Az ott maradt ügynökök egyike nekidőlt a gép oldalának, majd nagyot sóhajtva nézett a már el is tűnő férfi után. A barna loknijai lobogtak az erős szélben. Tekintete még mindig a pontot figyelte, ahol eltűnt a szeme elől a Kapitány. Szemei aggódást és féltést tükröztek. Az esti égen az összes csillag láthatta érzéseit, de a háta mögött álló partnere szerencsére semmit nem vett észre az arcából. Mégis mindent leolvasott a lány viselkedéséből.

Hirtelen elkezdett becsukódni a rámpa Caitlyn orra előtt és hátra kellett lépnie, hogy ne csukódjon rá. Megfordult és Natasha önelégült mosolyával találta szembe magát. Az orosz nő már a hangárban rájött a lány érzéseinek mély gyökereire, mely bizonyította, hogy nem csak egy gyerekszerelemről van szó, ezért kitervelte, hogy segít az egymásra találásban, de ugyanakkor nem bírhatta ki, hogy ne cikizze a tetszéséért a lányt.

- Csak kell keresnem nektek egy szobát. - megrázta a fejét és közben nem törölte le a vigyort sem a szájáról. Elkezdett az ülése felé menni, mert tudta, ha ebből vita lesz, akkor csak ő jöhet ki belőle rosszul.

Caitlyn-nel folytatott bármilyen vita hasztalan az ellenfél számára. A lány érvei és makacssága nem engedték veszíteni egy veszekedésben. A kiképzése csak ráerősített az előtte is erős személyiségére, így azt tudott elérni bárkinél bármikor bárhol, amit csak akart. Tony Stark több alvással töltött éjszakája is bizonyíthatja ezt. A nőnek köszönheti, hogy abban az egy évben többet aludt a noszogatásra, mint egész addigi életében.

- Miről beszélsz? Dehogy is! - a felháborodás erősen jelen volt a lány hangjában. Tudta, hogy a másik kém ebben éli ki magát, ha ugrathatja a legjobb barátját, de neki nem volt annyira ínyére. Olyan sokszor elsiklott felette és elnézte neki a cukkolást vagy csak nem vette magára, de most már többször is felhozta az ügyet egy nap alatt.

- Ohh, pedig én látom, hogy te nagyon akarod! - Nat visszalépett az irányító panelhez, majd le is ült volna, ha a mellette álló nem kiáltott volna rá. Megriadva a másik kitörésétől úgy fagyott le helyben, ahogy volt.

- Nem látsz te semmit! És hogyhogy hirtelen ennyire sok együttérzést mutatsz ki? - Caitlyn nem bírta tovább, hogy amikor olyan borzalmas dolgot mondott, mint hogy csak egy kis dolog az, ami az idegen férfi érkezése óta történt. Az ügynök jól ismerte a férfiak gonoszságát és nem túlozna, ha azt mondaná az isten ezerszer rosszabb a földieknél.

- Ezt hogy érted? - a vörös hajú a Közlegény felé fordult, összetett karokkal a melle előtt, és összevont szemöldökkel várta a lány magyarázatát.

- Amikor két ember összeboronálásáról van szó te első vagy, aki jelentkezik, de ha közel nyolcvan ember meggyilkolása a téma az csak egy kis incidens! - Caitlyn nem bírt lenyugodni és leülni csak fel-le járkált a hajóban és kieresztette az eddig visszafojtott hangját.

- Jaj Cait, ne kezd újra! - az orosz nő most feldobta a kezét a levegőbe, és lehuppant a székébe. Kezdett kész lenni a másik viselkedésétől, tudja, hogy rosszul fogalmazott, de ugyanakkor megértette, hogy a lánynak mennyire fontos az emberek biztonsága és védelme, melyben ő gyermekkorában nem részesülhetett. Ezért minden élőlény élete mérvadó számára és egyiket se hagyná hátra. Viszont, ahányszor már lehordta emiatt, az már túl sok volt, és amikor bocsánatot akart kérni tőle meg se hallgatta.

- Mit ne kezdjek újra? Te voltál az, aki elkezdte és én csak úgy viselkedek, mint egy normális emberi lény! - a pilóta mindenképpen észhez akarta téríteni társát, hogy viselkedjen kicsit együtt érzőbben a többi földlakóval, de maga is tudta, hogy már túlzásba vitte. Azonban ez nem állította meg a veszekedésben.

- Pont ez az! Hogy te egy normális emberi lény vagy! - Natasha, miután ilyen hirtelen kiáltott fel halkabbra vette a hangszínét, majd egy mély lélegzetvétel után folytatta. - Én már nem tartozok azok közé az emberek közé, akik normálisak. Ezt te is nagyon jól tudod. Sajnálom, hogy úgy jött ki a számon, nem akartam rosszat mondani. Egyszerűen csak örültem a sikereidnek.

A barna hajú nő lehajtotta a fejét miután megállt, hogy lenyugtassa magát. Ahogy belemerült a szavaiba elfogadta, hogy ő csak jót akart neki, és most saját maga reagálta túl. Mivel felhozta a múltját mélységes bűntudat öntötte el, hogy elkezdte ezt az egész vitát, el kellett volna fogadnia a biztatást és annyiban hagyni.

- Nat, sajnálom. Tudod, hogy mindenben segítek, ha tudok, de ebben most kicsit túl messzire mentél. Tudom, hogy nem szándékosan tetted és csak nekem akartál örömet okozni, de nem hagyhattam szó nélkül a megcsúszásodat. - mély levegőt vett, majd egy röviden összegezte a hibáját és lezárta a beszélgetésüket. - Sajnálom, hogy nem figyeltem oda rád és túlzásba estem, ne haragudj.

Kinyújtotta a kezét, várta, hogy megfogja és elfogadja őszinte bocsánatkérését. A vöröske még komoly ábrázattal, dühvel a szemében lenézett a tenyerére, majd fel a másik tekintetét keresve és egy apró mosoly ült ki a szája szélére. Felállt ülő helyzetéből és ahelyett, hogy megrázta volna a kezét, megragadta azt és magához húzta egy hosszú, baráti ölelésre.

Caitlyn nem láthatta, mert a válla fölött áthajolt, de boldog arckifejezés ült ki a barátja arcára. Érezte, hogy hasonló történik a háta mögött, ezért közelebb vonta a nőt és szorosan magához ölelte ugyanolyan mosollyal az arcán. Nem sok mindenki láthatja az érzelmes oldalát a szovjet vörösnek, de ő egyike volt annak a néhánynak, akik a belső körébe tartoztak.

Szavak nélkül is enyhült a hangulat, pár percig még csendben hallgatták egymás légzését, majd szétváltak és egymásnak is megmutatták mosolyukat.

- Na de komolyan. Ha itt végeztünk te és Rogers, szoba. - a felsorolás mellé Nat a kezeivel mutatott először Caitlyn-re, majd a rámpa felé intve jelzett, hogy arra a személyre gondol, aki nemrég hagyta el a gépet és utána összecsapta a kezét magyarázat közben. Gyakori vigyora jelent meg a másik nő előtt, aki erre csak megrázta a fejét.

Elengedett egy nevetést is és most már kezdte élvezni a kém piszkálódását. Csak jót akart neki, és a boldogságát kívánta. Ezekkel a noszogatásokkal világított rá a Közlegényben, hogy tetszik neki valaki, ebben az esetben biztos volt benne, hogy a Kapitány és ő egy hullámhosszon vannak és remekül illenének egymáshoz.

Caitlyn beült a vezetői székbe, majd újra ellenőrizve a gombokat és a kapcsolókat tíz perccel Steve után ők is elindultak, hogy fedezzék a háborús hősüket a Loki-val való küzdelemben. Az orosz nő is elfoglalta a helyét és készen állt, hogy bármiben segítségére legyen a pilótának.

Sok idő nem is kellett hozzá, mert a barna hajú át is adta a vezető szerepet Natasha-nak. Bár ő a tapasztaltabb a quinjet vezetésében a rengeteg gyakorlat miatt, de megegyeztek a kémmel, hogy ha ő megtanítja a gép működtetésére, a vörös hajú segít neki az orosz nyelvben és a harcművészetek általa ismert fogásaiban. Így, mint most is átadta neki a helyét, hogy több gyakorlata lehessen a pilóta szerepben.

A Közlegény bekapcsolta a gép elejébe épített rádiót, mely összeköttetésben állt a Kapitányéval, így azon keresztül hallották, amit beszél a félistennel. Caitlyn-en látszott az aggodalom, de Nat átnyúlt és megfogta a kezét. A szimpatikus pillantása megnyugtatta a lányt, hogy semmi rossz nem fog történni, a dolgok maguktól fognak elrendeződni. A kapcsolaton át hallott hangokból ítélve már a harc hamarosan kezdetét veheti, így a női ügynökök felkészültek az indulásra.

Leértek az épület tetejéről és a front ablakon kinézve a szemük elé tárult a térdeplő emberek sokasága, akik fejüket lehajtva tisztelegtek a fekete hajú férfinek. Steve közöttük állt meg és vele szemben lépdelt arany sisakos isten, akinek a kezében ott volt a lándzsa alakú fegyvere.

Steve háttal állt a quinjet-nek, de így is észlelte a mögötte repülő gépet. A Közlegény megbízva Natasha vezetői képességeiben átállt a fegyver kezeléséhez és kiengedte azt, majd hagyta, hogy a társa szóljon bele a kihangosítóba.

- Loki tedd le a fegyvert és add meg magad. - míg Nat erősen tartotta a kormányt a másik ügynök a bal oldalán lévő kart tartotta a kezében, amely irányította a puskát.

A félistenre irányította, bár úgy érezte, hogy legbelül nem szeretne tüzelni rá. Ugyanakkor tudta, hogy rosszul cselekedett és az emberéletekért fizetnie kell, ezért megérdemelné, hogy eltalálja egy lövedék, de ők a jó fiúk voltak, és a jó fiúk nem ölnek meg másokat önös érdekekből.

Caitlyn egy pillanatra se vette le a szemét a fekete hajúról, aki úgy tűnt leereszti a jogart, de akkor elvigyorogta magát és hirtelen felemelte rájuk szegezve. Egy kék fénycsóvát küldött feléjük, amire a Kapitány felkapta a fejét és visszapillantott az őt fedezők felé. A lövés, mely a nők felé indult haragot ébresztett benne és megtámadta a másik férfit.

Nat gyorsan elrántotta az irányítót, de ahogy Caitlyn látta a támadás simán elment volna mellettük, még akkor is, ha egy helyben maradtak volna. Furcsállta az egészet, mintha nem is akarta volna eltalálni őket Loki, csak elijesztésből célzott feléjük.

Amikor visszanyerték a vízszintes helyzetüket Steve már javában harcolt az agancsossal. Egyik pillanatban elejtette a pajzsát, és amikor érte ment, a Közlegény leadott pár lövést az ellenséges személyre, aki ekkor távolabb helyezkedett el a Kapitánytól.

Ügyelt arra, hogy csak akkor tüzeljen, ha messzebb vannak egymástól, hogy az ő oldalunkon álló ne sérüljön, de azok a lövések sehogy se érték el a másik férfi ruháját sem, mert a jogar megállította őket a levegőben.

Az energiát, melyet az ágyú bocsátott ki, mintha elnyelte volna a jogarban fénylő kékség, majd Loki irányítása alatt kétszeres erővel suhant volna el a quinjet mellett.

A benn ülők nem tudták megfejteni miért küldi el mellettük a támadó erőt ahelyett, hogy a gépet célozná. Mintha csak Steve agyára akart volna menni azzal, hogy csak úgy tesz, mintha támadna, de csak tovább hergeli a szuper katonát. Viszont Caitlyn valami mást sejtett a dolog mögött. Úgy érezte valamiért nem akarja bántani őket, de nem tudta eldönteni, hogy tervei voltak-e velük vagy csak megenyhült irányukba.

Az utóbbit nem valószínűsítette azután, hogy hány embert ölt meg ezalatt a kis idő alatt, de egy valamit tudott. Őt felismerte, amikor elsőnek találkoztak, vagy valakit felfedezni vélt benne, aki közel áll a szívéhez, így nem bántotta. Talán most is ez volt a helyzet.

Egy dolog kiábrándította gondolataiból és az a gép elejéből jött. Loki a téren lévő lépcsőkön hevert és Steve felé magasodva próbált lesújtó ütést mérni rá, amikor megszólalt a rádió. Nem hang szólt bele, hanem egy zene indult el, melyet a Kapitány is hallhatott az összeköttetés miatt, mert felkapta a fejét, amíg az ellenfele a fegyverét szorongatta.

Az AC/DC-nek az egyik száma töltötte be a gép belsejét, de már a refrén része játszódott le. Nem volt idő még gondolkodni sem, hogy miért kapcsolódott be, hiszen Caitlyn nem is kötötte hozzá a telefonját a géphez, hogy beindulhasson ez a dal.

Akkor meghallotta a zenét kísérő, ismerős hangot, elmosolyodott és örült, hogy a hang tulajdonosa is csatlakozik hozzájuk a látogatáskor tett nemleges válasz ellenére.

- Caitlyn. Régen találkoztunk. Hiányoztam? - a volt barátnője egyből megforgatta a szemét Tony kekeckedő megjegyzésére, majd folytatta a mosolygást, de nem mondott semmit válaszképpen.

Natasha oldalra nézett a társára, és amikor látta, hogy milyen jeleket mutat a másik lány, tudta, hogy még mindig fontos neki a férfi, és ha bajban lenne, mint két évvel ezelőtt, készséggel áldozná rá az életét, hogy megmentse a régi szerelmét.

A milliárdos páncéljában leérkezett Steve mellé, aki feszülten húzta ki magát, nyugtázva a fiatalabb Stark érkezését. Hallotta, amit Vasember üzent Caitlyn-nek, de annyira nem volt tudatlan, hogy ne vegye észre, hogy a kapcsolatuk több mint baráti szinten áll. A Közlegény még a bázison biztosította, hogy nincsen semmi szexuális jellegű dolog közöttük, de ha most nem is volt, úgy érezte régebben kellett lennie.

Tony elővette az összes fémlemez alá rejtett fegyverét és rakétáját, melyeket az előtte hátráló Loki-ra szegezett. Fenyegetően hajolt a félisten fölé, aki erre felemelte a kezét, majd eltűnt róla a köpeny és a sisak egy szempillantás alatt. Ezt a nem mindennapi látványt csak a két szuperhős és az ügynökök látták, a tömeg azóta már szétoszlott és elmenekült.

Amikor a két férfi végzett odalenn a lányok leszálltak melléjük. Caitlyn kiszállt a székéből és ott hagyta Natasha-t a vezető helyen. Kinyitotta a rámpát és nagy mosollyal üdvözölte a hőseiket.

Először Tony lépett be, már levette a sisakját és úgy viszonozta a nő arckifejezését. Steve csak mögötte bandukolt egy fanyar kifejezéssel az arcán, és amikor a Közlegény megölelte a technikai zsenit addig el is ment mellettük egy pillantást se vetve a lányra. Ez valamennyire rosszul esett a nőnek, mert a Kapitányt is hasonló üdvözlésben akarta részesíteni, de amikor arrébb sétált a férfi rájött, hogy talán mégsem a legjobb ötlet. Bár azt nem tudta miért lett ilyen távolságtartó pár perc alatt.

- Örülök, hogy úgy döntöttél csatlakozol. - a playboy-t viszont szorosan magához ölelte a nyakánál fogva. Így páncélban magasabbnak tűnt, mint alapjáraton és jóval fölé magasodott, mint azt selyemöltönyben tehetné.

Érezte a mosolyát, mert a borostája csiklandozta a fülét, ahogy áthajolt a vállán. A fémkezeit a dereka köré fonta és úgy ölelte meg egykori kedvesét. Idővel elhúzódtak egymástól és megint a jó, öreg egoista énje tűnt elő.

- Ki nem hagytam volna, hogy még nagyobb hírnévre tegyek szert. - ezen a kijelentésén a másik elkuncogta magát, mert tudta, hogy igenis komolyan kezeli a helyzetet, csak jó kedve van, hogy elfogták a célpontot és most kiengedheti a tartogatott energiáját. - Szóval hiányoztam?

- Nagyon nehezen bírtam ki ezt a három napot nélküled. - Caitlyn újra megforgatta a szemét és látva, hogy elégedett mosoly húzódik a férfi arcán a szarkasztikus megjegyzésére nem bírta ki, hogy ne tegyen ugyanígy.

Mindketten elengedték egymást, és csak akkor vette észre a pilóta, hogy a foglyuk már ott ül egy oldalsó ülésen különleges bilincsbe kötve, amit a fajtájának fejlesztett ki a szervezet. Bezárta a hajó hátulját és biztosította, hogy zárva is maradjon. Biccentette Tonynak, hogy üljön le ő is, de a férfi inkább állva maradt.

Már nem is a lányra nézett, hanem mögé pillantott. Hátra fordulva Caitlyn is látta, hogy Steve-et szuggerálja, akit, mint annyiszor megjegyzett neki, Stark mérhetetlenül utálja. A Kapitány viszonozta az arckifejezést és szúrós pillantást vetett a páncélos férfira. Stark is állta a nézését, majd ahogy ez az erőfitogtatás kibontakozott a Kapitány felkelt a helyéről, az övébe akasztotta a kezét és tisztességet parancsolóan kihúzta magát.

A Közlegény érezte a feszültséget a két férfi között és jobbnak látta, ha ebből ő most kimarad, főleg, hogy lehet, rosszul jönne ki belőle és valamelyikük őt is megutálja. Mielőtt elment volna Steve mellett megfogta a jobb vállát, mert még mindig Starkot nézte és ezzel magára terelte a férfi figyelmét. Felé fordult, de elég komor ábrázattal és ő ezen azzal próbált enyhíteni, hogy rámosolygott, jobb nem jutott eszébe.

- Szép munka volt Steve. - a kedvességére elernyedtek a férfi arcizmai és nem tudta megállni, hogy ne húzza el a száját ő is egy csukott mosolyra. Bólintott köszönetképpen, majd ahogy Caitlyn újra helyet foglalt a pilóta székében érezte a tesztoszteron szint emelkedését hátulról.

Megrázta a fejét a gyerekes viselkedésre, majd Nat-re nézett. Ő bólintott a kimondatlan kérdésre, jelezve, hogy minden rendben a géppel, nem érte egy találat sem. Erre a társa hátranézett, de most figyelmen kívül hagyta a két álldogálót, inkább a félistenre szegezte a tekintetét.

Ő érezte a rászegeződő pillantást és a nő felé fordult, majd egy huncut mosoly ült ki az arcára. Sőt a Közlegény látta a szemében, mintha nem is bánná az elfogást, hanem minden a tervei szerint alakult volna.

A hideg rázta ki a baljóslatú érzéstől, ezért visszanézett a kivilágított épületekre előttük, majd lassan felemelkedve már a sötét ég került a látóterébe.