Miután megitták a kávéikat és Coulson kifizette nagy morcosan őket, Caitlyn egy utolsó mosolyt villantva a pultosnak elindult, majd beszálltak a kocsiba és hamar elvezetett a toronyhoz a sofőr szereppel megbízott. Az időközben rájuk sötétedő ég miatt a fiatal ügynök felkapcsolta a kocsi lámpáit.

A bejárat előtt álltak meg egy külön ott dolgozóknak vagy tulajdonosoknak fenntartott helyen, melyre a nő fittyet hányva leparkolt, majd a mentorát követve belépett az ajtón.

Az újonnan elkészült épület nem csak külseje, de belseje is lenyűgöző volt. Minden elegáns szürkével és barnával volt lefedve, a falak design-ja kétharmados arányban osztotta el a két színt, és néhol egy-két zöld növény is felbukkant, főként szobafikuszok.

Nem is várta mást Tony Stark-tól. A lány megforgatva a szemét közelebb sétált az előtér közepéhez, hogy egyszerre tudta belátni az egész helyet és dekorációt.

- Üdvözlöm önöket. Jó estét Coulson ügynök, Miss Coulson. - a mesterséges intelligencia hangja hallatszódott, mely visszaverődött a falakon, így olyan volt, mintha minden irányból ő szólna.

- Szervusz Jarvis. - az utóbb megszólított boldogan mosolygott mindenfele a fogadójuknak címezve a gesztust. Körbefordult a hallban, hogy így felmérhesse a hely lehetőségeit, ha bármiféle menekülésre, harcra vagy csak szórakozásra kerülne sor. - Tony hol van? - lényegre törően kérdezte az ittlétük fő célját.

- Mr. Stark éppen fontos megbeszélésen van. Nem ajánlatos zavarni. - próbálta elterelni a figyelmüket és rábírni őket a távozásra, ahogy a főnöke mondta neki, de nem tudta félrevezetni őket.

- Ennél nem lehet semmi fontosabb. - vágott közbe Coulson. Elindult a liftek felé, majd Caitlyn is követte. Türelmesen várakoztak, hogy kinyíljanak az ajtók, melyre minél hamarabb sort akartak keríteni. A kezüket maguk előtt rakták keresztbe, de még két perc után sem jelent meg a szerkezet. Ki lehetett következtetni, hogy az AI keze van a dologban.

- Jarvis, nyisd ki az ajtót. - a Közlegény oldalra fordult és határozottan utasította a megszólítottat, hogy végezze a feladatát, melyet kirótt neki.

- Attól tartok ez nem lehetséges. - továbbra is tiltakozott a torony őre, de az ügynökök nem hagyták annyiban. Caitlyn huncut mosollyal kiötlött egy megoldást, majd véghez is vitte.

- Ohh dehogynem. - elővett a zsebéből egy kis, kerek szerkezetet, ráillesztette a lift nyomógombjaira, majd az kis fordulatokat végezve elkezdte meghekkelni a rendszert. A hatásos eszköz már többször bizonyította hasznosságát a lány keze alatt.

Fél perc múlva egy kis dingelő hang jelezte, hogy a lift beadta a derekát és megérkezett a földszintre. Caitlyn levette a készüléket az ajtóról, majd egy puszival megajándékozva a szerkentyűt, megköszönte neki a szolgálatot és visszacsúsztatta a zsebébe.

Coulson beszállt a felvonóba, majd a nő is mellé. Egymás mellett elhelyezkedtek a karjukat maguk előtt összekulcsolva, majd a fiatalabb egy kis integetéssel köszönte meg Jarvis-nak az együttműködést, aki még szavakkal próbált ellenállni, de a lift már az ő irányításuk alatt volt.

- Megpróbálom felhívni Mr. Starkot. - Coulson a telefonján pötyögve tájékoztatta a másikat és türelmesen várakozott, hogy felvegyék a fenti szinteken tartózkodók.

A lift falába épített kijelzőn látszott, hogy már az épület szintjeinek felénél tartanak, és mindjárt felérnek. Még mindig nem vette fel a telefont az a fontos személy.

Unatkozásában a gyakornok körbenézett a liftben, mely, mint a lenti előtér, is barna és szürke színekben pompázott. Volt benne egy hosszú ezüstrúd, mely kettészelte a mozgó felvonó belsejét.

- Az ügy nem tűr halasztást. - hirtelen ráeszmélve meghallotta Coulson-t, akinek miután sikerült megteremteni a telefonbeszélgetést máris félbeszakították a mondanivalóját és csak ennyit tudod közölni, majd abban a pillanatban egy csengő hang jelezte, hogy megérkeztek és kinyíltak az ajtók.

A felső szint hatalmas volt. Egy hosszú kanapéval kerültek szembe, amikor kiléptek. Itt is voltak növények, mint a hallban, de már nem olyan sok, csak elvétve akadt egy-egy cserepes virág köszönhetően az új vezérigazgatónak. Az egész fal, ami elszigetelte a bent lévőket a hideg levegőtől üvegből volt, így csodálatos kilátást nyújtott az esti New Yorkra. Minden felhőkarcolón szinte az összes ablakban égett a fény, így remek hangulatot biztosított egy kellemes, romantikus vacsorához.

- Biztonsági hiba! - kiáltotta üdvözlésükre a torony tulajdonosa, a híres Tony Stark. Fekete hosszú ujjúba és melegítőnadrágba öltözött, míg a párja csinos farmer rövidnadrágot és fehér, laza inget viselt.

Ahogy ráeszmélt, hogy kik is jöttek fel kihasználva ezt a biztonsági hibát, letette a telefont és odadobta a kanapéra. Egy pillanatra csillogott a szeme amikor Caitlyn-re nézett, majd megpillantva a vele érkező férfit komolyra vette a figurát.

- Phil, Caitlyn! Gyertek be! - Pepper szólalt meg kedvesen beinvitálva az újonnan érkezőket. Egy pohár pezsgővel a kezében közelítette meg őket, az alacsony férfival a nyomában.

Caitlyn már régebb óta mondhatja ismerősének az eper szőkét, mert amikor Coulson oldalán négy éve elmentek Stark sajtótájékoztatójára megismerkedett vele és azóta is tartották a kapcsolatot. Az egyik olyan ember volt a vezérigazgató, aki Caitlyn közeli barátjának vallhatta magát.

- Nem maradhatunk sokáig. - egy mosollyal kellett elszomorítania most a másik nőt, mert több dolguk volt ezután az invitálás után.

- Pontosan, mi ünnepelünk, kettesben. - nyomatékosította egyetértését Stark, amíg kettejük közé mutatott, majd az ügynökökre szúrós pillantást mért. Pepper lesújtóan jelezte neki, hogy ne legyen durva és fogadja illőn a vendégeit.

- Semmi baj, Miss Potts. Csak ezt szeretném átadni Mr. Starknak és már itt sem vagyunk. - Coulson az eddig a hóna alatt szorongatott laptopot nyújtotta most át Tony-nak.

- Nem szeretek semmit átvenni. - a milliárdos képe elfancsalodott és kedvetlenül húzta vissza a kezét maga mellé. A barátnője megint szigorúan dorgálta le a nézésével, majd egy hirtelen ötlettel átvette a dolgok irányítását.

- Semmi baj, én imádom, ha kapok valamit. Cseréljünk! - Pepper odaadta Phil-nek az üveg pezsgőjét, majd átvette tőle a gépet és miután másik kezével elvette Tony-tól az ő poharát átnyújtotta neki a komputer és elégedetten belekortyolt az alkoholba. Cuppantott egyet a kellemes íztől, majd figyelte tovább az eseményeket.

Tony megforgatta a szemét, de még mindig tartotta a gépet, bár látszott kedvetlensége a hanyag, ferde tartásán, majd szarkasztikusan fordult a két külsős felé.

- A fogadó órám minden csütörtökön nyolc és öt között van. - mintha megnyerte volna a játszmát elégedettség érződött belőle, bár koránt sem volt most ideje a viccelődésnek, amit Caitlyn-nek is be kellett látnia.

- Nem amiatt jöttünk. - a nő próbálta sürgetni a két toronylakót, hogy hamarabb végezhessenek, mire a másik nő arca egyszerre lett aggódó és izgatott.

- A Bosszúállókról van szó? - Pepper miután látta az előtte állók összevont, komoly arcát rögtön visszahőkölt, elfojtotta örömét és visszafogta a száját a további információk tudatásáról, melyről nem szabadott volna tudomást szereznie. - Amiről amúgy nem tudok semmit.

- A Bosszúállókat feloszlatták. Azt hittem nem ütöm meg a mércét. - Tony, mint általában minden számára előnytelen helyzetben most is csipkelődött, amíg elsétált a háta mögötti asztalhoz és kinyitotta a gépet.

- Erről sem tudok. - Pepper próbált védekezni, hogy leplezze az előbbi meggondolatlanságát, nagy boci szemekkel nézett a S.H.I.E.L.D. embereire, mintha az őket meghatná.

- Igen, mert kiszámíthatatlan vagyok, önimádó és nem csapatjátékos. - amíg a laptopon ügyködött hátrafordult a válla felett és még mindig szórta a szervezettel kapcsolatos megjegyzéseit, majd végül elhallgatott és nekilátott az anyagok átfutásához.

- Ezt viszont tudom. - mosolygott el a fehér ingbe és farmer sortba öltözött nő még egyet kortyolva az italából.

Olyan gyorsan beszéltek egymással Stark és Potts, akik között Caitlyn szeme oda-vissza járt, hogy beleszédült az eszmecserébe. Megrázva a fejét elvette Coulson-tól a pezsgőt, amit a férfi remegő kézzel szorongatott. A nő úgy vélte inkább a mentorára férne rá az az ital, de mivel nem gondolkozott most túl sokat, hanem minél hamarabb véget akart vetni a fejfájásának felhajtotta a poharat, de rögtön meg is bánta.

- Blüh... - elfordult, hogy ne lássa egyikőjük sem, ahogy eltorzul a feje az italtól. Rájött, hogy nem a legokosabb döntés alkoholt inni a fájdalomra, de hirtelenjében akart valamit inni, bár a legjobb a víz lett volna. - Utálom a pezsgőt. - suttogta, majd tiszta fejjel, nyugodt ábrázattal visszafordult a többiek felé.

Phil szúrós szemekkel nézett rá, de ő is viszonozta, csak figyelte, ahogy Stark magához hívja Pepper-t, majd ő fut hozzá, mint egy jól beidomított kiskutya a gazdájához. Újra elfoglalta a felettese mellett a helyét és beállt vigyázzba, amíg szemlélték a két háttal állót.

- Miért ittad meg? - ahogy a két másik susmogott egymás közt, nem hallhatták Coulson-t, amint alig mozgatva a száját a lánynak elsuttogta a kérdést.

- Csak szédült a fejem. Inkább lett volna bor. - Caitlyn az egyszerű, tömör válasszal próbálta lezárni a témát, mely balszerencséjére nem sikerült neki.

- Az alkohol nem fog segíteni rajta. Majd ha a bázisra értünk csinálunk neked egy jeges teát.

- Köszönöm, Phil. - egy halvány mosollyal köszönte meg a törődést a lány, bár egy pillanatra meg akarta forgatni a szemét az első mondatán, bár mégsem tette a kedvesség miatt, amit a férfi az irányába mutatott.

Oldalra nézett a nő, hogy a mentora is láthassa az arcát belepő mimikát, majd a látta, hogy az ő szája is elhúzódott, így biztosra vette, hogy ha máshonnan nem is, de legalább a szeme sarkából elkapta az arcvonását. Mikor visszanézett előre Tony és Pepper képe villant fel előtte, ahogy csókolóznak. Nem mintha nem látott volna másik párt még ezt csinálni, de megakarta adni nekik a privát szférát ezért elfordult. A bútorokat, a berendezést kezdte el csodálni soha sem lefelé, inkább felfelé vagy oldalra nézve.

Pepper idővel közeledni kezdett feléjük, majd egy mosollyal megnyomta a lift gombját, és mint, aki jól végezte dolgát távozni készült. Felkapta a kabátját, majd még egyet intve a hátramaradt férfinak az ügynökök felé fordult.

- Nem mentek véletlenül a Lagardia felé?

- Elvihetjük. - a mentor azonnal felajánlotta a szolgálatukat, bár könnyebb is volt neki, mert a Közlegény vezetett és nem ő.