Magdával az ajtóm előtt találkoztunk. Mindkettőnknek fülig ért a szája, ezt ő nem is hagyhatta szó nélkül.
- De nagyon vigyori valaki! - bökte meg a vállam, mire pironkodva visszaböktem.
- Ezt éppenséggel én is mondhatnám rólad.
- Nem mondhatok sokat, de úgy néz ki eddig minden jól alakul. Gondolom veletek is valami hasonló a helyzet - húzta fel a szemöldökét.
- Mondhatjuk-köhintettem. Végignézett rajtam, majd biccentett egyet és mutatta,hogy mehetünk. Szorosan lépkedtem mögötte, ki a stúdióból.
- Akkor Rómeó tett valamit a szexuális izéval köztetek? - szólt hátra a háta mögött. Majdnem orraestem ennek a kérdésnek hála, de időben megfogtam magam.
- Szexuális mi? És nem hívd Rómeónak, olyan klisés...
- Ahh Y/n ne mond, hogy te nem veszed észre. Úgy néztek egymásra mint két épp kamaszkorba lépő tini. Szerintem ha nem lenne ott senki, egymásnak ugranátok. Főleg, most mikor megkérdezte, hogy beszélhet-e veled négyszemközt, meg, hogy mennyi időt kap - hunyorgott rám.
- Nem volt semmi ilyesmi! Nem vagyunk állatok - változtam rákvörössé egy pillanat alatt. Magda nevetve bedobta a cuccainkat a taxiba.
- Hát akkor remélem legalább lekapott - ült be. Vigyorogva követtem. Rámnézett, majd mikor konstatálta, hogy igaza lehet, bólintott egyet és belemerült a tabletjébe. Ezután egész úton alig szólt hozzám. Nem tudtam, mi járhat a fejében, de a szobám előtt így köszönt el tőlem:
- Figyelj Y/n... Örülök, hogy boldog vagy, de jelezném, hogy az alku még mindig áll. Ha botrányt csinálsz, repülsz. Óvatosnak kell lennetek! Remélem, értjük egymást - Válaszul nyeltem egy nagyot, majd bólintottam.
- Hát akkor, jó éjt! Holnap délben itt találkozunk! - hagyott magamra a folyósón. Zavartan pislogtam párat, majd bementem a szobámba. Még mindig hihetetlennek tűnt az egész... Mi van, ha Namjoon csak sokat ivott és ezért történt ez. Hiszen, tudom,hogy ivott... de nem szeret részeg lenni,ahh minden zavaros. Fáradtan dőltem el az ágyamon. A telefonomra néztem, már éjfél elmúlt, de fel akartam hívni Lénát,muszáj ezt kibeszélnem vele. A sötétben hallgattam, míg a telefonom kicseng, a legjobb barátnőm kb az utolsó csöngésre felvette.
- Mondja kérem! - szólt bele boldogan. Vettem egy mély levegőt, mire Léna ijedten folytatta. - Jajj, mi történt? Mi a baj? Ki volt az, megöljem? - halkan felnevettem.
- Semmi baj nincs Léna, épp az ellenkezője - suttogtam mosolyogva.
- Uhha uhha, akkor hallgatlak.
- Szóval... Ma ugye egész nap a Bts-el voltam... - kezdtem bele.
- Ahaaa
- És este ugye volt egy állófogadás - húztam tovább.
- Igen-igen. ÉS? - türelmetlenkedett a barátnőm.
- Utána bementem az öltözőmbe, és mivel egész nap olyan furcsa voltam Namjoonal, bejött, hogy megkérdezze, mi van velem... - Itt már vigyorogtam, mint állat.
- ÉS? - idegeskedett Léna
- Hát elmondtam mi volt a bajom.
- ENNYI? - hitetlenkedett.
- Jaa, és utána megcsókolt... Egy párszor - fejeztem be. Léna először elhallgatott, majd hatalmasat sikított.
- NEM MONDHATOD KOMOLYAN, ÚRISTEN TE SMÁROLTÁL KIM NAMJOON-NAL! FELFOGTAD? ÚRISTEN! - üvöltött.
- Tudom mit tettem, de még mindig hihetetlen - csuklott el kissé a hangom.
- És most mi lesz veletek? - tette fel a kérdést, amin a csók óta rágódtam.
- Fogalmam sincs, az érzéseim össze - vissza kavarognak bennem. Azt hiszem  kezdek beleszeretni -vallottam be hirtelen. Léna hallgatott egy pillantatig, majd kedves hangon folytatta.
- Gondoltam. Hiszen annyira illik hozzád, mintha neked teremtették volna. És ez abból a kevés információból jött le nekem, amit fangirlként tudok. Nem tudhatjuk, hogy ő hogy érez, de hidd el, én szurkolok nektek a legjobban! - Egy fokkal nyugodtabban szívtam be a levegőt,majd gyorsan hozzátettem.
- De, azt valamennyire tudjuk,hogy mit érez... Azt mondta kedvel...- Erre a legjobb barátnőm újra ujjongásba kezdett, majd mikor kicsit lenyugodott, folytatta.
- Na látod! Nincsen itt semmi gond. Még mesélj kicsit, aztán húzás aludni, mert olyan álmos a hangod, hogy nekem fáj - nevetett. Úgy tettem, ahogy mondta. Még gyorsan összesűrítettem neki a nap eseményeit, majd mentem is aludni.
Péntek délelőtt tíz, a hotelszobában :
Nagyot nyújtózkodva ültem fel az ágyamon. Álmosan nyúltam a telefonomért amin legnagyobb meglepetésemre öt nem fogadott hívás volt Ritától, pár üzenet Lénától és a barátnőimtől és egy Rm-től.
A lányok csak képeket akartak tegnapról, Léna pedig egy bíztató sort hagyott a beszélgetésünk margójára.
Kim Namjoon🤯, péntek 8:50
Jó reggelt! ☀️Nem tudom, hogy fent vagy-e már,csak szeretném tudni, hogy minden oké-e ❤️ illetve, hogy mi mára a programod? Nagyon be vagy táblázva?
Azonnal gépelni kezdtem a választ, a mosoly szinte levakarhatatlan volt az arcomról.
péntek, 10:03
Neked is jó reggelt! 🥰 Én csak most keltem 😅 Öhm... Mára nincs semmi, csak egy kis megbeszélésem lesz, utána igazából semmi dolgom. Neked milyen napod lesz?
Néztem, ahogy gépel, de hirtelen Rita neve villant fel a képernyőn. Gyors fejszámolást tartottam, hogy bizony ha otthon van, akkor hajnalok hajnalán hív, így kicsit félve, de felvettem.
- Szia Rita!
- Y/n! - kezdte idegesen. - Nekem miért Magdától kell megtudnom, hogy te kibekúrt RAP MONSTER-REL kavargatsz? Miért nem mondtad el, hogy már itt tart a dolog? - kérdezte úgy, mint aki meg van sértődve. Megkönnyebbülten lélegeztem fel.
- Úgy sajnálom Rita! Tegnap még sokkban voltam, de esküszöm ma hívni akartalak! - Nem hazudtam, tényleg megfogalmazódott bennem párszor tegnap is, hogy fel kell hívjam,de nem tudtam mit szólna.
- Ajánlom is! Na mesélj el mindent!
- De nálatok nem hajnali 3 körül van az idő? Nem vagy álmos? - értetlenkedtem.
- De... DE KIT ÉRDEKEL,MESÉLJ MÁR! - sürgetett. Nevetve elkezdtem a storyt mesélni minden apró részletre kitérve. A főnököm végighallgatott, majd ujjongva megszólalt.
- Annyira örülök drágám! Azért ez nem semmi - Helyeselni akartam, de Rita folytatta, hangja megkeményedett.
- VISZONT! Magda tudom, hogy mondta már...DE nagyon óvatosnak kell lennetek, ha lesz ebből valami több, mert mindkettőtöknek kockázatos lehet. Én, mint főnököd és barátod, vigyázok rád és a magánéletedre...de veszélyes világ az övék kincsem, bárki rosszat akarhat. Ha bármilyen nagyobb botrányt okoztok... Nem mennék bele a részletekbe, szerintem tudod mit mondanék.
Pontosan tudtam, mit mondana. Repülök. Ha botrány lesz, repülök. Fel is út le is út... De én bíztam magunkban. Jobban, mint bármiben eddig.
- Okosak vagyunk mindketten. Bízz bennem, nem lesz gond - mondtam magabiztosan.
- Ha lesz is, és olyan lesz, ami megoldható... Megoldjuk - zárta le a beszélgetést, majd rövid búcsúzkodás után letette.
Kim Namjoon🤯 péntek, 10:10
Csak délelőtt van program, utána kb minden szabad. 🤔😌
Nem értettem először, hogy mit szeretne ezzel mondani, szóval naivan csak annyit írtam, hogy:
péntek, 10:35
Naa tök jó, hogy végre neked is van egy kis szabadidőd 😊
Kim Namjoon🤯 péntek, 10:36
Igen-igen 😅
A szálloda előtt délben:
Felvettem Magda tempóját és szorosan mellette tipegve mentünk az egyik közeli étteremhez. A főnököm séta közben valakivel veszekedett a telefonján, de annyira hadart, hogy nem tudtam kivenni, hogy pontosan miről is beszél. Idegesen nyomta ki a készüléket, majd befordult a bejáraton. Kis híján rámcsapta az ajtót, mire kissé hátrahököltem és értetlenül meredtem rá.
- Jézusom Y/n, sajnálom! - fordult vissza és megfogta a karom. -Kicsit felidegesítettek, mindjárt beavatlak, csak üljünk le.
Az asztalok közt szlalomozva megtaláltuk végre a miénket és helyet foglaltunk.
Miután kikértük a kajáinkat, Magda beavatott, hogy azzal a csávóval vitázott, akit láttam múltkor a szobájában. A részleteket nem tudtam meg, de valószínünek tartom, hogy csak elragadták az indulatok mindkettőjüket, mert már az ebédünk végére mosolyogva szólt bele a telefonjába.
- Na, akkor ha minden világos, elngedlek. Holnap 4kor lesz egy interjúd. Addig szabad vagy - szólt, miután letette a telefont.
Délután négy, a hotelszobában:
Magda miután visszaértünk körülbelül egy órán belül felszívódott, egy újabb megbeszélésre sietett. Én pedig úgy döntöttem, hogy egy kicsit még a szobámban pihenek meg beszélgetek a családommal, majd este kimegyek valahova.
Épp anyát avattam bele az eddig történtekbe, mikor kopogtattak az ajtómon.
- Várj, tartsd egy kicsit, szerintem visszajött Magda - mondtam neki, majd elvéve a fülemtől a telefont az ajtóhoz mentem. Kinyitottam, de nem a főnököm várt ott. Egy magas, helyes borostás csávó állt előttem. Napszemüveget viselt, ezért a szemét nem láthattam.
- Öhm... Miben segíthetek? - hunyorogtam rá. A férfi elmosolyodott, majd megszólalt.
- Ezek szerint jó az álcám - vette le a napszemüveget és rám kacsintott.
- Namjoon! - kiáltottam. Befogta a számat és belépett az ajtón, majd fél kezével becsukta azt.
- Csss! Minek ez az egész maskara, ha így üvöltözöd a nevem? - kérdezte nevetve
- Jó, bocsánat - nevettem én is - Mit keresel itt?
Mielőtt válaszolt volna,leült az ágyamra majd széttárta a karjait.
- Gondoltam elviszlek egy igazi klisés, kdrámás randira - vigyorgott. Sikkantottam egyet, majd örömömben ugrándozni kezdtem.
- Úristeen, köszönöm, köszönöm - tártam szét én is a karjaimat és felé léptem. Felállt és magához ölelt.
- Igazán nincs mit - mondta,majd elengedett. A szemébe néztem, majd elpirulva indultam meg a szekrényem felé. Nam felnevetett, majd figyelt ahogy tanácstalanul állok a ruháimat nézegetve.
- Nem tudsz kicsit segíteni, hogy mit vegyek fel? - fordultam hátra. Széles mosolyra húzta a száját, majd mellém lépett.
- Mindenben csinos vagy, -simította végig a hátam- a lényeg, hogy kényelmes legyen.
- Meg sem mondod hova megyünk? - néztem a szemeibe. Megrázta a fejét, feltette a kezeit,visszahátrált az ágyamhoz és leült. Röhögve néztem újra a szekrényembe, majd kis gondolkodás után kikaptam pár ruhát és a fürdő felé indultam. Rekord idő alatt készen lettem, feldobtam egy gyors sminket és kimentem Namjoonhoz.
- Na, jó leszek? - fordultam körbe. Egy lenge nyári nadrág volt rajtam egy kényelmes virágos blúzzal plusz a vászontáskámmal. A hajamat felfogtam egy kis copfba amibe egy halvány rózsaszín szalagot kötöttem.
- Tökéletes - fogta két keze közé az arcom,majd nyomott egy puszit a homlokomra. Elpirulva néztem a szemeibe,ő is a tekintetét az enyémbe fúrta. Meg akartam csókolni és éreztem, hogy ő is engem, de mindketten elfordultunk, megköszörülte a torkát és az ajtóra mutatott.
Együtt léptünk ki a szállodából ami előtt két fehér bicikli fogadott minket.
- Oké,szóval a terv - nyomta a fejemre a sisakom. - Elmegyünk hozzám, ott leparkoljuk a járgányokat,majd elsétálunk a fesztiválra. Ha megfelel a hölgynek - kacsintott rám.
- Megfelelő - biccentettem, majd széles mosolyra húztam a számat.

Az egész odafelé vezető utat végignevettük. Egymás mellett gurultunk és be sem állt a szánk. Amikor bekanyarodtunk Namjoon lakása elé, elcsendesedtünk és betoltuk a bicajainkat a garázsba.
- A rajongók már rájöttek, hogy itt laksz? - kérdeztem halkan,már sétálás közben.
- Szerencsére még nem derítette ki senki. Az egész harmadik emelet az enyém, alattam üzletemberek laknak, akik szinte sosincsenek itthon, a legalsó szinten meg nyugdíjasok, ők pedig megbízhatóak - vázolta fel gyorsan. Értelmeztem amit mondott, majd bólintottam.
- Akkor most különlegesnek érezhetem magam? - húztam fel a szemöldököm és rámosolyogtam. A szemét forgatva elvigyorodott.
- Hmm talán - tette zsebre a kezeit és megvonta a vállát. Meglöktem,mire egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát, de utána egyből utánam nyúlt és magához rántott. A mellkasába kapaszkodva néztem a szemeibe. Közel hajolt, majd hozzádörgölte az orrát az enyémhez. Megilletődve meredtem rá, mire felnevetett, és levéve a kezemet összekulcsolta az ujjainkat és leengedve kettőnk közé mentünk tovább. Rákvörössé vált az arcom, de oldalra sandítotottam és láttam, hogy Namjooné is szinte lángol. Nagyon aranyos volt, hogy ennyire zavarba jött ezért odahajoltam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
Egy kis idő után feloldódott a kezdeti feszültség, ahogy egyre jobban közelítettünk a fesztiválhoz egyre komfortosabban éreztem magam mellette.
- Szóval, mikor olyan 5 éves lehettem, beleestem egy kacsaúsztatóba. Gondolhatod, apukámnak kellett kihalásznia onnan, én meg csak meredtem rá ártatlanul - meséltem neki. Namjoonból kitört a nevetés.
- És mit szóltak a kacsák? - törölgette a könnyeit.
- Nyílván elrepültek...vagyis nem mindegyik. Egy ott maradt, rámnézett, megcsípett és utána repült el - bólogattam. Rm rámnézett, majd újra felnevetett.
- Hagyd már abba! Ennyire azért nem vicces - engedtem el a kezét és beálltam a bejáratnál lévő sorba. Nam még mindig kuncogva odébbtolt és beállva elém egy kártyát mutatott a biztonságiaknak. Az őr lecsipogtatta, és már engedett is be minket.
- Ez mi volt? - fogtam meg újra a kezét.
- VIP kártya. Minden rendezvényre... Az országban - kacsintott rám. Tátott szájjal haladtam tovább, amíg Rm nevetve hátra nem nézett rám és végig simítva az államon, becsukta azt. Megtaláltam az ujjait és megfogtam a kezét, így sétáltunk tovább.
- Mit szeretnél kipróbálni először? - álltunk meg a forgatag közepén. Namjoonra emeltem a tekintetem.
- Hullámvasút? - vigyorogtam. Ránézett az előttünk magasodó monstrumra, majd felhúzott szemöldökkel vissza rám.
- Arra ott? - biccentett. Heves bólogatásba kezdtem, ő pedig beletúrt a hajába.
- Csak nem megijedtél? - cukkoltam és meglöktem a vállammal. Félmosolyra húzta a száját, majd kihúzta magát és engem maga után húzva megindult a pénztár felé.
- Két jegyet szeretnék - tette le az árát a pénztáros csajszi elé.
- Jó szórakozást! - vigyorgott ránk, majd Nam kezébe nyomta a jegyeket.

- Aaa ez rohadt jó volt! - ujjongtam, mikor leszálltunk.
- Aha, persze. Nem tudom, ki szorította egész végig úgy a karom, hogy majd' leszakadt - dörzsölte meg az alkarját.
- Ilyenre nem emlékszem-ráztam meg a fejem.
- Nem? - hajolt közelebb.
- Sajnos nem rémlik - néztem a szemeibe. Lágy csókot nyomott a számra, majd végigsimított az arcomon. Szeretetteljesen vesztem el a két barátságos szempárban. Lassan visszatalált a keze az enyémhez és kézenfogva mentünk tovább a körhintához.
Mindegyik extrémebb játékon végigmentünk. A hasam és az arcizmaim sajogtak a sok nevetéstől,illetve kissé meg is éheztem, így Namjoon elindult nekünk perecet szerezni. Már kezdett esteledni, a Nap már süllyedt lefelé, hogy a horizonton eltűnve pasztelszínű eget hagyjon maga után. Egy padon ülve csodáltam, míg a látóterembe egy hatalmas sósperec nem siklott. Rm az övének már nekiállt, így rágcsálva huppant le mellém.
- Köszönöm - vettem el hálásan a kezéből az étket.
- Igazán nincs mit. Nyugi, majd egy rendes vacsit is megejtünk ma - karolta át a vállam. Hozzábújva pásztáztam tovább az eget.
- Annyira szép, nem? - mutattam egy púderrózsaszín felhőre.
- De, gyönyörű - nyomott egy puszit a hajamra - Ilyenkor jutnak eszembe a legjobb ötletek a dalokhoz. Ki tudja, lehet ha erre visszaemlékezem majd valamelyik nap, egy tök jó szám fog kipattanni a fejemből.
- Hát ha ez megtörténik, mindenképp mutasd majd meg - böktem meg az orrát.
- Te látod majd elsőként, ígérem - csókolta meg az arcom - Akarsz még valamilyen játékkal játszani?
- Nem tudom, nézzünk kö - válaszoltam, de pont megláttam egy olyan standot ahol lőni lehet és cukibbnál cukibb plüssök az ajándékok. 
- AZZAL! - pattantam fel és Namjoont is odarángattam.
A nyeremények között megláttam egy nagy plüss babyfókát és vérszemet kapva egyből rástartoltam. Sietve vettem öt próba lehetőséget és kapkodva lőni kezdtem. Sajnos így csak egy kulcstartót sikerült nyernem. Csalódottan néztem a mini plüss hóbagolyra és karikánál fogva megpörgettem az ujjamon.
- Mit szerettél volna nyerni? - suttogta a fülembe Nam. Hátrafordultam és átöleltem.
- A fókát - motyogtam.
- Megszerzem neked - szánta el magát és ő is kifizette a próbák árát. Félretette a szokásos(bár számomra írtó aranyos) ügyetlenségét, vett egy nagy levegőt és szinte tökéletesen lelőtte nekem a baglyom. A néni boldogan nyújtotta át neki a nyereményt, ő pedig illedelmesen megköszönte és átadta nekem.
- Úristen! Köszönöm! - nyomtam egy puszit az arcára és megöleltem.
- Önök egy nagyon szép pár! Y mosolygott ránk a bódéból a hölgy. Mindketten elpirulva köszöntük meg neki, majd vigyorogva továbbmentünk.
Végül nem próbáltunk ki mást, hanem beültünk egy sátorba enni egy jót és iszogatni. Én kikértem két üveg soju-t, Rm pedig magának egy korsó sört.
- Nem lesz az sok? - hunyorgott az üvegeimre.
- Neeem. Nem egyszerre iszom meg, meg te is besegítesz. Illetve magyar vagyok - vontam meg a vállam és már töltöttem is ki a poharamba. Namjoon csak nevetve csóválta a fejét, majd intett a pincérnek, hogy rendelünk.
A vacsora is vidám hangulatban telt, míg vártuk a rendelésünket viccesebbnél viccesebb storykat osztottunk meg egymással. A pincér mindkettőnk elé letette a  jajangmyeont, jó étvágyat kívánt és ott hagyott minket. Az alkoholtól kezdtem egyre jobban felszabadulni, ezért sokszor azon kaptam magam, hogy két falat között egyre többször bámulom Namjoont  gátlástalanul sokáig és vigyorgok. Amikor rajtakapott, mindig csak visszamosolygott rám és folytatta a vacsoráját.
- Nagyon profin használod a pálcikákat - biccentett a kezemre.
- Köszönöm, sokat gyakoroltam még régebben. Így az ázsiai körút előtt elég volt nyelvet tanulnom. - magyaráztam.
- Ó, tényleg - gondolkodott el. - Miért nem beszélünk akkor most koreaiul? Csak, hogy gyakorold - váltott át egyből az anyanyelvére. Összehúztam a szemöldököm és a kótyagos fejemmel próbáltam összerakni egy értelmes mondatot. Rm elfojtott mosollyal figyelte a szerencsétlenkedésem, majd kisegített. Ez így ment egy ideig, aztán megkönyörült rajtam és visszaváltott angolra.
- Ennyi lecke mára elég is lesz - fogta meg a kezem. -Mesélj még inkább a munkádról.
- Ohh oké. Kiskorom óta az volt az álmom, hogy interjúkat készítsek hírességekkel, sportolókkal a világ minden táján. Szerencsésen felfedeztek, de nem ment minden olyan könnyen, mint vártuk. Éppen csak belekóstoltam a szakma rejtelmeibe, mikor a főnököm úgy döntött, hogy készenállok egy hosszabb körútra. Ekkor küldtek el Spanyolországba...-halkultam el. Namjoon erre hevesen bólogatni kezdett. Felhúztam a szemöldököm.
- Talán hallottál róla? - kérdeztem ijedten. Elhúzta a száját, majd a szemembe nézve bólintott.
- Istenem - temettem a tenyerembe az arcom és ráborultam az asztalra. Éreztem, hogy apró könnycseppek buggyannak ki a szemem sarkából. Szörnyen éreztem magam, undorító, ami akkor történt és fáj, hogy pont Rm tudja. Hallottam, hogy feláll a székéről és mellém lép. Szorosan átölelt és hagyta, hogy belékapaszkodjak.
- De honnan tudod? - néztem fel rá. A két keze közé fogta az arcom és a hüvelykujjával letörölte az éppen lecsorduló könnyeimet.
- Csak pletykaként hallottam, nyilván nem tudom a teljes igazságot. És nem is kell most elmondanod, elmondod, ha akarod. De őszintén? Engem nem érdekel, bármi is volt... Nem változtat a tényen, hogy kedvellek, és veled akarok lenni - nézett a szemembe. Nem érdekelt, hogy nyílvános helyen vagyunk, az ajkaimat az övére nyomtam és egy hosszú csókot lehelltem a szájára. Kipirult arccal néztünk egymás szemébe, majd Nam megköszörülte a torkát és leült.
- Amúgy is, nekem is van hasonló storym... Csak a megalakulásunk idején volt... Így kb senki nem emlékszik rá - vakarta meg a fejét. Az álcája már lassan kopott le róla, de még mindig elrejtette annyira, hogy nem ismerhették fel.
-Igen? - gondolkodtam el, mert hiába próbáltam, nem emlékeztem semmi ilyesmire.
-Igen-sóhajtott.-Storytime következik. 19 éves voltam és az egyik fellépésünk után odajött hozzám egy rajongónk. Nagyon szép lány volt és egyfolytában kétértelmű célzásokat tett nekem. Nyílván egy 19 éves szexuálisan túlfűtött fiúnak ez úgy hatott, mint valami drog. Főleg, hogy akkoriban nagyon nagyon kevés önbizalmam volt. Az, hogy egy ilyen lány utalgat nekem... Szinte hihetetlen volt. Szóval, felmentünk a hotelszobámba - itt félbehagyta, a fantáziámra hagyva a dolgot, hogy mi történt ott. - Utána pedig, mikor már készülődött, a fejemhez vágta, hogy : "Ha azt akarod, hogy tartsam a számat, akkor ide küld el, a számlaszám alatti összeget." És ledobott elém egy papírt, amin az akkori keresetem négyszerese szerepelt. Mikor kérdőre vontam,hogy ezt most komolyan gondolja-e, elkezdett engem megalázni, hogy én amúgy is ronda vagyok és csak azért feküdt le velem, mert megsajnált és hogy semmire nem fogjuk vinni stb stb.*- fejezte be. Tágranyílt szemekkel meredtem rá, ő meg csak legurította a maradék sörét és várta a válaszom.
- Ott helyben pofán vágtam volna. Nem emlékszel a nevére? Hadd pofozzam fel - szólalt meg belőlem a védelmező részeg barátnő. Hatalmas kacaj tört fel a torkából
- Álnevet mondott nekem, mint később kiderült. De a stúdió elrendezett mindent, szóval nem derült ki semmi konkrétum.
Ideges lettem a story miatt, ezért a második üvegben maradt kevés soju-t egy pillanat alatt lehúztam.
- Akkor is meg akarom keresni a csajt - morogtam. Namjoon nevetve áthajolt az asztalon és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Nem kell aggódnod már miatta. Viszont mennünk kéne - szedte össze a cuccát és intett a pincérnek, hogy fizetnénk. Próbáltam felállni, de az alkohol hírtelen a fejembe szállt, megszédültem és visszahuppantam a helyemre. A pincér ijedten nézett rám, de Rm a kezébe vette az ügyet.
- Azt mondtad nem is szeretsz inni - támogatott fel. Átkarolta a derekam és úgy indultunk meg kifelé. A kistáskámból kivettem a vizemet és nagyokat kortyolva próbáltam józanodni.
- Ritkán iszom alkoholt ez tény. - motyogtam a fülébe. Namjoon arcizmai megfeszültek, a keze szorosabban fogta a derekam. Nem értettem, mi történik, de körbenéztem és a szemem megakadt pár fotóson.
- Bazdmeg... - káromkodtam el magam magyarul, és gondolkoztam, hogy mit tehetnénk. Megigazítottam a hajam, ittam még egy kis vizet és kibújva Nam karjai közül az egyik fotóshoz léptem.
- Jó estét! Y/n vagyok, újságíró az XY ügynökségtől. Az én cikkem miatt jöttek? - kérdeztem összpontosítva, nehogy hallatszódjon a hangomon az ittasság. A csávó felhúzta a szemöldökét.
- Nem tudom, milyen cikkről beszél,mi a fesztivál miatt vagyunk itt - nézett teljesen hülyének. Hangosan felnevettem. Visszafutottam Rmhez és hátulról a nyakába ugrottam.
- Y/n hé, mi van? Paparazzik? - próbált meg eltolni magától.
- Nem, a fesztivált fotózzák. - folytattam a hisztérikus röhögést - Túl paranoiás vagy - suttogtam a fülébe. Namjoon megfogta a combjaimat, megemelt, majd a hátára dobott.
- Valakinek muszáj annak lennie, ha te már készre ittad magad - forgatta a szemeit.
- Ne haragudj rám - raktam az állam a fejebubjára és megsimítottam az arcát
- Annyira örültem, hogy veled lehetek, hogy elragadtattam magam - mondtam, majd csuklottam egyet. Nam komótosan megindult a forgatagban kifelé.
- Hogy tudnék rád haragudni? - puszilta meg a kezem.
- Túl kedves vagy, már majdnem olyan, mintha a pasim lennél...pedig nyílván nem lehetsz az... - szomorodtam el.
- Miért, akkor mi vagyok? - simította meg a karom.
- Most ezzel azt mondod, hogy...? - próbáltam leszállni a hátáról, hogy vele szembe kerüljek. Mikor sikerült, a szemembe nézett és várta hogy folytassam.
- Hogy?
- ... Hogy te meg én? - szegtem le a fejem.
- Igen, pontosan ezt mondom-emelte meg az állam és lágyan megcsókolt. Boldogan karoltam át a nyakát, majd mikor elengedett hangosan felkiáltottam.
- KIM NAMJOON A PASIM!
Nem tudom, mit gondoltam, mert nyílván minden szem ránk szegeződott, aki pedig tudott angolul, gyanakodva figyelt minket.
- Csak hatalmas fan - magyarázta az embereknek, de azért újra a hátára kapott és sietős léptekkel mentünk tovább. Néhány tini lány utánunk eredt, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy vajon tényleg Rmről van-e szó.
Egy idő után szerencsére feladták, így már nyugodtabban fordultunk be a házához. Már egy ideje a kezét fogva sétáltam mellette, így csak maga elé fordított.
- Te olyan hülye vagy. Simán lebukhattunk volna - nevette el magát.
- Tudom és sajnálom. Csak olyan boldog lettem hirtelen - dörzsöltem meg az arcom.
- Jobban kell vigyáznunk, az tuti... Na, de későre jár, hívok neked egy kocsit - vette elő a telefonját. Felkaptam a fejem és szomorúan néztem rá. A füléhez emelte a készüléket, majd mikor meglátta, hogy sírok, egyből kinyomta a hívást és aggodalmasan megfogta a vállaimat.
- Most mi a baj Y/n? Hé... - ölelt magához.
- Nem akarok visszamenni a hotelba - sírtam. Eltolt magától és széles mosolyra húzta a száját.
- Itt akarsz aludni? - simította végig az arcom, mire hevesen bólogatni kezdtem. Sóhajtott egy nagyot, majd bólintott egyet.
- Ám legyen.
A lakása elég nagy volt, de nem túl nagy. Volt egy nappali az egész közepén egybeépítve a konyhával, onnan nyílt két fürdő, két wc, egy nagy hálószoba és kettő kisebb vendégszoba.
- Érezd otthon magad, ha gondolod le is zuhanyozhatsz, addig én előkeresem a vendégágyneműt - puszilta meg az arcom. Álmosan bólintottam egyet és a fürdő felé vettem az irányt. Lefürödtem, de nem tudtam, hogy mit vehetnék fel, ezért magamra vettem az egyik nagy pólóját és egy bontatlan csomag alsójából loptam egyet. A hajamat törölgetve léptem ki a nappaliba, ahová pont Rm is belépett egy szál törölközőben. Álltunk egymással szemben pironkodva, mint két tinédzser, mire Rm megszólalt.
- Beraktam az ágyruhát a szobába.. De ha gondolod a tiéd a háló, én majd alszom a vendégszobában.
Közelebb léptem hozzá.
- Vagy lehetne mindkettőnké a háló...

*Tudtommal nem történt ilyen, nyílván az egész történet egy kitaláció és magam is találok ki a tagokról részleteket