Bocsánat a korai hangulat rombolásért, de ez egy elég depresszív rész ezért, ha tanácsolhatom valami érzelmes zenével érdemes olvasni, pl.:  én ezzel írtam végig. :)

Ahogy bámultam a naplót, úgy éreztem ezzel oppát örökre elveszítettem. Azt hittem együtt fogjuk elolvasni és nevetünk majd a gyermeki butaságainkon. Ez a napló volt a mérhetetlen bizalmának és szeretetének a jele. A szüleink szinte úgy viselkedtek, mintha nem is léteznénk, oppa mégis mindig úgy tett, mintha neki nem fájna semmi, pedig tudom, hogy ez számára sokkal nehezebb volt. Amíg Nam és én nem voltunk, ő egyedül tűrte ezt. Mindig is hálás voltam neki, amiért mellettem volt bármi történt is. Az élet mégis olyan igazságtalan volt, hogy az ő életét vette el az enyém helyett. A mozdulatlan és vértől áztatott testének látványa minden alkalommal , mikor lehúnyom a szemem, vetítő módjára emlékeztet újra és újra, egyre mélyebbre vágva a sebeimet. Amikor itthagyott engem nem csak ő ment el, de a lelkem egyik részét is magával vitte. 

Ez a kis füzet olyan értéktelennek tűnik. Kopott, a rozsda eszi a láncok küljesét, a lapok szanaszétt állnak benne, az én szememben viszont felbecsülhetetlen értékkel bír.

...

Remegő végtagokkal vettem át oppa hagyatékát, s érintésétől szemeim égni kezdtek s szívem szorítása erőtlenné varázsolta egész testem. Mintha csak a hamvait kaptam volna a kezembe, belül apró darabokra törtem a látványától. 

Talán testileg nem nőttem az ígéretben szereplő nagyságúra, de oppa a mennyországban mégis úgy gondolta, hogy visszaadja a kiszakított darabot. 

Akadozott mozdulatokkal húztam ki, a mindvégig szívem felett rejtegetett kulcsot... Az egyetlen dolgot, ami maradt nekem, miután elvesztettem a legfontosabb személyt az életemben. Sokáig bámultam még a jó karban tartott, csillogó villogó emlékfoszlányt, ami ennyi várakozás és sóvárgás után végül használatba vétetik. 

...

Meghajoltam, ezzel jelezve, hogy a szobámban szeretném olvasni, s ők könnybelábadt tekintetekkel ugyan így tettek.

1.lap

<><><><><><><><><><><><><>

Szia Nari! Ez egy titok, de ez igazából nem egy napló. Ne mondd el senkinek se! Sajnálom, hogy a bátyád vagyok és mégsem tudod velem megbeszélni, ha valami fáj. De nem kell sírnod titokban, mert ígérem én leszek a legjobb bátyus! 

Még csak az első oldal és szinte olvashatatlanul rondán van írva, mégis a szemem egyre csak telítődik a tűzforró könnycseppekkel. Mindig is úgy gondoltam, hogy nekem van a legszeretetteljesebb bátyám a világon, s talán ha akkor elmondom neki, nem kellett volna ennyire igyekeznie, hogy nekem a legjobban nyújtsa.

2.lap

  <><><><><><><><><><><><><>  

Bocsánat, hogy megint én mentem a szülők napjára anyáék helyett. De ne légy rájuk mérges... Az előadásban te voltál a legügyesebb, hajrá Nari! 

Idiótának éreztem magam, ahogy tovább olvastam. Érzéketlen voltam és észre se vettem mennyire bántja, ha szomorúnak lát. Tizenhárom oldalon át csak bocsánatot kér tőlem, pedig nekem kéne így tennem.

14.lap

  <><><><><><><><><><><><><>  

Nari! Joonie azt mondta szerelmes beléd, de nem akarja, hogy eláruljam.  Mikor hozzá mész feleségül, én akarok lenni a pap! 

A könnyfátyol mögött kicsit megkuncogtam ezt a részt. Szóval ez volt az, amit annyira rejtegettek előlem. Persze hogy még véletlenül se az akar lenni, aki az oltárhoz kísér. Tipikus oppa.

15.lap

  <><><><><><><><><><><><><>  

Joonie egész nap rólad áradozik. Még meg is ütött egy ovis társát, mert csúnyát mondott rólad. Félek tőle. De én is megtenném ám!  Én lennék a legbátrabb oppa a bolygón!

Tudom, te voltál a legbátrabb oppa az univerzumban! 

Negyven lappal később úgy láttam elég nagy idő kihagyás következett, mivel a kézírás teljesen másmilyen volt.

55.lap

  <><><><><><><><><><><><><>  

Hey hugi! Régen volt már mikor utoljára elkértem a kulcsot igaz? Nam és te is már kész felnőttek vagytok. A leggyönyörűbb és leghumorosabb lány sarjadt belőled, és Nam még évek után is oda meg vissza van érted. Elmondanám, de ahogy a mi kis eskünket, ezt is meg akarom tartani, amíg mindennek vége... Sajnos én nem tudom megvárni veled, míg akkorára cseperedsz, mint a fenyőfa, de már kezeskedtem afelől, hogy megkapd ezt, mikor eljön az idő. 
Melletted akartam maradni, amíg látom, hogy te és Nam egymásra találtok, de félek nincs annyi időm hátra. Igaz még csak tíz évesek vagytok, de mindenképpen ott leszek azon a bizonyos esküvőn! Mégha te nem is láthatsz majd, a pap helyéről foglak figyelni...

- Mégis hogy érti ezt oppa? Nincs elég idő? -fordítottam sebesen-

56.lap

  <><><><><><><><><><><><><>  

Az előző lapon biztosan meglepődtél. Mire ezt megkapod az egyik titokra talán már fény derül, de ezt addig halasztom amíg csak lehet. Bizonyára észrevetted, hogy egyre többet járok a dokihoz. Rákos vagyok... Próbálok erős maradni és nem elszomorítani téged. Te vagy számomra a legfontosabb személy az életemben és csak reménykedni tudok, hogy mindent megtettem azért, hogy boldog életed legyen. Csak azt akartam mondani, hogy ezúttal ne egyedül sírj. Tudom, hogy erős vagy, de Nam akkor is ott lesz veled, ha én már nem tudok. Talán nem egy egyszerű kérés, de kérlek mosolyogj ezután annyit, amennyit csak tudsz, mert a mosolyod a legszebb dolog a világon. Ohh, egyébként Nam folyton kérdezget a hogylétedről. Fel kéne keresned, ha most épp nem vagy még mellette... Ez a kis zúzógép aztán kitartóan szeret téged hugi, még olyan távolról is. 

- Hogy rák? Szóval azok a papírok, amiket eldobva találtam nem hamisak... Haldoklott és még akkor is csak értem aggódott... 

57.lap

  <><><><><><><><><><><><><>  

Nos, azt hiszem most utoljára kérem el ezt a kulcsot. Holnap kirándulni megyünk, de én már nem jövök vissza. Megbeszéltük az ottani kórházzal, hogy az utolsó napjaimat ott töltsem. Ígérd meg, hogy nem törsz össze miután meghallod! 

Nari,...nálad jobb húgot kívánni se tudtam volna, szóval ne emészd magad. Eszedbe se jusson, hogy magadat hibáztasd, különben visszatérek szellemként és hátsón rúglak! ... Szeretlek...mindennél jobban... Kérlek, kérlek...mindig légy boldog! Talán nem látsz majd, de én soha nem hagylak magadra!  Ezúttal a sok titkolózásnak mind vége, de azt kívánom bár többet mondtam volna ki neked a valódi érzéseimből, hogy megtudd én mindig ott leszek neked. Olyan dolgokat akartam ígérni, amiket úgy is tudjuk, hogy nem tartok be, akár egy rendes bátyus és elérni, hogy jobban rám támaszkodj, de mindannyian követünk el hibákat, nem igaz?

...Nam azt mondta letesz arról, hogy bármikor is viszonozni fogod az érzelmeit. Azt írta vallott neki egy lány és megpróbál elfelejteni téged vele... Mintha az én badass, Isteni húgomat ilyen egyszerű lenne elfelejteni. Már annyi ideje együtt vannak és még mindig csak rajtad jár az esze. Soha nem változik az a kiskrapek. A makacs kisöcsém... Ti ketten jelentitek számomra örökre a családot.

- Szóval a halálba furikáztunk. Oppa talán nem is a sérüléseibe halt bele... Méghogy legjobb húg... Ha ezt tudom, akkor annyiszor hagylak nyerni abban a játékban, amennyiszer akarod...

Az utolsó oldal után összetörtem. A kis titok miatt dühöngtem és oppa hiánya miatt nyafogtam, miközben ő mindent feláldozott azért, hogy én boldog életet élhessek. Nam pedig a végsőkig tartotta vele a kapcsolatot. 

Talán, ha a kulcsot a kezembe adta, nem haragudna, ha Nam is tudomást szerezne mindenről. Hiszen most ismertem fel igazán, hogy mennyire közel állt oppához.

*pötyögés*

Nari: Nam, találkozzunk valahol!

Nam: Most lett vége a sulinak, mi olyan fontos, egyáltalán miért rohantál el?

Nari: Gyere fel a szobámba, most kivételesen komoly dologról van szó...

Nam: De, ha megint beégetsz ajumma előtt és lesifotókat teszel ki a csoportba... Ahh hagyjuk, megyek.

Pár perc múlva hallottam is a lépcső dobogását, majd Nam megjelent az ajtóban, s azonnal mellém sietett. 

- Mi a baj? Teljesen fel van puffadva az arcod és vér vörös! -mondatta ki vele rémülete-

- Heh,... olvasd el és biztosra veszem, hogy téged se akar majd senki még bottal piszkálni se. -nyomtam mellkasának a naplót-

Ahogy számítottam rá, Nam már az első oldaltól megszeppenve és könnyekkel küszködve jutott el az utolsóig, aminél már passzoló kinézettel rendelkeztünk. 

Talán nem ez a legmegfelelőbb megfogalmazás, de Nam reakciója mosolyt csalt az arcomra. Igazán megható látni, hogy ennyire sokat jelentett neki oppa és, hogy még mindig így törődik vele. Mi hárman olyanok voltunk, mint egy kis család, akiket soha nem lehet szétválasztani. Mikor már azt gondoltam, hogy tévedtem, akkor az élet mégis újra összehozott minket. 

- Tudod, talán elkövettem pár hibát és látom a bőgőmasina képeden, hogy te is hibáztatod magad, de oppa biztosan boldog odafent, hogy tudja mennyire szeretjük őt. -bújtam bele vállába, s Nam pedig fejemre hajtotta övét-

***

Ajumma POV:

- Nari nem akarlak titeket zavarni, de éjfél lesz lassan. Remélem nem csináltok semmi illetlent. -kiabáltam át az ajtón, de válasz híján a kilincsért kaptam-

Amint benyitottam a legédesebb látvány tárult elém, amivel egész életem során találkoztam. Nari és a kis Namjoon egymásnak dőlve, a falnak támaszkodva aludtak el, vöröslő, duzzadt szemekkel. Kész felőttek már, mégis most úgy tűnnek, mint két apró angyalka. A múltban jópár rossz döntést hoztam, mégis a fentiek úgy döntöttek megérdemlem, hogy lássam az erős és gyönyörű kisunokám felnőni. Vénlány vagyok már, de még az öreg szemeim is látják mennyire különleges ez a kis csemete. 

- Jó is fiatalnak lenni. -kuncogtam el magam, miközben takarót terítettem rájuk-

***

Nari POV:

- OMG, OMG kelj fel Namdestroyerjoon! Mínusz tíz percünk van beérni! -riadóztam, mire ahogy voltunk rohantunk a suli felé-