Ma kezdem a második napom az új iskolában. A madarak csicseregnek, kellemes fuvallat suhan végig az arcomon, én pedig zombi módjára vonszolom magam centiről-centire. Nem arról van szó, hogy az iskolát nem kedvelem, pusztán csak azzal van bajom, hogy fel kell kelni és úgy is kell maradni még vége nincs. Szerencsémre a tanulással soha nem volt különösebb gondom. Oppa szerint fotografikus memóriám van. Ő minden vizsga előtt napokig tanult, és így is épp hogy átment, én viszont az órákon való odafigyelésen kívül nem erőltettem meg magam, de valamiért mindig kitűnő voltam. Emlékszem, minden alkalommal, a hatalmas koncentrációja közben, lehuppantam mellé az ülőre, majd pár perc megfigyelés után énekelni kezdtem: "Hello darkness my old friend, I come to talk with you again." Jungsik erre beleverte a fejét az asztalba, ezzel elfogadva a vereséget.

Egyébként, ma csütörtök van, így lassan jön az első seouli hétvégém. Azt tervezem Namjoonnal múlatom az időt. 

...

A nagy elmélkedésem közben, már oda is értem. Régi szokásomhoz tartva magam ismét öt perc késéssel, de szerencsémre a tanár még nem volt bent, viszont mindenki más igen. Mindegyiküknek hangosan köszöntem majd lehuppantam Yoongi mellé, aki épp a kedvenc tevékenységét űzte.

- Jó regget Csipkejózsika! Hoztam párnát, a délutáni pihenésemhez, de kölcsön adhatom az egész napos szundidhoz. -helyeztem rá a fejére- 

- Darth Vader-es? A gyöngyös, takarítós már elfogyott? -fordult felém, majd használatba is vette, látszólag nagy örömmel-

- Az nem volt leszállítva. Jó éjt! -kuncogtam el magam-

A padon tehenkedve megpillantottam Jimint, aki amint meglátta, hogy észrevettem, azonnal elfordította a fejét, mintha nem lett volna feltűnő.

- Jó reggelt Jimin! Nem kell zavarban lenned, a tegnapi köztünk marad. -kacsintottam rá vigyorogva, mire ő zavarodottan oda kapta a fejét-

- Csönd! Meg ne merd mutatni senkinek! -vörösödött el, így fokozva az előbbi mondatom félreérthetőségét-

Mivel elértem a célom, elégedetten dőltem hátra a székemben. Mina felé fordulva láttam, hogy óvatosan integet nekem, mire én elmosolyodtam. Ezzel egyetemben rögtön Jungkookra vetettem a szemem, aki épp a lányt fotózta. Úgy érzem ebből még sok vicces dolog fog kisülni. Seokjinnek észrevételem szerint fel sem tűnt, hogy megjöttem. Épp valami rákféleséggel tömte a fejét. Hátrafordulva, Namjoon éppen az eltört tollát próbálta megragasztani. Komolyan, nem hiszem el, hogy már reggel ezzel kezdi a napját. Lecsuktam a szemeim, majd éreztem, hogy valaki fújtat az arcomba. Résnyire nyitott tekintettel lestem meg, ki az a gyengeelméjű, akinek ez a hobbija.

- Szia. -vigyorgott rám egy fiú, téglalap alakú mosolyával-

- ... Hello? ... Minden rendben? -vágtam pókerarcot-

- Igen! -üvötött a nagyi által tegnap már kikezdett dobhártyámba- Köszi, hogy segítettél Chimchimnek tegnap! -hajolt még közelebb-

- Chimchim? Úgy érted.... Tényleg Chimchimnek hívod a nikkelbolhát? Ez haláli, mostantól én is rászokom erre. -estem le majdnem a székemről, a röhögéstől-

- Ne merészeld!!! -ordított Jimin, khmm azaz Chimchim a hátsó sorból-

- Én Kim Teahyung vagyok, de elég, ha Tae-nek szólítasz. -húzta ki magát-

- Tae, ti ugye nagyon jóban vagytok Chimchimmel?

- Igen, legjobb barátok vagyunk. -örült meg a kérdésemnek-

- Chimchim, ugye nem bánod, ha neki megmutatom a kincsem? -kaptam elő a telefonom-

- Töröld ki! -futott oda hozzánk-

Az ismerkedést az osztályfőnök berontása zavarta meg, aki rögtön a tárgyra térve elmagyarázta, miért is késett. Úgy tűnik kirándulást szerveznek az első évfolyam tanulóinak. Három választási lehetőségünk volt: sátorozás, túrázás, sátorozással karöltve illetve sima városnézés. Én és Yoongi egyből a sátorozást választottuk, mivel az jár a legkevesebb mozgással. Mivel Mina velem szeretett volna lenni, így ő is emellett adta le a voksát, ami egy újabbat is magával vonzott. Gondolom egyértelmű ki ez a személy, bár így még érdekfeszítőbben hangzott. Mivel a sátorozás esti sütögetést is jelent, ezért Seokjin is gyarapította a kis csapatot. Tae megakart ismerni, így vele és Chimchimmel is számolhattunk. Később Nam is felrakta a kezét, aki után egy ismeretlen fiú is jelentkezett. Így már kilencen voltunk, azonban tizenhárom ember a három napos túrázást választotta. Heves tiltakozásunk ellenére, a többség szavazata döntött, így kénytelenek voltunk beletörődni. Yoongival éreztük a közelgő halálunk. Azért edzek súlyokkal, mert aközben nem kell megmozdulnom, de ha futásról vagy sétáról van szó, akkor olyan vagyok, mint egy lajhár a kerítésen. A többieket különösebben nem zavarta, hiszen ez alatt is sütögetünk, másoknak pedig egyébként sem volt különösebb oka ezt választani.

- Ha nagyon nem bírod már, akkor viszlek a hátamon. -ült le Yoongi elé, az előbb jelentkező ismeretlen fiú- Szia, Nari ugye? Én Jung Hoseok vagyok, de hívj csak Hobie-nak, mint Yoongi.-mosolygott rám szívélyesen-

- Igen, szia. -bámultam rá döbbenten, ebben az osztályban léteznek normális emberek? - Nagyon gyanús... Ez biztosan valami illúzió. -kémleltem őt összehúzott szemekkel-

- Eszünk megint együtt? -ült le elém rögtön Seokjin, mintha lenne értelme feltenni nekem ezt a kérdést-

- Mától együnk Minával! Üljünk át hozzá, úgy is sok az üres hely körülötte a szünetekben. -telepedtünk Mina mellé- 

A kis szöszi egyébként is elég bátortalan, de Seokjin előtt még inkább zavarban volt. Viszont így is látszott az arcán, hogy örömmel eszik velünk. Bár, amit ő csinál azt már evésnek sem lehet nevezni. Minimum háromszor annyit evett, mint amilyen magas. 140 centis és annyit tömi a fejét, mint egy elefánt. Seokjin egyből harci üzemmódba kapcsolt. Hiszen ő az evés önjelölt hercege. Én csak nyugodtan nyámnyologtam tovább, mit sem törődve velük. 

Miután elhagytam a harcmezőt, visszaültem a helyemre, majd a hétvégémre készülve Nam felé gördültem.

- Namjoon, hétvégén van időd megmutatni nekem pár dolgot a városban. Ismersz, hamar elfáradok, szóval tényleg csak pár dolog kéne. -mutattam szívet az ujjaimmal-

- Bocsi, de most nem jó. Évfordulót ünneplünk a barátnőmmel, szóval végig együtt leszünk. -mondta, miközben egy füzetbe firkálgatott-

- OMG! Nam, neked van valakid? Ugye még nem esett komolyabb baja? -fogtam kétoldalt az arcom a rémülettől tátva maradt számmal- 

- Haha, nagyon vicces. -csukta össze a füzetet, majd keresztbe fonta karjait-

- Szóval a megsemmisítő is megtalálta a párját. Poénkodok, gratulálok hatalmas Nam mester. -hajlongtam előtte bőszen-

- Ugyan, ennyi évesen már mindenkinek meg volt az első nagy szerelme. 

- Én csak a tükörképembe voltam eddig... Lassan tervezgetnem kéne a jövőmet apácaként...-biggyesztettem le a számat, majd előre fordultam-

Mina és Seokjin sem értek rá, Jungkook pedig biztosan valami voodoo szertartást tervezget, ezért lassan kezdtem emészteni, hogy egyedül kell tévelyegnem. Viszon Tae és Chimchim hallották a problémám és felajánlották, hogy segítenek. Meg is beszéltünk egy találkozót szombat délre, az iskola előtt.

...

El is telt az alvással, kajacsatákkal és Namjoon pusztításokkal teli két nap. Igyekeztem nem elkésni, viszont mire én odaértem Tae már várt rám, indulásra készen.

Amint meglátott felém rohant, széles mosollyal.

- Szia Nari, Jimin mindjárt csatlakozik hozzánk, de egy kis dolga akadt. -indult el egyenesen a város központ felé- Mit mutassak meg neked? -fordult felém, elbűvölő vigyorral-

- Hmm, hogy mit? -váltottam perverz tekintetre- Egyébként, pár közeli kajáldára gondoltam esteleg egy mégközelebbi edzőteremre, aztán jöhet egy nagyobb élelmiszer bolt, és ha van kedved megmutathatnál pár helyet, ahova ti szerettek járni.

- Te szoktál edzeni? Chimchim biztos örülne, ha lenne kivel járnia. Ott is mindig belekeveredik valamibe. Én mindig mondom neki, hogy keressen valami hobbit. Mondjuk feltalálhatná velem a légzsákos kenyérpirítót. -bólogatott hevesen-

- Nem is értem miért nem érdekelte az ötlet, pedig nagyon hasznos dolog, ha vezetés közben akarsz kenyeret pirítani.-helyeseltem, röhögést visszafojtva-

- Ugye? De nem csak ezt nem akarta, még krumplifát se akart velem ültetni a kertbe. Olyan kifogásokat talált ki, hogy olyan nem is létezik. -vágott keserves arcot-

- Hogy mondhatott ilyeneket? A krumplifa a második kedvenc épületem. -tartottam a kezem a szám elé, meglepődöttséget színlelve-

A Tae-vel való beszélgetésem során, ami életem legfurcsább élménye volt, teljesen elfeledkeztem a közelmúltról. Ez a srác nem tudom pontosan milyen intézetből szökött, de akarva akaratlanul is felvidul mellette az ember. Ha ránézek már az is mosolyt csal az arcomra. Nemrég még úgy tűnt az egész életem széthullott, de lassacskán összekaparom a szívem darabjait. Bár nem sok ideje annak, hogy itt vagyok, de ez az osztály, még olyan mélységből is képes kirántani, amiből azt hittem sohasem mászhatok ki. Lassacskán Chimchim is megérkezett, egy igazi gengszterhez illő szerelésben. Az anyukájának kellett hagymát venni, ezért késett. Micsoda rosszfiú.  

Miután megmutattak minden fontosabb dolgot, amit szerettem volna, elmentünk egy karaoke bárba, ahol zárásig énekeltünk. Mire kijöttünk Tae a maradék hangjával próbált rávenni minket egy heavy metál banda alapítására. Az esti kiruccanásunknak az lett az eredménye, hogy másnap csak denevér frekvencián tudtam kommunikálni. El sem hiszem, hogy két, szinte teljesen ismeretlen sráccal ilyen jól elvoltunk. Úgy éreztem, mintha már ezer éve ismernénk egymást.

  Persze ajumma a legkevésbé sem örült annak, hogy ilyen későn értem haza. Miközben majdnem átrepesztette a fejemmel az antik festményét, láttam az arcán a megnyugvást attól, hogy be tudtam illeszkedni. Végül is eddig ő nem ismert engem, így biztosan sokat gondolkodott rajta, hogyan deríthetne engem jobb kedvre.   

Ennyi lett volna, remélem tetszett az alkotásom. :D
Köszönöm, hogy erre tévedtél! *peace, és lots of kolbászt mindenkinek*