- Figyelem minden dolgozónak, elrendelték az evakuációt. Kérünk mindenkit, hogy őrizze meg a nyugalmát és menjen a legközelebbi ellenőrzési pontra! Ez nem gyakorlat! Kérünk mindenkit, hogy őrizze meg a nyugalmát! - ez a parancs volt hallható minden irányból. Lábdobogás, eszeveszett kiáltozás, de legfőképpen nyugtalanság töltötte el az emberek szívét. Nem értették mi okozta a riadót.

Amikor a hangszórók először megszólaltak mindenki fejvesztve rohangált és pakolta a fegyvereket, kütyüket a kocsikba. Sokszor elejtették a dobozokat a földrengések következtében, de gyorsan összekapták magukat, hogy minél gyorsabban elhagyhassák a helyet. Mindenki tette a dolgát, hogy a neki kiszabott feladatot a leghamarabb teljesíthesse.

Amikor Caitlyn meghallotta a felszólítást benn volt az épületben és Doctor Selvig-et, a híres asztrofizikust, Jane Foster kutatótársát felügyelte Barton ügynökkel.

A két ügynök megegyezett, hogy a férfi fentről figyel, a nő pedig lentről követi az eseményeket. Semmi szokatlan nem történt pár óráig, amikor a föld hirtelen megremegett a kocka alatt. Selvig ellenőrizte a rezgéseket és szólt a közelében tartózkodónak, hogy hívja oda Coulson-t.

- Közlegény, kérem, hívja ide Coulson ügynököt. Nincs vesztegetni való időnk.

- Mi a baj? Mi volt ez a remegés? - kérdezősködött tanácstalanul a nő.

- Attól tartok, hogy a Tesseract aktiválódott és be fogja omlasztani az épületet. Azonnal evakuálni kell. - a doktor gyorsan hadarta az információt. Egy percet sem vesztegetve az ügynök az adóvevője után nyúlt és lecsatolta az övéről. Megnyomta a beszéléshez szükséges gombot, majd pár pillanat múlva le is volt rendezve a tájékoztatás.

- Coulson, jöjjön azonnal a kockához.

- Vettem. - a vonal másik végéről szakadozottan hallatszódott a válasz. Két perc múlva már Coulson is ott állt mellette és ugyanúgy kikérdezte a doktort az eseményekről, ahogy Caitlyn tette.

Nem hiába, a legjobbtól tanult. Caitlyn-t személyesen Phil Coulson ügynök mellé osztották be a kiképzése idejére. Ennek már jó három éve.

A férfinek is elmondta Doctor Selvig ugyanazt, amiről tájékoztatta Caitlyn-t, majd az ügynök kifáradt a teremből miközben a telefonjáért nyúlt, hogy kapcsolatba lépjen Fury Igazgatóval.

Miután kiment, a nő az adóvevőn tájékoztatta Barton-t a történésekről és mondta neki, hogy maradjon a helyén, amíg az Igazgató nem ér oda. A másik csak kuncogott, de követte az utasítást.

- Ugye tudod, hogy ugyanolyan parancsolgató vagy, mint Coulson? - a készüléken keresztül vigyorogva hangzott a kérdés.

- Fogd be, Barton. - utasította bosszúsan lent elhelyezkedő.

- Látod! - csak ennyit tudott még belemondani az íjász, mert máris bontotta a vonalat az enyhén megsértődött társa. Mire végzett a Clint-tel folytatott beszélgetéssel Coulson már jött is vissza.

- Beszéltem Fury-val. - kezdett bele a lány felé fordulva. - Öt percbe telik, mire előkészítik az Igazgató gépét a felszállásra, majd egy újabb öt perc múlva már itt is lesz. Kimegyek fogadni és tájékoztatni az eseményekről és te is velem jössz.

- Igenis uram! - a fiatalabb kihúzta magát és szalutálva haptákba vágta magát. A férfi komoly arckifejezéssel nézett előre rá sem nézve a gúnyolódóra. A viccelődő a szeme sarkából látta, hogy megkérdőjelező tekintettel nézi végig, majd a bámulására elnevette magát.

- Mindig a gyűjteményem miatt nyaggatsz? - kérdezte Coulson. Egy kicsit elhúzta a száját apró mosolyt mutatva.

- Arra mérget vehet, Kapitány! - Caitlyn tovább provokálta a mentorát. Már nem tudta elfolytatni a nevetését a viccelődés alanya, így az hangosan tört ki belőle. A teremben tartózkodók mind feléjük fordították a fejüket.

Hamarosan elhallgattak és már a kuncogásuk sem hallatszódott. Visszatért mindkettőjük arcára a felelősségteljes ábrázat és köhécselve komolyra fordították a helyzetet. Az emberek visszatértek a munkájukhoz Coulson pedig komoly arcot vágva intett a másiknak, hogy kövesse kifelé. Mielőtt kilépett volna az ajtón, Caitlyn felnézett Barton-ra és két ujjal szalutálva jelezte neki, hogy tartsa a frontot.

Nem telt sok időbe, amíg kiértek a leszállópályához és megálltak kihúzva magukat megtisztelve a közeledő személyt, az Igazgatót. A nő keze maga előtt ökölbe volt szorítva és várt, csakúgy, mint a mellette helyet foglaló Coulson.

- Ugye tudod, hogy a benti viselkedésed nem volt valami felnőttes. - szinte nem is kérdezte, hanem inkább kijelentette a férfi. El sem fordította a fejét, hogy rá nézzen a fiatalabbra miközben ezt mondta, ezért ő is megőrizte a pozícióját és úgy válaszolt.

- Tudom, hogy most hatalmas nagy szarban vagyunk, de nem akartam, hogy annyira izgulj, fel akartam oldani a hangulatodat.

- Hát egy pillanatra sikerült elfelejtetned velem a bajokat, - vallotta be. - de nem lehet most elengednünk magunkat. A létesítmény bármikor leszakadhat és koncentrálnunk kell az emberek biztonságára. Most minden felelősség az én vállamra hárult Fury bizalmasaként. - sóhajtott egyet majd befejezte a hegyi beszédét. - Ha átveszed a helyem te is megérted. - Caitlyn elgondolkodott a szavain és elkezdte megérteni tettei jövőbeli következményeit, s ezt egy rövid válasszal a tudtára is adta.

- Igenis, uram.

A beszélgetésükkel csak négy perc telt el, de már bármelyik pillanatban megérkezhetett az Igazgató. A mentor és a mentorált között bekövetkezett csend kezdett rájuk nehezedni, így a gyakornok gondolkodott, hogy milyen témával törje meg, de mintha olvasott volna a gondolataiban Coulson megelőzte.

- Kevesebbet kellene Starkkal lenned. Kihat rád a személyisége.

- Miről beszélsz? Csak egyre több szerelési trükköt tanulok meg tőle. Talán egy nap már én építem a páncéljait! - a végén már magabiztossá vált lányt határozottan jelentette ki a férfival töltött idő hasznosságát.

- Nem erről beszélek. - nevette el magát a férfi. - Már olyan szavakat használsz, mint a 'szar', meg a 'baszki'. Túl sok ragad rád belőle. - magyarázta az ügynök. Miután végig gondolta a másik, amit mondott úgy döntött, hogy kicsit húzza a támogatója agyát.

- Tudod, Coulson, igazad van. De ez általában nem a laborban szokott történni, hanem a hálóban. - a nő vigyorogni kezdett mesteri tervén, mert tudta, hogy csak később jön rá a másik a mondatainak jelentésére. Amikor leesett neki a szavai értelme undorodó pillantással nézett rá. Miután fel is fogta az utalását meglepetten és dühösen fordult felé.

- Mi?!

Csak ezt az egy kérdőszót hallotta meg a nő a férfi mondandójából, mert ekkor felhangzott a helikopter zaja. Utána csak tátogásnak hatott a leszidása, így a szónok is abbahagyta, majd amikor ő is észrevette, hogy Fury közeledik egy utolsó erről-még-beszélünk pillantással lezárta a lánnyal folytatott beszélgetést és ő is az ég felé fordult.

Amikor a gép leszállt először Hill ügynök lépett ki a még működő járműből. Meglátta a két várakozót és feléjük lépdelt. Amikor elérte őket egy kis biccentéssel köszöntötte először Coulson-t, majd a másik nőt is megtisztelte a bólintásával. Caitlyn Hill mögül ki tudta venni az Igazgató alakját, aki nagy bőrkabátjával igazi nagymenőnek nézett ki. Ő is oda vette az irányt, majd megállt Coulson előtt.

- Mekkora a baj? - tért rá a lényegre. A gyakornokra még egy pillantást sem fecsérelt.

Teljesen érthető volt, hiszen egy készülő katasztrófa közepén voltak. Nem érzett semmilyen haragot a köszönés hiánya miatt.

- Épp ez a bökkenő, uram, nem tudjuk. - válaszolt neki a mentor. Fury előre ment, aki mellé odalépett Coulson, hogy tájékoztassa a történésekről. Mögöttük maradt Hill Caitlyn-nel együtt.

Az épületbe érve Maria szimpatikus pillantással nézett a mellette haladóra. Az alsó szinteken haladtak, amikor az Igazgató elküldte Coulson-t, hogy segítsen evakuálni és gyorsítsa a folyamatot. Indult volna Caitlyn is, de megállította a sötét bőrű.

- Nem, Közlegény, maga velem jön. - Fury először fordult hozzá aznap és máris parancsokat osztogatott neki.

A nő érezte, hogy helyben vannak a parancsolgatásokkal, megforgatta a szemét és figyelte, milyen feladatot kap a főmuftitól.

Coulson értetlenkedve bámult rá, de amikor a lány ezt észre vette, bólintott neki, hogy folytassa a sétálást, megértette és elindult teljesíteni a feladatát.

Fury, Hill és Caitlyn tovább haladt a Tesseract terme felé vezető úton. Már a lépcsőn voltak, amikor Hill ügynök megszólalt. Sóhajtott egyet, érződött a hangjából, hogy nem éppen van ínyére ez a felhajtás. Az ügynök jobban szereti, ha nem keveredik bele a munkájába egy idegen tárgy.

- Uram, lehet, hogy fölösleges az egész.

- Küldjem vissza őket szundikálni? - kérdezte szarkasztikusan az Igazgató.

A Közlegény díjazta a férfi megjegyzését, melyet egy halvány oldalmosoly formájában fejezett ki. Caitlyn mindig is szimpatizált az Igazgató viselkedésével, amikor szarkazmust használt, hiszen a lány is gyakran alkalmazta az efféle irodalmi stílust.

- Ha nem tudjuk kontrollálni a Tesseract-ot, akkor fogalmunk sincs mekkora a biztonsági távolság. - Hill ésszerűen gondolkodott. Azonban Caitlyn tudta, hogyha elkezdik evakuálni az embereket, legalább van egy kis valószínűsége, hogy valamennyien megmenekülnek. A kevesebb is több, mint a semmi.

- Tudja meg, hogy a Második Fázis prototípusait kivitték-e már. - Fury figyelmen kívül hagyta az ügynök aggódását és a számára fontos dolgokról akart elsősorban gondoskodni.

- Uram, tényleg ez a legfontosabb, amikor azt sem... - nem tudta befejezni a visszavágását, mert az Igazgató közbeszólt.

- Hill ügynök, amíg el nem pusztul a világunk, addig követni fogjuk a protokollt. - fenyegetően nézett le Hill-re és tovább osztogatta a parancsait. - Ürítsék ki a labort. Minden fontos kutatási anyagot vigyenek ki. - most már lejjebb vitte a hangját és már csak főnökösködő volt.

- Igen is, uram. - Maria kedvetlenül engedelmeskedett a felette állónak. Intett két őrnek, hogy segítsenek neki, így hárman együtt távoztak. Fury nem láthatta, de az ügynök nem örömében forgatta a szemét.