Caitlyn úgy érezte esélye sincs a férfinál, akinek ennyire tehetséges és menő első szerelme volt. Nem tehetett róla, de mégis akaratlanul lejátszódtak a lehetséges viták, ha össze jönne neki ez a kapcsolat. Már látta maga előtt, hogy a Kapitány azzal zárná le a vitáikat, hogy Peggy nem így csinálta volna, Peggy soha nem gondolkodna így és így tovább. Tehetetlenül elmélyedt ezekben a negatív képzelgésekben és egyre mélyebbre süllyed a szomorúságában.

Coulson észre is vette a hirtelen hangulatváltást, majd a lehangoltságot, amikor öt, néma perc múlva se szólalt meg a mellette álló, így biztatásul a vállára tette a kezét és simogatni kezdte, ami tudta, hogy lenyugtatta a lányt. Ő csak a tengert tudta figyelni.

- Nem kell semmitől ennyire letargikusnak lenned. Túl hamar vonsz le következtetéseket. - félbeszakította a nő gondolatait, mintha olvasott volna azokban, majd kíváncsira vette a figurát és értetlenkedve megfogalmazta azt, ami nem hagyta békén az ő elméjét. - Miért kérdeztél Amerika Kapitányról?

- Csak felakarok készülni egy második világháborús katonával való találkozásra. - Caitlyn mély levegőt vette, hogy így is leplezhesse a hazugságát, melyben meg kell hagyni remek kiképzést kapott magától az Igazgatótól, de a mentora mindig át látott rajta. Kihúzta magát, ezzel leesett róla az ügynök keze, de továbbra is őt figyelte. Ahelyett, hogy elindult volna egy másik irányba és kikerülte volna a további faggatásokat ott maradt semmittevésében.

Coulson látta rajta, hogy megint hazugságot próbál alkalmazni a téma lezárására és az állapotáról folyó beszélgetés elterelésére, így ciccegett egyet, de a hangja és a viselkedése továbbra is gondoskodó maradt.

- Tudom, hogy nem ez a valódi okod. - miután megfogalmazta a kétségeit egyikük sem szólalt meg újra és érezve a keletkező kényelmetlenséget a lány körül nem is erőltette tovább a faggatózást csak a tekintetét járatta a lányon. Ha elakarja mondani neki, megteszi, ha nem előbb utóbb úgyis kiderül.

Egy ideig a fiatalabb érezte magán a felettese tekintetét, de nem fordult felé, csak amikor már lyukat égetett a fejébe a pillantása. Rögtön meg is bánta, hogy odanézett, mert olyan szemekkel vizslatta a lányt, amik bármilyen szovjet kémet megtörnének egy kihallgatás alatt. Bár Caitlyn nem volt orosz mégis megrogyott a titkos fegyver hatása alatt és beszélni kezdett.

- Amióta megláttam kilépni a boksz klubból egyre jobban foglalkoztat a Kapitány. Ez biztosan a véremben van. - próbálta feldobni a hangulatot a megtört ügynök és ejteni a témát az utolsó mondatával, hogy a tárgy Coulson rajongására helyeződjön. Ahogy meglátta a férfi reakcióját tudta, hogy nem sikerült, inkább csak rávette őt, hogy még kíváncsibb legyen a témában.

- És csakúgy foglalkoztat? - mintha nem is a hideg, kimért Coulson állt volna a Közlegénnyel szemben, hanem egy fangirl, aki egy új rajongót von be a kedvenc sorozatába, filmjébe vagy esetleg könyvébe. Esetükben a rajongótábor Amerika Kapitány köré épült, akinek a vezetőjének vallotta magát a S.H.I.E.L.D.-es férfi.

- Ahj, Phil, hagyd abba! - a lány arca egyből bíborvörössé vált a cukkolástól, melyből eleget kapott már a szervezet egy másik női tagjától, de hogy még a mentora is beszálljon az már rég túl ment minden határon.

Olyan cinkos vigyort mutatott felé, amit még sohasem látott egész közös munkájuk alatt. Caitlyn a kezét keresztbe tette maga előtt, majd próbált rá se nézni a férfire, de annak olyan erős volt az arckifejezése, hogy sehogy sem tudta kikerülni az arcát. Miután a szemével találkozott a lányé nem tudott szabadulni tőle, de nem is mert félre pillantani.

- Jól van, jól van, elég lesz! Úgyse fogom kimondani! - durcásan lebiggyesztette az ajkát és elfordulva tiltakozott a válaszadásra. A szemében már látszódtak a keletkező könnyek, mert annyira nem akarta elmondani, hogy fél az általa megkedvelt férfi visszautasításától, hogy már az állapotára ment rá.

- Egyelőre az is elég nekem, hogy még nem mondod ki, de mélyen, legbelül tudod. - Coulson előre tekintve a vízre végül befejezte a nyaggatást, mert észre vette a társa állapotát. Tudta, hogy most, hogy minden rászakadt a fejére és sok felelősséget is ruházott rá Fury az elmúlt időben, meg még jött ez a sok balhé a Tesseract-tal, ami eléggé megviselhette Caitlyn-t ráfér egy kis pihenés.

Bár a lány nem vallaná be azt a sok nehézséget, amivel szembe kell néznie, mert túl büszke ahhoz, belül érezte, hogy nem sokáig bírja ezeket a terheket. Igaz, hogy mondták neki az ügynöksége előtt, hogy ne csatlakozzon, mert az az egészségére fog menni és talán még az életébe is kerülhet, de ő ellentmondott minden segítségnek. Az anyja emlékét tiszteletben tartva nem mondhatott mást a munkára csak igent.

Caitlyn már nem is válaszolt csak elpirulva, karba tett kézzel elviharzott a hajó egyik távolabbi pontjába, ahonnan semmilyen szögből sem vehették őt észre. Leguggolt, majd elhelyezkedett a földön és a lábait felhúzva a kezeit rajta pihentette a térdén. Ráhajtotta a fejét a lábára, majd egy mély lélegzetet véve engedte, hogy az a rengeteg feszültség távozzon a testéből a könnyei formájában. Mélyen a gondolataiba süllyedt és próbálta kisilabizálni, hogy most mi a helyzet vele az átjáró megnyílása óta.

Sorra vette, hogy elsőnek is megérkezett egy idegen férfi, aki ráadásul asgard-i isten és valahogy érdeklődést mutatott feléje, majd első alkalommal választották szét Coulson-tól hosszabb időre az ismeretségük óta. Az anyja gyilkossága óta nem is csoda, hogy ennyire félti a hozzá közel állókat.

Aztán megérkezett élőben, hús-vér testtel a Kapitány és azt a régóta elnyomott, rejtegetett érzelmek feltörtek belőle és úgy rohamozták meg, mintha egy kamion hajtott volna keresztül rajta. A mentora kártyáin is helyesnek tartotta, de soha sem érzett olyan hirtelen kelt érdeklődést és vonzalmat, mint a kilépése pillanatakor.

Stark és közte se volt még ekkora vonzódás, Arthur-ról meg főleg nem kell beszélni, ő csak inkább egy fiatal, gyermeki első szerelem volt. Ahogy egy ideig egyedül maradt a gondolataival, megjelent a falra festett ördög és közelebb jött hozzá leguggolva szemvonalba kerülve vele.

- Leülhetek melléd? - a mellette lévő helyre mutatva engedélyt adott neki, majd pár pillanatig csendben ültek. A nő most kezdte csak megérteni a többi ügynök aggodalmát a férfival továbbra is fenntartott baráti kapcsolat miatt. Ahogy Caitlyn gondolatait csakis egy szőke katona lepte el már másképp tekintett a gyerekkori barátjára. Ráeszmélt, hogy az eddigi rossz tetteit ő mennyire nem vette komolyan, mert csak a régi, jó Arthur-t látta benne még akkor is, amikor ő teljesen kifordult önmagából. Ez körülbelül két éve történhetett.

Oldalra nézett, ahol Arthur maga elé nézve helyezkedett el a lány beállását leutánozva. A tengert bámulta. Tudta, hogy ő is azt gondolja róla, hogy megnyugtató a végtelen terjedelme, mert egyszer, amikor ellátogattak egy közeli parthoz még az Akadémián Caitlyn elmondta a véleményét, amivel kapcsolatban meglepően a fiú is hasonlóan gondolkodott.

A régi közös emlékek egymás után ugrottak be. Az egymással szemben lévő óráik, a ranglistán elfoglalt első helyezésért való küzdelmeik, az évek során kialakult barátságuk és az együtt töltött szerelmes percek, most mind undorral töltötték el a nőt, hogy a volt barátja mivé vált a szakításuk után nem sokkal. Vehette volna jól is az egész dolgot, hogy most már azzal a lánnyal kavarhat, akivel akar, hiszen a többiek oda voltak érte, de ő másképp döntött, inkább rossz útra tért. Egy nagyon rossz emlék ugrott be a nő gondolatai közé, amikor még csak tizenéves volt és az apjával élt. A fiú most arra emlékeztette.

Mereven húzta össze magát a Közlegény, és belül reszketett, hogy végül, amikor megunja, a többi nőt egyszer felé fordul, és rá erőszakolja magát. Most már félt a közelében tartózkodni és feljegyezte magában, hogy szóljon Coulson-nak erről az érzéséről, majd kérjen titkos felvigyázókat az exéhez.

Nem csak belül, de már a bőrén is érezte, hogy libabőrös lesz és végig fut rajta a hideg, amikor lenézett a jobb karjára ott találta Arthur kezét, amint a vállát átkarolva lassan magához húzza a testét. Megrezzenve elugrott és egy méternyi távolság került közéjük ezáltal. A fiú tanácstalanul nézte a lány hátrálását, aki időközben feltette az egyik kezét, hogy legyen, ami távol tartja a férfit tőle.

Arthur lassan előre kezdett dőlni, de Caitlyn félelmében hátráltatta a mellkasánál eltolva őt, így megállítva a száját a további távolságcsökkentéstől. A szeme is tükrözhette a negatív érzelmet, mert a fiú meglepetten meredt a kék íriszeibe. Arthur szokásos barna szeme viszont egy pillanatra megváltozott és zöld fény csillant meg benne.

- Csak barátok. - jelentette ki a lány félénken mosolyogva, mert nem akarta, hogy a fiú észrevegye a pillanatnyi gyengeségét és kihasználva ezt újra próbálkozzon az előző csókkal.

Arthur elvette a mellkasáról a másik ügynök kezét, majd az ujjai végére egy csókot nyomott, ami kirázta a lányt, de ugyanakkor elérte nála, hogy elpiruljon. Ezzel a tettével jelezte Caitlyn számára, hogy többet akar, de a szavai teljesen ellentétben álltak vele és megelégedtek a nő ajánlatával.

- Rendben. - annyira pajkos volt a tekintete, mintha levetkőztetné a gondolataiban, mint amikor még csak akadémiás diákok voltak és felidézné azt az első éjszakát.

Hirtelen megváltozott a levegőben késsel vágható feszültség egyik pillanatról a másikra és kellemes, baráti lett, amikor Arthur elmosolyodott. Caitlyn-t azonban nem tudta meggyőzni, mert most már látta a mosolya mögött megbújó őrült elszántságot.