisan is.

Elengedte Teresát és bíztatóan rámosolygott, amivel a lányból is ki tudott csalni egy halovány mosolyt.

- Gyere, menjünk vissza, mielőtt a fiúk szétszedik Arist.

Ám érdekes módon mikor visszaértek a srácokhoz, nem Aris tűnt a legzavartabbnak, hanem Newt, aki szégyenlősen mosolyogva bámult bele a tűzbe. Viszont amint meglátták őket, a fiú rögtön rendezte az arcvonásait és úgy üdvözölte őket vissza, mintha semmi gond nem lenne.

- Minden rendben volt? - kérdezte.

- Igen, minden nyugis - ült le Lucy a fiú mellé, miközben Teresa ismét letelepedett Thomas mellé. A fényben jobban látszódott, hogy egy kis szín visszatért az arcába. - Szóval, ki vállalja az első őrködést?

- Nem te - jelentette ki Newt, mielőtt bárki reagálhatott volna. - Ha te kezdesz, és mi bealszunk, biztos, hogy te egész éjjel fent leszel, hogy mi ki tudjuk aludni magunkat.

Fenébe már, hogy Newt mindig ilyen jól ki tudja találni a gondolatait! Bár ez csak féligazság volt, ugyanis sokkal többet nyomott a latban az, hogy félt aludni, ugyanis az alvás újabb adag rémálmokat jelentett és nem akart újra és újra szembesülni a múltjával vagy épp Chuck, Alby vagy a többi tisztárs halálával.

- Akkor mit javasolsz, mikor őrködjek? - támasztotta az állát a kezébe, miközben a térdén könyökölt és úgy nézett a fiúra, aki csak a szemét forgatta a lány hangsúlyán.

- Utolsónak és így már éber leszel, mire el kell indulnunk.

- Oké, anyu.

Mindenki kuncogott, még Newt is. Tény, hogy a fiú volt a legfelelősségteljesebb közöttük és így néha már úgy szólta le őket, mintha tényleg az anyjuk lett volna. Ez a felnőtt és gondoskodó hozzáállás volt az egyik, amit Lucy imádott benne.

- Én örömmel kezdek - jelentkezett Thomas, aki szemmel láthatóan alig várta, hogy egyedül maradjon a gondolataival.

- Majd ébressz engem magad után - ajánlotta fel Teresa. Lucy sejtette, hogy a lány így akarta elérni, hogy kettesben tudjon beszélni Thomasszal anélkül, hogy a többieknek is feltűnne. Remélte, hogy addigra elalszik, ugyanis volt egy olyan érzése, hogy olyan témák is szóba fognak kerülni, amikről egyáltalán nem szeretett volna tudni.

- Én vállalom Teresa után - szólalt meg Aris.

Szép sorban mindenkit beosztottak végül és mivel kevesen voltak, így például Minhónak és Thomasnak több periódus is jutott az éjjel. Lucy is szívesen jelentkezett volna, de tudta, hogy Newt úgyse hagyná, és így ő maradt az egyetlen, akinek esélye volt rendesen végigaludni az éjszakát. Ám úgy tűnt, hogy ezt senki se bánta. Ezután pedig jó éjszakát kívántak egymásnak és elfeküdtek körben a tűz körül, néhányan befelé, míg mások - köztük Lucy - kifelé fordulva.

A lány így érte el, hogy az éjjel senki se lássa, hányszor is ébred fel sírva a rémálmaiból és tölt több időt virrasztással, mint alvással. Mire Newt ébresztette a saját műszakjára, fáradtabb volt, mint mikor lefeküdt aludni.