Reggel, mikor a két ügynök felébredt a new york-i szolgálati lakásban gyorsan összekapták magukat, egy óra alatt elvégezték a készülődés folyamatát és indultak is a következő állomásukra. A kocsit továbbra is Caitlyn vezette, hiszen mindig ő van megbízva az autók, terepjárók, helikopterek és quinjet-ek vezetésével is ebben a kétszemélyes csapatban. Mellette ült Coulson az anyóson és navigálta a mentoráltját az úticél felé.

Csendesen vezettek végig az úton. A sofőr egyik keze a kormányon volt, míg a másik a nem rég lehúzott ablakon pihent meg. A befújó szél hátrasöpörte a tincseit, kicsit össze is kócolva őket. A haja a mogyorókrém és az étcsokoládé színnek a határán állt, közép barnának mondható loknikkal rendelkezett a fiatal nő.

Coulson merev, szigorú tekintettel nézett előre egy hangot se kiengedve magából mióta beütötte a szélességi és hosszúsági pontokat a GPS-be.

Vezetés közben a nagy csend miatt Caitlyn gondolatai elkalandoztak a szuper katonára. Az éppen kivilágosodott égről eszébe jutott a lesütött, baba kék szeme, majd tovább haladt az arcán és egymás után idézte fel magában a férfi külsejét.

A haja az edzés fáradalmaival megküzdve még utána is szinte tökéletesen fésülve maradt. A ruháit biztosan nem vette át, mert látszódtak a pólóján az izzadságfoltok, amelyek valamiért még vonzóbbnak állították be.

A fejében magára förmedt a különös, gyermeki gondolatokra, melyek már vagy három éve nem jellemezték a viselkedését.

Az ablakban lógó kezével megtörölte a homlokát, majd megpöckölte a halántékát, hogy észhez térjen. A mozdulat sikeresen visszahozta a jelenbe és újra kormányra helyezte a másik kezét is, de még előtte kifújva a levegőt végig futtatta az ujjait a hosszú fürtjein.

- Caitlyn, minden rendben? - Coulson most már felé fordulva, aggodalmaskodva kérdezte a gondolatban máshol járó nőt. A Közlegény jobbra tekintve látta a szemében a törődést, de nem akarta, hogy még mélyebbre menjenek a témában.

- Persze, miért ne lenne? - mosolyogva válaszolta, hogy végre lezárhassák a témát és tovább lépjenek vagy ne beszéljenek egyáltalán, bár látható volt a mentoron, hogy nem veszi be a hamisságot.

- Már vagy egy perce szólogatlak, de nem válaszoltál egyik nevedre sem.

- Bocsánat, jól vagyok. - a nő újra előre fordult azt várva a férfitől, hogyha nem néz rá, akkor nem is kell válaszolnia, ami be is igazolódott. A bal kezével megtámasztotta a fejét az ajtón és gyorsabb tempóra kapcsolt, hogy a befújó szél is ellehetetlenítse a másik megértését.

Már majdnem elérték a mólót, ahol terv szerint felvette volna őket az ott várakozó hajó. Pár sarkon bekanyarodtak még és már lehetett is érezni a tenger illatát. Egy szempillantás alatt eléjük tárul a kék víz, melyben annyi hajó, csónak, sőt beljebb jacht és buli hajó is horgonyzott, hogy csak az vette észre a tenger színét, aki elég ügyes volt, hogy megtalálja a ladikok közti kis réseket.

A különböző színű konténerek mellett álltak meg, ahonnan már látható volt a kocsik szállítására is alkalmas jármű nem messze előttük. Amikor Caitlyn kikapcsolta a motort megszólalt Coulson adóvevője és új információt közölt a mentorral, aki ennek hatására a lány felé fordult, aki éppen szállt volna ki, de a felettese szavára az ellenkezőjét tette.

- Vezess fel rá.

- Mi? - kérdezte a nő panaszkodó hangon. A kezét feldobta a levegőbe és egy most-viccelsz-velem pillantást vetett oldalra nagy feneket kerítve ennek az egésznek, hiszen egy gombnyomás és újraindult volna a kocsi. - De hát most kapcsoltam ki!

Szúrós pillantás érkezett válaszul és a kezét felemelve jelezte a megadást, majd úgy tett, ahogy utasították.

Újra beindította az autót, de a hajón ismét leállította a motort. Összesen kilenc kocsi sorakozott a hatalmas szállítóeszközön a konténerek melletti helyen. Még bőven akadt hely vagy háromszor ennyinek, de csak kilenc csapat volt kiküldve New Yorkba. Kiszállva Caitlyn egyik akadémiai csapattársa, Arthur közelített hozzájuk. Miután becsukta a sofőr ajtaját, a nő előre lépett egyet és csak egy fél méter választhatott el őket egymástól.

- Hogy van, Közlegény? - komoly arckifejezést mutatott a fiú, de a hangjából kihallatszódott a benne megbújt incselkedést.

Régóta ismerték egymást, még csak huszonegy évesek voltak, amikor összetalálkoztak a S.H.I.E.L.D. Akadémián, ahol mindketten megkapták a megfelelő tudást és kiképzést a jövőbeli munkájukra. Nem egy osztályba jártak, de egy évfolyamba és bár Arthur bentlakó volt amíg Caitlyn Coulson-nál lakott, mégis szoros kapcsolat alakult ki a két friss felnőtt között, mely két évig még ugyanolyan szoros maradt, mint a kezdetekkor volt.

Ám ami hamar jön, az hamar megy, ahogy szokták mondani. Egy fontos feladattal bízták meg Caitlyn-t a fiatal kora ellenére. Egyenesen az Igazgató jelölte kis számára a megbízást, mert bízott a képességeiben, melyek a családjában futottak. Amikor a lány megkapta az értesítést tudta, hogy a távolság megölné a kapcsolatát Arthur-ral, de a fiú nem ment bele a szakításba a másik bármiféle erőlködési kísérletére.

A küldetés elején még működött a kapcsolattartás, ám a lány többet és többet foglalkozott a feladatának alanyával, így fokozatosan megszakadt köztük a bizalom és a láng is kihunyt. Legalábbis Caitlyn részéről.

Az a küldetés Anthony Stark milliárdos férfi megfigyelése, elemzése, és ha kellett védelme volt. Az akkor még fiatal felnőttnek szabott munkakör határait átlépve túl közel került egymáshoz a védelmező és a védelmezett, melynek a harmadik fél, Arthur látta kárát.

Stark és a fiatal Coulson között továbbra is pozitív, baráti kapcsolat maradt fenn, de a lány egykori barátja meglehetősen pipa volt a történtekre és még mindig nem heverte ki az általa egyértelmű árulásnak tekintet esetet.

- Maga engem csak ne szólítson Közlegénynek! Ha nem tudná, magasabb rangon vagyok, mint Ön, katona. - Caitlyn csípőre tette a kezét és szigorú pillantást vetett rá. Tudta, hogy csak viccelős kedvében van a fiú, így ő is beleszállt a játékba. Egy ideig mindketten csendben maradtak, majd nem bírták tovább és egymás után nevetésben törtek ki.

A nő a hasát fogva előre dőlt, annyira jóízűen hatott számára ez a kis viccelődés. Arthur is hasonlóan cselekedett, bár ő kínjában hátra dőlt és a lány meghallotta a régi kacagását. Miután kiengedték magukból a feszültséget elhallgattak és a férfi hirtelen magához húzta a volt barátnőjét.

- Örülök, hogy újra látlak, Caitlyn. - ő a nyaka köré fonta a karjait, amikor érezte, hogy a fiú a derekát öleli át. Ha nem állítja le a fiút, biztos így maradtak volna az egész úton, de eltolta magától egy hosszú perc után.

Arthur nagyon veszélyes lett mióta nem volt mellette Caitlyn. A nőkkel borzasztóan rosszul bánt, a feletteseinek nem engedelmeskedett, és úgy tudott hisztizni, mint egy gyerek. Mindezek tekintetében kicsit óvakodott tőle a lány, de mivel vele nem így viselkedett, ezért kettejük között más volt a helyzet. Bár a volt társa nem is kezelte másképpen, mint egy gyereket, hiszen számára mindig is az a fiú marad, akivel az Akadémián találkozott.

- Nekem is hiányoztál, Arth. - a megszólított a becenevére felhorkantott egyet, ami az egyik rossz szokása. Sok lánynak tetszett az Akadémián, akik még a kapcsolatuk előtt flörtöltek a fiúval, de a románc ideje alatt sem hagyták abba az iránta való áradozást.

Elengedték egymást, hadd menjenek mindketten a dolgukra, de előbb Caitlyn rámosolygott, majd közölte vele, hogy megy és megkeresi Coulson-t, így újból elváltak egymástól.