Ritmusos dal csendül a fülembe. A szám szélei mosolyra gördülnek, majd lassan kinyitom szemeim, amelyen az édes napfény gyöngyszerű sugarai tükröződnek vissza. Kinyújtóztatott végtagjaim lassan engedem le az ágyam mellé, majd pihepuha papucsomba csúsztatva indulok elvégezni a reggeli rutinom. 

Így is kezdődheténének a hétfő reggeleim, de a valóságban, ilyenkor még a kedvenc számom felzendülése is csak, amolyan "most töröm be vele a falat" reakciót vált ki belőlem. A hétfő reggeleimbe engedem ki az összes világ iránti utálatomat. Az arcomra ilyenkor maximum gyilkos vigyorra emlékeztető kifejezés rajzolódik, amit a karikáim még inkább hátborzongatóbbá varázsolnak. A függyöny be van húzva, de az a buzi nap még így is felégeti a retinám. Nyújtózkodás nélkül nyúzom el a belem, mezítláb a fürdőbe. Miután rájöttem, hogy a szemüvegem nélkül még a tükörben is csak egy pacát látok, elkezdem szidni az összes létező Istenséget, majd pár percnyi készülődés után, a földön húzva a lábaim magam után szenvedem be magam a padtársam mellé, aki hasonlóképp fest, mint én. Ilyenkor az ember nem ismeri a barátság fogalmát. Az egyetlen gondolat, ami hétfőnként pörög a fejemben, hogy hogyan pusztíthatna el mindenkit a dögvész, hogy ezzel is tovább pihenhessek. Persze azért vannak olyan illetők, akik ilyenkor érzik magukat elemükben, és ezt kihasználva próbálnak belekezdeni a legidegölőbb beszélgetésbe. Namjoon barátom is az ilyen személyek listájába sorolandó.

- Ohh, ez de megható, mint két tojás. Csak nem fáradtnak érzitek magatokat? Kellemes volt a hétvége? -tombolt bele a fülembe, rettenetes vigyorral-

- Nam...Úgy érzem erős halálvágyad van...-tekintettem fel rá bosszúszomjasan, majd Yoongi és az én oldalamra is csúsztattam egy-egy párnát, amire hálásan telepedet rá, azután a példáját követve én is így tettem- Igen, már kettővel járok.

Yoongival az első óránkat instant átaludtuk. Ő természetesen ezt folytatta a következő kettőn is, míg én autómatás kávékból próbáltam életkedvet meríteni. A szünetben Hobie ismét szembe ült velünk, bár nem láttam jelét annak, hogy az illető, akiért jött életjeleket mutatott volna. 

- Jó reggelt Nari! Látom nem csak Yoonginak esik nehezére a hétfői nap átvészelése. -küldött felém egy szívmelengető mosolyt-

- A hétfői nap? Nem inkább az egész hét? Bár, mintha pénteken láttam volna rajta némi lelkesedést, de azt hittem csak képzelődöm. -vetettem fel mélyenszántó gondolataim-

- Hé, én csak nem akarom feleslegesen fogyasztani az energiám. Egyébként köszi a párnát. -emelte fel nehézkesen a fejét-

- Nincs mit, szerintem a padban kéne hagynunk....egy ággyal. -mondtam fapofával-

- Ez eddig a legértelmesebb ötlet, amit valaha hallottam. Látod Hobi, ő érti mi az igazán fontos. -bólogatott bőszen-

- Igen, persze persze. De, ha így folytatod nem fogsz átmenni a negyed évi vizsgákon. Ha nem tévedek hamarosan itt lenne az ideje. -húzta össze szemöldökét- Nari, neked hogy megy a tanulás? -váltott rögtön derültre-

- Leginkább sehogy. Annyit tanulok, amennyit az órákon odafigyelek. De félreértés ne essék, én egy zseni vagyok! -mosolyodtam el büszkén, mire Hobie kuncogni kezdett-

- Majd a pótvizsgákon produkálok valamit. Egyébként ma aludhatnék nálad? -biccentett Hoseok felé-

- Persze! Maradj nálam ezen a héten, nem bírom nézni, mikor ilyen vagy. -nézett szomorúan Yoongira-

Nem akartam belefolyni a beszélgetésbe, de úgy tűnik nyomós oka van annak, hogy Yoongi szinte csak a szünetekben, Hobi miatt kel fel pár percre. Gondolom családi problémái lehetnek. Azt hiszem hanyagolnom kéne ennek az emlegetését. 

Mialatt ezen gondolkodtam észrevettem Jungkookot, aki eszeveszett iramban rohant felém. 

- Nari, velem kell jönnöd! -ordítozott tágra nyílt pupillákkal, könnyekkel a szemében-

- Beléd meg mi ütött? -bámultam rá, még mindig a fáradtságtól szédelegve-

- Majd meglátod, kérlek segíts! -rángatott fel a padból, majd meg sem állt a női WC-ig-

- Ugye nem azt akarod, hogy lefényképezzem neked Minát, miközben tolja ki a kábelt? Nem gondoltál még rá, hogy leállj a kábszerről? -gyanakodva tekintgettem rajta végig-

- Szeretném a képet, de ez most nem fontos, kérlek mentsd meg! -gördült le egy könycsepp az arcáról, miközben könyörgésében szorította a karjaimat-

Nem tétovázva berontottam az ajtón, ahol Minát minumum tizen állták körbe, míg ő a földön ülve zokogott. Az egyik lány éppen akkor öntötte őt le egy vödör vízzel. 
Nem vagyok egy erőszakos ember, sőt. Általában nehezemre esik rávenni magam, hogy valami iránt komoly érdeklődést mutassak. De, ha véletlenül valamin felkapom a vizet, olyan vagyok, mint egy aknavető. Ha a közelben vagy, az szívás.

- ...Nem tudom mennyire tűnt fel, de épp most az ÉN barátnőmet bántjátok. Nem igazán szerencsés dolog az én dolgaimhoz nyúlkálni. Ha most egyenként bocsánatot kértek és megfürdetitek egymás a csapból átgondolom, hogy megbocsájtok-e nektek. -mosolyogtam vészjóslóan, amolyan vihar előtti csendként-

- Húzz innen, ez nem a te dolgod! -fordultak felém flegmán-

- Talán az előbb nem fejeztem ki magam kellő pontossággal. Amit az imént ecseteltem, egy figyelmeztetés volt, ha ignoráljátok a mondandóm, a végén még megsértődöm... Az csúnya, rossz dolog lenne, igaz? -váltottam póker arcra- Nem vagyok olyan erőszakos, hogy cicaharcot produkáljak ki, de ha teljesen véletlenül mindegyikőtök a csempéhez simulna, az biztosan kellemetlen lenne.

- Tűnj innen, te kurva! -vihogtak éles hangon-

- A káromkodás egy nagyon csúnya szokás. -folytattam kifejezéstelen arccal, majd megnyitottam két csapot és a legzavaróbbnak vélt két egyeddel kezdtem az arcmosást, de persze ügyeltem, hogy ne essen nagy bajuk, amitől persze a többiek rögtön futásnak eredtek-

Mina, amint elmentek, felpattant és átölelt. Könnyei és csurom vizes teste átáztatta az egyenruhám. Szipogása közben valami köszönöm félét nyögdécselt. Ez alkalommal csak megfélemlíteni szándékoztam őket, mivel nem vagyok az erőszak híve. Jungkook biztosan nagyon aggódhatott érte, ezért miután Mina nagyjából kisírta magát, megkértem őt, hogy vigye el a gyengélkedőre. Amint vártam, tartva a két lépés távolságot sétált el vele szótlanul. Nos, végül is ha kint várja meg, és vigyáz rá messziről, az is megteszi. Szünetben megadom neki a számom. Van egy sejtésem, miszerint hazáig követi minden nap, így ha valami baj lenne, meg tud keresni egyből.

Visszatérve, Seokjin már várt rám Mina padjánál. Leheveredtem mellé, még mindig póker arccal.

- Valami baj van? -kérdezte aggódva-

- Minát piszkálja pár lány. Próbáltam hatni rájuk, de ennél többet érdemeltek volna. Úgy érzem nem tettem meg mindet. -csikorgattam össze fogaimat-

- Ne aggódj. Remek barát vagy, és Mina biztosan megérti, hogy ennél többet nem tehettél. -fogta meg az ökölbe szorított kezem gyengéden, majd mindenki előtt átölelt-

- Seokjin, t-t-t-t-te m-m-m-m-mit csinálsz? -ájultam el majdnem zavarodottságomban-

- Hehe, tudtam, hogy neked is van aranyos oldalad. -vigyorodott el, mire én még vörösebbé váltam- És hívj Jinnek, a Seokjint nem szeretem, nehéz evés közben kimondani. -húzta össze szemöldökét-

- P-p-p-p-persze! -rugóztak ki a szemeim, mire észrevettem, hogy mindenki minket bámul-

Yoongira tekintve, ő is felénk nézett flegmán, majd egy gyilkos pillantás után, levágta a fejét a padra. Biztosan mérges, mert megzavartuk a napi rutinját. Talán bocsánatot kéne kérnem angolon, azon úgy is mindig éber.

...

- Bocsi az előbbi ricsajért. -suttogtam neki-

Mintha észre sem vette volna a könyvét kezdte bámulni. Vajon miért ignorál?

- Ennyire kiakadtál? Tudom, hogy nem olvasod, hisz egy szót sem értesz. Akkora segítség vagy angolból, mintha egy zsák krumplival próbálnék társalogni. -könyökeltem az asztalra kérdő tekintettel, mire Yoongi az arcomba nyomta a tenyerét-

- Vigyen el a pusztulat! Miért nem tudsz olyanokat mondani, hogy "Yoongi, te olyan jóképű vagy, angol tudásra sincs szükséged emellett." vagy "Ha jobban igyekszel, akár még egyetemi vizsgád is lehet belőle." -kelt ki magából, eddig még soha nem látott módon,  mindeközben lányt imitálva-

- Mert esélytelen mindkettő, hisz még le se tudod fordítani ezt a két mondatot. -szakadtam a röhögéstől, a hasamat fogva-

Biztosan azt gondolod, hogy ezt a beszélgetést nem angolon kellett volna lebonyolítani. Ott a pont. Húsz perc ordítozás után, amit végig álltunk, kiküldtek minket az osztály elé és természetesen bónusznak még büntetésben is kell töltenünk a napunk, az iskola zárásáig. Bevallom enyhén zavart, hogy ilyen keveset beszélek a padtársammal, de ez az élmény megbiztosított afelől, hogy feleslegesen rágódtam. Bár nem ez volt a legkellemesebb angol óra, amin részt vettem, de így láthattam Yoongit éber állapotában, ami minden pénzt megért. A büntetést mindketten végigaludtuk, viszont az ügyeletes tanár nem örült, hogy fel kellett ébresztenie minket, mikor egyébként ebben a teremben "bűnhődnünk" kéne. Kifele tartva az iskolából, mielőtt elsüthettem volna valamit, Yoongi kérdőre volt:

- Miért hagytad Jinnek, hogy megöleljen? -bámult maga elé érdektelenül-

- Én ezt nem igazán így fogalmaznám meg, olyan hirtelen jött, hogy reagálni se volt időm. Még mindig nem értem miért tette, pedig nem vagyok pizza mintás pólóban. -vörösödtem el megint, visszagodolva a történtekre- De, téged miért érdekel? Azt hittem a zaj zavart. -jutott eszembe hirtelen-

- Persze hogy a zaj zavart! Máskor tegyetek a szátokra hangszigetelő ragtapaszt. Most nézd meg, tiszta karikás a szemem! -mutogatta duzzogva-

- Igenis! -álltam katona pózba- Holnaptól hangszigetelő falat építek a padunk köré, hogy biztosan tökéletesen kipihenhesd magad, uram! -mosolyodtam el, ő pedig édesen viszonozva ugyan így tett-

Elköszönve Yoongitól, azon gondolkodtam, hogy vajon ajumma meg hagyja-e az életemet. Képzeletemben már felkapott és elégetett a tűzhelyen. De lehet kellemesebb lesz és csak szőnyegbe tekerve hajít le az emeletről. Talán meg kéne írnom a végrendeletem, olyan sok dolog történik mostanában, hogy hasznát vehetem a közeljövőben. 

Ezzel vége is ennek a résznek, amiben Hoseokról terveztem írni, de mint látjátok túl sokat pofázok, ezért ez majd a következő részre marad. Remélem mindenkinek kiégett a retinája a romantika áradattól.(nem vagyok egy romantikus lélek, szóval ez tőlem már teljesítmény) 
Köszönöm annak, aki végigbambulta ezt a részt is. *áldást rátok meg minden lóf*szt mi jó, békejel*