Bár Mina azt mondta szeretne velem beszélgetni, azóta a nap óta kerüli minden pillantásom. Szándékosan nem néz hátra az órán. Szünetekben úgy tesz, mintha ott se lennék és a lehető legmesszebbre vonszolja Narit, a mai incidens közben pedig egész végig a csoport másik felén ácsorgott, mikor ajummánál voltunk. Talán tettem valami rosszat? Bocsánatot kéne kérnem?

Elmefuttatásomból Yoongi hangos zörejei szakítottak ki. Cseppet sem diszkrétre fogva köszörülte meg a torkát, majd bűnbánó tekintettel állt az osztály elé. Mina és Nari az osztályfőnöknek segítettek, így én is figyelemmel követtem az eseményeket.

- Srácok...én... -csendesült el az álomszuszék-....tegnap baromságot követtem el és lefeküdtem Namjoon barátnőjével... -hajolt meg, amilyen mélyen csak tudott, majd a helyére ült-

Mindenki döbbenten hallgatott, velem együtt, hiszen ez volt az utolsó dolog, amire számítottam tőle. Talán nekem is csatlakoznom kellett volna a tömeghez, akik utálkozva, vérfagyasztó tekintettel bámulták, de én csak sajnálatot éreztem. Na persze nem a bűnös, hanem Nari iránt. Biztosra veszem, hogy ő még nem tud róla. Mina magába roskad, ha látja a legjobb barátnőjét könnyek között.

***

Másnap teljesen más történt, mint amire vártam. Nari megérkezett és mosolyogva üdvözölte Minát, mint mindig. Kócosra borzolta szőke fürtjeit, s jó reggelt kívánt neki. Ilyenkor úgy néznek ki, mint egy debella gazdi és a kis csincsillája. Alapból zavaró lenne, de látom, hogy Mina boldog ettől, így az én szívemet is elönti a melegség, mikor nézem őket. Helyetfoglalt, mint mindig és köszönt a padtársának, ahogy általában. Úgy tett, mintha mi sem történt volna. Azt hallottam, hogy a családját elvesztette, de senki nem meri előtte felhozni. Gondolom ezek után, egy ilyen eset elviselése meg se kottyan neki. 

Nari egy igazán jó barát. Hiába viselkedik úgy ahogy, Minát soha nem hagyná cserben és igyekszik nem felzaklatni semmivel. Most is épp majd meg szakad a szíve, ahogy Namjoont vigasztalja. Örülök, hogy végül hozzánk került. 

...

Az egész napi fagyos hangulat után, megindultam hazafele. Furcsa érzés fogott el, mintha valaki követne. Igyekeztem elhessegetni a gondolataim, hiszen rajtam kívül nem túl sok ember hajtja erre a fejét. És én is csak egy megtestesült angyal miatt teszem. Hiába gyorsítottam, vagy épp ellenkezőle, lassítottam, a mögöttem kopogó kis cipők, felvették a ritmusomat. 

Valaki követ...

Rohanni kezdtem, majd a lehető legvéletlenszerűbb időpontban megálltam. Az eredmény azonnali hatást hozott. A kukkolóm a hátamnak ütközött, mivel képtelen volt lefékezni. Viszont, amit láttam, attól meglágyult a szívem, majd akaratlanul elmosolyodtam. Mina vöröslő orra hegyét simogatta, s közben mélyen a szemembe nézett, amíg én is eképp tettem, s ő rögtön elkapta tekintetét. 

Leírhatatlan boldogság töltött el, ezen kis teremtmény láttán. Mintha ezernyi lepke szállingózott volna a gyomromban, s én tenyereimet szétterítve, eltakartam lángoló arcomat. Azután, hogy annyira próbált távol maradni tőlem, végül itt áll a szemem előtt, teljes valójában. 

- El sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy itt vagy. -rogytam le a földre erőtlenül-

- Jungkook... sajnálom, hogy kerültelek...Megint önző leszek, de képtelen vagyok tovább magamban tartani. - guggolt le hozzám- 

- Ne mondj ilyet, te mindenkivel figyelmes vagy. -lágyult el a szívem, a kis tündéremtől-

- El kell mondanom valamit... Tudod, mikor az első nap segítettél, egy nagyon kedves fiúnak találtalak. Aztán jöttek a terrorizálások és te megmentettél, de én nem becsültem meg. Pedig valójában majd ki ugrottam a bőrömből, mikor meghallottam a hangod. Minden nap igyekeztem, legalább köszönni neked, de túlságosan félénk voltam. Nem akartam, hogy megutálj, így igyekeztem nem a terhedre lenni. De mindig figyelemmel követtelek. Amikor túrázni voltunk majd kiugrott a szívem, hogy veled lehetek. Egy szót se bírtam kinyögni, de belül még soha nem voltam annyira boldog, mint akkor. Tudom, hogy te nem úgy tekintesz rám és talán feleslegesen tépem a szám, de el akarom mondani, hogy.... -nyelt egy nagyon- ....szeretlek. -a végére, már könnyfátyol takarta hatalmas, barna szemeit- 

... Csak ültem, egyre táguló pupillákkal és tátott szájjal... Nem tudtam mit kéne mondanom, vagy tennem. Mina arcán egy könny csordult le, s én tehetetlenül követtem végig az útvonalát. A szívem ezerrel vert, szinte már az infarkt határán voltam. A karjaim remegtek, mint a nyárfalevél. Mivel mindig távolról figyeltem, soha nem gondoltam bele, hogy ez valaha megtörténhet velem. A sírás kerülgetett az örömtől, mégsem tudtam kifejezni neki. El akartam mondani, hogy nekem ő jelenti a világot, de egyszerűen megnémultam. A korábban hűs szellő, most gyengéd melegséggel simult végig a testemen, s mintha ezernyi csillám borítaná az eget, csillogtak fel szemeim. Ez volt életem legszebb pillanata, s annyira magával ragadott, hogy jégszoborként ámultam az isteni teremtményre, aki előttem pityergett. Meg akartam ölelni, majd letörölve a könnyeit, egy csókkal elmondani neki az érzéseimet, de a testem magától mozdult és felpattanva elsiettem onnan. Nem volt okom rá, hogy ezt tegyem, de képtelen voltam feldolgozni a helyzetet. Mintha az álmod, amin már évek óta dolgoztál, magától ajánlkozna fel. 

Tehetetlenségemben előkaptam a mobilom, s írtam a csorotba, ahol nem kíméltek. De pont ezért tettem. Hogy tudjam ez tényleg a valóság. Hiszen eddig erről még álmodni se mertem. 

***

A csoportunkkal, Mina és Yoongi nélkül kirándulni mentünk, de én úgy éreztem magam közöttük, mint egy szellem. Igyekeztek a kedvemre tenni, viszont nekem most ténylegesen csakis Mina körül forogtak a gondolataim. Enni és aludni se bírtam, s egyetlen egy részletre se elmékeztem, abból, ami ott történt. 

Az úton hazafele, a buszon Nari férkőzött mellém, perverz mosollyal az arcán. Éreztem, hogy most bizony a vallatásom jön. 

- Szó~~val? -hajolt két miliméternyire az arcomtól-

- ... Nem tudom... Ezután a szemébe se merek nézni. -hajtottam le fejemet-

- Ki mondta, hogy kell? Add ide a telefonod, kukkoló! -nyújtotta felém tenyerét-

- ....NEM! -rejtettem el előle-

Nem mintha lett volna esélyem, Nari akarata ellen. Addig küzdöttünk, mint két óvodás, amíg meg nem kaparintotta végül a mobilom.

- Mit tervezel? -tettem fel a kérdést, félelemmel a hangomban-

- Azt hitted hagyom, hogy szerencsétlenkedj? Tudod Mina biztosan most itatja az egereket... -csapott a nyakamra egy hatalmasat-

- Várj te Minának írsz? -izzadtam le ijedtségembe-

- Nem b*zdmeg, prostikat rendelek a lakásodra. Na figyelj és tanulj! -merült bele a telefonomba-

Jungkook: Mina... én vagyok az Jungkook.

Jungkook: Sajnálom, nem azért futottam el, amiért gondolod.

Mina: Akkor nem haragszol? :'(

- Mi a... Tudtam, hogy szőke, na de ezt már a festékre se lehet fogni. -nevetett fel a nyakamat szorongatva, a hóna alatt- 

Jungkook: Ráérsz? Hamarosan haza érünk. Szeretnék találkozni veled. 

Mina: Persze, alig várom! ^///^

- Ezzel kéne foglalkoznom... Tök jól szedek fel kislányokat. -símogatta büszkén, nemlétező szakállát- 

- És most hogyan tovább? -néztem rá kérdően, kölyökkutya szemekkel-

- WC-zésnél ne fogjam a kezed? Te vagy a hős szerelmes, találd ki! Na megyek boldogítom Namjoont. -szelelt el, mintha ott se lett volna, bár tudtam, hogy csak ezért jött-

...

Feszülten, kalimpáló lábakkal vártam a később megbeszélt találkozóhelyen. A gondolataim ezer fele cikáztak: vajon hogy kéne viselkednem, mit kéne mondanom, megbocsájt-e....? 

- Jung-Jungkook! -kiáltott egy vékony hang a hátam mögül- 

A rózsaszín, nyuszifüles, bolyhos szvetterben és ananászmintás háromnegyedes gatyában megjelenő Minától, szinte elolvadtam. Bizonyára ő a földkerekség legaranyosabb lénye.

Önkéntelenül is elmosolyodtam, ahogy bámultam őt, majd mielőtt még bármit mondtam volna, köré fontam karjaimat, s megnyugvásomban sóhajtottam egyet. Igen...nekem ő az igazi. Soha senkit nem fogok nála jobban szeretni, mivel ő a legértékesebb kincs nekem ezen a világon. Ahogy elöntött a boldogság, könny formájában fakadt ki belőlem, majd szipogva fogtam meg pufi arcát, két oldalt.

- Én is szeretlek te buta... Nem is tudod, hogy mennyire. -vigyorodtam el, mire ő rákvörössé vált-

Lehúnytam a szemeim, majd egyre csak közelítettem ajkai felé. A heves szuszogásait éreztem arcomon, majd apró szája egybeolvadt az enyémmel. Résnyire nyitottam szemhéjamat, hogy lássam nem bánja-e amit teszek. Viszont ez szükségtelen volt, a következő pillanatban vékony kezeivel nyakam köré akaszkodott, s én felkaptam a földtől és szorosan magamhoz öleltem. 

Mikor külön váltunk, még a homlokára nyomtam egy gyengéd csókot, hűségem jelélül. Ha az előzőeket a legszebb pillanataimnak neveztem, akkor ezt ötletem sincs hogy hívjam. A fellegekben éreztem magam, s Mina az ölemben, mellkasomnak szorosan nekitámaszkodva üldögélt. 

A nap, amiért az örökkévalóságig fogok hálálkodni. Nem ez az, és nem is bármelyik közös pillanatunk..... Amikor megismertem és az életem része lett... Az a nap, amit soha nem feledek és, amit talán meg sem érdemlek. 

Cső,cső,cső... Ez lenne a vége Mikook, vagy Juna, vagy Szőke x Stalker párosnak, kinek hogy teteszik. Persze továbbra is fel-fel bukkannak majd a történetben, de ezentúl, mint barát és barátnő. Remélem mindenkinek tetszett ez a nyálhalmaz. Őszintén szólva nem az én világom a tömény, gusztustalan romantika, de ha már egyszer elkezdtem....(na meg L.A. kinyír, ha nem fejezem be XD) 

Szóval a lényeg, hogy köszönöm annak, aki végigbambulta és remélen nem okoztam csalódást senki retinájának. A következőkben már az eredeti történettel és főszereplőkkel foglalkozom, szóval nyugodjál le és állj a sarokba! Köszi mégegyszer, a hatalmas kolbász Istenség legyen veletek! *peace meg ilyenek*

Valahogy így képzeltem a pillanatot, amikor Mina szerelmet vallott. :D

Ezt pedig L.A.-nek teszem ide, (valamikor erre verte a nyálát.) O:-) XDD