*lihegés* *zihálás*

Istenemre mondom, nem szándékosan vagyok mindenhonnan késésben. Ma úgy terveztem hamarabb érkezek, mint a többiek, hogy el tudjam magyarázni az itt nem létem okát. Erre megint eszeveszetten rohanok Namjoont hívogatva.

- Namjoooooon! Mindjárt-mindjárt ott vagyok! El ne induljatok! -ordítoztam romantikusan a napfelkeltében-

- ... Nyogodj le, eltö..romlott egy szék, úgyhogy csak fél óra múlva indulunk. 

- Áhh, hála égnek. A rombolási mániád megmentett ez alkalommal.  -hagytam abba a futást-

- Nem mondtam, hogy én voltam! Magától romlott el! -tiltakozott hevesen-

- Hogyne.. ezek a mai buszszékek csak úgy eltörik magukat. Mindjárt ott vagyok. -tettem le sietve-

Ahogy számítani lehetett rá, Namjoont éppen szidták a tanárok, így én észrevétlenül belopakodtam a tömeg közé.

- Szevasztok gyerekek! -vigyorogtam mindenkire-

- Nari! Mi történt veled tegnap? Mindenhol kerestünk. -gyűltek körém aggódó tekintetükkel-

- Kicsit eltévedtem, így túlélő üzemmódba kapcsolva kellett hazavonszolnom magam. -vakartam meg a tarkóm-

- Gyerekek, beszállás a buszba! -szakított félbe minket a buszsofőr-

- Mina, te olyan szerencsés vagy... A legimádnivalóbb és legtökéletesebb ember mellett ülhetsz egész út alatt. Kicsit irigykedem... -pillantottam rá szomorúan-

- Miért? Én azt hittem te fogsz majd mellettem ülni. -pillogott rám kétségbeesetten-

- Visszanyalt a fagyi Nari? Adj egy öklöst Mina! -nevetett fel Namjoon kárörvendve-

- Jó elismerem ez szép volt, de a lelkemig hatolt. -derültem én is miközben szálltunk fel a buszra-

Megérkeztünk egy gyönyörű helyre, ami egy apró tisztás volt, fákkal körülvéve. A tanárok megkértek minket, hogy verődjünk össze hármas csapatokba aszerint, hogy kivel fogunk együtt aludni. 

- Jungkook, nem akarsz Minával és velem aludni? -ordítottam keresztbe, boldogan a dobhártyáját-

 - Eltaláltad! -vágta rá azonnal-

- Ha ő nem, akkor majd én leszek veletek egy csapatban. -közeledett felénk Jin chipszet majszolgatva-

- Felőlem rendben van. Mina? 

- O-oké, de te alszol közöttünk. -rugóztak Mina szemei, vörösödő arcát diszítve-

- Legalább közelebb leszek Jin "kincseihez" -változtak szivecske alakúra szemeim-

- Nehogy megedd a kajám, drótkerítéssel fogom őket becsomagolni! -szorongatta magához a chipszes zacskót, teleszájjal-

Pár perc civakodás után ki is alakultak a hármas csoportok.

 Az első csoport én, Mina és Jin voltunk. A második Namjoon, Jaebeom (a padtársa) és Bora (az osztályelnök, akivel még egy szót sem váltottam). A harmadik Chimchim, Tae és Yeong (csak egy lány azok közül, akik erre a fárasztó kirándulásra szavaztak). A negyedik Hobi, Yoongi és Jungkook, a többi csapatra pedig nem emlékszem pontosan.

A sátor felállítás már egy más kérdés. Jin például külön sátrat akart nyitni a "kincseinek", de végül elvetette az ötletet, hátha valaki ellopja őket míg nem figyel. Mina minden erőfeszítését beletéve dolgozott, de szegény messziről úgy tűnt, mint egy parton kínlódó ebihal. Én meg a helyzetet kihasználva gyűjtögettem az "előnyös" képeket a bandánkról.

De nem csak a mi csapatunk állt életképtelen idiótákból. Namjoonék helyszínére pillantva, azonnal elkapott a röhögőgörcs. Nam össze volt kötözve, ami lássuk be egy jó döntés, ha épségben akarják tudni a sátrat. Bora pedig utasításokat sipítozva dolgoztatta szegény hátsó szomszédom. 

Kicsit balra tekintve Chimchim éppen a dühét töltötte ki szerencsétlen sátorvásznon. Ha jól hallotta azt kiabálta, hogy "Ez a retkes sátor elromlott." Hiszen nyilván a sátorral van a baj. Tae pedig a másik oldalról csavarta bele magát. Nem vagyok biztos benne, hogy földigilisztának, vagy hotdognak képzelte magát, de mindenesetre a harmadik tag elszelelt. Nem hibáztatom, nehéz eset ez a kettő. 

A hozzánk legközelebb lévő sátorra radarozva a szemem, csakugyan egy katasztrófa szemtanúja lehettem. Hoseok egy fa tetején siránkozott, mondván "Minden teli van bogarakkal!!!" utána pedig rájött, hogy tériszonya van, és segítségért kiáltozott Yoonginak, aki látszólag hetedhét országon is túl járt az álmaiban. Jungkookot először nem láttam, de később feltűnt, hogy valamilyen high tech megfigyelő berendezésen dolgozik éppen. 

- Mina, ha befejezted a harcod a vászonnal, jövök segíteni. -tettem el telefonom, benne az újonnan szerzett kincseimmel-

Estére mindenkinek sikerült, némileg elfogadható állapotúra felállítania az ideiglenes otthonát. A diákok kérését figyelembe véve, mi és a tanári kar külön alakítottuk a programjainkat. 
Jin világ megújító ötletének köszönhetően a sütögetést választottuk.

- Játsszunk igazság vagy merészséget! -vetette fel Hopi teljesen váratlanul-

- Merészség? Biztos vagy benne? -nyitódtak kétszer akkorára a szemeim-

- Bogarak nem lehetnek benne! -vágta rá ijedten-

A legtöbben aludni akartak, mivel már későre járt, így csak én, Mina, Namjoon, Yoongi, Jungkook, Hobie, Chimchim, Tae és Jin maradtunk. 
Jin szolgáltatta az üdítős üveget, így kezdetét is vehette a játék.
Az első pörgető Hoseok volt, aki kitalálta az egészet.

- Namjoon! Igazság vagy merészség?
- Merészség, ha már játszunk, akkor csináljuk rendesen. -mosolyodott el büszkén-
- Menj és pöckölj homlokon, akárkit innen! 
- Ouch! Kegyetlen vagy! -pöcköltem vissza őt kuncogva-

- Hoseok! Ig..
- Igazság!!! -tette keresztbe két tenyerét a mellkasán-
- Van olyan dolog, amitől nem szarod össze magad rögtön? -kérdezte görnyedten Nam-
- Nem állíthatom biztosan, hogy van. -nevette el magát-

- Yoongi! Igazság vagy merészség?
- Áhh... Merészség természetesen. -ült fel a swag vonatra képzeletben-
- Öleld át azt, akit innen a legjobban szeretsz! -vigyorgott perverz tekintettel rám-
- Kinyírlak! -suttogta hangosan Hobienak, miközben átölelte őt-

- Nari.... Igazság vagy merészség?
- Bemelegítésnek jöjjön egy kis igazság.
- Tetszik neked Jin, ugye? -váltott hirtelen zordra a hangulat-
- ...Ezt meg honnan szedted? -néztem rá mérgesen-
- Igen vagy nem? Ez csak egy egyszerű kérdés. -tette keresztbe kezeit, hűvös tekintettel-
- Chöö... szóval mégsem hagytad abba a menstruálást? Igen... tetszik! -tettem ugyan azt amit ő, majd pörgettem-

- Heh... Ismét Yoongi. 
- Igazság! 
- Mi az oka annak, hogy csak engem szekálsz, mikor nemrég azt mondtad nem tettem semmit? 
- Természetesen, mert jól esik. -táncolt tovább az idegeimen, szándékosan-

- Ó, Nari! -fordította felém az üveget- 
- Merészség! -húztam ki a keze alól az üveget-
- Csókold meg Jin-t! -vette vissza, erélyesen-
- Hé srácok, nyugodjatok le! - csitított le minket Nam- 
- Levegőzöm egy kicsit. -hagytam ott őket, dühösen-

Emlékszem azt mondta a barátjának tart, erre az egyetlen, akit most kiközösít én vagyok. "Nem csináltál semmit" Akkor mégis miért viselkedik így állandóan? Egyáltalán azt sem értem, hogyan jött ide most Jin. 

Chimchim szemszöge:

- Meg kéne keresned... Kicsit túl messzire mentél. -súgta oda Hoseok a duzzogó Yoonginak-

- Menjen Jin, annak jobban örülne. -kezdett el pötyögni a telefonján-

- Itt nincs szignál, miért nem vallod be neki csak simán? -nyitott fel Jin, egy újabb zacskó ropit-

- Óóó, mit valljon be? Mi történt? - vágódott a tömeg közepébe Tae-

- Itt csak neked és Narinak nem esett még le ez az egész. -húztam Tae-t vissza a sátrunkhoz- Gondolom eddig tartott a játék...

Namjoon szemszöge:

- Most sír? -kérdezte a kameráját bizgerélve Jungkook-

- Dehogy... Őt ismerve, valahol éppen magával veszekszik idegében. Mindig is utálta, ha valaki szándékosan kivételezett vele, vagy valaki mással. Nem hinném, hogy megúszod anélkül, hogy rád ne zúdítaná a véleményét. -kapirgáltam körmeim alól a koszt, majd én is megindultam a sátram irányába-

Ismét játszom az érdektelent... Pedig biztosra veszem, hogy az egész társasgból, Narit is beleértve, én vagyok a legmérgesebb arra a tuskóra. Viszont nem viselkedhetek így, elégedettnek kell lennem azzal, hogy mellette maradhatok.

Mina szemszöge:

- Ehh, izé... Én nem tudom miről van szó, de kérlek ne bántsd Narit! Legkevésbé őt akarom szomorúnak látni... -könnyeztek be szemeim Yoongira pillantva-

Hirtelen reccsenésre lettem figyelmes. Jungkook, Yoongit gyilkos tekintettel bámulva törte ripityomra a műanyag hangszórót, amit egész végig a kezébe szorongatott. 

- Jó, jó! Utána megyek, nem kell rögtön felnyársalni... -iramodott meg Nari után, kis félelemmel a szemében-

Nari szemszöge:

- Rendben, essünk túl rajta! Merre bújkálsz? -hallottam meg Yoongi érdes hangját, ágreccsenések kíséretében-

- Egyetértek, túleshetnénk rajta... Ajumma nem mondott semmit, szóval ki vele! -kulcsoltam össze karjaim-

- Nem így értettem, csak add ki a dühöd, aztán mehetek vissza... -mormogott érdektelenül-

- Nem értelek... Az egyik pillanatban még barátodnak hívsz, a másikban pedig már az ellenséged vagyok? Oppa mindig azt mondta, ha valaki hirtelen változik meg, azzal biztosan történt valami szomorú. Ha szeretnéd, elmondhatod mi a baj. -néztem bele mélyen szemeibe-

- Mondd meg az oppádnak, hogy ez baromság, bárki megváltozhat ok nélkül... Már mondtam, hogy semmi sincs! Csak alapból ilyen vagyok, ne gondold túl ezt az egészet. -biggyesztette száját mérgesen-

- ... Hehe, megmondom neki! Sajnálom, hogy felhúztam magam, menjünk aludni! -suhantam el Yoongi mellett-

...

- Lámpaoltás gyerekek! 

- Nari, megbeszéltétek? Már nem haragszotok egymásra? - kérdezte aggódva Mina, az alvó Jin mellett-

- Nem, már minden rendeződött, ne aggódj!

***

Másnap reggel, a lányok által várva várt, páros tájékozódási próba vette kezdetét. Mindenki húzott egy-egy lapot, amit Mina nővére készségesen osztogatott. Legtöbbjük rémült tekintettel tért vissza a lapjával. Iseul unnie tényleg nem semmi... 

- Szia unnie! Ma extra takarást nyújtó öltözet van rajtam, mivel tudtam hogy jössz. -hajoltam meg mosolyogva-

- Ugyan Nari... Ennyire lebecsülöd a képességeim? -ért fülig a szája- Ma a feketére esett a választásod? 

- Daebak! Unnie, te egy igazán tehetséges "ember" vagy. -kezdtem el tapsolni- Ha végeztünk megosztasz velem pár ilyen nemű információt, a többiekkel kapcsolatba?

- Már első látásra tudtam, hogy egy csodálatos lelkű személy vagy. Ezek után Minával közös legjobb barátunk lesz! -pacsiztunk össze, perverz tekintettel-

Kihúztam a kártyát, amin az egyes szám szerepelt, így én is csatlakoztam azon emberek társaságába akik a párjukat kutatják. 
Úgy tűnik a sors nem tűri az elvarratlan szálainkat Yoongival. 
A párok:
Yoongi és én 
Jungkook és Mina (ebből később Mina hosszan tartó vallatása lesz)
Namjoon és Tae (a pusztító páros, akik hála égnek utánunk jönnek)
Chimchim és Hobie (remélem Hoseok túl fogja élni)
Jin és Bora (a mázlista osztályelnök egész végig tömheti a fejét) 

- Az első páros indulhat! -szólalt meg Iseul-

Síri csöndben indultunk el az Unnie által a kezembe nyomott térkép alapján. Én vettem kezembe a vezetést mivel, ha a semmi közepéről képes voltam visszatalálni Seoulba, akkor nagy bajunk nem lehet. Mondjuk Iseul elég furcsán nézett rám és Yoongira, mikor átnyújtotta. 

- Már egy ideje megyünk, nem kellett volna, hogy legyen itt pár tanár, feladatokkal? -fordultam hátra, mikor rájöttem, hogy a senkihez beszélek- Yoongi! Azt ne mondd, hogy elaludtál útközben! -rohantam vissza rémülten-

- Itt vagyok, segíts feljutni! -hallatszott egy nyöszörgő hang mélyről-

Lepillantva megláttam a lábát fájlaló Yoongit, aki nyilvánvalóan nem tudott feljönni onnan, még az én segítségemmel sem. 

- Visszamegyek, és szólok egy tanárnak, addig próbálj nem meghalni! -kiabáltam le nyugtató szavaim-

- Csak siess, azt hiszem eltörött... -szisszegett kínjában-

- Nem, majd sétálga...he? Ááááá!!!

Böktem volna ki a mondatom, szarkazmussal fűszerezve, ha nem csúszok meg egy kekszes csomagoláson, egyenesen a szenvedő Yoongi mellé. 

- ... Hatalmas segítség vagy, egyáltalán hogy nem vetted észre mikor lecsúsztam? 

- Hát nem szólaltál meg, így egész végig azt hittem, hogy nem vagy ott mellettem... Mindegy, ez most nem fontos, ráérünk máskor is veszekedni! -indultam el a hatalmas szakadék oldalához, ami tulajdonképpen egy beomlott mélyedés volt- 

- Te meg mit csinálsz? 

- Szerinted mit? Nem fogok itt üldögélni, még te elpatkolsz mellettem. -szemléltem a megmászhatatlannak tűnő falat-

- Csak ülj le mellém, majd jön pár tanár és kimentenek. -paskolt maga mellé a talajra-

Lehuppantam mellé, majd ismét a síri csend.

- A tetőn... Azt mondtam, hogy hazudtam, mikor megtaláltál a padnál. Csak szomorú voltam, mert féltem, hogy egyedül maradok. Azért viselkedtem úgy aznap reggel, mert nem akartam a közeletekben lenni... Ha eltávolodok tőletek, akkor nem tudok elveszíteni ismét, valaki számomra fontosat. Vagyis ezt terveztem, de miután mondtad, hogy a barátodnak tekintesz, nagyon boldog lettem és rájöttem, hogy baromságot csináltam... -vallottam be őszintén remélve, hogy ettől majd jobban megbízik bennem-

- Mit értesz az alatt, hogy megint? -kapta fel a fejét, aggódó tekintetét rám szegezve-

- ... Én csak nem régóta ismertem meg ajummát. Magához vett miután egy autóbalesetben meghaltak a szüleim és oppa. Ezért mikor a nagyi rosszul lett kétségbeestem és elmenekültem. -fordultam felé mosolyogva- 

-... Miután leestünk az ágyról és bevertem a fejem megláttam, hogy a számon landoltál. Persze egyből lelöktelek magamról, de aztán...az ölembe húztalak, és megcsókoltalak. Ajumma ránk nyitott és én bűnösnek éreztem magam, ezért én is elmenekültem. Aztán pedig rajtad kezdtem kitölteni a dühöm, amit magammal szemben éreztem... -takarta el arcát tenyerével-

- ... 

- Hé, mondj valamit! Miért bámulsz így? -rikoltozott rám rákvörös arccal-

- De hát miért cs-cs-csókoltál meg? 

- ... Nari, fényeket látok abból az irányból. Inkább menj és kiabáld, hogy "SEGÍTSÉG FÁJ A HÜLYESÉG" !

- Hmm, Rendben. -vontam meg vállaimat- SEGÍTSÉG YOONGI OLYAN HÜLYE, HOGY MÁR FÁJ NEKIIII! 

Végül Iseul unnie húzott ki minket, egyedül. Komolyan nem értem ezt a nőt. Az egyetlen ötletem az, hogy ugyan arról a bolygóról jöttek Tae-vel, mert a többi űrlény nem bírta elviselni őket tovább.