- Jó estét! -telepedtem le az ismét a szunyókáló Yoongi mellé-

- Már olyan késő van, hogy te is megjöttél? -mormolt, megszokott álmos hangján-

- Ja, nem is értem, ma különösen sokat késtem. Hogy hogy nincs még bent tanár? -gondolkodtam el a távolba meredve-

- Hamarosan itt a kirándulás ideje, gondolom azt készíti elő az ofő. -világosított fel minket Nam- 

- Ahh, ne is mond... Miért akarta egyáltalán mindenki ezt a hülyeséget? -sóhajtott nagyokat Yoongi-

- Mert az ilyen kirándulásokon páros programok is vannak, a mi osztályunkban meg sok a lány. -forgatta meg a szemeit Namjoon-

- És akkor mi van? Ha ez hiányzik sétálgathatok velük szünetben, egyik széktől a másikig... -értetlenkedtem vállamat vonogatva-

- Nem olvastál még shoujo mangákat? A páros foglalkozásoknál ki kell húzni, hogy kivel leszel és, ha szerencsés vagy összejöhetsz azzal, aki régóta tetszik. -helyezte állát tenyereire támaszkodva Nam a magyarázata közben-

- Most hogy kérded...nem. Jobb szeretem a shounen fight mangákat. Nem igazán értem a shoujo-t, össze vissza virágokat rajzolgatnak a lapok oldalára, mikor a főszereplőnek becsíkozzák a képét... Nem értem mi ebben a logika. Megverik és kivirágzik? Amúgy meg, ha tetszik valakinek egy személy, így is mehet mellette nem? -támaszkodtam rá a szék karimájára-

- Mert, ha egyedül vagy vele, akkor könnyebb vallani... Nem hiszem el, hogy még mindig ilyen vagy. Az érzelmi logikád olyan, mint Yoongi angolja. -rázta meg a fejét-

- Hé, ez szíven ütött... -biggyesztette le száját az említett személy-

- De, hisz Jungkook sokszor van egyedül Minával és valószínűleg szentély van róla a szobájában, lesifotókkal és mégsem beszéltek még egy szót sem. -nevettem el magam Yoongival pacsizva-

- Inkább menjetek aludni... Komolyan olyanok vagytok, mint az ikrek... -kezdte el bújni a könyvét, ezzel jelezve, hogy eddig kívánt velünk társalogni.

Éppen hogy csak lehajtottuk a fejünket a padra, mire becsörtetett a tanár, látszólag kimerülten. A kirándulás időpontját már meg is beszélték a tanáriban. Úgy döntöttek a negyedévi vizsga után indulunk, azaz két hét múlva. Yoongi csak fogta a fejét, ez dupla halál neki. A vizsgákkal is bajban van és utána még sétálhat is. Alig bírom ki, hogy ne essen meg rajta a szivem. Bár, ha arra gondolok, hogy Jin az előbb kérdezett körbe mindenkit papíron, hogy van-e "felesleges kajája", akkor mindjárt jobb kedvre derülök. Mindig ezt csinálja. Pedig hoz magával, de mindenkit körbekérdez, aztán a zsákmányt megosztja Minával és velem. Talán fel kéne kínálnom Yoonginak, hogy korrepetálom, de biztosan megkérte már Hobit, hisz nála alszik. 

Ezzel a tudattal boldogan indultam meg csengetéskor Mina padja felé. Hátra pillantva Jungkook, mint mindig meredten kukkolta Minát, mint valami pszichopata. Leültem Ms.140 centi vagyok mellé, majd átkaroltam és csináltam vele egy selfiet, aztán elküldtem MMS-en keresztül Jungkooknak, akit látszólag ezzel nagyon boldoggá tettem. Ma kivételesen nem minden szünetet evéssel töltöttem. Chimchimék megkértek, hogy csatlakozzak hozzájuk egy kártyapartiba, én meg mivel oppa jóvoltából a csalás mestere vagyok kártyában, mentem, hogy szénné alázzam őket. Hobi és Yoongi pedig együtt töltötték az összes szünetet, mint mindig. 

Zavartalanul folyt a nap további része is. Még Namjoon se tett tönkre semmit, ami már ritkaságszámba megy. Így belegondolva, a padtársával még egy szót se váltottam, de sajnálom szegényt, biztos kevés épségben maradt holmia lehet. 

Sejtettem is, hogy túl simán ment ez a nap. Egész iskolaidő alatt egy felhő se látszott az égen és tökéletes idő volt, erre mikor menni kell nyakoncsap minket egy fentről jövő cunami. Szerencsére ajumma, az időjós reggel addig nem hagyott elindulni, még el nem tettem az esernyőjét. Már korábban is gondolkodtam rajta, de szerintem nagyi nem ember. Valami többfunkciós Tae által gyártott űrrobot, vagy hasonló lehet. 

Ahogy sejtettem szinte csak nálam volt esernyő az egész iskolából. Miközben felnyitottam, Mina mellém állt, hatalmasat sóhajtva.

- Te sem hoztál igaz? -tettem fel a felesleges kérdést-

- Nem. Pedig már így is beteg lettem, mikor leöntöttek a vödör vízzel. -hajtotta le fejét szomorúan-

- Haza kísérlek. Legyen ez az évi jócselekedetem. -vigyorogtam rá, majd meghajolt és elindultunk-

Mina háza felé menet megpillantottam Hobit és Yoongit. Esernyő nélkül ácsorogtak, Hoseok pedig valamivel ügyködött egy doboznál. Megkértem Minát, hogy menjünk közelebb, hogy megleshessem őket. Megrémít, hogy olyan elfajzott gondolataim vannak, mint Jungkooknak, de ettől függetlenül kíváncsi voltam. Hátha gyarapíthatom a "kincsestáram". Imádom gyűjteni az olyan dolgokat, amik kínos helyzetbe hozhatnak másokat. 

Viszont, mikor közelebb lopakodtunk megláttam, hogy Hobi épp egy kiskutyust próbál a pólója alá gyömöszölni, gyengéden. Ahogy néztem, amint ilyen odaadóan törődik egy állatkával, meglágyult a szívem. Hirtelen forrónak éreztem az arcom, majd szó nélkül vonszoltam Minát az otthona felé, nem mintha tudtam volna merre van. 

Mikor megérkeztünk a házhoz, ami hasonlított ahhoz, amiben én és ajumma élünk, Mina beinvitált magukhoz. Az első aki szembe került velem, a nővére volt, aki hatalmas mosollyal fogadott minket. 

- Te Nari vagy igaz? Mina állandóan rólad áradozik. Köszönöm, hogy törődsz a kishúgommal.-ölelte magához- Lee Iseul vagyok. -hajolt meg-

- Igen, én vagyok. Ugyan Ms...mármint Mina az egyetlen lány, aki elviseli, hogy ilyen vagyok. Inkább én tartozom hálával. -viszonoztam a gesztust-

- Úgy látom a barátnőd megtermettebb, mint te. D-s ugye? Szereted a kék színt? -tette fel agyhalált okozó kérdéseit-

- He? Kilátszik a melltartóm? -ijedten néztem végig magamon-

- Unnie, hagyd abba! Mindig ezt csinálod... -kiabált rá nővérére Mina, miközben én még mindig nem értettem honnan tudott ilyesmit-

- Sajnálom, a nővérem mindenkivel ezt csinálja. Ha részeg akkor még rosszabb. Egyébként unnie a töri tanárunkkal van együtt, azt hiszem még nem mondtam. -taglalta miközben a szobája felé sétáltunk- 

- Várj, akkor a nővéred lesz az egyik szervező, akit az ofő mondott? -riadtam meg-

- Áhh, igen... Remélem nem fog megint mindenki előtt enyelegni Po-Sun tanárúrral. -rázta meg fejét, keresztbe tett karokkal- 

- Az még hagyjál, hogy az összes ismerősöm egy retardált, de hogy ez öröklődik is... -dőltem hanyatt az ágyon-

- Nari, igazából meg szerettelek volna kérni valamire. Segítenél nekem készülni a vizsgákra? Úgy vettem észre, hogy te mindenből jó vagy. -nézett fel rám félénken-

- Persze! Még szép, én mindenben tökéletes vagyok, ezt mondanod sem kell. -turbóztam ezzel az egóm az egekig- Ha megígéred, hogy a nővéred nem tárgyalja ki a fehérneműimet színsorrendben a kiránduláson, akkor állok rendelkezésedre. -kuncogtam el magam-

- Remélem, hogy ezúttal vissza fogja magát...-mondta Mina, mire az előbbi nevetésemből reszketésre váltottam, hiszen én csak poénnak szántam az iménti mondatom-

Ahogy megbeszéltük, segítettem Minának, aki mint kiderült, az agya helyén is kaját tárol. Végül sikerült valamit alkotnunk, de suliban még faragunk rajta. Mikor távozni készültem, Iseul unnie felajánlotta, hogy elvisz, de kevésbé tűntek rémisztőnek a sötét és kihalt utcák, így megköszöntem, majd elindultam gyalog. Egyébként is le kellett hűtenem az agyamat. A mai Jungkook üzemmódba váltás alatt, túl erős impulzus ért. Nem tudom mi lehet ez az érzés, de a legrosszabbal számolok inkább. Lehet szerelmes lettem...?

Mielőtt ajumma kiakadt volna, elmagyaráztam a késő esti hazaérkezésem okát. Most bezzeg, hogy lánnyal voltam nem gyilkolt le egyből a tekintetével, bár kételkedett benne, hogy tényleg segítettem valakinek csak úgy. Alig bírtam kivárni a másnapot, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tényleg igaz-e a felvetésem.

...

- Téged mi lelt? Hisz még be sem csöngettek. A tegnapi esőtől lázas lettél? -lepődött meg Yoongi-

- Yoongi...szerintem én szerelmes vagyok. -közöltem fapofával, mivel láttam, hogy Hobie nincs a közelben- Merre van Hoseok? -vontam kérdőre-

- Ne már ugyan az az ember tetszik nekünk? Nekem is én vagyok az ideálom. -vigyorgott egy hatalmasat, nem tudom mire fel- Beteg... a tegnapi esőtől, de látom nincs egyedül.

- Komolyan beszélek. Eskü úgy éreztem tegnap, hogy beleszerettem Hobiba. Láttam, hogy megment egy kutyust! -folytattam büszkén- Meg kell látogatnom! Biztosnak kell lennem benne, hogy nem csak képzelődtem. Veled megyek iskola után! -parancsoltam rá lángokkal a szememben-

- Várj, mi? -fagyott le az arcáról a mosoly- Mégis miért tetszik ő neked? -vágott keserű arcot-

-  Képes volt a zuhogó esőben állatot menteni. Utána úgy éreztem magam, mint a shoujo mangákban ütéstől kirügyező főszereplők. -helyezkedtem el végre a padban-

- Te meg honnan szedsz ilyen marhaságokat? Bármiben fogadok, hogy csak beképzelted... Hiszen mikor én--- -vágott közbe Nam, mire a mellettem ülő őt szakította félbe-

- Velem jöhetsz. -szólalt meg, szinte suttogva Yoongi-

- Látod, ő hisz bennem. Majd felveszem kamerára, hogy lásd. -duzzogtam Namjoonnak- Thanks Yoongi, saranghae! -vigyorogtam rá, mire ő csak visszafeküdt a szokott pózba-

Ez a nap egy volt, a geci hosszú fajták közül. Nam tört-zúzott és flusztráltnak tűnt az előző beszélgetésünk óta, s végül büntetést kapott, Chimchimmel együtt, aki megint kötekedett valakivel. Tae próbált szóba elegyedni Jungkookkal, aki teljes mértékben ignorálta, imádata tárgyáért. Mina, én és Jin együtt ettünk, míg Yoongi szokásához híven cselekedett. De volt valami furcsa a mai napban, Yoongi átaludta az angol órát is, így büntetést kapott. Ezáltal meg kellett várnom, míg letölti azt és elindulhatunk együtt. Ezt természetesen velük egy teremben tette meg, hogy addig se unatkozzak.

...

Végeztünk, így végre indulhattunk Hobi felé. Yoongi egész úton fülhallgatóval sétált mellettem. Nem örült túlzottan, hogy meglátogatom a legjobb barátját, de mégsem ellenkezett egy szóval sem. Csendben elkísért, majd be a házba, egészen Hoseok szobájáig.

- Itt vagyunk, élsz még? -dobta le a táskáját Hobi ágya mellé-

- Jobban vagy már? -toppantam be megilletődve-

- Nari? Eljöttél meglátogatni? -jelent meg egy enyhe mosoly fáradt arcán-

- Csak meggyőződik valamiről és már megy is. -dünnyögött a gép elől Yoongi-

Leültem Hoseok ágyának a szélére, majd próbáltam visszaidézni a tegnapot. Viszont nem az történt, amit vártam. Egyáltalán nem éreztem semmi rendkívülit.

- Ez fura... Most kéne kirügyeznem nem? -tettem fel a kérdést hangosan gondolkodva-

- Pfff.. Azt ne mond, hogy a semmiért jöttél el. Szóval Namjoonnak volt igaza. -nevetett fel hirtelen Yoongi, úgy tűnik gyorsan változik a hangulata-

- Nem fogadom el ilyen könnyen a vereséget. Merre van a kutyus, amit tegnap Hobi megmentett? -szereztem vissza a harci kedvem-

- Amit megmentettem? -csodálkozott Hoseok, Yoongi pedig a háttérben látszólag nagyon próbálta visszafogni a vihogást-

Kiderült, hogy a kutyust igazából Yoongi akarta megmenteni, de mivel tudta, hogy Hobi még az árnyékától is megijed, ezért rávette piszkálódással, hogy próbálja meg ő hazavinni. Amit Hoseok meg is próbált, de mivel minden nemű álattól fél, végül Yoongi hozta ide. A nagy izgalomban nem vettem észre, de egy maffia család házába toppantam be, Yoongival az oldalamon. Utólag visszagondolva tényleg óriási ez a hely, egy kisebb kastély. Hoseok a maffia főnök fia, aki minden létező dologtól retteg, ami mozog, vagy ami nem. Yoongi az elképedt arcomat bámulva fetrengett a röhögéstől.

- Tudtam! Túl normális volt a többiekhez képest. Éreztem, hogy ez nagyon gyanús. Ráadásul ez a rohadék végig tudott mindenről... Yoongi...most meghalsz! -kezdtem el vele küzdeni a beteg Hoseok előtt, akit legalább ezzel jobb kedvre derítettünk, bár nem igazán értette a miértjét ennek az egésznek-

Végül maradtam még egy kicsit játszani a kutyussal és persze beszélgetni a srácokkal. 

...

Menni készültem, ezért a helyet figyelembe vége Yoongi kikísért, a biztonság kedvéért.

- Köszöntem, akkor ténylegesen jó éjt nektek, holnap találkozunk te genyó. -készültem volna inteni, ha nem jött volna továbbra is mellettem-

- Ne hívj genyónak, idióta. Haza kísérlek, hiába nem látszik rajtad, de azt hiszem te is nőből kéne hogy legyél. -gúnyolódott végigmérve tekintetével-

- Nem akarlak elkeseríteni, de több erő van a hajszálaimban, mint a te egész nyeszlett lényedben. -mosolyodtam el én is gyúnyosan-

- Csak használd azt a hangszigetelő tapaszt és gyere gyorsabban. -kuncogta el magát- 

- El vagyok keseredve... Tényleg elhittem, hogy szerelmes lettem valakibe. Valószínűleg Namnak volt igaza és csak rosszul lettem. -biggyesztettem le a szám szélét- Sebaj ott van még a tükörképem, vele mindig is jól passzoltunk. -simogattam meg az arcom, mire Yoongi ökölpacsira nyújtotta a kezét-

Ajumma térfigyelő kamerára váltva, potosan tudta mit, hol, mikor és kivel csináltam, így estére a már családi programmá vált életemért küzdés maradt ismét.

Ez egy hosszabb rész lett, remélem tetszik majd mindenkinek. Úgy érzem, holnap ezen még alakítok. (már megtettem) Nem is értem miért írogatok ilyeneket fáradtan.(mert olyan retardált vagyok, mint Yoongi angolból O_O) Aztán reggel meg szörnyethalok, ha elolvasom. (azért na...nem volt olyan fos)O_O XD Köszönöm, hogy kibírtad eddig! (*egy gondolatmenetben szerény személyemmel)*peacejel meg tudja a retek* (ahelyett, hogy simán kitöröltem volna ezt a részt, és csak megköszöntem volna, most maggammal társalgok...És még csak este sincs.)