Arthur segített Caitlyn-nek felmászni a helicarrier fedélzetére. Felé nyújtotta a kezét, hogy felsegítse a nőt, aki visszakozva elfogadta, mert jobbnak látja, ha fenntartja a látszatott, hogy még mindig hiszi, hogy a férfi normális és kedves mindenkivel. Látta rajta, hogy legszívesebben a derekánál fogva emelte volna át, de csak a kezét engedte megfognia, mint ahogy egy barát tenné.

Coulson megvárta a mentoráltját pár lépéssel arrébb már a fedélzeten várakozva. A kezeit összekulcsolva tartotta a háta mögött és a napszemüvege is rajta volt. A nő még így is látta a lencsék mögött megbújó rosszallást, mellyel most egyet is értett és támogatta is a férfi távoltartását, de ezt még közölnie is kellett a felettesével.

Odaérve hozzá csak megrázta a fejét egy hozzá passzoló utálkozó tekintettel, melyet a háta mögött sétáló Arthur-ra való célzásul szánt, így biztosítva róla az idősebb ügynököt, hogy ő már nem hisz a férfi ártatlanságában. Coulson meglepődötten tekintett ki a napszemüvegén át, mert eddig még nem ezt gondolta a gyakornoka, de elismerően húzta el a száját egy apró én-megmondtam mosolyra.

Egymás mellett elindultak a belső tér felé minél gyorsabban elhagyva a le- és felszállópályát. Egy ideig a hullámok és a szél hangja zavarta meg a beszélgetésüket, ezért hangosabban kellett szólniuk egymáshoz, ha azt akarták, hogy ne csak süket tátogásnak tűnjön az egész.

- Mi van veled és Marrow ügynökkel? - a nő a kérdésére egyből hátrahőkölt, mert azt hitte az előző eléggé kifejező arca mindent elmondott, de úgy tűnik annyira nem volt világos. Még egyszer nekiindult volna a magyarázatnak, de amikor leesett neki Coulson utalása rögtön öklendezni lett volna kedve.

- Hogy feltételezhetsz ilyet rólam?! Semmi! - egyre pirosabb lett a benne felgyülemlő dühtől, hogy ilyenre is merne gondolni a felettese, amikor a hajón annyira ámuldozva hallgatta a Kapitányról szóló történeteket. - Amikor most odajött hozzám a fedélzeten elgondolkoztam mindenem, amit tett a szakításunk után, mármint amikről hallottam a lányoktól és rajtad keresztül és rájöttem, hogy végig igazatok volt. Arthur teljesen kifordult magából és rossz úton indult el a fájdalom kiheverésében. Ahelyett, hogy pihent volna, vagy kisírta volna magát és megszabadult volna a fájdalomtól másoknak okozott fájdalmat, amit nem tudom hogyan néztem el neki eddig. De örülök, hogy most már felnyílt a szemem. - Caitlyn elfacsart képpel tudott csak belegondolni a megerőszakolt nők fájdalmába és a felettesei hülyeségén, hogy hagyták Arthur-nak folytatni a munkáját, ahol szabadon válogathat az áldozataiból. Elöntötte a harag, mely hatására legszívesebben megkereste volna a felelősöket és nem lett volna örömben élményük ebben a felhevült állapotában.

- Örülök, hogy nincs semmi köztetek. Ha lenne, tudod, hogy nem csak én, de az összes többi ügynök sem helyeselné, aki ismeri Marrow-ot. Főleg nem a nők. - a férfi mindentudóan fordult a lány felé, aki bólogatott, mellyel biztosította a mentorát, hogy soha többé nem fog történni semmi köztük, ha rajta múlik.

- Oh, majd elfelejtettem! Megtennéd, hogy ráállítasz legalább két ügynököt erre az őrültre? Tényleg kezd kiakasztani a folytonos közeledésével és már félek is tőle, hogy mit tenne, ha nem lenne ott senki, hogy megakadályozza. Persze le tudnám rendezni egyedül is, de nagyobb biztonságban érezném magam, ha lennének figyelő szemek. - egy nagy kő esett le a nő szívéről, amikor Coulson mosolyogva bólintott és megsimogatta a vállát, hogy minden rendben lesz és a lehető legnagyobb biztonságot fogja megteremteni neki. Mindezt elmondta egyetlen pillantása, olyan közeli kapcsolat volt közöttük, hogy apró, kis tettekből is megértették egymást, mintha apa és lánya lennének.

- És mi ébresztett rá ilyen hirtelen, hogy igazam van? - Sétálás közben Coulson megtörte a csendet a magát dicsérő kérdésével, mely kicsit kényelmetlenné tette Caitlyn-nek a válaszadást. Ugyanakkor örült, hogy megint jó gondolatok törnek rá, köztük is a legjobb a Kapitány volt.

- Uhm... nem kell neked arról tudnod! Csak kikészítenél a kérdezősködéseddel. Legyen elég annyi, hogy egy férfi. - mivel egy közel hetven évig jégbe fagyott embert már nem lehet fiúnak nevezni Caitlyn boldogan ejtette ki a száját a férfi szót tudva, hogy végre talál egy jól nevelt, gyengéd kiszemeltet, aki még igazi férfi is.

Mikor kimondta az utolsó mondatát rögtön rájött, hogy oltári nagy hibát követett el azzal, hogy kinyitotta a száját, mert Coulson simán rá tudott jönni, hogy a hajón folyt beszélgetésük alanya volt az említett férfi. Ha pedig ebből sem jött volna rá, akkor nem kapott megfelelő kiképzést, de észlelhető volt az ügynökön, hogy elkezdtek forogni a kerekek a fejében és rájött a turpisságra.

Derült égből villámcsapásként változott meg a körülöttük lévő légkör. Csakis a nő mellett lépkedő férfiből áradó kíváncsiság és boldogság volt tapintható, akit minden mellettük elhaladó furcsállva nézett. Elvégre Coulson nem mindig viselkedik úgy, mint egy fülig szerelmes kiskutya. Minden negatív érzést el tudott volna söpörni a Föld felszínéről, annyira áradt belőle a pozitív energia.

A Közlegény látva, hogy milyen örömöt okozott a mentorának csak ezzel a mondattal máris eszébe jutott az a valaki, aki őt tette boldoggá az első pillanattal, hogy az utcán láthatta maga előtt elhajtani. Még ha csak egy oldalas volt az érzés nagy örömmel töltötte el a fiatal ügynököt.

A régi képeken látott arca ugrott be a lány szemei elé elsőnek, melyeket a számára vezetett aktában vehetett szemügyre. A határozott, karakteres arccsontja, mely mintha egy görög atléta szobráról került volna elő. A régi fotótechnika miatt nem látszott a sugárzó kék szeme, de egy korábbi szívességet felhasználva beszíneztette az egyik korai képet Steve Rogers-ről, amikor még a kiképzőtáborban szolgált és ott fénylett az újraalkotott képen a vibráló kék szeme. Mintha Caitlyn saját szemszínét vették volna alapul a kép színéhez, akkora volt a hasonlóság.

Nem tudta elterelni a gondolatait a szempárról, ahogy közelebb értek az irányító központhoz. Együtt léptek be az idősebb által használt kártyán lévő kóddal, melyet az azzal ellátott ajtó mellett kellett felhasználniuk. A nő az arcán megjelenő rózsaszín pírt nem tudta pár másodperc alatt eltüntetni, ezért fenn maradt az orcáján, de ugyanakkor Coulson nem is akarta leplezni örömét, melynek a bizonyítéka volt a lány arckifejezése, így belőle áradt a terembe a pozitivitás.

Egy nagy, fekete kabátot viselő személy állt háttal nekik. Ő volt az első dolog, amit észre lehetett venni az irányítónál, mely a helyiség közepén volt található. Az ajtó nyitódására hátrafordult a titokzatos alak és Nick Fury tárult a szemük elé.

Komoly arckifejezésével és szemkötőjével elég megfélemlítőnek nézett ki, amire még ráerősített az általa választott és hordott ruháinak a színe. Már annak, aki nem ismerte közelről, melyben a két érkezőnek volt szerencséje osztozni.

- Ügynök, maga meg mit keres még itt? Már régen úton kellene lennie Rogers Kapitányért! Vigye a C12-es gépet és hozza be! - a hirtelen kitörésére nem is mondott semmit az idősebb ügynök, akinek címezte a parancsát a szúrós, küklopsz pillantásával, és már indult is vissza a felszállópályára.

- Igenis, uram. - felcsillanó szemét senki se téveszthette volna el, még az idegenek sem. Egy gyerekkori álma válik valóra most, hogy megkapta a feladatot, hogy behozza a kedvenc hősét a bázisra. Caitlyn mosolyogva nézett a felettesére, majd fordult is fel, hogy gyorsan utána tudjon szaladni és elmenjen vele, de az Igazgató újra felzendülő hangja megállította.

- Mit gondol, maga hova megy, Közlegény? - megtorpant a lány és visszafordulva kihúzta magát. Ugyanolyan tekintettel meredt rá, mint amit Coulson-nak mutatott az előbb a sötét bőrű ügynök.

- Coulson ügynökkel, behozni Mr. Rogers-t. - bátran és dacolva a S.H.I.E.L.D. vezetőjével határozottan adta meg neki az előre tömören, lényegre törően megfogalmazott válaszát.

- He, - kuncogva elhúzta a száját, majd visszaváltott eredeti arckifejezésre és éles szemével szinte a lelkébe hatolt a most már megtorpant Caitlyn-nek. - maga itt várja a további utasításaimat. Megértette? - felvonta a látható szeme feletti szemöldökét és türelmetlenül várta a választ.

- Igen, uram. De ha kérhetném,... - máris ellenkezni próbált és ki akarta eszközölni a nő, hogy legalább hadd vezesse a quinjet-et, amiben Coulson teljesíti a neki kiszabott küldetését, mert azok után, ami a mai nap érte kifejezetten féltette a mentorát.

- Akkor maradjon csendben! - ellentmondást nem tűrően förmedt rá az alatta álló lányra, majd visszafordulva újra nyomkodni kezdte az előtte felállított képernyőket. Egy darabig egy helyben maradt és csak a kezeit emelte az információk felett, amíg Caitlyn a háta mögött összefogott kézzel állt és várta a feladatát, s a parancsnak megfelelve befogta a száját.

Az Igazgató hirtelen elviharzott mellette, ki a helyiségből és ott hagyta őt megdöbbenten, teendő nélkül. Pár perc múlva, amikor biztosra vette, hogy Fury távol lesz egy ideig, Caitlyn odalépett a korláthoz, az irányító panelekhez elől keresztbe tett karokkal.

Szigorú szemekkel nézett előre és vizsgálta a kollégái munkáját végig tekintve a jelenlévőkön. Minden gépre rápillantott, minden arcot végig elemezett, amíg nem hallotta, hogy oldalról valaki megközelíti.

Balra nézett és látta, amint Maria Hill lépked fel a lépcsőfokokon. A nő egy, a testét tökéletesen átölelő, idomait kihangsúlyozó bőr egyenruhát viselt, melyen, a jobb oldalon ott díszelgett a S.H.I.E.L.D.-es lógó. Lassan megállt az ott álló mellett és hátratette a kezét összekulcsolva.

- Ismered Fury-t. Olyan közeli kapcsolatban vagy vele, mint csak nagyon kevesen. Nem beszélhet veled úgy, mint amikor csak páran vagyunk egy teremben. A többi ügynöknek meg kell mutatnia, hogy ő nagyobb hatalommal rendelkezik itt, mint bárki más és nem hallgat egy közlegény javaslataira. Nem engedheti meg neked mindig azt, amit szeretnél.

A Közlegény elfogadta, hogy Maria-nak igaza van, elvégre a nő mindkettőjüket úgy ismeri, mint a pisztolyt, amit mindig magánál hord és a veszekedéseiből se gyakran marad ki. Caitlyn bólintott, majd szimpatikus tekintettel megköszönte neki, hogy lenyugtatta a mérgelődését, majd együtt folytatták az ügynökök ellenőrzését.