Az ügynök a hajó oldalánál talált rá Coulson-ra, amint éppen a korlátra támaszkodva elmélyülten figyelte az előtte elterülő, nagy kékséget. Nem szokott tengeri beteg lenni és soha sem volt. Az ilyen utakon inkább csodálta a tengert és az óceánt és nem szennyezi be a gyomrának tartalmával. Ez is jellemző volt a családjában, a víz szeretete és tisztelete.

Phil nővére és szülei ragasztották rá a csodálatot, amikor minden nyáron eljártak a különböző partszakaszokra. Még kis srác volt és tizenkét éven át élvezhette a családjával töltött időt, amíg a nővére elment egyetemre, ahonnan soha nem látta hazatérni. Legközelebb csak akkor találkozott vele, amikor ő is bejutott a szervezet akadémiájára és megtudta, hogy a testvére S.H.I.E.L.D. ügynök lett. Ezért csatlakozott ő is, hogy egy oldalon harcolhasson vele.

A nő mellé lépett és leutánozta a mozdulatait, majd úgyszintén a vizet kezdte tanulmányozni. A hullámok fehéren csillogva verődtek neki a hajó oldalának, majd gyönyörű habokként távoztak a mögöttük felkavart tengerbe. A távolban elterjedő nyugodt, tükörsima víz szinte összeolvadt az ég kékjével a horizonton.

Az ég színe Caitlyn eszébe jutatta a jégből felébredt katona szem színét. Egy kérdés fogalmazódott meg a fejében, amire úgy gondolta, csak a mellette támaszkodó tud válaszolni vagy maga a kérdés tárgya.

- Coulson, mit tudsz még Rogers Kapitányról, amit még nem mondtál el? - Caitlyn a férfi felé fordult összehúzott szemöldökkel, hogy leplezze kíváncsiságát, de a szemei mindent elárultak, hiszen csak úgy csillogtak a türelmetlenségtől.

A férfit villámcsapásként érte a kérdés. Megmerevedett, a lába a földbe gyökerezett, de az arcán halvány mosoly látszódott. Még nem fordult a lány felé, de alig bírta türtőztetni magát, hogy a sok nyavalygó kérés után, hogy hagyja abba az áradozást, most éppen az érdeklődik, aki eddig el akarta hallgattatni a témáról.

- Nem sok mindenki tud a magánéletéről és a szérum előtti életéről. Szeretnéd hallani? - Még mindig a vizet fürkészte és nem nézett a nő felé, de nagyon szerette volna szemből látni a reakcióját, amire így csak a szeme sarkából nyílt egy kis, homályos rálátása.

- Csupa fül vagyok! - Caitlyn elmosolyodott és féloldalasan nekidőlt a korlátnak, hogy úgy hallgathassa az ügynök beszámolóját rajongása tárgyáról.

- A fiatal Steve Rogers sajnos édesapját már születése előtt elvesztette az első világháborúban, majd az édesanyja is túl hamar távozott az élők sorából, egészen pontosan 1936-ban. Ezek után egyedül élt az addig kettejük által osztozott lakásban. Bár soha sem volt egyedül, mert mint már mondtam James Barnes mindig mellette volt, de mégis önállóan akart boldogulni a világban. A munkában, a szórakozásban, a lányoknál és a seregben sem volt sikere, mert minden honnan elutasították. Az otthonát is rendszeresen kiadta bérlőknek, hogy ebből tudjon megélni, de ők inkább kifosztották, mintsem megsegítették. Mivel alacsonyabb és vékonyabb volt a többi férfinál sokszor verekedések tárgya lett és a gyakran tisztességtelen küzdelmekből összeverve tért haza. Bár elmondhatta volna valamelyik rendőrtisztnek vagy fel is jelenthette volna őket, ő mégsem tette. A legjobb barátja hamarosan családtaggá lépett elő, mert ő vitt neki kenyeret és újságot, amikor az előző esti összetűzésekből véresen tért haza és az ágyban pihente ki a vakmerősége nyomait. Amikor megtudta, hogy ő is hamarosan elhagyja, és a hazát fogja szolgálni, nem vesztegetett sok időt és a sok visszautasítás ellenére meglátogatta a legközelebbi toborzópontot, ahol csodás módon elfogadták a kérelmét. Sok hetes kiképzőtáboros edzéssorozat után itt választották ki őt, hogy legyen egy német tudós kísérleti szérumának a kipróbálója, hogy aztán méltón védhesse az országot a náciktól. Mint később kiderült a szer hatásos volt és rengeteg propaganda film bizonyítja, hogy amit lehetett, ha néha szembe is fordulva a parancsokkal, ő meg tett az emberek védelméért, ha nem többet, mint elmesélik a feljegyzések.

Caitlyn erről a rettenetes fiatalkorról még nem is hallott, de teljesen tudott azonosulni a Kapitánnyal. A gyermekéveit ő viszont nem verekedő utcafiúk kezei között töltötte, hanem az erőszakos cégtulajdonos apja mellett.

Gyorsan elhessegette a fejéből ezt a gondolatot, mert nem akart visszaemlékezni arra az időszakra, amikor még nem Coulson védelme alatt állt. A nagy csend közepette viszont beugrott még egy kérdés, ami a háborús hőshöz kapcsolódott.

- És - bizonytalan volt, hogy megkérdezze-e ezt az utolsó dolgot, amire kíváncsi volt, de végül Coulson várakozó tekintete kiszedte belőle a kérdést és gyorsan elhadarta a végét, melyet szerencsétlenségére a férfi éles hallása elcsípett. - volt valakije?

Coulson huncut félmosolyt mutatott felé és érezte, hogy ebből rosszul fog kijönni. Már meg is bánta, hogy kinyitotta a száját, de nem tehette a kezét az arca elé, hogy elrejtse azt, mert akkor elismerné, hogy zavarban van, ezért hagyta, hogy megjelenjen a rózsaszín pír, mely oly látható lett rajta, mintha vattacukor csíkokat applikáltak volna az orcájára.

- Mondtam, hogy ott volt neki Bucky, majd a brigádja. - kihallatszódott a férfi hangjából, hogy pontosan tudja, hogy Caitlyn milyen valakire célzott, de az volt a terve a mentornak, hogy a Közlegényből fogja kiszedni és megvárja, míg az ő ajkait hagyják el a szavak, amikre vár.

A lány gondolatban tépte a haját a sületlenségén és meggondolatlanságán, de végül erőt vett magán, mély levegőt vett, kifújta és csukott szemmel kérdezett.

- Úgy értem, volt az életében számára fontos nő? - valahogy sikerült finoman megfogalmaznia, próbálta úgy beállítani, mintha nem kifejezetten izgatná a dolog, de az izgatottsága és félénksége elárulta a felettesének az érdeklődését.

- Ja, hogy úgy! - a Kapitány szakértő játszotta tovább a tudatlant, mintha nem értene semmit, pedig ő több ilyen dolgon esett át, mint a tanítványa. Egy halvány mosolyt mutatott felé, majd komolyabbra váltotta a szót. - Margaret Carter egy ügynök volt a hadseregnél, aki még az átváltozása előtt ismerte meg a Kapitányt. Kiváló kém hírében állt, sok titkos és alig ismert harcművészeti technikát, fogást megtanult a hadsereg előtt is és a fegyverekkel se bánt rosszul, mindig tudta milyen kalibert tart a kezében. Később ő alapította meg a S.H.I.E.L.D.-et Howard Stark-kal és még pár másik emberrel. Igazán remek követendő példa minden egyes tagunknak.

- Értem. - a nő csak ennyit tudott kihúzni magából válaszul, de még ez is nehezére esett. Egy olyan nő, aki ilyen sok mindent tud tényleg követendő példa, de rémes előd lehet, ha az előző kapcsolatán vetetted meg a szemed.