Ma van a túrázás napja és én a Jokerrel és az álomszuszékkal vagyok kénytelen egy sátoron osztozni. Hoseok már az elején felmászott egy fára és azóta onnan ordibál, Yoongi pedig talán halott, szóval van időm összeszerelni a teleszkópomat. Abban reménykedtem, hogy Mina örülne, ha közelről láthatná a csillagokat. Nari biztosan megint azt hiszi, hogy megfigyelő berendezést hoztam, de azért ilyen messzire nem mennék. Tulajdonképpen teljesen elégedett vagyok a kis mikrofonnal, amit rá szereltem. Egyébként is mindig együtt van Minával, így könnyű őt figyelemmel kísérni. 

Szegény lány egyedül küzd a sátorral, míg a zabagép csak tömi a fejét, a retardáltabbik pedig fotósorozatot készít. Ismét elmélyedtem Mina kitartásában és szépségében, mígnem Yoongi rámdobta a sátrat és rámparancsolt, hogy segítsek neki. Gyorsan össze is hoztuk, s mire visszapillantottam, már a melletünk lévő bagázs is elkészült. 

Estére Jin ötletéhez híven sütögettünk, s a tűz köré gyűlve Hoseok felhozta, hogy játszunk igazság vagy merészséget. Sokan kimaradtak belőle és inkább nyugovóra tértek, amit én is szívesebben tettem volna. De nem akartam Minát ezekkel a reménytelenekkel hagyni. Éppen elég Nari rossz példája neki. 

Ahogy sejtettem nem volt egy sétagalopp elviselni őket. Pár percbe se telt bele, míg Yoongi és Nari veszekedni kezdtek, majd a lány ott is hagyott minket dühösen. Én mit sem törődve a helyzettel takarítgattam a kamerám képernyőjét, majd egy érdektelenül feltett kérdés után, magyarázatot kapva kukultam meg. 

Melettem Mina halk és félénk hangja ütötte fel fejemet. 

  - Ehh, izé... Én nem tudom miről van szó, de kérlek ne bántsd Narit! Legkevésbé őt akarom szomorúnak látni... -könnyeztek be szemei Yoongira pillantva-  

Ez a félkegyelmű! Lélekben eltemettem a fák alá azt a szerencsétlent, aki miatt Mina elszontyolodott. Mindenki rám kapta a fejét, mikor idegemben darabokra törtem a hangszórómat, én pedig tovább nyársaltam a tekintetemmel Yoongit. Végül, félve a lesújtó haragomtól a lány után eredt, Mina pedig idegesen harapdálta ajkait. 

- Sz-szeretnéd, hogy visszíkísérjelek? -szólítottam meg, miközben kerültem a tekintetét-

- I-igen... -bólintott aprókat-

- Mina, én a helyedben maximum páncélöltözetben követném. -nevetett fel hangosan Namjoon- 

Látszik, hogy Nari gyerekkori barátja... Le se tagadhatnák egymást.

Mintha meg sem hallottam volna, úgy indultam meg a lánnyal az oldalamon. Közvetlen mellettem haladt, én pedig próbáltam lecsitítani a szívverésem zörejeit. Egy szó nélkül értünk a sátrukhoz, ahol meghajoltunk, majd négykézlábra ereszkedtem a sajátomba visszatérve. Mina közelsége egyszerűen túl gyengévé tesz, hogy védekezzek bármi ellen. Végül nem volt bátorságom elhívni, hogy nézzünk együtt csillagokat. Viszont megnyugtatott a Narira erősített lehallgató készülék, amin Mina boldog kacarászára visszhangzott a fülembe.

***

Másnap reggel kezdődött a páros túra, így imádkoztam, hogy egyik agybeteggel se kerüljek egy csoportba. Úgy hallottam Mina nővére osztja ki a lapokat, ami alapján el leszünk különítve. Hatalmas levegőt vettem, majd igyekeztem a legjobb benyomást tenni rá. 

- Szia, Noona! -hajoltam meg, amilyen mélyen csak tudtam-

- Hmm, te Jeon Jungkook vagy, igaz? A fiú, aki kukkolja Minát? -kérdezte mellébeszélés nélkül- 

- Én nem...! -hebegtem habogtam, s szemeim cikáztak zavaromban-

- Nyugi, áldásomat adom rátok! -kacsintott egyet- És milyen cuki, hogy rajtad is ugyan olyan piros színű van. Bár a kacsa egy kicsit gyerekes, de azért édes lesz a sógorom. -maszírozta meg vállaim perverz tekintettel-

Ötletem se volt honnan tudta meg, milyen alsógatya van rajtam, de nem rázódhattam ki a szerepemből, így nyeltem egyet és kinyögtem az egyetlen értelmes mondatot, ami eszembe jutott.

- ... Vigyázni fogok rá Noona! Nem fogsz csalódni bennem! -hajoltam meg ismét-

- Ahw, már rég letéptem volna rólad a ruhákat Mina helyében. -vetkőztetett le szemeivel-

Félelemtől remegő izmokkal húztam volna ki a lapomat, de Noona rácsapott a kezemre és belé nyomorította a kettes számú cetlit. Nem értettem miért teszi, egészen addig amíg Mina mellett nem találtam magam, a párosok között.

...

Nari és Yoongi után mi következtünk, s én zavaromban, vörösödő fejjel baktattam Mina után. 

- Beszélni akarok veled! -nézett haragosan a szemeimbe-

Bólintottam, s izzadt kezeimet szorongatva próbáltam nyugtatni magam.

- Már nem bántanak miattad, mégis miért kerülsz még mindig? - enyhült el tekintete, kissé szomorkásan- 

- Attól félek, hogy ezúttal az én kezem által sérülnél meg. -néztem a föld felé-

- De nem fogsz! Tudom, hogy mindig vigyázol rám! Nari mondta, miközben a kamerák mellett sétálgattuk. -indult el felém-

- Hogy? Mégis mit mondott? -kaptam fel fejemet, ijedtem-

- Valami olyasmit, hogy "Hmm... Vajon melyik márkát használhatja Jungkookie, amivel minden nap szemmel tart?" Ezt hallva rákérdeztem hogy érti, és azt mondta, hogy nem ő az aki mindvégig mellettem volt, hanem te. -ragadta meg egyik kezemet- Igaz ez?

- Mina... Én nem tudom elképzelni az életemet nélküled. -szorítottam össze ujjaimat, az övé körül-

- De mi az oka annak, hogy csak velem vagy ilyen figyelmes? -emelte fel hangját, elkeseredetten-

- Az....hogy én csak téged látlak. -fogtam meg gyengéden apró mancsait, az enyémmekkel-

-Jungkook, vigyázz! -lépett hátra egyet, rémült tekintettel-

Hátra fordulva megértettem mitől riadt meg.  Négy rottweiler közeledett felénk, a levegőt szimatolva. Nem vesztegetve az időt kézenfogva szaladtam Minával olyan gyorsan, ahogy csak tudtam. A lány elakadt egy földből kiékelődő gyökérben, s kikötődött cipőfűzője fogsába esett, az akadályban. A vérszomjasnak tűnő fenevadak viszont komótosan közelítettek felénk, idejüket nem sajnálva. Szélsebesen lekaptam Mina cipőjét, s hercegnő tartásban, magammal cipelve gyorsítottam az iramon. Letértünk az ösvényről, s a menekvés mind hiábavalónak tűnt, mivel zsákutcában kötöttünk ki. A hegy oldalához tapadva raktam le a halárra rémült lányt, majd elé állva széttártam karjaimat, s vártam a végítéletet. Azt gondoltam, hogy ha mást nem is legalább elterelem a figyelmüket, és Minának lesz ideje elmenekülni. Két lépést tettem előre, s a négy kutya egyszerre döntött le a földre, majd....halárra nyalogattak. 

A rémült lánnyal összenéztünk, majd hatalmas nevetésben törtünk ki. Hiszen mit keresne itt négy jól táplált házikedvenc, színes nyakörvekkel? A gazdáik hamarosan lihegve érkeztek meg, s csodálkozva bámulták a két lestrapált tökkelütöttet, akik röhögés közepette símogatták kutyusaikat. 

- Sajnálom, megláttak egy mókust és utána szaladtak. Remélem nem okoztak túl nagy bajt. -kért bocsánatot a női gazdi- 

- Ugyan, dehogy. Még soha nem éreztem magam ilyen jól! -mosolyodtam el, életvidáman-

- Igen! Meg kell őket zabálni. -helyeselte Mina, cipő nélkül-

- Milyen szép pár vagyok. Tökéletesen összepasszoltok! -nevetett fel ezúttal a férfi-

- Áh, nem. Mi csak... -magyarázkodtunk volna-

- Óh, szóval még nem vallott egyikőtök sem. Szívem, olyan cukik. -ugrott a nő, a férfi nyakába-

Elköszöntünk a kutyusoktól és a gazdiaiktól, majd visszaindultunk Mina cipőjéért. Közben az járt a fejembe, hogy mit is akartunk mondani. Hiszen mi barátoknak se vagyunk mondhatóak. Elszomorodottan eszkábáltam le a gyökérbe szorult lábbelit, majd ráadtam a lányra, s tovább indultunk az eredeti célunk felé. 

Mi voltunk a harmadik páros, aki megérkezett, így még volt időnk kifújni magunkat, míg a többiek megérkeztek. Nem tudtam mit mondani Minának, ezért igyekeztem kerülni a tekintetét, amit miután észrevett, nem hagyott annyiban.

- Köszönöm a mai napot! Ez volt életem legviccesebb kalandja. -mosolyodott el angyalian- 

- Nem, nekem kéne hálásnak lennem. Minden percét élveztem a túránknak. -viszonoztam a gesztusát-

- Tudod, ha akarsz....esetleg...beszélgethetnénk az osztályban is néha? -rajzolgatott a porba cipőelejével-

- Tényleg nem bánod? -csillantak fel szemeim-

Bólintott egyet, s ezzel hivatalosan is, a mai lett életem legboldogabb napja. Iseul Noona messziről csorgatta ránk a nyálát, amiben a töri tanár és Mina közeledése zavarta meg. Úgy láttam nagyon jól kijönnek a bolondos nővérével. Ez a végletenségig aranyos lány csak vele viselkedik másképp, de ez tetszik. Minél több oldalát szeretném megismerni addig, míg minden egyes apró dolgoról nem szerzek tudomást. Azt akarom, hogy én álljak hozzá a legközelebb, és bármilyen gondja adódik a jövőben, én jussak legelőször az eszébe. Mert az én elmémben, csak is kizárólag Minának van helye.