Caitlyn egyenesen szaladt fel az irányító helyiségbe, ahol tudta, hogy jelentheti Fury-nak ezt a megrázó esetet, és a viselkedésének valahogy irányított voltát. A legfontosabb viszont az volt, hogy tájékoztassa az egyik ügynökük furcsa tevékenységéről, hiszen hazudott a feladatáról és a különleges fegyvereket elemezte a számára meg nem engedett szinten.

A tabletről már majdnem megfeledkezett, amikor érezte, hogy valami csúszik a kezéből, így erősebbre vette a szorítását. Amennyire csak engedte az elgyengült állapota nagyobb léptekben haladt tovább, amíg fel nem ért a megfelelő szintre.

Már lelassított, és hogy ne aggódjon a többi ügynök sétálva közelítette meg a termet, ahol tartózkodtak a felettesei. A sarkon befordulva már láthatta a bejáratot és meglepődve nyugtázta, hogy az ajtó nyitva van, ahonnan kiszűrődtek a benti hangfoszlányok.

- Csak... nem... gondot. - a mentora hangjára lett figyelmes, de nem tudta kivenni mit is mondott, ezért hangtalanul beosont az ajtón biccentve az őröknek, akik furcsállva néztek végig a lányon, akinek még mindig ott voltak az arcán a sírás nyomai. Amennyire tudta megtörölte az orcáját, és megcsipkedte azt, hogy a szeme körülötti pirosság az csak sminknek tűnjön.

Amikor belépett háttal volt fordulva neki Coulson és mellette teljes valójában ott állt Amerika Kapitány. A karját összekulcsolta, így az egész bicepszére megfeszülve simult rá a kockás ingje. Végig mérte a múlt századi férfit, akinek be kell vallani, nagyon formás hátsó részére lehetett tökéletes rálátást kapni abból a szögből, ahol Caitlyn állt.

A gondolatain elmosolyodott, majd próbálta elfojtani a kuncogását és közelebb lépett a két férfihoz, de még mindig nem zavarta meg őket a kilétét titokban tartva ezzel.

- Nem, nem, ugyan. - a kapitány elég szűkszavúan, de illemtudóan válaszolt a mellette álló ügynöknek. Folytatta az ég felfedezését az ablakon át nézve.

Caitlyn örült, hogy megtudhat egy kicsit a személyiségéről is tapasztalatok alapján és nem csak aktákból vagy elmesélésekből.

- Ez egy elég értékes gyűjtemény, jó néhány évbe telt mire megszereztem. - még folytathatta volna tovább a kártyák elemzését Coulson, de helyette a hátuk mögött álló nő szólalt fel.

- És még mindig keresed a legritkábbakat. - a kezét a háta mögé rejtette, majd kihúzta magát és figyelte a másik kettő reakcióját. Az arca komoly kifejezést mutatott feléjük, de már nagyon érezte a kényszerét, hogy eleresszen egy nagy mosolyt a Kapitány felé. Szabályosan kiskutyának érezte magát, aki megtalálta a gazdáját.

A két férfi megrökönyödve fordult hátra felé. Mindkettő láthatta a csukott szájú mosolyát, melyet először Coulson-nak, majd a Kapitánynak mutatott meg, amit ekkor nagyobbra húzott, hogy látszódjanak a fogai is. A szeme megragadt a fiatal férfi arcán és nem tudta levenni róla, a kék szempárja annyira megbabonázta.

Észrevette, hogy a katona szeme fel-le járt a testén, mely tudatában elkezdte végiggondolkodni mi is volt rajta. Rájött, hogy még pont volt alkalma elmenni átöltözni és egy meglehetősen alakformáló egyenruhát hordott éppen.

Ahogy ez eszébe jutott, előtört a pár perccel ezelőtti esemény is, aminek hatására elkapta egy mellette elhaladó ügynök karját. Az arcáról eltűnt a mosoly és komoly arccal átnyújtotta neki a tabletet és megbízta, hogy vigye el Fury-nak, de akár az élete árán is vigyázzon rá. Szerencsére végig suttogta a parancsokat, így nem tehette aggodalmassá a két férfit.

Az ábrázata viszont biztos ijesztő lehetett, hiszen Steve Rogers összevont szemöldökkel nézett rá, de ő visszatért az előbbi énjébe és továbbra is csak mosolygott. Amikor már érezte, hogy kínos a csend rápillantott Coulson-ra és próbáltam sürgetni a fejének diszkrét jelzésével, hogy mutassa már végre be a férfi kedvenc szuperhősének.

- Oh, Kapitány engedje meg, hogy bemutassam Caitlyn Közlegényt, a gyakornokomat. - a lány felé mutatott a karjával, majd a szőkeség nyújtotta is a kezét felé, hogy illendően bemutatkozhasson, ahogy azt tanították neki.

- Hölgyem, örülök, hogy megismerhetem. Steve Rogers. - mint mindig, amikor egy nővel találkozott, most is gyengéden szorított kezet Caitlyn-nel ügyelve arra, hogy ne okozzon neki fájdalmat. Az is beugrott a fejébe, hogy felemeli a nő kezét a szájához és kézcsókkal köszönti, de inkább elvetette az ötletet a rossz benyomás félelmében.

- Részemről a szerencse Mr. Rogers. Caitlyn Coulson vagyok. - a gyakornok elfogadta a férfi kezét és egy erős, de ugyanakkor nőies kézfogással rázta meg a hosszú ujjú, nagy kezet. Ezzel jelezte az előtte állónak, hogy nem kell féltenie, bírja a gyűrődést. Partnere a kézfogásban elmosolyodott, amikor nyugtázta a nézésében rejlő magyarázatot a viszonzás erejére.

Látható volt a Kapitányon, hogy valamit nem értett és ezt minden bizonnyal a két ügynök vezetéknevének egyezése okozta. Caitlyn úgy érezte ennyi ember között nem lenne jó ezt nyilvánosságra hozni és hálás volt Mr. Rogers-nek is, hogy nem kérdezte meg, amin járt az esze, inkább illendően elfojtotta kíváncsiságát.

- Kérem, szólítson Stevenek. - a férfi érezte, hogy a lányban megbízható barátra lelhet, ezért javasolta neki a keresztneve használatát. Nem akarta, hogy kárba vesszen a beszélgetés, melyet a másik fél végéről is érzett, aminek kifejezetten örült főleg, amikor meghallotta a javaslat elfogadását, sőt a kölcsönös viszonzást.

- Mindenképpen, ha így akarja. De csak akkor, ha ön is Caitlyn-nek fog hívni. - a nő kuncogva húzta ki a kezét az eddig is túl sokáig tartott szorításból, de örült, hogy már fizikai kapcsolatba is került a kiválasztottjával.

- Ennek eleget tehetek. - mindkettőjükön látszódott a boldogság, Caitlyn-en azért, hogy végre személyesen is beszélhet a mentora hősével, a Kapitánynak pedig élvezetet nyújtott a beszélgetés egy biológiailag vele egykorúval, még akkor is ha nő volt, akikkel nem tudott olyan könnyed társalgást folytatni, ám most ez is sikerült.

Hirtelen őrült gondolat futott át a lány agyán, amire nem is számított, de még tudta, hogy Coulson se merne álmodni róla és mielőtt gondolkozhatott volna már rögtön ki is jött a száján a megfogalmazott kérdés.

- Ha gondolja, szívesen körbevezetem a hajón. Közben meg próbálom bevezetni a mai helyzet világába. Hogy feltudjon zárkózni. - miután kimondta a szavakat belül érezte, hogy a falnak ütötte volna a fejét a nagy szája miatt, de kívülről egyenes arccal várta a választ a felajánlásra.

- Remek ötlet. Lekötelezne vele. - Caitlyn pozitívan csalódott a válaszban és nagy mosolyt mutatott az előtte álló felé. Egy picit közelebb araszolt felé, hogy a mellettük lévő korlátnak támaszkodhasson, amíg elmerül az arcvonásaiban.

- Támogatom. - az elfelejtett Coulson is közbeszólt végre és a szeme csak úgy csillogott az izgatottságtól. Caitlyn és Steve mindketten elpirultak, mert kiment a fejükből, hogy még mindig ott áll egy harmadik személy is a közelükben. A nő legszívesebben most megütötte volna magát, amiért a figyelmetlensége miatt bebizonyította a viselkedésével a mentorának, hogy igenis tetszik neki a férfi.

Amit nem vettek észre az a teremben végig jelenlévő Nick Fury volt. Amikor feltűnt nekik az ittléte már mögöttük állt és kis kuncogással nyugtázta sikerét. Karba tette a kezét és eltüntetve az előbbi jó kedvét komoly arckifejezéssel mondta el a lány számára örömteli küldetést.

- Örülök, hogy így alakultak a dolgok. Közlegény, magának amúgy is az lett volna a feladata, hogy segítsen beilleszkedni Rogers Kapitánynak addig, amíg a küldetés tart. Remélem nem gond, hogy más utakon indítom el a társát, Coulson ügynök. - mindannyian a megszólított felé fordultak, akinek az arcán és az egész viselkedésén is látszott, hogy egy cseppet sem ellenzi a mentoráltjának kiszabott feladatot.

- Hamarosan én is útjára engedtem volna, de köszönöm, hogy megtette helyettem, Igazgató úr. - komoly hangnemre váltott át és vissza is húzódott a háttérbe. Lement a lépcsőn és melléállt az egyik kereső programot futtató gépnek, azt figyelte.

Fury is visszatért a helyére és tovább nézte az adatokat az átlátszó képernyőkön. Még egy utolsó pillantást vetett Caitlyn-re, aki pontosan tudta, hogy azért, mert megtalálta az utána küldött ügynököt és még beszélni fognak Arthur viselkedéséről. A lány kicsit megremegett a gondolatra, de visszaállt a helyére, ahol előzőleg a mentora tartózkodott, Steve mellé.

Karba tette a kezét és végignézett a dolgozó embereiken, mint ahogy az Igazgató távollétében tette. Ahogy figyelte őket érezte, hogy a mellette álló figyeli és a nő kezdte kényelmetlenül érezni magát a semmittevésben és a tekintet alatt, ezért beszélgetést kezdeményezett.

- Gondolom még nagyon furcsa ez magának. - a Kapitány úgy tett, mintha eddig nem bámulta volta a kérdezőt és visszafordult, majd felé fordította a fejét, mintha csak most eszmélne fel, hogy hozzá szóltak. Caitlyn is oldalra nézett és tovább folytatta a magyarázatot. - Ez az egész modern technika. A számítógépek, a repülők, - látszódott a katonán, hogy szinte azt se tudja miről beszél az ügynök, ezért az szimpatikusan megfogta a karját, hogy biztosítsa róla ha kell valaki, ő mellette lesz és támogatja. - Ne aggódjon, majd segítek hozzászokni.

- Köszönöm. - ahogy a lány egy kis mosolyt mutatott neki kicsit fellélegzett és oldottabb lett a légkör.

- És a Helihordozó hogy tetszik? - hogy ne legyen megint zavaró a csend Caitlyn folytatta a társalgást.

- A micsoda? - a nő gyorsan rájött, hogy ő nem tudhatja mi a neve annak, amin vannak, ezért leírta neki a helyzetet.

- A helihordozó. Ez a szerkezet, amin most éppen állunk. Fogadok azt hitte tengeralattjáró lesz. - elkuncogta magát, mert emlékeztette a helyzet Stark korábbi látogatásán, amikor ő vette szemügyre a hajót és tévedett a kilétével kapcsolatban. Nagyon viccesnek bizonyult, hogy a zsenit tévedni látta. Ez még akkor történt, amikor már a kapcsolatuk végét járták, de ugyanolyan erős érzelmeik voltak, mint az elején. Valahogy nem hunyt ki egymás iránt a tűz még a dolgok végeztén sem.

- Mi ez a fogadás maguk, ügynökök között? Ez valami bennfentes szokás? - Próbált viccelni a lánnyal, mert a legjobb barátja azt mondta neki, hogy a nők szeretik a humoros férfiakat, ezért bepróbálkozott vele. Egy kicsit bénácska volt, mégis nevetett rajta a vele beszélgető, hogy ne lombozza le a kedvét a beszélgetés folytatásától. Caitlyn úgyis tudta, hogy ő is csak ritkán tudott feljönni jó poénokkal. Azokat ráhagyta Stark-ra.

- Fury-tól sok mindent tanultam. Köztük ezt is.

- És miért pont tengeralattjáró? - Összevonta a szemöldökét, mert nem értette miért pont ez a járművet mondta a lány és úgy gondolta érdekes történet lehet a dolog mögött.

- Már volt olyan látogatónk, aki annak vélte. Bár ő a ma szülöttje és nagyon ért a technikához. Nem tudom, hogy nem esett le neki. - megint elkuncogta magát a nő, ami kapcsolatot sejtetett a Kapitány számára a látogató és Caitlyn között, mely kicsit lelohasztotta a kedvét.

- Ki volt az? – Kínosnak érezte volna a helyzetet, ha nem kérdezett volna tovább ezért feltette a várt kérdést. Caitlyn oldalra nézett és látta, hogy a Kapitány érdeklődve hallgatta a mesélését, legalább is ez mutatta. Ez kicsit megmelengette a lány szívét.

- Anthony Stark. Maga úgy tudom az apját ismerte, Howard Stark-ot. Zseniális koponya a fia is. Remélem, jól kifognak jönni.

Steve egy pillanatra elhallgatott, és úgy látszott rajta, visszaemlékezett a régmúltra. Hirtelen felkapta a fejét, hogy feltegye azt a kérdést, ami érezte kicsit összetöri majd, ha a válasz rá igen, mert ha beigazolódik a feltevése a mostani Stark generáció ugyanolyan csábító a nők számára, mint a háborús időben az előző.

- Anthony a fiúja? - Caitlyn egyből felkapta a fejét és felhúzott szemöldökkel meglepődött, hogy ilyen hirtelen hallott egy személyes kérdést a férfitől. Pedig az előbb, amikor a nevén zavarodott össze nem kérdezett rá, most meg a kapcsolatairól tudakozott. Kicsit fura volt a lány számára a helyzet.

- Csak szeretné, hehe, - kicsit ideges lett, mert visszagondolt az együtt töltött egy évükre, de próbált humoros maradni a válaszadás közben és nem elárulni magát. - Szigorúan csak baráti kapcsolat van közöttünk.

- Elnézést a kérdésért, ez nem volt illendő tőlem. Sajnálom. - a férfi elszégyellte magát és lesütötte szemét, ugyanakkor belül örült, hogy a válasz nem, de mégis zavarta, hogy egy pillanatra elbizonytalanodott a nő.

- Mindenki lehet kíváncsi, ezt nem kell sajnálnia. Legalább most már ez a kérdés sem nyomja a lelkét. - miután feloldották a hangulatot csendben maradtak, hogy csak a jelenlétüket élvezzék egymásnak. Caitlyn visszatért a kollégái figyeléséhez miközben élvezte Steve illatát, mely az antik boltokban fellelhető tárgyakra emlékeztette őt, de keveredett a modern, drága drogériában kapható férfi parfümökkel.