Este a hotelszobában:

Rita az ágyamon ülve hallgatta körülbelül a tizedik kiakadásom Namjoonra. Türelmesen végighallgatott, majd elmondta a nézőpontját.
- Figyelj tündérbogaram. Sokkal de sokkal korlátozottabb életet él, mint az európai vagy az amerikai sztárok. Még nekik is kockázatos lenne egy úgymond kívülálló párral megjelenniük, de rájuk ez hatványozottan igaz. Amit kérsz tőle, brutálisan nagy kérés. Így, hogy csak pár napja tart a kapcsolatotok, így meg aztán végképp.
- Tudom - túrtam bele a hajamba. - utólag már bánom, hogy csak így felhoztam. De engem a reakciója zavar. Hogy lehet valaki ilyen bunkó? Utálom - morogtam.
- Dehogy utálod! Kedveled őt nagyon, sőt - emelte meg az állam és a szemembe nézett. - Te szereted őt - mosolygott kedvesen. Amint kimondta a mondat végét, a szemembe újra könnyek gyűltek. Széttárta a karjait én pedig szorosan átöleltem. Egyik kezét a fejembubjára rakta és simogatni kezdte a hajam. A mellkasára borulva sírtam, ő pedig gyengéden csitítgatott.
- Mit csináljak Rita? Nagyon mérges vagyok rá - néztem fel a szemeibe. A főnököm megvonta a vállát.
- Amíg magadban nem rendezed a dolgokat, addig nem tudtok érdemben kibékülni. Adj egy pár napot magatoknak. Megnyugszol te is, ő is és így megoldható lesz az egész - simított ki egy tincset az arcomból. Ekkor megcsörrent a telefonja. Szemforgatva érte nyúlt, mutatta nekem, hogy 1 perc, rámkacsintott és felállt mellőlem. Szipogva a kezembe fogtam a telefonom. A kijelzőn Namjoon neve virított, mellette két nem fogadott hívással és egy tucat üzenettel. Sóhajtva kihúztam az értesítéseket, majd megakadt a szemem a bátyámtól kapott üzeneten.
Tomi💖 szombat, 17:55
Mi történt?
Tomi💖 szombat, 18:09
Mi ez az egész Y/n? Jól vagy?
Tomi💖 szombat, 18:30
MEGVERJEM?
Tomi💖 szombat, 19:35
De komolyan, egy szavadba kerül és holnap repülök!
Tomi💖 szombat, 19:38
Ha van időd... azért felhívhatsz. Vagy nem érdekel a válaszod és holnap már a repcsin ülve viszem a baseball ütőm 🤷🏻‍♂️

Egyből mosoly ült ki az arcomra és a hívásra nyomtam.
- Tomii! - szóltam bele vidáman.
- Naa úgy néz ki, a legjobbkor írtam. Hogy vagy? Megnyugodtál kicsit? - kérdezte.
- Az erős túlzás, de jobban vagyok már - válaszoltam.
- Hál' Isten! Viszont mesélj, hogy történt ez az egész? - kérte. Én pedig meséltem. Az elejétől a végéig, minden apró részlettel együtt, mindent megosztottam a bátyámmal. Tomi nem bírta ki, sokszor közbekérdezett, bele-beleszólt, de mindenre figyelt. Rita közben visszatért, de mikor meglátta, hogy telefonálok, csak megkérdezte, hogy ki az, majd eltátogta, hogy Magdánál lesz és kiment.
- Nos - szólalt meg a testvérem, miután befejeztem a mondandómat. - Namjoontól váratlan volt, hogy ennyire kifakadt és ngl Lénával beszéltük, hogy nyakonvágnánk. Viszont...érthető is amit tett.
Nagyot sóhajtottam. Mindenki úgy gondolta, hogy végülis Namjoon nem döntött rosszul, még ha ezzel meg is bántott... A lelkem mélyén tudtam, hogy nem kéne haragudnom rá, mégis annyira sértett voltam, hogy nem tudtam, mit kezdhetnék a szituációval.

Hétfőn, reggel a stúdióban:
Az ujjaimmal doboltam a combomon, miközben a sminkes csajszi sürgött-forgott körülöttem. Unottan néztem a tükörbe és hagytam,hogy a sminkemmel és a hajammal bajlódjon. Egyszercsak Rita állt be mögém.
- Hogy érzed magad cicuskám? - simogatta meg a hátam. Felsóhajtottam, majd megráztam a fejem.
- Nem tudom... ma egy random csávóval kell jópofiznom, csak, hogy a hülye pasim kiléte titokban maradjon. Hogy kéne éreznem magam? - nevettem fel kínomban. Rita szemei ellágyultak, mondta a sminkesnek, hogy elmehet, majd a fülemhez hajolt.
- Ha megnyugtat a te "hülye pasid" sincs túl jól. Az előbb összefutottam vele a folyósón... elég zavartnak tűnt
- Namjoon itt van? - fordultam meg hírtelen, hogy körbenézhessek. Rita megfogta az arcom és visszafordított a tükörrel szembe.
- Igen, de nem jöhet be hozzád, mert... - a főnököm folytatta volna, de a szavába vágtam.
- Jó! Nem is kell, hogy idejöjjön! - fontam magam előtt keresztbe a karom. Rita csak a szemét forgatva felnevetett, majd ott hagyott és Magdával kezdett beszélni.
A telefonomat nyomkodtam, mikor mögém lépett valaki és megfogta a vállam.
- Y/n - szólalt meg V, mire meglepetten hátrafordultam, kishíjján fellökve őt a székemmel.
- Jajj, úristen, ne haragudj! Hogy kerülsz te ide? - hunyorítottam rá.
- Én csak... még egyszer bocsánatot akartam kérni a kép miatt. Meg most emiatt össze is vesztetek, én meg elég rosszul érzem magam emiatt - magyarázkodott. Lehajtotta a fejét és úgy pillantott fel rám. A kölyökkutya szemeibe néztem, majd megfogtam a vállát.
- Semmi baj! Nem direkt tetted, nem tudok rád haragudni érte. És nem emiatt vesztünk össze...hanem azért, mert Rm bunkó volt - mondtam. Tae meglepetten nézett vissza rám. Egyik szemöldökét felhúzta, majd a hajába túrt.
- Ó! Nem tudtam az indokot... remélem gyorsan rendeződik a dolog, mert, ahogy elnézlek téged is, egyikőtök sincs túl jó passzban - gondolkozott el. Felháborodva fújtattam egyet.
- Nekem nincs semmi bajom! Az, hogy ő a saját hülyesége miatt szenved, egy kicsit sem érdekel! - morogtam. Nyilván, ahogy kimondtam ezeket a szavakat, egyből megbántam és a szám elé kaptam a kezem. V horkantott egyet, majd megszólalt.
- Ahaa és mi lenne, hogy ahelyett, hogy magadat hülyítted ezekkel... nem is tudom, elfogadnád amit mondtam és felnőttként megbeszélnétek, mielőtt késő?
- Felnőttként mi? Ti kibékültetek azóta? - húztam fel mindkét szemöldököm. Taehyung elfordult és úgy motyogta a választ.
- Nem teljesen...
Felnevettem, majd váltottam még vele pár szót. Közben érte jöttek, hogy mennie kell, szóval elköszönt tőlem és ott hagyott.
- Y/n! - kiabált nekem Magda. - Mehetünk. Kint vár az álpasid

Egy nagy kísérettel kisétáltunk a studió épülete elé, ahol ott állt a srác. Magas volt, magasabb nálam egy 10 centivel. Fekete haját hátrafésülték, úgy nézett ki, mint egy tipikus szépfiú. Láttam rajta, hogy ő is végigmér, tetőtől talpig elemzi a kinézetem. Vettem egy mély lélegzetet, odaléptem elé és bemutatkoztam neki.
- Szia, Y/n vagyok. Gondolom akkor te leszel a barátom - mosolyogtam rá. Egyből elnevette magát, majd belecsapott a kinyújtott kezembe.
- Son Hwan, két hete dolgozom itt, de máris találtak nekem csajt - kacsintott. Próbáltam komoly arcot vágni, de kitört belőlem is a nevetés. A könnyeimet törölgetve folytattam vele a beszélgetést. Nagyon karizmatikus figura volt, egyből jó benyomást keltett bennem és a főnökeimben is.

Ritáék tanácsára először lőttünk pár cuki selfie-t magunk és csak utána indultunk el igazi páros képeket kattintani. Az egész napunk erre ment el, hiszen körülbelül hónapokra elegendő képeket csináltak rólunk. Lesifotóktól elkezdve a tökéletesen berendezett instapárocska képekig mindenféle készült. Hála Hwan elragadó személyiségének végig remekül éreztem magam. Még azt is sikeresen kijátszotta, mikor azt kérték csókoljam meg. Látta rajtam, hogy ezzel kellemetlen helyzetbe hoztak, ezért más megoldásokat kerestünk.
- Hwan! - kaptam el, mielőtt a fotózás után elrohant volna. - Köszönök szépen mindent. Tökéletes álbarát vagy - álltam meg előtte. Széles mosolyra húzta a száját.
- Jajj ugyanmár, ez csak természetes! Én köszönöm, hogy eljátszhatom a barátod - ölelt meg. Visszaöleltem, majd mosolyogva eltoltam magamtól.
- De amúgy - kezdte. - Mit szólnál ha mielőtt továbbindulsz szerdán, mondjuk holnap összeülnénk egy ebédre. Csak, hogy kicsit jobban megismerjem azt, akinek a párját kell alakítanom - magyarázta. Heves bólogatásba kezdtem.
- Uuu, igen, jó ötlet. Holnap két óra mondjuk? - kérdeztem.
- Kezet rá! - nyújtotta felém a jobb kezét. Megráztam a felém tartott kezet, majd elköszöntem tőle.
- Akkor holnap! - intettem, mire egy erős kezet éreztem meg a vállamon és egy ismerős illat csapta meg az orromat.
- Miért, mi lesz holnap? - kérdezte Namjoon lágy hangon. A pillangóim a gyomromban életre keltek és nyüzsögve tudatták velem, hogy igencsak szeretem  a mögöttem álló férfit. Óvatosan feléfordultam, ő pedig a tekintetembe fúrta az övéit. Pont mielőtt elvesztem volna a két szempárban, az agyam jelezte, hogy éppen nagyon haragszom Rm-re, így levettem a kezét a vállamról és kihúztam magam.
- Együtt ebédelünk, csak ennyi lesz holnap - mondtam, mire láttam, hogy az állkapcsa megfeszül. Gúnyos félmosolyra húztam a számat, majd Hwanra mutattam.
- Ó! Igaz is, be kell mutassalak titeket egymásnak. Namjoon, ő itt Son Hwan, az álbarátom, akit kértél ugye - néztem mérgesen a szemébe.
- Y/n én... - kezdte, de leintettem és folytattam.
- Hwan, ő pedig Kim Namjoon... a barátom, akiről többet nem kell elmondanom azt hiszem, mert pontosan tudod, hogy ki ő - fejeztem be. A két srác kezett fogott egymással. Nam szigorúan Hwan arcába hajolt és valamit motyogott neki koreaiul, amit nem hallottam. Hwan először elképedve nézett rá, majd gyorsan bólintott egyet és elengedte a kezét.
- Akkor... azt hiszem megyek is. Holnap találkozunk Y/n - fordult meg, majd sietős léptekkel ott hagyott minket. Éreztem, hogy a közénk nehezedő csendtől megfagyott a levegő, de közben a bennem fortyogó haragnak és a mindkettőnkben lángoló érzelmeknek köszönhetően erőteljes vibrálás próbálta áttörni azt.
- Jobb lesz ha én is megyek... - néztem fel a szemeibe. - Rita és Magda már vár - kerültem ki, de hirtelen megfogta a csuklóm.
- Y/n várj! Beszélnünk kell - lehajtottam a fejem és éreztem, hogy a szemeimbe könnyek gyűlnek.
- Mégis miről Namjoon? Döntöttünk, nem igaz? Azért kellett Hwan... jobb mindenkinek. Te is, én is rejtve maradok és mindenki boldog nem? - kérdeztem, de éreztem, hogy megremeg a hangom. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, mire Rm odanyúlt és letörölte azt.
- Épp ezaz. Senki sem boldog. Te egyértelműen nem vagy az.
Felháborodva kirántottam a csuklómat az ujjai közül.
- Hogy lennék az? Egy paraszt voltál velem! - vágtam a fejéhez. Összeszorította az ajkait, majd bólintott egyet.
- Tudom és... - újra a szavába vágtam
- Meg mi volt ez itt az előbb? Mit mondtál Hwannak, hogy így lelépett? Minek ez a faszméregetés?! - kezdtem kiakadni és tudtam, hogy ha ezt folytatjuk, olyanokat mondok neki, amiket sosem akarnék és sosem tudnám megbocsájtani magamnak. A szám elé kaptam a kezem és csak hagytam, hogy a könnyeim utat törjenek maguknak. Namjoon közelebb lépett hozzám és magához ölelt. Kétségbeesetten kapaszkodtam a hátába.
- Tudom, hogy furcsa neked ez az egész helyzet, de meglátod, így lesz a legjobb - simogatta meg a hátam. Idegesen bújtam ki a kezei közül és odébbtaszítottam magamtól.
- Nem ez a legjobb és ezt te is tudod! - zokogtam. Sarkon fordultam és elindultam Magdáék kocsija felé.
- Y/n! - kiabált utánam Rm kétségbeesetten. Csak feltartottam a kezem és sírva válaszoltam.
- Megleszek, csak adj pár napot! Ha most nem hagysz, elrontok mindent... - mondtam, majd bemásztam a kocsiba Rita mellé.
A főnököm egyből egy zsepit nyújtott felém.
- Megvagy kicsim? - karolt át Rita és magához húzott. Rádőltem a vállára és szipogva megráztam a fejem.
- Nem tudom mit csinálhatnánk. Olyan bunkó vagyok vele... egyszerűen nem tudom kontrollálni a dühöm - ráztam meg a fejem. - Nem akarom elveszíteni, de perpillanat nem tudok mást tenni, csak ellökni magamtól
Rita lágy mosolyra húzta a száját és Magdával sokatmondóan összenéztek.
- Minden rendben lesz hidd el! Mindkettőtöknek nagyon új ez a helyzet, hozzá kell szoknotok, de tudjuk, hogy sikerülni fog. Legyél türelmes hozzá és magadhoz is! Mert ő most is csak segíteni akart, de nem végződött túl jól - megsimogatta a karom, majd egy puszit nyomott a fejembubjára.
A hotelben a szobám előtt:
- Pihenj kicsit nyuszikám, holnap délelőtt még van egy rövid adásod, 10 órakor, utána találkozhatsz Hwan-nal, aztán pakolni kell, mert szerdán reggel indulunk. De most csinálj egy kis Me-time-ot, relaxálj stb, ha kellünk megtalálsz Magdánál - ölelt meg, megpuszilt, majd megsimította az arcom. Bólintottam egyet, majd bementem a szobámba.
Amint becsukódott az ajtó mögöttem, újra sírni kezdtem. Bárhogy próbáltam lenyugodni, nem jött össze, szóval a fürdő felé vettem az irányt. Ahogy Rita kérte, megengedtem magamnak a fürdővizem és meggyújtottam a gyertyáimat. Ki akartam üríteni a fejem, szóval benyomtam egy nyugisabb lejátszási listát és elmerültem a kádban.

Addig maradtam benn, míg ki nem hűlt a fürdővíz, így vacogva szálltam ki és egyből a köntösömért nyúltam. Bebugyoláltam magamat, felkaptam a telefonomat, elfújtam a gyertyákat, majd sietős léptekkel visszatotyogtam a szobámba. Leültem az ágyam szélére és megnéztem az értesítéseimet. Minden oldalam telis-tele volt engedélykéréssekkel és üzenetekkel. Hunyorogva görgettem a számomra már rég elfelejtett ismerőseim között... mindenki egy dolgot akart tudni, hogy én vagyok-e a képen. Idegesen törölgettem ki őket, figyelve rá, hogy még véletlenül se nyissak meg közülük egyet sem. Éreztem, ahogy szökik felfele a pulzusom, amint az ujjaim az engedélykérésekre vándoroltak. A sok rajongó a választ követelve vegyes hangvételű üzenetekkel bombázott engem. Volt aki csak rákérdezett, volt aki kijelentette, hogy biztos én vagyok az... és voltak a találgatók. "Ha te vagy a képen, az most azt jelenti, hogy ti együtt vagytok?"
Mérgesen hajítottam a telefonomat az ágy sarkába, felhúztam a térdeimet és átkarolva őket ültem tovább. Próbáltam rendezni a légzésem és gondolkozni, hogy mit kéne reagálni erre az egészre. Viszonylag későre járt, ezért nem lett volna értelme Hwannal kiraknom egy képet,mert igen kevés emberhez ért volna el. Szorított a mellkasom, de nem akartam, hogy elhatalmasodjon rajtam a szorongásom, ezért remegve felkeltem az ágyamról és úgy, ahogy voltam elindultam Magdáék szobájához.
Rita meglepetten nyitott ajtót, de, ahogy meglátott, magához ölelt és behúzott a szobába. Magda a dohányzóasztalnál ült, előtte egy félig üres boros üveg és két pohár foglalt helyet. Rámnézett, egy halvány mosolyra húzta a száját, majd megpaskolta maga mellett a helyet. Lehuppantam mellé, Rita rámdobott egy pokrócot és leült mellém.
- Na mesélj babóca, mi történt?
- Úgy tettem, ahogy kérted, tartottam egy Me-timeot, hogy megnyugodjak és összeszedhessem a gondolataimat. Sikerült is, már nem is haragudtam annyira Namjoonra és sokkal jobban voltam. Csak...megnyitottam az üzeneteimet és, hogy úgy mondjam a fanok nem aprózták el - nevettem el magam szomorúan. Rita átkarolta a vállam és megdörzsölte a felkarom.
- Ahh... erre gondolhattunk volna. Hol van a telefonod, megnézhetjük őket? - kérdezte. Reflexből a zsebembe nyúltam, de eszembejutott, hogy a szobában hagytam. A főnökömre néztem, hogy mondjam neki, de ő csak leintett és el is indult érte. Magdával maradtunk ketten a szobában, mire hirtelen megszólalt.
- Ha gondolod moderálhatom a közösségi oldalaidat mostantól... vagy szerezhetek rá embert, csak szólj. Ez így nem maradhat, ahogy most van, mert bele fogsz rokkani. Ez még csak az eleje... és te már most majdnem összeroppantál... Y/n, ennél csak rosszabb lesz - sóhajtotta. Tátott szájjal meredtem rá. Igaza volt, tényleg csak ez után jött a java.
- Naa itt is vagyok - lépett be Rita - Babám, kicsit betört a képernyőd, de, hogy lásd kivel van dolgod, holnap veszek neked egy újat - dobta az ölembe a telefonom.
- Jajj, dehogy erre semmi szükség - ráztam meg a fejem. Rita feltette a mutatóujját és csendre intett.
- Nem kérdeztelek! Megérdemled, szóval ne akadékoskodj!
- Köszönöm szépen - mosolyogtam rá. A főnököm csak legyintett, majd mikor a kezébe nyomtam a feloldott telefonom, Magdával nézegetni kezdték az üzeneteket. A fejét csóválgatva olvasta őket és törölte az összeset, amit túl agresszívnek ítélt meg. Megegyeztünk abban, hogy most már későnek találjuk kirakni a képet, majd holnap reggel jobb lesz. Mikor visszaadta a telóm, felvillant egy újabb értesítés: Vlive - BTS LIVE 🔴 RAP MONSTER
Összehúztam a szemöldököm és feléjük mutattam a készüléket. Magda egy pillanat alatt benyomta a laptopján, így végül a kanapén hárman összehúzódva néztük Namjoon liveját. Nagyon fáradtnak tűnt, de közben igazi profi módjára válaszolgatott a rajongói kérdéseire és mosolygott a bókjaikon. Meglágyult a szívem, ahogy néztem őt, minden apró mozdulata megmelengette a lelkem.
Kapott egy kérdést, amire először hunyorogni kezdett, majd hátrébbhajolt a kamerától és összekulcsolta a kezeit a tarkóján. Hátrahajtotta a fejét és hosszasan kifújta a levegőt.
- Oké srácok, tudom, hogy ma ezzel volt minden tele és tartozom egy magyarázattal - kezdett bele. Magdáékkal egyszerre hajoltunk közelebb a képernyőhöz. A hajamat piszkálva vártam, hogy mit mond.
- Az a kép egy bálon készült és igen Y/n van rajta, a riporter akivel mostanában sokat dolgoztunk együtt. Nagyszerű lány, mindig igényes és pontos munkát végez és nagyon jó barátom. Igen, barátom - mosolygott a kamerába. - És mint barátok, úgy gondolom táncolhatunk együtt, ha arról van szó - vonta meg a vállát
-  Meg amúgy is, Y/n foglalt - tárta szét a karjait, majd egy sunyi mosolyra húzta a száját. - Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól megvannak a barátjával