Még Európában, a hegyek fölött jártak, amikor Natasha beszélgetést kezdeményezett. Caitlyn-nek nem volt sok kedvem dumálgatni, hogy ott motoszkált benne az a rossz érzés, hogy Loki készül valamire és az a valami talán őt is belefoglalja. Ennek ellenére fenntartotta a társalgást, mert ezt a kérdést nem egyszer felhozta már számára, amikor lett egy kiszemeltje.

- Szóval... Stark vagy Rogers? - a hirtelen választás elé állítás nem lepte meg a másik nőt. Natasha-nak megvolt az a szokása, hogy még a Közlegény egyéjszakás kalandjait összehasonlította első barátjával, Arthur-ral vagy a feledhetetlen szerelmével, Tony-val. Miután az egyetemi kedveséről kiderült, hogy miket tett átállt a csak-Stark-kal-viszonyítunk vonalra és nem tervezte egyhamar abbahagyni.

- Mi van? - a kérdezett összevonta a szemöldökét és oldalra pillantott egy szarkasztikus nevetéssel a nőre. A vörös kém elégedett vigyorral az arcán nézett maga elé kerülve a lány tekintetét. Érezte, hogyha felé fordul, elnevetné magát és nem akarta magukra terelni a hátsó részben elhelyezkedők figyelmét.

- Melyiket választanád? - A barna hajú nem akart hinni a fülének, hogy megint ezt fogják játszani.

Caitlyn általában mindig Tony-t mondta, mert nem voltak nála jobb férfiak eddig, de most, hogy ott van neki Pepper nem mondhatta őt, főleg, hogy Steve megjelent a színen és most már iránta is elkezdett gyengéd érzelmeket táplálni. Natasha terve egyértelmű volt, kiakarta erőltetni a barátnőjéből, hogy a Kapitányt válassza és bevallja, hogy végre talált egy férfit, aki jobb Stark-nál.

- Nat, Tony-nak végre sikerült találnia egy odaadó nőt, akivel boldogok és én örülök nekik. Steve-vel meg még csak egy napja találkoztam nem fogom kiválasztani, csak azért, hogy azt mondhasd, te megmondtad. - próbálta lejjebb venni a hangját és suttogva kiabált, hogy ne zavarja meg a csendet.

Igenis kedvelte Steve-et már azelőtt is, hogy találkoztak, hiszen Coulson történeteiből és ábrándozásaiból a tökéletes úriember képét rakta össze, de a férfinek ez volt az első alkalma, hogy láthatta Caitlyn-t, ezért nem támadhatta le azzal, hogy ő már évek óta kedveli.

- Az egy éjszakás kapcsolataidnál nem volt ilyen habozásod, egyből Stark mellett raktad le a voksod. Talán a Kapitány tényleg különleges számodra. - az orosz nő incselkedve fordult a másik ügynökhöz, aki zavarba jött és el is fordult a másodpilótájától. Natasha tovább nyomult a témára, ahogy látta a társa reakcióját, mert tudta, hogy jó úton van a lány szintvallásáig. - Esetleg annyira, hogy el is felejteti veled a Stark-kal folytatott közös munka emlékeit?

A Közlegény nem tudott erre mit mondani. Megbeszélték, hogy arra az egy éves kapcsolatra, mely az elején még hibának bizonyult, mind a milliárdosnak, mind a fiatal nőnek szüksége volt. Viszont Caitlyn nem szerette, ha emberek társaságában hozza fel azt a korszakot, amikor elsőnek találkozott Anthony Stark-kal. Főleg nem a Kapitány társaságában, nem akarta, hogy máris megtudjon a múltjából egy olyan szeletet, amivel talán örökre elásná magát nála.

Fiatal volt, de nem meggondolatlan, mert ép ésszel lépett bele abba a kapcsolatba, amely végül megformálta azzá, aki most huszonhat évesen volt. Már akkor is eléggé érett volt és vállalta a tettei következményét, még akkor is, ha tudta, hogy később Stark úgyis otthagyná, mint az összes többi nőt.

Bár szerencséjére nem így történt, mert abból a pár hetes együttlétből hosszan tartó kölcsönös szerelem keletkezett és a végén egy egész évnyi boldog emlékkel távozott a kapcsolatból. Minden után kapott egy jó nagy fejmosást a bácsikájától, de semmit sem bánva folytatta tovább az életét egy örökké tartó barátsággal az oldalán.

- Natalia, ha még egy dolgot megemlítesz most nekem abból az időszakból én esküszöm, hogy rád küldök egy atombombát. Lehet, hogy azt hiszed, nem hallatszódik semmi hátra, de bármit kinézek Tony-ból. - suttogása után visszafordult a front üveghez és dühösen nézett ki magam elé. Az útirányra így még nehezebb volt koncentrálni, hogy Nat folyamatos cukkolása visszhangzott a fejében.

- Jól van, Dulifuli. Akkor a neved megmarad Mrs. Rogers-nek. - a pilóta kihallotta a hangjából az elégedettséget, és amikor az orosz származású meglátta a másik vörösödő arcát még kuncogott is mellé. A zavarba jött barna hajú most nagyon hálás volt, hogy a hátsó részen éppen beszéltek a fiúk, mert ha ezt hallották volna, kellemetlenségében lesüllyedt volna a földig.

Csöndben maradt és nem reagált a becenévre, se a többire, amiket időközben kitalált. Natasha nem zavartatta magát, minden kitalált névről tájékoztatta Caitlyn-t, mintha csak ketten lennének egy szobában és borozgatás mellett témázgatnának mindenről.

Azonban a zavarban lévő inkább hagyta, hadd élvezze az oldott hangulatát és nem rombolta le a jó kedvét. Ő viszont nem tudott feloldódni, még mindig az a rossz érzés fogta el, hogy valami közeledik. Még az ülésén is érezte áthatolni a fekete hajú isten tekintetét.

- Nat figyelnéd egy kicsit az utat? - a kedvessége kiugrasztotta a vörös hajút a helyzetéből és abba hagyta a fecsegést. Felé nézett, majd kérlelő pillantással találkozott szembe, ezért bólintott egyet és előre fordult. Átkapcsolta a gombokat, hogy most a teljes irányítás az övé legyen és felmutatott hüvelykujjával jelezte, hogy minden rendben.

A Közlegény megfordította a székét és az ölébe vett egy csíptető, ami a balján pihent. Úgy tett, mintha éppen ellenőrizné a hajó belsejét és jegyzetelne a papírra, de valójában a csínyek istenét volt hívatott kielemezni.

Bármikor felpillantott az ő arcán csak egy széles vigyort látott. Egy hosszabb pillanatig engedte magának, hogy bámulja a tábla fölött és akkor már egy másik érzelmet vélt felfedezni. A vigyora lassan egy kedves mosollyá változott, amely valamilyen oknál fogva megmelengette a szívét.

A mellkasához kapott a szokatlan érzésre a férfi iránt, majd amikor újra őt nézte a tekintete vágyakozást fejezett ki. Ez kicsit megijesztette, de valami belülről azt súgta, hogy nem rossz szándékú. Mégsem tudta elfogadni, hogy pont ő legyen az, aki majd meglágyít egy gyilkost.

Hirtelen felkapta a fejét a másik két férfival egyetemben, akik addig egymással voltak elfoglalva, de most mind a hárman figyelni kezdtek a fogoly tette miatt. Az időjárás változott meg, mert körülöttük fénycsóvákban villámok csaptak a földbe és a hegyoldalakba. A sűrű felhőrétegtől nem láttak sok mindent, de egy mozgó alakot Caitlyn-nek sikerült kivennie az elülső ablakon.

- Ki a fene az, aki meg tud lenni ilyen magasban ekkora vihar alatt?! - előre rohant, visszaült a helyére, majd hevesen nyomkodta a gombokat, hogy stabilan tartsa a gépet és elkerüljön bármiféle találkozást a fénycsíkokkal. Úgy, mint Loki németországi támadásainál, itt is észrevette, hogy csak a quinjet mellett találja el a levegőt a csapás, de magát a gépet nem.

Már meg sem lepődött ezen a sok furcsaságon, amit egy nap alatt átélt. Érezte, ahogy hátulról befúj a hideg, esti szél és odafordulva Stark-ot látta a kezelőnél. Gyorsan akart cselekedni, ezért meg se várva míg Nat átveszi a vezetést felpattant és odarohant a milliárdoshoz.

Félretolta a férfit, amennyire tudta a nehéz fémöltözetében, majd megnyomott egy számkombinációt és az ajtó újra záródni kezdett, és ezen kicsit lenyugodva szembe nézett a páncélossal, akin már rajta volt a sisakja is.

- Elment a józan eszed Stark?! Mit gondolsz, mit fogsz csinálni? - a lány megragadta a férfi fémkesztyűs csuklóját és próbálta elhúzni a rámpától, ami lassan már bezáródott volna. Bár a milliárdos ott maradt, ahol volt, Caitlyn-nek nem volt elég ereje, hogy elhúzza a több kilós páncéljával együtt.

- Megmentem magunkat. - ezzel az egyszerű, tömör válasszal elintette az útból, de amikor megállapodott az ajtó előtti helyen jelezve, hogy nem nyithatja ki a kaput, Stark eltolta az erős fémkarjával, mellyel a nő nem bírt, és a géniusz újra nekiállt leereszteni a rámpát.

Hátrább lépve Caitlyn Steve karjaiban kötött ki a lökéstől, aki Tony példáját követve felvette a csuklyát eltakarva az arcát, hogy csak a szája és a baba kéken fénylő szemei látszódtak. A Közlegény nem hitte el, hogy a Kapitány is az eszelős mellé áll, de amikor a férfi lenézett a szemeibe látta, hogy csak megállítani akarja a férfit, hogy zavargás nélkül vihessék be az elfogott istent.

Az ügynök megkönnyebbülten engedte el a férfi kezét, amikor felállt. Megint a zsenire emelte a tekintetét, akit éppen akkor lökött félre egy hosszú, szőke hajú mellvértes, köpenyes férfi. Az idegen a kezében egy különösen nagykalapácsot tartott és mind a haja, mind a köpenye az erős szél áldozatának esett, a háta mögött küszködtek a légáramlattal.

- Thor? - már megint mintha egy másik hang szólt volna Caitlyn száján keresztül, mert biztos volt, hogy nem ismeri a férfit. Erre, azonban úgy tűnt nem csak ő lett figyelmes. Steve is furcsán nézett le rá, de jelezte, hogy majd később újra rákérdez. Tudta, hogy cselekedniük kell, méghozzá gyorsan, ha nem akarják elveszíteni az ellenséget.

A szőke hajú isten, akit a Közlegény valahogy már régebbről is ismert, megragadta Lokit és kirepült vele a nyitott ajtón. Ahogy a lány kigondolt volna egy tervet, hogy hogyan szerezzék vissza a foglyukat, Stark már cselekedett is. Steve észre vette, hogy a Vasember már készül kiugrani a gépből, így próbálta megakadályozni a távozását.

- Stark kell egy haditerv! - próbálta túlkiabálni a befújó szelet, hogy még idejében figyelmeztesse a makacs férfit, de semmi értelme nem volt az erőfeszítéseinek.

- Mondom a tervet, támadás! - a milliárdos hajthatatlan volt és csak a saját feje után ment. Hátra pillantott a válla fölött, azzal ki is repült a két távozó után.

Caitlyn körbe nézett, hátha talál valami segítségre alkalmas eszközt, s közben megpillantotta, ahogy Natasha nyitott szájjal meredt a három férfi után. A Közlegény jelezte neki, hogy lassítsa le a gépet, majd tegyen egy száznyolcvan fokos fordulatot és induljon a Vasember után. Ahogy visszatért a kereséshez bárhogy nézett széjjel nem talált mást csak az ejtőernyőket, amik mellettük pihentek az ülések felett.

Mire észbe kapott a Kapitány már vette is magára az egyiket. Kicsit szenvedett a csattokkal ezért úgy gondolta segít neki. Közelebb lépett hozzá, majd amikor ráerősítette az ernyőt Steve hálásan nézett a szemébe. Egy pillanatig volt idejük egymás szemében elveszni, mert érezték, ahogy a vörös hajú fordult, így a Kapitánynak gyorsan ugrania kellett.

- Vigyázzon magára, Steve. Amennyire tájékozódtam erről a pasiról, annyit megtudtam, hogy ugyanolyan félisten, mint a testvére. - amilyen közel voltak egymáshoz a lánynak nem kellett kiabálnia, hogy hallja a másik mit mond. A férfi felvette az új pajzsát és a kezére erősítette, hogy majd annak a segítségével vessen véget az alattuk valószínűleg folyó vitának.

- Csak egy isten van Caitlyn. És lefogadom, hogy Ő nem ilyen ruhát hord. - azzal megfordult és kitárva mind a négy végtagját zuhanni kezdett a sötétségbe.