Két hét telt el a Minával történt eset óta. Ahogy kérte nem szóltam hozzá és a lehető legtávolabbról figyelem.

- Fuhh, azért maradjon ruha szegény lányon. -könyökölt a vállamra egy Yoongi nevű srác-

- Minek ártod bele magad? -ráztam le a kezét-

- Menstruálsz? Csak beszélgetést kezdeményeztem...hívhatlak kukkolónak? -kérdezte fapofával-

- Jungkook vagyok... -néztem rá szigorúan-

- Ja, igaz! Tudtam én, csak teszteltelek. -bólogatott hevesen- Besegítsek neked? -rángatta szemöldökeit-

- Ha hozzáérsz Minához, írhatod a végrendeleted! -fogtam meg a gallérjánál-

- Uhh, ezzel elleszek egy ideig. -dörzsölte össze tenyereit, majd visszaballagott-

Mi baja lehet, ennek a gyereknek? Egyszer tápázkodik fel a padból és akkor is engem talál meg. De ebben az osztályban nem csak ő olyan, mitha egy más bolygóról jött volna. Megint közelít az a zabagép, aki mindenkitől kaját kunyerál. Szegény Mina, az önzetlensége miatt mindig ad is neki. Ökölbe szorul a kezem, mikor meghallom a gyomorkordulását, emiatt a szerencsétlen miatt. A leghátsó padsorból pedig, a másik tökkelütött állandóan eltöri a cerizáit, és kiüríti Mina tolltartóját. Yoongi barátja, Hoseok megállás nélkül mosolyog ha ránézek. Még a hideg is kiráz tőle, akár egy pszichopata. Az űrlény és a törpe meg már csak hab a tortán. 

Ennyi tökkelütött van itt, mégse képes egyikük se barátkozni Minával. Mindig egyedül ücsörög és megszakad érte a szívem. Bár senki nincs mellette, de abban reménykedem, hogy észreveszi, hogy én mindig ott vagyok pár lépéssem mögötte. Soha nem fogom magára hagyni, bármibe is kerüljön ezt elérni. Mivel sajnos nem mindig tudom szemmel tartani a lépéseit, a háza közelébe szereltem egy kamerát. Ha egy betörő arra merészkedik, az lesz élete utolsó rossz döntése. Mégsem az ilyenektől féltem a leginkább, hanem azoktól, akik napról napra kínozzák a suliban. Csak egyetlen egy ember kéne, akire rábízhatnám ilyenkor. Egy lány aki képes megvédeni, mikor én tehetetlen vagyok. 

  - Figyelem osztály!!! Megjött az új osztálytársatok!   -szólalt fel a tanár-

Megjelent egy nagyon magas lány, hatalmas mosollyal az arcán. Úgy tűnt elég zavarodott és fürgén húzogatta fekete harisnyáját. Nem mintha nem lett volna nyilvánvaló, hogy mit takargat. Ha egy az újlány Mina mellé szegődne, sokkal nyugottabban élném az életem.

 -  Annyeonghaseyo, én Kim Nari vagyok, remélem barátok lehetünk.  -hajolt meg mélyen-

Kifejezetten aranyosnak tűnik. Olyan aura lengi körül, ami meglágyítja az emberek szívét.

  - Mondj magadról valamit Nari-ah. Van hobbid, vagy kedvenc sütid? -kérdezte az osztályfőnök, a tőle megszokott idiótaságait-  

Szegény lány nagyon zavarodottnak tűnt hirtelen. Talán pánikolt, mert új környezetbe lépett.

  - Nos... Én szeretek... gyöngyöt fűzni és takarítani...és hát, izé a kedvenc sütikém meg az epres süti....azthiszem.  -hadovált össze vissza, miközben a földet bámulta-

Egy kicsit ugyan bátrotalan, de az előbbi mondandójából ítélve kijönne Minával.

  - Rendben, ez nagyon aranyos volt Nari-Ah. Ülj le Min Yoongi mellé, az a fiú az leghátul, aki végigaludta az egészet. KELJ FEL YOONGI! -csapott egy hatalmasat az asztalra-  

Perszehogy pont a legidegesítőbb fajtája mellé ülteti. De talán ez kapóra jön, ha nem barátkozik magától Minával, akkor kisegíthetem és a fizetség cserébe egyértelmű.

A lány a tanár kérésének eleget téve megindult, majd bemutatkozott a padtársának, aki szokásához híven durva dolgokat vágott a fejéhez. Ennek ellenére megnyugvást láttam arcára kirajzolódni. Éppen visszafordultam volna, mikor elkaptam egy beszélgetést Namjoon és közte.

  - Mivan? Elgurult a gyógyszered? -kérdezte gúnyolódva a háta mögött ülő-

Bár mindent tönkretesz elég furcsa tőle, hogy így beszél valakivel. Talán ismerik egymást?

  - Namjoon? Te meg mi a fa...Mármint: Ohh te is itt vagy? Úgy hiányoztál!   

A viselkedésével ellentétesen cselekedve, hatalmasat topott a fiú lábára, aki nem sajnálva a hangerőt, rohadéknak nevezte. Hamar leesett, hogy tévedtem vele kapcsolatban, s ő is olyan agyalágyult akár csak a többiek. Tőle se jutottam előrébb... 

Miután Jinnel is lefolytatott egy rövid párbeszédet, már teljesen egyértelművé vállt, hogy ha valaki tud kommunikálni azzal a sráccal, az bizony csak egy vele egy szinten lévő illető lehet. Ennek ellenére még fűztem hozzá némi reményt, egészen addig amíg vissza nem fordult Namjoonhoz.

  - Mi a baj Namjoon oppa? Sajnálom, hogy nem vettelek figyelmebe. Ha szeretnéd fűzök neked nyakláncot. -bámult rá, önelégült mosollyal-  

  - Úgyse bírod sokáig... Már azon is csodálkozom, hogy bevették ezt a hatalmas baromságot...-tette keresztbe a kezeit-  

  - Haha, én is. -ökölpacsiztak össze- 

Mire is számítottam? Az egyetlen, aki képes megvédeni Minát az egyes egyedül én vagyok. A többiek ügyet se vetnek a szenvedésére, s úgy tesznek, mintha levegő lenne.

...

  - Gyerekek, ma hármas csoportokat alkotunk. Elmondom a csoportok vezetőit, és a másik kettő tagot. -rontott be a földrajz tanár-  

A sors ismét lecsapott rám, és az újlánnyal, na meg a lehető legrosszabb egyénnel rakott össze. Pechemre még a csapatvezető is én lettem, mivel Yoongi csak dögleni tud. Beletörődve a helyzetbe, inkább Minára figyeltem, aki az űrlénnyel és a nikkelbolhával volt. 

  - Hmmmhmhmmm... Barátkozzak vele? Besegíthetek. - kacsintott rám perverz mosollyal Nari-  

  - Shhh! Miért csináljátok ezt velem, te meg Yoongi? - csitítottam őt, felbőszültem-  

Hogyne...nem volt elég az egyik retardál, most megjött a lelkitársa. 

- Csak rádnézek és egyből kényszert érzek rá, hogy szivassalak vele. -vonta meg vállait-

- De hisz előbb még aranyos lánynak tűntél. -szomorodtam el, realizálva az igazságot-

  - Baz.. Ehh, igen. Csak úgy gondolom nagyon összeilletek és azon tűnődtem összetakaríthatnék- e nálatok a gyöngysorommal. - húzódott messzebb a székével -

És én még képes voltam elhinni egy percig is az előbbi színjátékát. Lehet ő messze a legrosszabb, aki ide betehette a lábát. 

  - Szóval ezt értette Namjoon "úgy sem bírod sokáig" alatt. Nem vágom miért csinálod, de hagyd abba, semmi értelme az előbbi mondatodnak. - mormolta álmosan Yoongi-  

  - Áhh, tudom...ez jutott eszembe. De még van fél óránk, szóval Jungkook, te addig folytasd a szemmel vetkőzetést, én meg addig Yoongivan megálmodom a projectünk. -hajtotta le fejét a padra-  

  - De én nem. Srácok, én tényleg nem azért nézem. Héj, hallotok? Ne aludjatok már!  

Hiába is próbáltam magyarázkodni, mintha meg sem hallották volna.

Az órának vége lett, bár én már előtte visszamerészkedtem a helyemre. Egy másodperccel több időt se szándékozok ezekkel tölteni, mint amennyit muszáj. Ahogy gondolataimba temetkeztem, csengőszó után Narit láttam Mina felé közeledni. Meghökkentem és fogalmam se volt, hogyan kéne reagálnom. Talán tényleg velem akarja őt piszkán, vagy csupán barátkozni megy? Kigúvadt szemekkel, lélegzetvisszafojtva álltam a történések előtt.

  - Szia szöszi, hogy vagy? Szereted a kutyákat? Nem tetszik neked véletlenül innen valaki? -ért fülig a szája-

- Hogy hihettem neked? -ordítozta Namjoon-

- Sz-sz-szia... jól vagyok. Igen, nekem kettő is van. -szeppent meg Mina- 

Nem tehetek róla, de halálosan aranyos. Az apró pír az arcán olyan bolyhos hatást kelt, hogy alig bírom ki, hogy nem bújjak hozzá.

  - Ez csak a hangulatteremtéshez kellett... -biggyesztette le a száját- Hogy hívnak? Én Kim Nari vagyok. Nem ígérem, hogy rögtön megjegyzem a neved, ha túl hosszú, de remélem nem baj, ha találok ki újat. -nyújtotta felé a kezét, derülten-  

  - Lee Mina vagyok, legyünk barátok! -viszonozta, hálás tekintettel-   

  - Jézusom... Ilyen emberek tényleg léteznek? Olyan vagy, mint egy muffin, rózsaszín habbal. -képedt el látványosan-  

  - Azt mondtad megkomolyodtál, ne piszkáld már! -csípte meg a lány arcát Namjoon-  

  - Természetesen hazudtam. De tényleg barátkozni akarok, és letéped a képem te állat! -adta vissza neki-  

Talán félreismertem az új lányt. A stílusa ellenére, nagyon rendes tőle, hogy szóra bírta Minát. De igazán akkor esett csak le az állam, mikor ő maga kérte meg, hogy egyenek együtt mostantól. Nari heccelte kicsit Minát, de végül a barátjának nevezte. Még soha nem láttam olyan boldognak őt, mint aznap. A hála, amit akkor az újonnan érkezett felé éreztem, elmondhatatlan volt. Képtelen lettem volna szavakkal kifejezni a gondolataimat. Hatalmas kő esett le a szívemről. Mina mosolya majd ki ugrasztotta a szívem a helyéről. Annyira szeretem őt, hogy az már beteges. Olyan nekem, mint sivatagban egy palack víz. Az életem forrása. 

***

Ahogy egyik nap követte a másikat. Nari és Mina egyre közelebb kerültek egymáshoz. Mivel szinte alig volt alkalom, mikor egyedül találták a lányt, így a terrorizálások is abba maradtak. Meg akartam örökíteni minden boldog pillanatát, így a telefonom tárhelye könnyedén megtelt a gyűjteményemmel. Amit csinálok, az mondhatni már bűncselekmény, de beleőrülök, ha nem tudok minden mozdulatáról. 

Mina a mosdóba indult, így a biztonság kedvéért követtem, hiszen mégsem állhatok Nari elé, hogy kísérgesse oda is. Kétlem, hogy tudna arról, amit a lánnyal tesznek, hisz mióta idejött, szinte védőpajzsot képez köré. 

Félelmem beigazolódott, és ismét szemtanúja kellett hogy legyen Mina terrorizálásának. 

Már megint tehetetlen vagyok. Ha bemennék, vajon mérges lenne? 

Magamba roskadásomból, egy eszményi ötlet szakított ki. Hiszen mindig arra vártam, hogy legyen valaki, akiben ilyen helyzetekben megbízhatok. Ugyan Nari is csak egy lány, de ő maradt az utolsó mentsváram. 

Eszméletlen iramban szaladtam vissza az osztályunkba, majd szinte kitörve az ajtót rohantam Narihoz. 

 - Nari, velem kell jönnöd! -ordítoztam tágra nyílt pupillákkal, könnyekkel a szememben-

- Beléd meg mi ütött? -bámult rám, fáradtságtól szédelegve-

- Majd meglátod, kérlek segíts! -rángattam fel a padból, majd meg sem álltam a női WC-ig-

- Ugye nem azt akarod, hogy lefényképezzem neked Minát, miközben tolja ki a kábelt? Nem gondoltál még rá, hogy leállj a kábszerről? -gyanakodva méregetett végig rajtam-

- Szeretném a képet, de ez most nem fontos, kérlek mentsd meg! -gördült le egy könycsepp az arcomról, miközben könyörgésemben szorítottam a karjait-  

Alig hittem a szememnek, mikor pár másodperccel azután, hogy berontott rájuk, tíz lány futott ki rémült arccal a mosdóból. Az öröm és szomorúság egyvelege földre kényszerített. Megnyugodtam, mert Minát nem bántják többé, de ez az én dolgom lenne. Feleslegesnek éreztem magam...

Nagysokára végül kijöttek. Mina minden porcikája csurom vizes volt, Nari mellkasa pedig úgyszint. A földet bámultam, mikor a megmentő könnyű szerrel átpasszolta nekem a vörös, feldagadt szemű lányt. 

- Vidd a gyengélkedőre pedofil herceg! -vigyorgott rám, mint a vadalma-

- Köszönöm... -böktem ki szomorúan-

- Ha te nem lennél, nagyobb baja is eshetett volna. Nem tudom mi van köztetek Minával, de boldognak tűnt, mikor meghallotta, hogy te hívtál. -boxolt bele a vállamba, miután a fülembe súgta az iméntit-

Az előbbi bánatom rettentő gyorsan váltott át heves szívverére, a hallottaktól. Azt hittem Mina nem kedvel engem, de talán egész végig tévedésben éltem. Míg ezen gondolkodtam, megszokásból messziről követtem őt, s akkor hirtelen megállt, majd elindult felém. 

Levegőt se mertem venni, mikor a közvetlen közelemben megtorpant, majd mélyen a szemembe nézett.

- Sajnálom, amit akkor a fejedhez vágtam... Önző módon rajtad töltöttem ki a dühömet. Köszönöm, hogy még így is mellettem maradtál! - vigyorodott el-

Az arcom rákvörösre válott, s infartktus közeli állapotnak örvendtem. 

- ...É-én mindig melletted leszek. Még ha egyedül is érzed magad tudd, hogy én akkor is csak rád gondolok. -telítődött meg könnyekkel a szemem, majd takarva azokat, leguggoltam- Annyira aggódtam... 

Éreztem, ahogy Mina apró karjai körém fonódnak, s a testének melege felolvasztotta jeges szívem apró kis darabjait. Másodpercek múlva egyre hidegebb lett, és mire felnéztem, már a távolban bandukolt a gyengélkedő irányába. Az a pillanat volt életem legszebbike, amit örök időkre megőrzök magamban.