- Nari, játszd el, hogy a barátnőm vagy! -telepedett le elém Nam-

- ....Kösz nem. -hajtottam vissza a fejem telefonomba-

- Neked adom az Indonéziából importált, minőségi kávét, amit anyu hozott a minap! -könyökölt le velem szembe, komoly arckifejezéssel-

- Miért nem ezzel kezdted darling? -csillantak fel szemeim-

Egy hónap telt el a megcsalásos eset óta és az életveszélyes kis barátom ki van virulva. Yoonginak is lassan mindenki szemethúny a "kis" incidense felett, s a gerlepár nyálcsorgatása, szinte cunamiként mos ki az osztályból minden nap. Az az igazság, hogy nyílt titokként álomszuszék és Nam barátnője együtt vannak. A sors fintora, hogy bár eddig minden körülöttem folyt, mostanra Namjoonra és a zabagépre vagyok utalva. Az egész osztály szerelmi mámorban úszik én pedig ezzel a kettő elmeroggyanttal tömöm a fejemet rámennel, és a hecc kedvéért még élvezem is. Igaz hármunkat szingli triónak keztek emlegetni az iskolán belül, de Jin mindig kikéri magának, mivel a minap feleségül vette a szárított tésztáját. Javítatalan...

- Na wife, mikor lesz a kamu randi? -rágcsáltam flegmán egy uborkaszeletet-

- Igazából...ma. -vakargatta tarkóját-

- Van valami különleges feltétel esetleg? -tartottam tovább az interview-t-

- Csak légy önmagad. A többit bízd rám. -mosolyodott el-

- Pfff, én a helyedben átgondolnám ezt mégegyszer. -nevetett fel Jin-

Miután tarkón csaptam a zabagépet és ismertettem, mennyire tökéletes és utánozhatatlan egy teremtés vagyok, elkezdtem elmélkedni, hogy vajon hogyan is kell viselkedni egy randin. Eddig még csak shoujo mangákban olvastam ilyesmit. Azzal kell kezdeni, hogy később érkezel, majd mikor meglátod a szerencsétlent, akivel a találkozód van, természetesen futva, azt kell mondanod "Bocsi, sokat vártál?", aztán mikor tovább haladtok, sűrűn vonalazott fejjel kell csendben toporognod mellette, mint akire most jött rá a hígfosás. Azután minden hülyeséget kötelességed dícsérgetni, mintha lenne rajtuk valami érdekes, pedig rohadtul nincs. Végül pedig jön a csók, meg a többi és THE END. Nos igen ennyi fogalmam van a randikról, mivel eddig még egy eszement se hívott el.

Iskola után hazamentem, s elkezdtem készülődni. Mivel nem tudtam pontosan hova megyünk, ezért felkaptam egy világoskék inget, aminek feltűrtem az ujját, mellé pedig egy sötétebb farmert és egy egyszerű, sportos-elegáns, fekete cipőt. Dobtam magamra egy enyhe sminket, meg egy flakon dezodort, s a hajam végeit enyhét begöndörítve készen is álltam a barátnő imitálására.

Volt még húsz percem egy öt perces út megtételére, így felbiggyesztettem a fejemre a hangfalakat, s buli hangulatban értem oda, a tervezettnél is kevesebb három perc alatt.

Mire Namjoon megérkezett, már a lejátszási listám negyedénél jártam. Ránéztem az órámra, ami szerint egy teljes percet késett.

- Bocsi, sokat vártál? -futott felém lihegve Nam-

- Egy egész perccel többet kellett rád várnom! Eddig púderezted az orrod, vagy megint eltörted a kilincseteket? -fontam keresztbe karjaim, sértődöttséget színlelve-

- Nem tudtam mit vegyek fel... -biggyesztette le szája szélét-

- Uram, atyám. Visszafejlődött a hímvessződ, míg nem láttalak? -vágtam rémült képet-

- Úgy látom neked már az arcod helyén is az van, husband. -nevette el magát-

- Leápolhatsz a találkozó után wifeu. -vigyorogtam rá én is-

Megindultunk a többiekhez, majd Nam hirtelen megragadta a kezemet, mire én csilipaprika színűre váltottam, és hebegve habogva próbáltam normalitást imitálni. Namjoon elkuncogta magát a reakciómon, s közelebb húzódott hozzám.

Gyerekkori barátok lévén, még soha nem csináltunk ilyesmit, így eléggé furcsán éreztem magam. A gyomrom csak úgy kavargott, s még az irritáló vicceimet se tudtam elsütni.

Megérkeztünk a csoportos randi színhelyére, ahol rajtunk kívül még három fiú és ugyanennyi lány várakozott. Minegyikük hozzánk hasonló pózban vizslatott kettőnket. Meglehetősen kellemetlenül éreztem magam, mivel mindegyikük nagyon összeillő és aranyos pár volt, mi pedig két haver, akik csak tettetik ezt az egészet.

Meghajoltak, majd egyesével bemutatkoztak, bár én szokásomhoz híven egyetlen nevet se bírtam megjegyezni.

A találkozó színhelye végül egy kávézó volt, amire azonnal felcsillantak a szemeim, s minden gátlásom kámforrá vált.

- A barátnőd nagyon oda lehet a kávéért. -nevette el magát az egyikük-

- He? -nézett felé Nam, aki ugyan úgy csorgatta a nyálát az édes illatra-

Mindenki kuncogni kezdett az orra alatt, mi pedig figyelmen kívül hagyva őket veszekedtünk az egyetlen árnyékon lévő helyért. Miután megnyertem a küzdelmet, megfogtunk közösen egy menüt, s alig bírtuk eldönteni mi legyen a rendelésünk. Végül észrevettük magunkat, s mikor kijött a pincér egyöntetűen válaszoltuk szomorúan: "Akkor egy Latte Machiatot..."

- Mióta vagytok együtt? -mosolyodott el az egyik lány-

- Egy hónapja, ugye husband? -pillantott rám, rebegtetve a szempilláit-

- Igen, egy melegbárban láttam meg, és szerelem volt első lát-- -fogta be a szám-

- Csak viccel, igazából egy elmegyógyintézetben, rögtön megtetszett a kényszerzubbony alatt. -mondta nevetve, én pedig a hónom alá vettem, a nyakánál fogva-

Miután kellően bemutattuk szerelmünk határtalanságát, kihozták a rendelést, majd kezdődött az igazi interview.

- De most tényeg, hogyan jöttetek össze?

Mivel láttam, hogy Namjoon fejében hirtelen teljes sötétség uralkodott, ezért megfogtam a vállát, majd előálltam a légből kapott ötletemmel, ami beleillik a valóságba.

- Gyerekkori barátok vagyunk, és miután szakított a barátnőjével én voltam az, aki lelket öntött belé, aztán pedig egyik dolog követte a másikat és vallottam. -mondtam fapofával-

Az első kérdésen azonnal továbbjutottam, így fellélegezve dőlhettünk hátra, a kis poharunkkal a kezünkben.

Egyszer csak azt vettük észre, hogy mindenki nyalakodik, mi pedig vöröslő alrccal üldögéltünk, mint két darab kulahalom. Alapból szobára küldeném őket, és ötszáz szavas fogalmazásban írnám le, mennyire gusztustalan állatok, hogy ezt előttem művelik, de ezúttal a kávé jutalmam forgott kockán. Megragadtam Nam gallérját, mivel ő is ingben érkezett, s olyan szögben húztam az arcomhoz, hogy minden oldalról úgy tűnjön, mintha egy érzéki csókot nyomtam volna a szájára. Vagyis én így terveztem. Nam mélyen a szemembe nézett, s becsukva szemeit vészesen közel hajolt. Amint megérztem puha, telt ajkait, az enyémein, azonnal menekülőre fogtam, s dülöngélve rohantam a mosdóba.

Lesokkoltam, s a csempére rogyva tartottam égő, vörös arcomat. Nem értettem mi lehet a bajom. Ő a gyerekkori barátom, nem kellett volna úgy éreznem magam, mégis legbelül, folytatni akartam, viszont megrémített a tudtat, hogy ezzel elveszteném a legjobb barátom. Ő az, akire bármikor számíthatok, mindig ott lesz nekem, egyszerűen tilos beleszeretnem.

Az ajtón kívülről hallottam Nam hangját, s odakapva tekintetem, olyan hevesen kezdet verni a szívem, hogy úgy éreztem tartanom kell, hogy ne szakítsa át a mellkasom.

- Nari, sajnálom. Gyere ki kérlek. -mormogta szomorúan, mély, férfias hangján-

Minden szavától egyre jobban összezavarodtam, s végül kivágtam az ajtót és egyenesen belemondtam az arcába, amit gondolok.

- Nam... El kell mennem...én...azt...hiszem....beléd szerettem. -motyogtam orrom alatt, meg-meg állva- Sajnálom, nem akartam tönkre tenni a barátságunk... ez csak megtörtént... Kérlek ne haragudj. -azzal elsuhantam mellette, s úgy rohantam haza, mintha repülőgép turbinát dugtak volna a hátsómba-

Útközben megpofozgattam magam, hátha csak tévedek, vagy csak álmodtam az egészet, majd Mina felé indultam.

Meg is érkeztem a pöttömhöz, akinek az ajtóján, miután kinyitotta úgy vágódtam be, mint aki haza érkezett. Olyan sokat lógok a kis aranyhörcsögnél, hogy Iseul unnie és Mina se lepődtek már meg. Berontottam a szobájába, magam után rángatva a lányt, majd lehelyeztem az ágyára és két mondtban felvázoltam a helyzetet.

- Szőke...nagy baj van. Szerintem beleszerettem Mr.Destroyer-be. -ráztam a fejem, ijedt tekintetemmel-

- Nem lehet, hogy ez is olyan, mint Yoongival, vagy épp Hoseokkal? -rágcsálta a szárított gyümölcseit-

- A nyálcsorgatástól még alacsonyabb lett az IQ-d? Ja várj akkor már nem is lenne. -szórakoztam jól saját viccemen, mire Mina megcsikizett, mivel tudja, hogy ez a gyengepontom- Nem tudom mit tegyek. Ezelőtt még soha nem éreztem ilyet. -uralkodott el rajtam a pánik-

- Mondd meg neki, ne halogasd, mint én és Kookie. -mosolyodott el halványan-

- Egy kád szén volt a jeled oviban? Amint rájöttem a képébe vágtam, majd elhúztam a csíkot. -rémültem meg felelevenítve az előzményeket-

- Nari, nyugodj le, én itt vagyok neked. -ölelt át a lány, szőke fürtjeit az arcomba lebegtetve-

- Nem vagyok homár, mondd már meg, hogy mit tegyek.!. -panaszkodtam, miután tincseivel kezdett fojtogatni-

Végül Minának se volt ötlete és a végig hallgatózó unnienak se, szóval fáradtan és meggyötörve sétáltam vissza ajummához, aki meglepődve a korai érkezésemen leszidott, mert még nem volt kész a rizs. Erre én drámaian kezdtem bele a veszekedésbe, melynek tárgya az volt, hogy a rizsnek mennyivel könnyebb az élete, mint az enyém. Bár ezellen tehetnék, ha nem böknék ki spontán eszement dolgokat. 

Eddig talán túlzottan próbáltam pótolni oppát, de ezúttal más a helyzet. Olyan sokáig gondoltam Nam-ra kisöcsémként, hogy megijedtem, amiért hirtelen ilyesmit tett, s végül pánikkal reagáltam.

A saját magammal folytatott vita után, felkucorodtam a szobámban fekvő ágyamba, s észrevettem, hogy van egy új üzenetem, zavarodottságom tárgyától.

Nam: Husband, gyere vissza!

Nari: Zsong a fejem miattad... Vegyél egy gumibabát és írd rá a homlokára a nevem.

Nam: Már nem is érdekel a nyereményed? Vonszold magad! :)

Nari: Jégszívű démon... :'(

Nam: 10 perced van!

Nari: Ahh... Megyek...

Zsebrevágtam a telefonom, majd ígéretem szerint cselekedtem.