- Szálljon be a vezető ülésre. - szólt rá Caitlyn-re az Igazgató, amíg kinn állt a lány a fekete kocsinak nekidőlve. Már egy új napot köszönthettek, mely a hátuk mögött kúszott fel az égre a hajnali időpontnak megfelelően.

Körülbelül öt óra lehetett reggel, és ők New York déli részén tettek egy kis pihenőt az úti céljuk előtt, majd folytatták útjukat a következő órában.

Az ügynök engedelmeskedett az Igazgató parancsának és elfoglalta a kijelölt helyét a kocsiban. Fury is beszállt az anyósra és megnyomott egy gombot a kocsi vezérlő falán mutatva, hogy kívül-belül ismeri a járművet.

Egy kis képernyő jelent meg, ahova bepötyögött egy-két dolgot és az felmutatta a térképet, majd ugyanazon megjelent egy útvonal, ami végállomásnak egy másfél órányi kocsi túrára elhelyezkedő konditermet mutatott. Caitlyn kicsit vonakodva nézte a kiemelt vonalat, de nem kérdezve semmit beindította a motort és máris a pályán hajtottak egyenesen.

- Hogy van a karja? - kérdezte Fury, amikor a nő már beletaposott a gázba. Egyenletesen gyors sebességgel hajtottak, a fiatalabb ezzel jelezte, hogy már nagyon oda akar érni, hogy vége legyen ennek a küldetésnek.

- Köszönöm kérdését, jól. Az az orvos csodákra képes! - végig az utat figyelte, de így is megengedett magának egy odafordulást, hogy megvillogtassa a mosolyát.

- Ha olyan helyzetbe kerülnék, rábíznám az életem. - Fury is végig előre nézett, s ezt a komoly kijelentést is így tette meg. A jobb kezét az ajtón pihentette, majd előre nézve követte a szemével a mellettük elhaladó épületeket.

Egy darabig csöndben haladtak az utazás alatt, de egy-két kanyar és lámpa után megérkeztek egy kissé lepukkant háztömb elé. A többi közeli felhőkarcolóhoz képest az épület több évtizedet élhetett már meg az állapotából ítélve. A vakolat itt-ott kopott volt és a festék se volt már olyan élénk, mint fénykorában lehetett. Látszott, hogy egy két ablak ki lett cserélve, de biztos nem volt pénz a többire, így csak néhány lett modern stílusú.

A nő kinézett a szélvédőn, végig az épületen, majd értetlenkedve próbálta megfejteni, hogy itt mi lehet. Elsőnek egy night club jutott eszébe, de elvetette az ötletet, mert akkor lettek volna led-ek is. Mielőtt még egy verzió ötlött volna a fejébe az Igazgató megszólalt és sejtetni kezdte a mondatával a választ.

- Régi. Még a háború előtt épült. Gondolom a Kapitány ismerhette, ezért jár ide bokszolni. - a férfi is felnézett a falakra, de visszadőlve az ajtót kezdte vizslatni.

- Bokszolni jár, ide? - Caitlyn kezdte összerakni a kirakós darabjait, de a saját szemével akarta látni az épületbelsőt, mert a boksz klubbot, nem akarta elhinni.

- Ennyire meglepi, Közlegény? - vigyorodott el Fury.

- Csak a hely felhasználása. - a lány még mindig magam elé nézett, most már hátradőlve csak a bejáratot látva.

- Régimódi ember, régimódi szokás. - ezzel a férfi véget vetett a kitérőnek, majd a tárgyra tért, amikor a női ügynök már állt volna neki kiszállni a kocsiból. - Most bemegyek, tájékoztatom Rogers-t a fejleményekről, majd 15 perc múlva itt vagyok. Értette?

- Engem be se visz? - a Közlegény felháborodva fordult végre felettese felé. A szeme szúrósan hatolt a sötét bőrű szempárjába, aki megtörhetetlen lévén nem engedett a döntéseiből.

- Nem. - ennyivel lezárta, amíg végig állta a nő dühös pillantását.

- Kéreem. - az ügynök bevetette a gyerekkorának egyik leghatásosabb fegyverét és aranyos, kérlelő, nagy boci szemekkel nézett fel Fury-ra. Sajnos úgy tűnt nem hatotta meg, nem csoda, hiszen a lány már nem gyerek és nem olyan aranyos, mint amitől az emberek elolvadnak. Caitlyn nem bírta tovább tartani a nézését, ezért visszatért a normális arckifejezése. Az Igazgató csak mosolyra húzta a száját.

- Ezt majd Starknak tartogassa. - azzal kiszállt a kocsiból és ott hagyta a nőt egyedül, sőt még a kulcsot is magával vitte, bár feleslegesen, hiszen Caitlyn nem annyira szemtelen, hogy elvigye a kocsit megszegve ezzel egy parancsot.

Amíg ő benn volt az ügynök kihasználta az alkalmat, hogy felfedezze a kocsit. Talált benne jégkockatartót, rejtett pisztolyt, hifit, de végül a telefonnál kötött ki. A kis képernyő is titkoltan bújt meg a műszerfalban, amire véletlen bukkant rá a lány és végignézve a kontaktokon ötlete támadt.

Ha már úgyis el kell mennie hozzá, legalább eljátszik vele egy kicsit. Gondolatai huncut fordulatot vettek és úgy érezte magát, mint egy rosszalkodó tinédzser.

Megkereste a névjegyzékben a kis nagyítót, majd a keresőbe már beírta az S és T betűket, amikor a képernyőn Coulson neve jelent meg. Nem tudta mit csináljon a meglepettségtől. Még jó, hogy az ülés stabilizálva volt, mert most meglehet hátra esett volna a nő, ha nem vigyázz.

A kocsi automatikusan felvette a hívást. Ahogy Caitlyn megnyomta volna az A-t a vonal túlsó végén a mentorának ismerős hangja csendült fel.

- Fury Igazgató, ott van?

- Nem. - a Közlegény kicsit meglepetten válaszolt, de határozottan felelt. A vonalvégi hang könnyedebb hangsúlyra váltott és már nem érződött annyira a kezdetleges nehézkes beszéd.

- Ah, Caitlyn. Annál jobb. Egy óra múlva legyél az újonnan épült Stark-torony bejáratnál. Ott foglak várni. - az előre elkészített választ hangoztatta a nő felé, hogy leplezze meglepődését.

- Én már fél óra múlva is végezni fogok a mostani dolgommal. Mit szólnál egy kávéhoz, Phil? - kötekedő hangon kérdezte a mentorától a gyakornok, de igyekezett, hogy ne halasztódjon ki a hangjából a csintalanság. A képernyőt bámulta, mintha meglátná benne Coulson reakcióját, de csak a hangjának hullámait mutatta a gép.

- Öh, rendben. Akkor addigra keresek a torony közelében egy kávézót. - az ügynök zavartan válaszolt, de ugyanakkor hálás volt a lánynak, hogy beiktat egy kis pihenést is a mostani folytonos rohangálásukba.

- Köszönöm. Később. - azzal ki is nyomta a hívást. Elégedetten dőlt hátra a székében, s már a forró kávé gondolatától is ellazulva dicsérte meg magát a pazar ötletéért. Az idővel nem tudva mit kezdjen Caitlyn-nek megint eszébe jutott eredeti terve és kutatni kezdte a következő betűt. - Hol is tartottam? Áh, S-T-A...

Nem tudta befejezni a gépelést, mert az épület ajtaja, amin Fury bement most kicsapódott és egy magas, szőke, izmos férfi lépett ki rajta. Tejeskávé színű póló volt rajta, mely úgy feszült a vállán, mintha mindjárt szétszakadna. A nadrágja egy melegítőalsó volt, melyet a felsőjéhez passzoló, sötétebb katona zöld színben viselt. Egy bokszzsákot vitt az egyik vállán, a másik kezével, pedig a táskáját cipelte.

Megállt a kettővel Caitlyn mellett parkoló autó előtt, amiből kiszállt egy általa ismert S.H.I.E.L.D.-es és kinyitotta a csomagtartót a férfinak. Ő mosolyogva megköszönte, melyet a nő a szájáról olvasott le, belerakta a cuccát, majd előre szállt be.

Addig nézte őket a kémkedő ügynök, amíg el nem hajtottak. Még azután is nézett a kocsi után, még inkább a szőke férfi után.

- Érdekfeszítő, nem?

A nő észre se vette, hogy Fury már kinyitotta az ajtót és éppen készült visszaülni a helyére. Ezzel a megszólalásával enyhén szívrohamot okozott a sofőrnek beálló ügynöknek, aki a szívéhez kapott, miután meghallotta.

- Igazgató! Ne csináljon többet ilyet! - a nő szapora légzése kezdett lenyugodni, de még mindig fel volt háborodva az ijesztés miatt.

- Egy remek kémnek sohasem hallják a közeledtét, így bármikor lecsaphat. - erre Caitlyn nem tudta megállni, hogy ne forgassa a szemét, de be kellett látnia, hogy igaza van az idősebbnek.

- Sikerült? - kérdezte most már igazán érdeklődve a küldetése iránt. Látszódott is rajta az izgatottság és kíváncsiság, mert a sötét bőrű kérdően vonta fel a szemtapaszát.

- Igen. Remélem. - az utolsó részt csak suttogta, de a kocsiban ülve a másik is hallotta. - Tegyen ki a megbeszélt ponton, majd utána viheti a kocsit Stark-hoz.

Már nem foglalkozott a térképpel a vezető, mert azt a pontot már ismerte, így pontosan tudva hova kellett menni gyorsan odavezetett. Sokszor azzal dicsekedett, hogy csukott szemmel is eltájékozódna ehhez a találkahelyhez, de szerencséjére senki se kérte meg rá, hogy csinálja is meg.

Ahogy Coulson-nak ígérte Caitlyn-nek fél órája még maradt miután elköszönt az Igazgatótól, így fel is hívta a kocsi megüresedése után.

Gyorsan válaszolt a férfi, a csöngésnél se várt csak egy harangot, majd mondta, hogy keresse a New Café feliratot a torony mellett, két utcával lejjebb.

Amikor odaért, az ügynök látta, hogy a kávézó mennyire beleillik a környezetébe. Egy magad felhőkarcoló legalsó szintjén helyezkedett el, ezért először egy hallon át kellett sétálnia, hogy bemehessen a kávéházba. Az üveges falain keresztül könnyen kiszúrta a férfit, aki komoran nézett maga elé, majd mikor észrevette, hogy közeledik a gyakornoka kis mosolyra húzódott a szája.

Nem állt fel, hogy betolja alá a széket, ezért Caitlyn csak lehuppant a vele szemben elhelyezkedőbe, majd tanulmányozni kezdte a kínálatot.

Rögtön tudta mit fog kérni, hiszen mindig latte-t iszik, de most kicsit megspékelte egy kis vanília fagylalttal és csokoládéval. Ez a választás körülbelül tíz másodpercbe tellett, de tovább bújta a menüt, hogy ezzel is húzza Coulson agyát, majd percenként felpillantott rá.

Majd amikor egyszer felnézett egy pillanatra, a vele szemben ülő is rá pillantott, majd a fiatalabb gyorsan újra elrejtőzött a papírlapok sokasága mögött.

Nagy vigyorra húzta a száját, majd miután jött a pincér és felvette a rendelésüket folyton a férfit fürkészte. Idővel ő is észre vette, de addig az elsuhanó embereket követte, majd amikor már kezdte kényelmetlenül érezni magát rászólt.

- Miért nézel ennyire? - kicsit ingerültnek hatott a kérdése, de nem zavartatta magát a másik, inkább huncut mosolyt mutatva furdalta a férfit az okkal, hogy miért ilyen elégedett.

- Találkoztam a Kapitánnyal.

Ekkor látta meg Caitlyn, hogy társának megfagyott az arcában a vér. Nem mozdult a székéről. Egy arcvonása sem rebbent. Lassan becsukta a nyitott száját, amikor észrevette illetlenségét.

- Ismételd meg.

- Találkoztam. Amerika. Kapitánnyal. - Caitlyn előre dőlt és összefonta a karjait az asztalon, majd tagolva újra megismételte a mondatot, mintha egy gyereknek beszélne.

A nő elérte a célját, amiért eddig annyira elégedetten vigyorgott. Coulson teljesen vörös lett, de inkább a dühtől és nem a zavartól.

- Te hamarabb találkoztál vele, mint én? - próbálta lent tartani a hangszínét, de látható volt rajta, hogy legszívesebben leordítaná a mentoráltja fejét.

- Pont, ahogy mondod. - a lány most büszkén kihúzta magát a székében és tovább etette a félrevezetéseivel Coulson-t.

Ekkor megérkeztek a kávék. A felszolgáló összevont szemöldökkel nézett a társaságra, hogy mi baja lehet a férfinek, aki paradicsom vörös fejjel tekint maga elé a nőre, de az leintette a dolgot, hogy nem kell miatta aggódni. Amikor meglátta Caitlyn mosolyát viszonozta azt, majd távozott az asztaltól.

- Jól van. Szépen nyugodjunk le. - Coulson ki- és belégző gyakorlatokat kezdett, majd egy perc múlva lágyabb hangon újabb kérdést tett fel. - És milyennek találod?

- Háát, nem panaszkodhat. És élőben sokkal jobban néz ki, mint a kártyáidon vagy a képregényeidben. - a nő elvörösödött egy csöppet, mert valóban így gondolta és nem állíthatta az ellenkezőjét, de a következő mondat miatt rákvörös lett.

- Te olvasod a képregényeimet?! - kitörő öröm áradt Phil-ből, ahogy a Közlegény megemlítette a képregényeket. Zavarában megragadta a hosszúkás üvegpoharát, majd kitekintett az ablakon, hogy elkerülhesse a szemkontaktust, mely le is leplezte volna azonnal.

- Igen, de csak ha unatkozok. - durcásan kortyolt bele a kávéjába a zavarba jött ügynök. Próbálta leplezni az arca színét a pohár mögé bújva, még mindig nem tért vissza a tekintete az asztalhoz.

- Reméltem, hogy tetszeni fog.

- Mi, a képregény? - ahogy Caitlyn visszafordulva oda nézett Coulson felé és szemkontaktust teremtett vele, a férfi elmosolyodott és apró mosollyal az arcán válaszolt.

- Nem. Amerika Kapitány.